Magyar Szó, 1957. október (14. évfolyam, 269-299. szám)

1957-10-01 / 269. szám

2. oldal nea kezdődöt a fifjejjjjplf Mom­a Markovics nyilatkozata Beogh­árdsvót jelenti a Tan­ Jug. Vasárnap megkezdődött az egész országban a gyermek­­hét. Ezzel kapcsolatban Mo­ma Markovics, fi Szö­vet­sági Végrehajtó Tamnás­ népjóléti bizottságának elnöke nyilat­kozott a Tanjug munkatársé mak. Rámutatott­­arra, hogy a gyermierőhét megünneplése ha­zájukban immár hagyomány­­nyá vált. Ez a hét a gyerme­kek életfeltételeinek megja­vításában elért eredménye­ink szemléje, ugyanakkor új erőket mozgósítunk gyermek­intézmények létesítésére. Az elmúlt esztendő­ben ■—­ mondotta Momia Markovics — jelentős eredményeket ér­tünk el a gyermekvédelem­ben, és a népbizottságok, gaz­dasági s®ervezetek, lakókö­zösségek meg más intézmé­nyek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megoldják a gyermekeik szociális és egész­ségügyi védelmének konkrét kérdéseit. Külön nagy szere­pet töltöttek be ebből a szem­pont­ból a gyermekbarátok e­­gyesületei. Társadalmunk miagy gon­dot fordított az elesett har­cosok gyermekeinek anyagi ellátására. Erre a célra tavaly 2.800 millió dinárt fordítot­tunk, az idén pedig külön egy milliárd dinárt irányoz­tunk elő ezeknek a gyerekek­nek iskoláztatására. Tavaly mintegy SOC.OOO család 1.700.000 gyermek után 48,7 milliárd dinár gyermekpótlé­kot kapott. Momia Markovics nyilatko­zatát a következő szavakkal fejezte be: Mozgósítson az idei gyermekhez minden e­­rőt, a gyermeknevelés kér­déseinek megoldására, hogy szocialista társadalmunk mi­nél nagyobb gondot fordít­hasson legkisebbjeinkre. Moria Markovics fiai szén kokszolásra Jövőre megtakarítunk ötmillió dollárt Szarajevóból jelenti a Tan­jug. A lukavaci és a zenicai kokszolómű eddigi eredmé­nyei alapján jövőre mintegy 200 ezer tonna rasai, káká­­lnyi és ferekai hazai szenet használunk fel kokszolásra és ezzel megtakarítunk 5 mil­lió dollárt. Az elkövetkezen­dő öt esztendő alatt tovább növeljük a hazai ezen­ kok­szolását, úgyhogy évi 12,5 millió dolláros megtakarítást érhetünk el. A hazai kokszoló művek ed­dig nagyrészt amerikai és szovjet szenet használtak kokszolásra. F­ent voltam vasárnap Brankó sírjá­nál. Az ember beszáll a kis vérvö­rös autóbuszba, kicsit gurul hegynek fel és le és már ott is van a Sztrazsilovó lá­bánál, abban a pompás kis völgyben, ahol a vajdasági táj hegyvidéket játszik. Elég egy tarisznya, vagy még az sem kell: elég egy séta­bot talán. Táj és költő még sohasem olvadt eny­­nyire össze; költő és emlékezés. A teremtő a maga halálszagával kicsit mindig meg­döbbentő — de nem ez a hegytető, Bran­kó Radicsevics sírja és síremléke. Ebbe a Pa­ntheomiban már sohasem érkezik más, ide csak ő érkezett el huszonöt évvel a halála után a bécsi köztemetőből. S azóta uralkodik Sztrazsilovón. Kegyosztó nyuga­lommal és fenségesen. Annak aki a csúcs­ra akar érni, Sztrazsilovó csúcsára, min­den út hozzávezet. Megállni és megpihen­ni nála — ez az ára annak, hogy pillan­tást vessél a magasból a dunai tájra, a szomszéd csúcsokra. Találkozni kell vele igen. Előbb nevével a hegy lábánál: »Na, felmegyünk Éránké­hoz? Bírja-e még a szív és a láb?