Magyar Szó, 1956. augusztus (13. évfolyam, 207-237. szám)
1956-08-01 / 207. szám
&Mal Ne menj közel a kazalhoz A traktorista hibáiéiból kazaltüz Zsediben Immár augusztusban járunk, a nagy nyái munka, a búza betakarítása lassan végére jár. Az újságot lapozva, észre sem vesszük, hogy kazattüzről egész nyáron nem jelentettek hírt Vajdaságban. Véletlen ez? Nem is olyan régen a különleges óvintézkedések abból állottak, hogy templomvagy tűzoltótoronyban vagy más alkalmatos helyen tűzoltó ügyelt és szükség esetén kongatással jelezte a tüzet és az irányt, amerre tűz van. No meg a buzakazlak mellett álló vizeshordók. A járási és községi tűzvédelmi bizottságok az idén az óvintézkedések egész sorát végezték el. Ezzel magyarázható, hogy ez évben a kenyérgabona még sehol sem lett a tűz martaléka, kivéve a szombati esetet. A kazaltüzek 90 százalékát a traktor vagy gőzgép idézi elő, leggyakrabban a gépkezelő, sűtő, vagy traktorista hibájából. Jól tudta Mikuska Ferenc traktorvezető is, hogy a kazaltól legalább tíz méterre kell tartania, mégis közel ment hozzá, mikor a cséplőgépet beállították. Polyákovics György búzája elégett. A kár körülbelül 63.000 dinár, de lehetett volna sokkal nagyobb is. Ha a cséplőgép mind a két oldalán rakomány áll, valószínűleg a cséplőgép is odavesz. — Nagyon kicsi a lehetőség a kazahuz oltására, — mondja Szekulics Györgye, a tartományi tűzvédelmi bizottság előadója, aki a zsedniki esetet elmesélte. — Mikuska Ferenc traktorista példája azt bizonyítja, hogy a traktoristák, gépészek még mindig nem ügyelnek eléggé, ezért mindenkinek, aki jelen van a csáplésnél, szigorúan ragaszkodnia kell az előírásokhoz és ügyelnie betartásukra. A zsedniki példa arra is mutat, hogy nem elegendő biztosíték a szikraszűrő és az egyéb előírásos felszerelés. A cséplőgép beállításakor is történhet felelőtlenség, amint ez Zsedniken történt. 6-8 Jutalmazás, ellenőrzés, munkaidő _TV, ■ •' A vasúti szállító vállalatok tartományi munkástanácsának ülése Tegnap a noviszádi vasútigazgatóság szakszervezeti otthonában ötödik értekezletét tartotta a vasúti szállító vállalatok tartományi vezetőségnek munkástanácsa. Az egész napon át tartó tanácskozáson két átfogó beszámoló alapján termékeny vita folyt a vasúti forgalom fogyatékosságairól, a szállítóeszközök használatáról, a vasutak önigazgatásáról. A tanács tagjai különösen sokat foglalkoztak a jutalmazás bevezetésének kérdésével. Többen számadatokkal is bemutatták, hogy milyen sokat segítene a jutalmazás a vasúti vállalatokban. Elsősorban a szállítóeszközök, mozdonyok megőrzését, munkabírásának meghosszabbítását segítené elő, ezenkívül serkentőleg hatna a takarékosságra, főképp tüzelőanyagban. Az ellenőrzés a vasúti forgalomban meglehetősen gyenge — állapították meg a felszólalók — ennek következtében a vonatok gyakran késnek, a teherszállítmány olykor napokig veeztegel egy-egy állomáson a mozdonyvezető vagy a pályafelügyelő hibájából. Sok felszólaló amellett foglalt állást, hogy a 8 órás munkaidőt mindeképpen meg kell őrizni a vasutakon. M AGYAR BIO n Az autóbusz lassú ívben kapaszkodik a meredek szerpentyunon, fel a magasba, a Gianicola felé. Az út két oldalán hatalmas évszázados fák, apró erecskék, csobogó források és száguldó Veezpák. A közkedvelt kis masináik őrült sebességgel robognak keresztül-kanul a városban. Ha a vezetőjük egy-egy emelkedésnél »gázt« ad, a szegény kis motorok akkorát berregnek, hogy az emberek ijedten ugranak fel a járdákra, mert az az érzésük támad, hogy ezer darabban repül szét az úttesten. Nemrégen hivatalosan is közölték, hogy elkészült az egymilliomodik »Veszpa«. Olaszországban annyira elterjedt, hogy már teljesen kiszorította a kerékpárt A Gianicolo beográdi Kalemegdánra emlékeztet bennünket. Itt találjuk a leghíresebb államférfiak szobrait ismerős történelmi nevek. Rengeteg kakastollas szabadságharcos, központban Garibaldi hatalmas