Magyar Szó, 1957. július (14. évfolyam, 178-207. szám)
1957-07-01 / 178. szám
.ottlal ategagwB ! 1. Hogyan állapítják meg rövidhullámok segítségével a halrajok helyét a tengerben? 2. Milyen magasságokra emelkednek a felhők? 3. Van-e automata kézműves? VÁLASZ: 1. Az utóbbi időben a tengeri halászat mind gyakrabban alkalmaz különleges rádiókészülékeket a rajokban úszó halak helyzetének és hozzávetőleges számának megállapítására. Ezek a készülékek ultrarövid hullámokkal dolgoznak. A hullámokat a hajó aljából irányítják a tenger feneke felé és azok minden útjukba kerülő akadályról visszaverődnek. Amikor tehát a sugarak útjába nagyobb halra kerül, a sugarak egy része visszaverődik a hajó fenekén lévő felvevőkészülékbe. A felvevőkészülék katódcsövének ernyőjén a halraj vízszintes vonalkák alakján jelentkezik, s megállapítható a raj mélysége és nagysága is. Az ilyen készülék alkalmazása bőséges zsákmányt biztosít a halászok számára. 2. A felhők a föld felett 33 kilométer magasságra, a tenger felett pedig 70— 84 kilométer magasságra is felemelkednek. Valószínűnek tartják, hogy az ilyen magasságba emelkedő felhők apró jégkristályokból állnak. Leginkább estefelé lehet észlelni az ilyen magas felhőket, amikor a lemenő nap sugarai visszaverődnek róluk. Sebességük: másodpercenként 20—200 méter, és irányuk általában kelet-nyugati. 3. Egy lengyel kőműves önműködő falazógépet szerkesztett. A gép egy óra alatt 60 ezer téglát rak le, ami körülbelül 400 kőműves teljesítményének felel meg. Kezeléséhez mindöszsze három munkásra van szükség. Leglényegesebb része két dob, amely a finneken érkező légiókat megfelelően összerakja és elhelyezi a falra. (10) A Péter király utcában egy fuvarost fogadtak 100 dinárért. A fuvarosnak azt mondták, hogy a sebesült leesett az épület állványról, s most gyorsan orvoshoz szállítják. A speditőr kocsin azután elindultak a Teráziján át a Központi Vezetőség egyik illegális lakása felé. Mellettük ellenkező irányba vészes gyorsasággal rohantak a német katonai teherautók a kórház környékére. Fél tizenkettő körül Rankovics, most már gyalog, elindult Vozsdovácra, ahol a Kumodraska utcai illegális lakásban Iván Milutinovics vért rá. A támadás után zászlóaljnyi rendőr és német katona nyomozott a megszökött fogoly után. De minden hiábavaló volt. A beográdi partizánok bátor kis osztaga biztos helyre juttatta A fegyveresek pedig ugyanolyan észrevétlenül eltűntek a kórház környékéről, mint ahogyan megjelentek ott. Az agyonlőtt csendőrt teljes német katonai gyászpompával temették el, mint a »banditizmus« hazafias áldozatát. Beográd utcáin azonban feltartóztathatatlanul szórták a főparancsnokság közlönyét a vakmerő elvtársak merész vállakozásáról. Ugyanazon éjjelen az egyik beográdi bérpalotán tintával elmaszatolták az oda rajzolt horogkeresztet és a germán sast. Ez volt a beográdi fiatalok válasza a megszálló hatóságnak, amely lojalitásra szólította fel őket. ÜRES DOSSZIÉ Az egyszerű kis házikó a Vojvoda Batyevác utcában békés lakókra vallott. Köröskörül gondosan művelt kertek voltak, valamivel arrébb patak csörgedezett, amely azután eltűnt a mezőkön. Mesziről szinte észre se lehetett venni a házikót. Különösen éjjel. Az utcai világítás mindig nagyon gyér volt ezen a vidéken / A házikó hátsó szobájának ablaka a patakra nézett. Itt ült 1941 szeptemberének egyik éjjelén Milos Matijevics Mrsa a helyi pártvezetőség titkára és rendezgette a rohamcsoportok beküldött jelentéseit. Mrsa nyugodtan olvasgatta hogy miről is számolnak be a terepről. A terep — az Beográd volt, Beográd utcái, terei, úgyszólván az egész város. Az egyik papírlapot böngészve elégedetten elmosolyodott, mintha csak szemei előtt játszódna le az eset.Július 16-án 22 óra körül tűz ütött ki Lyubivoj Perisics garázsában. Megsemmisült 90 hordó nafta, amit a németek a maguk számára zártak. A tettesek, elmenekültek,úgy hogy a rendőrség nem tudja kideríteni a tűz okát...