« Aztán kanyarog a szerpentinut, előbb még tisztán hallod a völgyben ma­radottak zajongását, azután caesara következik , csak rakod a lábad magad elé, úgy lépkedsz. Van aki kedvesére támaszkodik és úgy megy a csúcs felé, a másiknak immár csak a bot­­­társa. És láthatatlan tarisznya a vállán, amelyben keresgélve kotorászhatja min­den hegyiutak emlékét. Na még egy for­duló .., na még egy... Amíg azonban felérsz a csúcsra és elérsz a síremlékhez, találkoznod kell vele már előbb is, Brankóval. Egy költő szive — egyedül a költő szive — képes virágot hinteni arra a tájra, amelyet kóróval, dud­­vával és vad fordulókkal fűszerezett a valóság. Csa­k­ a költő tudja megteremteni azt a te­tti viszonyt, amelyben­ földi és égi dolgok kapcsán a hegycsúccsal és a völggyel barátkozik; csak ő tudja az életet és halált­­kiszublimálva fenségesen elfe­ledtetni, játszi szavakkal ütögetve egyiket is, másikat is. Én csak későn ismerkedtem meg vele: iskolai tananyagomban nem volt ott, más költők melegítették a szivemet, magyar költők s ha most Itt egy fordulónál talál­koznánk, talán idegenkedve bámulna rám, mint a kakukkfiókra. »Érted te a sava­mat?« — azt kérdezné talán — s ha vizs­gáztatna a szivevérével írt Deákbucsuból, pironkodva vallanám be, hogy nem tudom fejből. Másoktól tudom, hogy ennek a ca­rpotk­a völgynek ő volt« ke­hitelesebb énekese, hogy akkor formálta népe nyelvét amikor az még csiszolatlan drágakő volt, hogy nevette az életet és ugyanakkor — halkan, alázattal és érze­lemmel — el is köszönt tőle. Fordítói kö­zül Gál Lászlónak hiszek, aki így köze­lítette meg szavait: Ó, verseim, szépek, szegény árvácskáim Életem nyaráról kedves fiacskáim. Eltűnt minden, amit néktek adni vágytam Apátok elhagy már rongyos rongyruhá­kban.. . Nemcsak a rímeket hagyta el, ezek a so­rok egy árva üldözött népnek is szimbó­lumai voltak akkor. Az üldözött, árva né­pé, amelynek akikor nem volt tenyérnyi földje, melyen szabad volt. Csak olyan költőféle fellegköpenyes álmodók nyel­vében élt egyetlen szabadság. Egy rög föld, egy völgy, egy hegytető. Vérvörös karikák egy-egy fán, néhol egy sárgára pirosan odafestett nyíl. Ked­ves jóakarat ez az átjelzés, kicsit emlé­keztet olyan tájakra, ahol a természetet végleg megregulázták és ilyeneket hirdet­nek: Még száz lépés a forrásig! Még ötven lépés. Aztán a forrás fölött exakt pontos­sággal: a FORRÁS. Pompás ez az eszelő a én játszom, a képzelettel: itt járt a köl­tő és zizegett az avar lába alatt. Odalent a városban már becsomagolva várta a málhája, hogy a delizsánsz a birodalmi utakon a császárvárosba röpítse... tud­ta-e hogy utoljára jár itt? Halkan zörren az avar a lépteim alatt, halkan és talá­nyosan, az ilyen titkokat csak ő őrzi örök­ké. Kanyargók felfelé még mindig, most egy hasábokból összecsukabált apró hidacska felett visz el a lábam — költő felé visz a léptem és minden költők felé visz, akár Pantheonban őrzik hamvaikat, akár egy csatatér tömeg­sírjában vagy egy útszéli árokban porladnak — akár írják meg ne­vüket, akár nem. Apró kődarab, vagy ta­lán csak egy rög gurul le a völgybe mel­lettem és tűnődve nézek utána. Megtelik a szívem a rög el nem mondott szavaival; olyan furcsa minden találkozás idefönt. Vasárnap