Magyar Szó, 1958. január (15. évfolyam, 1-29. szám)

1958-01-01 / 1. szám

halai. A FASIZMUSRA — SZABADSÁG a NEFOTEK­T­ARA 30 DINAR A Rost. PVać. u got. DOG UJ ÉVET KIVífNMagyarSió­­ XV. évf. 1. (4275.) sz. '. V/////////////////////////////////A 1958. január 1., 2., 3. SZOCIALISTA ÉPÍTÉSÜNK NAGY SIKEREIVEL lépünk az új esztendőbe Tito elnök újévi ü­dvözlete A HÁBORÚ ÚJ KISZERTETE LEBEG AZ EMBERISÉG FÖLÖTT Jugoszlávia polgárai! Elvtársak és elvtársnők! Az új évbe a világ népei sok gonddal és rettegéssel lépnek, de bizonyos remé­nyekkel is. Az aggodalom, hogy mit hoz a jövő, áthatja ma az egész világot, és azt hiszem, hogy a népek jogo­san aggódnak sorsukért, mert a háború új kísértete lebeg az emberiség fölött és fenyegeti megsemmisülés­sel. Az új atomkorszak és a világűrbe hatoló emberek el­ső hírei ahelyett, hogy vég­telen örömmel és büszkeség­gel töltenék el az emberisé­get,­­ amely győzedelmes­kedik a természeten és nagy­szerű távlatok nyílnak előt­te,­­ az embereknek retteg­niök kell az emberi elme­k nagy vívmányától, mert arra kell gondolnunk, hogy ezeket a vívmányokat a megfélemlí­tés eszközéül és az egész vi­lágot romba döntő, a legbor­zalmasabb katasztrófát oko­zó háborús eszközül használ­hatják fel. Ma harc folyik azok kö­zött, akik az erőszak alkal­mazásához ragaszkodnak a különböző vitás kérdések megoldásában és a béke és békés megegyezés hívei kö­zött Az egyik oldalon né­hány ember áll, akik azt hiszik, hogy az erőszak és a háború mindent megoldhat, a másik oldalon pedig az em­beriség óriási többsége, a­­mely gyűlöli a háborút és áll­hatatosan törekszik a béké­re, a népek közötti békés együttműködésre, tekintet nélkül a különböző társa­dalmi rendszerekre. A B£k£S KOEGZISZTEN­CIA GONDOLATA AZ EGYETLEN LEHETSÉGES MEGOLDÁS A népek és államok békés tevékeny koegzisztenciájá­­nak gondolata ma mind erő­sebben gyökeret ver az em­berek tudatában, mint az e­­gyetlen lehetséges megoldás, amely az emberiséget meg­mentheti az atom és hidro­génbomba és egyéb konsze­­rn harci eszközök borzalmá­tól. Kitartóan folytatnunk kell a harcot azért, hogy ez az eszme, a népek és álla­mok békés és tevékeny koegzisztenciájának eszméje, végül is diadalmaskodjon. Arra kell törekednünk, hogy az erősebb törvénye méltat­lan fogalommá váljék az em­beri kapcsolatokban, különö­sen ma, amikor a tudomá­nyos vívmányok sosem ta­pasztalt csúcsokat érnek el. Az emberi kultúrának és hu­manizmusnak el kell érnie a mai civilizáció fokát, ame­lyet a technikában és a tu­dományban megvalósított Különben ezekből a vívmá­nyokból az emberiség átka lehet Az államok közti szükség­szerű bizalom fokozatos gya­korlati kialakulása alapot teremthet a nemzetközi vitás kérdések további megoldá­sához. A gondolatát is el kell vetni az erőszaknak, a há­borúnak, s kitartóan, meré­szen keresni a különféle problémák megoldásának bé­kés útjait és módjait Ez ta­lán a hosszabbik út de meg­felel a jövőjéért aggódó em­beriség törekvéseinek. NEM VESZIK TUDOMÁSUL, HOGY A GYARMATOSÍ­­TÁS KORA LEJÁRT Ahelyett, hogy reális mó­don megoldanánk az elmúlt háborúból ránk maradt vi­tás problémákat egyre ú­­jabbak és újabbak, sőt egy­re nehezebbek keletkeznek. Különösen Közép-Keleten, Af­rikában, ma pedig Indonéziá­ban is, stb. Egyes gyarmat­birodalmak nem tudnak meg­békülni azzal, hogy a gyar­matosítás kora lejárt, hogy az egykori és mai gyarmat­birtokok népe jogait követe­lik, azt követelik, amit