« Mrsa csak mosolygott, majd mint aki jól végezte dolgát, összeszedte a jelentéseket és elégette. Már 11 óra körül volt, éjfél előtt. Az ablakhoz lépett és a Karaburma felé tekingetett. Türelmetlenül várta, hogy mikor csapnak is, mét a magasba a lángnyelvek. Tudta, hogy az éjjel egy tapasztalatlan fiatal különítmény indul első vállalkozására. Kínozta a gondolat, vajon sikerül-e nekik. Egyszer csak vakító fény ragyogta be az ég alját. A tűz gyorsan terjedt s már-már úgy tűnt előtte, hogy szinte a fél város lángokban áll. Valamivel később újabb lángnyelv nyaldosta kissé arrébb a sötét éjszakát. Azután megreszketett a levegő az erős detonáció hatásától. A város fényárban úszott. Valahonnan tehergépkocsi zúgása hallatszott, majd harsány kiáltások: Halt! Halt! Mitcs Matijevics CHARLES HENRI COSTER (87) — Tőled semmiesetre sem ijedt meg, füstösképű csúfság — felelt Utonspiegel. A suba ne, akihez szólt, közeledett feléje, hogy megüsse, de Utonspiegel torkon ragadta és így szólt: — Ha hozzám nyúlsz, kiköpetem veled a nyelvedet. Aztán odafordulva néhány antwerpenihez, akik ott voltak, a rongyos suhancokra mutatva, igy szólt: — Szignorke-k és pagader-ek, vigyázzatok, ezek áll flamandok, fizetett árulók, hogy bajba, nyomorúságba döntsenek bennünket. Majd az ismeretlenekhez fordulva, igy szólt: — Hé, szamárpofák, a nyomorúságtól kiaszott, alakok, honnan van az a pénzetek, amelyet ma csörögni hallunk erszényetekben? Talán eladtátok bőrötöket, hogy dobot csináljatok belőle? — Nézzétek csak a prédikátort, —■ mondták az ismeretlenek. Azután, a Boldogasszonyról beszélve, egyszerre kiabáltak: — Miekének szép ruhája van! Miekének szép koronája van! Oda fogom őket adni a macámnak! Kimentek, egyikük azonban fölment a szószékre, hogy ostobaságokat beszéljen és kiabálva jöttek vissza: — Szállj !e, Micke, szállj le, mielőtt érted mennének. Tégy csudát, hogy meglássunk, vajon tudsz-e olyan jól járni, mint Speltetini magadat, Mieke, te naplopól Hiába kiabált Uleneptegel: »Pusztulás mestered, hagyjatok fel ocsmány beszédeitekkel, minden fosztogatás bűn!« Legkevésbé sem hagyták abba beszédeiket, tőt egyesek arról is beszéltek, hogy fel kellene törni a szentélyt és Miekét leszállásra kényszeríteni. Ennek hallatára egy öregasszony, aki gyertyákat árult a templomban, arcukba szórta lábmelegítője hamuját, de megverték, földhöz vágták és megkezdődött a zenebona. Az őrgróf poroszlóival bement a templomba. Látván az ott összesereglett csőcseléket, felszólította a templom elhagyására, de olyan lanyháin, hogy csak néhányan álltak odébb; a többi igy szólt: — Előbb meg akarjuk hallgatni, hogy éneklik a kanonokok a vecsernyét Misk© tiszteleteire. Az őrgróf igy felelt: — Nem lesz éneklés. — Majd magunk énekelünk — válaszolták a rongyos ismeretlenek. Ezt meg is cselekedték a templom hajóiban és a kapuzat közelében. Némelyek krieke ataene-vel, cseresznyemagokkal játszattak és így szóltak: »Mieke, te sohasem játszol a Paradicsomban és unatkozol, játsszál velünk.