a Brankó sírjánál jártam. Ta­lán megkérdezed most, évforduló volt? Életének és halálának valami jelentős dá­tuma? Semmi, legyintek a kezemmel. Csak felmentem a sírhoz, mert hallani akartam hogy lépteim alatt milyen az őszi avar. Gyerekek labdáztak ott , mert Branko sírjánál mindig találhatsz fiatalt aki labdázgat, és öreget, aki tűnődve ül a padon. -L+HU. MAJTÉNYI Mihály BRANKÓ A beográdi meteorológiai intézet jelenti: Várható időjárás mára: Vajdaságban általában bo­rult és hideg idő lesz, helyen­kénti esővel. VÍZ ÁLL­ÁS A Duna: kissé árad, Bez­­dánnál +238 cm (+30),­ Bo­­gojevónál +258 (—), Novi­­szádnál +212 (—6). A Dráva: apad, Maribor­nál + 180 cm, (—), Eszéknél­­+68 (—1). A Tisza, apad, Zentánál 1+94 (+2), Titelnél +205 (—9) MAGYAR SZÓ Kedd, 1951/ j Ce­m Motorkerékpáros agronómusok A háziasszonyok is a hibridkukoricáról beszélnek Az idén: társastermelés ezer holdon Beszélgetés Szemes Sándorral, a noviknezseváci földművesszövetkezet agronómusával . Sok mindent összebeszél­tek akkor az emberek. Volt aki azt mondta: Így akarnak becsalni bennünket a szö­vetkezetbe, a másik meg: azt a földet, amit beadsz, nem kapod vissza többé. Szóval nem akarták elhinni, hogy a szövetkezet valóban a szer­ződés alapján jár el, valóban korszerűen megmunkálja földjüket, többet terem és mind a szövetkezet, mind pedig a földműves jól jár. Bizalmatlanok voltak a ter­melők és ezért eleinte nehe­zen ment a szerződéskötés. Ezzel kezdte a beszélgetést Szemes Sándor, a novikne­­zsevéci földművesszövetkezet agronómusa a minap, ami­kor a társastermelés sikerei­ről érdeklődtünk tőle. NINCS TÖBBÉ LEMARA­DÁS — Kezdetben ugyancsak lemaradtunk, akárcsak ta­valy az akció­programuniban, az utolsók között voltunk. Hanem amikor látták a ter­melők, hogy egyik-másik is ránk bízza a földjét a mi pe­dig hozzálátunk a munkához, a föld megműveléséhez, mind többen követték pél­dájukat A következő héten már a második-harmadik helyre kerültünk fel, egy hónap múlva pedig elsők lettünk a járásban. Nem egé­szen két hónap alatt azután teljesítettük a 300 holdra szóló tervet. Mivel volt még idő, elvállaltam, hogy to­vább kötök szerződést tár­­sastermelésre. Az igazat megvallva, kissé meggondo­latlanul tettem ezt a kije­lentést a vállalkozásra s nem hittem volna, hogy eny­­nyi sikerem lesz: még 160— 170 holdra kötöttem szerző­dést. És most a siker láttára any­nyi a jelentkező, hogy válo­gatni lehet bennük. Ez a válogatás olyan formában történik, hogy megnézik, mi­lyen földdel szándékozik társastermelésre lépni az il­lető és milyen messze fek­szik a falutól. Ahogy Szemestől megtud­tam, voltak ugyanis, akik a legrosszabb földjüket adták társastermelésre, vagy azt, amelyik távol fekszik. Most a következet a távol levő földet csak akkor vállalja el,, ha ott többen adnak társas­termelésre földet, rosszat pe­dig teató akkor vállal, fia mondjuk 8—10 hold jó föld mellett van az a rossz föld. Ezt is csak azért, hogy meg­mutassuk, rossz földből is lehet jó termést kapni, kor­szerű munkával. 