monumentális lovasszobrával. Gianicolo nemcsak a turistáknak, hanem a rómaiaknak is kedvenc sétahelye. Innen be lehet látni az egész várost Baloldalt a Vatikánt, a Szent Péter templom hatalmas kupolájával, jobboldalt a Villa Doria-Pamfai, előtérben a csendesen folydogáló Tiberist, kissé távolabb a Pantheont és az Angyalvárat Ide látszik II. Viktor Emánuel fehérmárvány monumentális emlékszobra, amely mintha grandiózus méreteivel háttérbe szeretné szorítani Garibaldit. Ellátni messze, fel egészen a Villa Borgheséig és keletre a Termini állomásig. Fenséges látvány így nézni Rómát a magátból. Az ember alig tud elszakadni"a széles kőpárkánytól, amely abroncsszerűen átöleli a parkot. Nem gyönyörködhetünk sokáig a látványban. Az idő rövid és sürgeti a turistát Utunk egy szűk, meredek utcán vezet keresztül. Érdekesek ezek a római utcáik. Olyanok, mint a sikátorok. A gépkocsik mégis szédületes sebességgel közlekednek bennük. Szerencse, hogy az sofőrök biztos kézzel vezetnek, máskülönben a kisebb forgalomhoz szokott idegen »szörnyet halna« a sok félelmetes fékcsigorgástól! Közlekedési rendőrt alig lát az ember. A forgalmisták fehér ruhában, trópusi kalappal és fehér kesztyűben a járdákról irányítják a forgalmat a sokszínű szemafor segítségével. Öt percig tartó utazás után végre feltűntek a Colosseum magas körvonalai. Ha a római polgárt megkérdezi valaki, hogy mi az, ami Rómát halhatatlanná teszi, minden gondolkodás nélkül válaszolja, hogy a Colosseum. A Colosseum Róma halhatatlanságának szimbóluma. Minden idegen útja először is a Colosseumhoz vezet Naponta többezer turista keresztezi egymás útját hűvös folyosóin. A Colosseum körül és benn a tágas arénában egy csoport amatőr festő igyekszik megörökíteni a »pogány Róma« és a cézárok hatalmának félig romban heverő emlékét Közvetlen a Colosseum előtt láttuk az ókor utolsó maradványait a Forum Románom romjait, és a hatalmas bazilika márványoszlopait. Távolabb fenn egy magaslaton büszkén mered az ég felé a Capitolium, a sárga köböl épült szenátussal, számtalanmárványlépcsőjével és Marcus Aurelianus valamikor dúsan aranyozott lovasszobrával. A szenátus épülete a világhírű olasz építész, szobrász és festő, Michel Angelo terve alapján épült Amíg útvezetőnk a Capitolium történelmi jelentőségét ecsetelte, az utcai fényképészek egész serege vett körül bennünket Egymással versenyeztek, ki tud több felvételt készíteni. Ilyen utcai fényképészekkel mindenütt találkoztunk Rómában, a Spanyol-téren, a Villa Borghesen, a Fontana dei Trevinél. A kész felvételekkel felkerestek bennünket a szállodában is, és dagadó pénztárcával új áldozatokra vadásztak. A Colosseumtól utunk a Vatikánba vezet. Két ellentétes világ! A Szent Péter temploma előtt az ajtónálló páter egy kézlegyintéssel egyszerre 4—5 nőt állít le. Sok kiváncsi szempár szegeződött egyszerre barázdás arcára. Nem tudtuk mire vélni a viszszautasítást A tolmács megmagyarázta, hogy a templomba tilos bemenni ujjatlan, kivágott ruhában vagy nadrágban. Emlékszem még arra az időre, amikor a háborúra való tekintettel a szentatya megengedte a nőknek, hogy mezítlábas cipőben járjanak templomba. A pápai etikett ma is fenntartotta ugyan ezt a »rendeletet«, de helyette rendszabályozta a női dekoltázst, legalább a templomban! A turistáktól egy furcsa egyenruhába bujtatott papnövendék sorra elszedte a fényképezőgépeket Mert a templomban tilos a fényképezés, így alaposan átalakulva, nehéz selyem sálakba beburkolva, megnézhettük Szent Péter sírját a főoltár előtt Krisztina királynő magasra helyezett márvány koporsóját a templom boltozatának csodálatos aranyfiguráit a szebbnél szebb festményeket, az arany mozaikokat és Michel Angelo márvány Krisztus-szobrát. Akik külön kiváncsiak voltak Vatikánra, a múzeumokra, azok természetesen megtekinthették 300 líra ellenében. Ha sok szerencséjük volt akkor déli 12 órakor még »pápai áldásban« is