vala­mikor erőszakkal elvet­tek tőle, teljes mér­vű f­üggetlenségét és in­tegritását, mert képesnek ér­zi magát arra, hogy önmagát igazgassa. Ezek a népek meg­követelik, hogy a világkö­zösség egyenrangú tagjainak tekintse őket. Sajnos, ma at­tól kell félnünk, hogy Indo­nézia új, veszélyes nemzet­közi összeütközés tűzfészke lehet, mert különféle külső fondorlatokkal igyekeznek bel­ső viszályt szítani ebben az országban és az indonéz nép számára lehetetlenné tenni, hogy úgy építse a maga éle­tét, ahogyan neki megfelel, ezenkívül pedig lehetetlen­né tenni területének egyesí­tését például Nyugat-Irrán hozzácsatolásával. Az egész hűhó Indonézia körül ugyan­azokkal a jelszavakkal fo­lyik, mint Szíria körül és még előbb Egyiptom körül, az állítólagos kommunista veszély jelszavával, mert a kommunisták a jávai válasz­tásokon a legtöbb szavaza­tot kapták s a legtöbb man­dátumot szereztek. Nem tekint­hető-e ez nyílt beavatkozás­nak Indonézia belügyeibe? Persze, hogy annak tekinthe­tő, mégpedig ugyanabban a formában, ahogyan ez egyes más országokkal is történik, amelyektől megvonják a jo­got, hogy maguk döntsenek fejlődésükről és külpolitiká­jukról. Az Indonéziát érő ve­szélyes fenyegetések megér­demlik, hogy elítéljék őket midazok, akik békét akar­nak, NYILVÁNULJON meG A JÓAKARAT ÉS JÁRULJANAK A TÁRGYALÓ ASZT­ALHOZ Ma sok nemzetközi vitás kérdés valóban annyira bo­nyolult, hogy nehéz meg­mondani, hogyan oldhatók meg minden vonatkozásuk­ban. De keresni kell a meg­oldás lehetőségét minden e­­gyes problémában külön-kü­­lön. Nyilvánuljon meg jó­akarat és járuljanak a tár­gyalóasztalhoz legalább a ki­sebb kérdések megoldására — már ez is valami. Azután fokozatosan hozzáláthatnak a nagyobb kérdések megol­dásához is. Ha így cselekszenek, a vi­lág bizonyos távlatot lát ma­ga előtt és a hidegháború háttérbe szorul, mert most tartós veszélyként áll mögöt­tünk és világháborút idéz­het elő. Ha így cselekszenek, bekövetkezik a tevékeny koegzisztencia korszaka, ami egyben az egyetlen reális lehetőség a világbéke meg­őrzésére. Ma már kevesen vannak, akik lebecsülik ezt a lehetőséget. Az emberiség óriási többsége magáévá te­szi ezt az eszmét. Vannak meglehetősen felelős embe­rek is akik kezdik­ felismer­ni értékét, de a koegziszten­­ciát csak az erőteljes fegy­verkezés árnyékában képze­lik el. Ez pedig képtelenség, mert az aktív koegzisztencia , nem lehet csupán ideiglenes megoldás, feltételezi a lesze­relést és az atomfegyver betiltását. Más szóval a koegzisztencia megköveteli az erőszak, a háború, a fegy­veres leszámolás elvetését és helyébe a különböző tár­sadalmi rendszerű államok gazdasági, kulturális, tudo­mányos és egyéb téren végbemenő építőjellegű bé­kés versengését helyezi. NEM LEHETSÉGES TARTÓS ÉS KONSTRUK­TÍV KOEGZISZTENCIA A TÖMBÖK KÖZÖTT Nem lehetséges, ahogyan ma egyesek gondolják tartós és konstruktív koegzisztencia a tömbök között. Ez volta­képpen nem is volna sem­miféle koegzisztencia,­hanem csak bizonyos fegyverszünet ez pedig újabb és újabb ösi­szeütközések veszélyét hor­dozná magában. A koegzisz­tenciának a tömbök helyé­be kell lépnie, mert a tömb­megoszlás ellenkezik a koegzisztencia eszméjével, mivel a mai tömbök volta­képpen világnézeti megosz­lást rögzítenek, és ezáltal természetesen még élesebbek. A világ ideológiai megoszlása azt jelenti, hogy kapitalista és szocialista rendszerre osz­lik. Viszont a társadalmi rendszerek