1000 HOLD KOOPERÁCIÓ Az idén ezer hold koope­rációs termelést vállal a kö­vetkezet. Ebből maga Sze­mes 500 holdra számít kötni szerződést. A szövetkezetnek tizenkilenc traktora van ,ki­lenc agronómusa,közülük öten foglalkoznak társastermelés­­se. Mindegyiknek 4—5 trak­tor jut és így idejében kel­lőképpen beoszthatják a mun­kát saját termelő körzetük­ben, nincs fennakadás a gé­pekkel. Ma már 80—90 szá­zalékban kész a téli mély­szántás. Ehhez hasonló még nem történt Noviknezsevá­­con. A siker titka jórészt abban van, hogy amikor megkezdődnek a munkák, az agronómusok úgyszólván egész nap kint vannak a ha­tárban, a barázdákban, kö­vetik a traktort, adják a ta­nácsokat. Mivel mindegyiknek van motorkerékpárja, gyor­san be tudják járni a földe­­ő­ket és ellenőrizhetik a mun­kát . Ezért is sikerült jó ered­ményt elérni a szerződéskö­tésben — folytatta Szemes. Kint a határban, a dolgozó termelőkkel elbeszélgettem a térenstermelésről, ott meg­magyaráztam előnyét és a szerződések 80—90 százalékát ott kötöttem meg kint Ez jó módszernek bizonyult, mert igy a termelőnek nem kell sehova menni a ha he­lyébe mennek, előbb áll kö­télnek.­­­ Amikor a hibridkukorica­­ termesztéséről először kísér­leteztek Vajdaságban, Sze­mes elsők között volt ebben a munkában. Lapunk hasáb­jain be is számolt erről. Most megkérdeztük, hogy milyenfajta kukorica vált be náluk legjobban, polgárjogot nyert A HIBRID — Hároméves kísérlet után, a Kansas—1859 bizo­nyult legjobbnak. Holdan­ként 38—40 mázsa morzsolt kukorica termett belőle. Jön­nek is most vetőmagért a termelők. A téglagyár mel­lett termesztettem először , ott csodálták meg sokan.­­Ezért ha magért jönnek, ak­­kor azt mondják: — Abból adjon, amit a téglagyár mel­lett termesztett, így vált is­meretessé a hibridkukorica.­­Ma már igen sokan vetnek belőle és igen sokat beszél­nek róla, úgyszólván napon­ta, nemcsak a férfiak, hanem­ gyakran a háziasszonyoknak is ez a beszédtémája. T. L A noviknezseváci n­épbizottság épülete Beváltják a kisajátított vagyon fejében kiadott kötvényeket Beográdból jelenti a Tan­jug. A Szövetségi Végrehajtó Tanács két határozatot ter­jesztett a Szövetségi Nép­­szkupstina elé. Az első határozatban fel­hatalmazást kért a Szövet­ségi Népszkupstinától, hogy a szövetségi tartalékokból 430 millió dinárt a kisajátí­tott vagyon fejében adott ál­lami kötvények beváltására fordíthasson. A beruházó bank adatai szerint ez év február végéig a kisajátított ingatlanok tu­lajdonosainak 642,633.000 di­nár értékű kötvényt adtak ki. Ebből eddig 96,188.000 di­nár értékűt kiáltottak be, úgy hogy a beváltatlan kötvé­nyek értéke a 2 százalékos kamattal együtt 577.000.000 dinár, összesen 24.809 sze­­riny kapott ilyen kártalaní­tási kötvényt. A Szövetségi Végrehajtó Tanács a szövet­ségi tartalékból igényelt 430 millió dinárból 305 millió di­nárt a 100.000 dinár értéket meg nem haladó kötvények beváltására fordít. 23.650 eze­mély kezében van ilyen köt­vény. 102 millió dinárt, 754 személynek fizetnek ki, a 200 ezer dinárt meg nem haladó kötvények beváltására és 80 millió dinárt 407 személynek, akiknek követelése megha­ladja a 200.000 dinárt, azzal, hogy az idén 200.000 dinárt fizetnek ki nekik, a többit pedig a következő években. A másik határozatban a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács az idei társadalmi terv módosítását indítványozza.

Next