részesülhettek. A pápa egy emeleti ablakból magasra tárt karokkal szórja a bő áldást Róma és a világ keresztényeire. Ilyenkor többezer hitbuzgó keresztény földreborulva, térden csúszva imádkozik »égi urához«. Ahogy az ember kilép a Szent Péter templom bűvös hajójából, ismét a forró júliusi napon találja magát Júliusban olyan forrón tűz a nap Rómában, hogy az ember szinte szédeleg tőle. Ezért viselnek a férfiak fehér szalmakalapot, a nők pedig sisakszerű szintén szalmából készült sapkákat. A napon erőt vesz rajtunk a fáradság és minden gondolatunk hazaszáll, hűvös szobára és illatosan párolgó húslevesre gondolunk. Nagy város ez a Róma! Megéhezik az ember, mire bejárja. A szállodában már terített asztal vár bennünket és a signora már hozza is a furcsa alatti előételt, a spaghettit, paradicsom mártással és kellemetlen illatú sajttal. Gyanakodva szimatolunk a tányér körül és nem tudjuk, hogy fogjunk hozzá a spaghetti evéshez, ülve vagy állva. Némelyik olyan h°szszu volt, hogy nem győztük kivárni a végét... Furcsa ez az olasz konyha, nem bácskai embernek való. Levest például csak vacsorára kap a vendég. Fél óráig találgattuk, hogy mit eszünk. Mert a leves a főzelékféléknek a valóságos egyvelege volt Volt benne bab, tök, borsó, zöldbab, paprika, paradicsom zöldség és sajt. Furicsa, de az olaszok még a sertés paprikást is paradicsommal főzik, paprika helyett. Volt aki kitűnőnek találta az olasz konyhát, de voltak olyanok is, akik érintetlenül hagyták az asztalon az ételt. A signora ilyenkor kikerekítette nagy fekete szemeit és nem tudta felfogni, hogy veszhet ennyi ínyencfalat kárba! Ebéd után pihenni szokás Rómában. A jól lefüggönyözött hűvös szobában alszik egyet az ember, majd ismét nyakába veszi a várost. A déli órákban valóságos népvándorlás indul a Tevere felé, de akinek gépkocsija vagy Veszpája van, az meg sem áll a római Lidóig, amely 25 kilométerre fekszik a tengeren. De az igazi élet este kezdődik Rómában, amikor lehűl a levegő és a Tiberis felől kellemes friss illatot kerget a szellő a város felé. Ilyenkor a római elfelejti napi bosszúságát, minden baját és az élet nehézségét Mert este gondtalanul akarja élvezni a Fontana dei Trevi szökőkútjának csobogását vagy a sarki kávéház énekesének bársonyosan zengő hangját. MARJAI Magda Zama aleállt Olaszországi útijegyzetek (2) Róma egyik legszebb tere a Piazza del Popolo Szerda. 1356. VULL 1356. VULL *****^*————,--------------| *----------| 1 --| -L |_ ZSÁKI JÓZSEF: isSxcanfalwi ... a gépesítés pedig hozzájárul a társadalmi viszonyok megváltozásához a falun és megteremti a feltételt a többtermelés fokozására — fejezte be hozzászólását Kardely elvtárs a szövetkezeti szövetség ülésén... — Ennyit akartam mondani napirendünk első pontjával kapcsolatban. Azt akarom még hozzátenni, hogy én teljesen egyezek a mezőgazdaság gépesítésének programmjával — fejezte be a lassabban falun földművesszövetkezet igazgatója bevezető beszédét, amelyet az igazgatóbizottság ülésén a mezőgazdaság gépesítésének fontosságáról tartott. Majd homlokát megtörölve, felhajtott egy korty vizet, megnézte óráját és így folytatta: : — Most pedig megnyitom a vitát és kérem az igazgatóbizottság tagjait, hogy figyelembe véve a tárgy történelmi fontosságát, olyan tárgyilagossággal szóljanak hozzá napirendünknek ehhez a pontjához, hogy az utókor te megláthassa jegyzőkönyvünkből azt az emberfeletti fáradozást, amelyet a mi földműves szövetkezetünk igazgató ■bizottsága a falu szocialista átalakítása és a mezőgazdasági termelés emelése terén a jelen pillanatban tesz. Tudni kell, hogy mi eddig már számos lépést tettünk ebben az irányban. Csak példaként említem, hogy ez a tizenötödik ülés, amelyen a mezőgazdaság gépesítésének fontosságát tárgyaljuk. Megszerveztünk ezey előadást, amelynek a címe: A faekétől az atombombáig, egy másik előadást az ólom elhalásáról, majd még egy előadást „Van-e élet a Marson“ címmel, hogy ne soroljam tovább. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy nálunk, mindenki tisztába jöjjön a falu további perspektívájával és a mezőgazdaság gépesítésének fontosságával. — Én kérek szót — így az egyik igazgatósági tag. — Azt hiszem, hogy a tizenötödik ülés után, amelyeket a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatban tartottunk, hozzá kellene fogni gépek vásárlásához, mivel most erre alkalmunk nyílik, mégpedig azonnal, hogy tagjaink még az idén igénybe vehessék őket. — Ki kért még szót? — Én. Teljesen egyezem a gépesítés fontosságával, de nem egyezem az előttem szóló véleményével, hogy mi azonnal vásároljunk gépeket. Ez túl gyors és elhamarkodott intézkedés lenne. Kérdem én, hol vannak az utak? Hol vannak a fészerek? Először talán erre kellene gondolni. A gyors munka ritkán jó. Nem azért mondom ezt, mintha én nem érteném meg a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésének fontosságát, mert lám én magam is, amikor láttam hogy kell, vettem előbb egy lovat, azután még egyet, majd egy harmadikat, mikor láttam, hogy sokan vannak, akiknek van földjük és nincs termelőeszközük. Vagyunk ilyenek többen te. Ki merné azt mondani ránk, hogy ezt egyténi érdekből tettük — senki se meri azt mondani, hogy ez nem jelenti a társadalmi viszonyok megváltoztatását a mi falunk sajátságos módján — senki. _ Véleményem szerint az előttem felszólaló az imndítványát egyéni okokból tette, mivel az igazgatóbizottság tagjai közül csak neki nincs sám, márpedig az egyéni érdek előtérbe helyezése elítélendő, amikor közérdekről van szó. Ezért azt indítványozom, hogy csak folytassuk tovább a munkánkat, mint eddig, elővigyázatosan, a mi falunk sajátosságát tekintetbe véve, nehogy sematizmusba essünk, mert nem lehet egy kalap alá venni a falvakat, problémákat. Nem is lehet ezt egyformán megoldani, csak úgy: egy falu egy nóta. Nálunk tekintetbe kell venni, hogy mennyit fáradoztunk lóállományunk fejlesztésén. Ki merné a szívére venni, hogy most ennek a lóállománynak egy részét eladjuk szaláminak? Én azt a politikát propagálom — mindent a maga idejében. Ezért várjuk meg, amíg ezek a lovak kiöregednek a hámból. Hogy félreértés ne essék, még egyszer hangsúlyozom, hogy én a mezőgazdaság gépesítése mellett vagyok. — Kér-e még valaki szót? — Ha nincs több hozzászóló, akkor a vitát berekesztem, és ajánlom a beszámoló és a hozzászólások alapján a következő határozat meghozatalát: Mi, Lassabbanfalva földművesszövetkezet igazgatóbizottságának tagjai festestől-lelkestől a mezőgazdaság gépesítése mellett vanulunk, mert tisztában vagyunk mindazokkal az előnyökkel, amelyeket a gépesítés falunk népének hozhat. Van-e valakinek megjegyezni valója, vagy indítványa a határozat kibővítésére? ,, . úgy értettem az igazgató tagtárs bevezető beszédjével, hogy nekünk traktort, gépeket kellene beszereznünk, mivel megvan rá a lehetőségünk, és a falunk helyzete azt mutatja, hogy ez szükséges. — — Úgy látszik tagtársank nem értette meg bevezető beszédemet, nincs tisztában társadalmi fejlődésünk különböző fokozataival és nem tudja elválasztani az elméletet a gyakorlattól. Nem értette meg igazgatóbizottságunk szerepét, a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatban, amely abból az, hogy a haladás fáklyáját magasan tartva, pilá- rítsuk a jövő útját, nem pedig apró-cseprő gyakorlati kérdésekkel foglalkozzunk, mert ez elvinne bennünket a polkticizmus útjára, ez pedig vezető szerepünk csökkenését vonná maga után. . . Ezért ha nincs több hozzászólás napirendünknek ehhez a pontjához, áttérhetünk a következő pontra — indítványok, kérdések. Ha nincs senki, aki szót kér nekem volna egy közölni valóm. Holnap este 6 órára összeírnám az igazgatóbizottság 16. ülését A nav*?TM* egyetlen pontjának ajánlom: „A mezőgazdaság eszésénec szerepe a falu szocialista átalakításában él a ti, Ä ÄÄÄtÄ* ‘“".