« És szünet nélkül sértegetve a szobrot, kiabáltak, üvöltöttek és fütyültek. Az őrgróf úgy tett, mintha megijedt volna és elment. Az ő parancsára a templom valamennyi kapuját bezárták, egynek kivételével. Anélkül, hogy a nép beavatkozott volna, az ismeretlen söpredék még vakmerőbb és hangosabb lett. És a boltozat úgy visszhangzott, mint száz ágyú dörgése. Ekkor egyikük, az égett hagyma pofája, aki — úgy látszik — tekintély volt köztük, felment a szószékre, kezével intett nekik és szónokolni kezdett: »Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében — a három csak eggyel és az egy hárommal lévén egyenlő, isten megment bennünket a Paradicsomban a számvetéstől; a mai napon, augusztus huszár,kilencedikén, Micke pompás öltözékekben vonult ki, hogy megmutassa fa ábrázatát Antwerpen signorke-nek és pagader-filnek De a körmenetben Mieke találkozott Sátán ördöggel és Sátán csafolódva igy szólt hozzá: »Ugyancsak büszke vagy, Mieke, királyné módjára felcicomázva, mégy signorék által hordóévá és rá sem nézel már Sátánra, a szegény pagador-re aki gyalog bandukol.« És Mieke igy válaszait: »Eredj, Sátán, különben még erősebben letaposom fejedet, te fut kígyó!« »Mieke, szólt Sátán, ezzel a foglalkozással töltöd idődet ezerötszáz év óta, de Uradnak lelke felszabadított. Erősebb vagyok mint te, nem hágsz többé a fejemre és most én táncoltatlak meg.« Sátán nagy csípős ostort vett elő és vernikezdte vei® Miekét, aki nem mert kiabálni, hogy ki na mutassa ijedelmét és nekiiramodva szaladni kezdett, arra kényszerítve a signorko-ket, akik hordozták, hogy ők is szaladjanak, nehogy arany koronájával és ékszereivel a szegény köznép közé ejtsék. És most Mieke dermedten lapult meg fülkéjében, Sátánt nézve, aki amott ül az oszlop tetején, a kis kupola alatt és aki kezében tartva ostorát, így szól hozzá: »Majd megfizettetem veled mindazt a vért és könnyeket, amelyek nevedben folynak! Mieke, hogy szolgál szűk egészséged? Itt a hurcolkodás órája. Ketté fognak vágni, hitvány faszobor, mindazokért a húsból és csontból való szobrokért, amelyeket a te nevedben könyörület nélkül elégettek, fölakasztottak, elevenen eltemették.Ő így beszélt Sátán és jól beszélt. És le kell téged hozni fülkédből, véres Mieke, kegyetlen Mieke, aki nem hasonlítottál fiadhoz, Krisztushoz. És az ismeretlenek egész serege üvöltve és ordítva hangoztatta: »Mieke, Mieke, itt a hurcoskodás ideje! Lucskos-e már a ruhád a félelemtől? Rajta Brabant és hercegünk! Szedjétek le a faszenteket! Ki fürdik meg a Sehol dőben! A fa jobban úszik, mint a hal!« A nép szó nélkül hallgatta őket. Ullenspiegel azonban felment a szószékre és erőszakkal leszállította a szónokot— Kötöznivaló bolondok — szólt a néphez; holdkóros bolondok, együgyü bolondok, akik nem látták messzebb taknyos orrotok hegyénél, hát nem értitek, hogy mindez árulók műve? Szentségtörökké és fosztogatókká akarnak tenni, hogy lázadóknak nyilváníthassanak benneteket, hogy kiüríthessék ládáitokat, hogy felapríthassanak és elevenen megégettessenek titeket! És a király fog örökölni. Signorke-k és pagader-ek, ne adjatok hitelt a szerencsétlenség e mestereinek: hagyjátok fülkéjében a Boldogasszonyt, éljetek rendületlenül, vígan dolgozva és hasznotokat, jövedelmeteket elköltve. A romlás fekete démonának szeme nyugszik rajtatok, a fosztogatások és pusztítások révén fogja behívni az ellenséges hadsereget, hogy lázadókként bánjon veletek és hogy Albát tegyék uratokká diktatúrával, inkvizícióval, elkobzással és halállal! ’ CSODÁLATOS KALANDOAI MAGYAR 820 Hétfő, 1957. VI. 1. 148. KERESZTREJTVE. f Vinszint és sorok.: 1. Középolaszországi hegyvidék, 6. Nem áll, 7. Orosz folyó, 8. Ilyen méz is van. 11. Férfi becenév, 12. Félig önként, 14. Learatott mező, népiesen, 16. A közlekedés számára igen fontos, 14. Gát missahwngról, 15. Távirat. Függőleges sorok: 1. Római történetíró, 2. Serflvé tesz, 3. A klór és az oálgén tele, 4. Indulatszó, 6. Hegység Magyarországon, névelővel, 8. Bizonyító szó, 10. Verset ír. 13. NL, 18. öreg, 17. Varrnak vele. A 147. megfejtése Vízszintes: 10. Renegát, M. Körevet, Függőleges: 1. Siber, 4- Evet, 12. Kina, 13. Tóba. SZÖVEG NÉLKÜL