értéke a békés versengésben úgy juthat ki­fejezésre, hogy melyik rend­szer képes megvalósítani olyan társadalmi viszonyo­kat, amelyek megfelelnek a termelők mai fejlettségi fo­kának és a termelő erők fel­használásának a dolgozó em­­­berek legszélesebb tömegei által nem pedig abban, hogy melyik lesz erősebben és korszerűbben felfegyverezve. Igen szomorú, hogy ma minden új, nagy tudomá­nyos vívmányt a katonai célszerűség szemszögéből ítél­nek meg, s nem aszerint hogy mennyire hasznos az emberiség számára. Például a szovjet műholdakat, ezt a nagy tudományos fölfede­zést úgy fogták fel, mint há­borús kihívást, amely meg­követeli, hogy a másik ol­dalon még hatásosabb fegy­veres ellenrendszabályokat fo­ganatosítsanak. Ez történt az Atlanti Szövetség legutóbbi párizsi összejövetelen. Márpe­dig igen jól ismeretes, hogy ezt a tudományos fölfede­zést világszerte kedvezően ítélték meg, s úgy köszöntöt­ték, mint nagy hozzájáru­lást az emberiség tudomá­nyos fejlődésében. I ÜNNEPI HÁRMASSZÁM 32 OLDALON ÁRA 20 DINÁR ■ AJÁNDÉKNAP­TÁR MELLÉKLET ■ A LAP LEGKÖ­ZELEBB SZOMBATON JELENIK MEG ■ MUNKAKÖZÖSSÉGE BOL­ JOSZIP BROZ TITO M­­­indenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy 1957 az egyik legintenzí­vebb háború utáni esztendő volt, nem­csak az elért ered­ményeket tekintve, hanem a mezőgazdaság előmozdításá­nak megvitatása szempont­jából is. Részletesen és rend­kívül alaposan megvitattuk és megállapítottuk, milyen lehetőségeink vannak az el­következendő 6-7 évben tartományunkban a mező­­gazdasági termelés növelésé­re. Ennek a felismerése a­­lapján dolgoztuk ki Vajda­ság mezőgazdaságának fej­lődési távlattervét, és ennek megfelelően 1958 évi tervün­két. A gazdasági szerveze­tek, a községek és a járások is már kidolgozták vagy leg­később januárban elkészí­tik távlati és folyó évi ter­vüket is.­­ Ezek a tervek nagy le­hetőségeket tárnak fel a vajdasági mezőgazdasá­gi termelés növelése e­­lőtt. Viszont meg kell jegyezni azt is, hogy e­­gyes gazdasági szerve­zetek és községi népbi­zottságok nem mérték fel ennek a munkának teljes jelentőségét és nem dolgozták ki ter­veiket elég szakszerűen. Ez kétségtelenül nagy ne­hézségeket fog okozni, mert kellő felkészültség nélkül nem harcolhatnak sikeresen a terv megvalósításáért. A járási népbizottságok, a já­rási szövetkezeti szövetség i gek, a nagygazdaságok és a többi mezőgazdasági ténye­ző nyújtson mielőbb hatha­tós támogatást ezeknek a szervezeteknek, hogy telje­sen felismerjék a rájuk vá­ró sok feladatot és pótolják a mulasztottakat. Ez többek között azért is fontos, mert hiszen tudjuk, hogy társa­dalmunk a mezőgazdaságra szánt összegeket azoknak a mezőgazdasági szervezetek­nek folyósítja, amelyek e­­lőbb lépnek föl gazdasági szempontból indokolt elabo- r rátumukkal a hitelpályáza­ton. Az anyagi eszközöket természetesen elsősorban a­­zokra a kultúrákra folyósít­ják, amelyek megoldják a Szövetségi Szkupstina­ hatá­rozatában megállapított kulcskérdéseket Ezek után másik kérdés áll előttünk: mennyire ké­szültünk fel és mennyire vagyunk képesek 1958-ban hozzálátni ezeknek a tervek­nek a megoldásához. Rögtön meg kell monda­nom, hogy felkészültebben lépünk 1958-ba mint 1957- be léptünk, így például 1957- ben a mezőgazdasági szer­vezeteknek csak 20 százalé­(Folytatása a 10. oldalon) (Folytatása a 6. oldalon) Felkészültebben Vajdaság mezőgazdaságának­­ távlatairól és teendőiről Írta: Nikola Kmezics

Next