Magyar Szó, 1958. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2. oldal MAGTAR 8ZO Mit veszünk az új esztendőben ? Újévi korkérdés a kirakatok előtt Új eszteTKÍS,ids és nagy tervek, remények és jókívánságok napja. Az óesztendőben sok ankétet készítettünk. Az illetékeseket, olvasóinkat szólaltattuk meg időszerű kérdésekről. Főképp irodában, munkahelyükön kerestük fel őket. Az újév első arkétjának részvevőit a kirakatok előtt kerestük fel. Most egyéni terveik felől érdeklődtünk: mit terveznek a kereskedések előtt? Mit vesznek majd az új esztendőben? PAP GÁBOR, lektor: I Ш corise* éh pert veszek készpénzért Csendes,éveihez képest talán túl komoly és szerény lapunk fiatal lektora Pap Gábor. Mindketten bánatiak le VUJADIN BOSKOV, a Vojvodina labdarúgója: Befejezem a házam Már befejeztem napi munkámat, amikor az utcán Vujadin Boscoval, a noviszádi Vojvodina kiváló fedezetével találkoztam. Megkérdeztem tőle is, mit számít vásárolni jövőre. — Nem nagyon vásárolgatok, most a legnagyobb gondom az, hogy befejezzem a házam. Különben is március 3-án vagy 4-én bevonulok, — most már nem lehet tovább halasztani —, akkor egy évre megszabadulok a Vásárlási gondoktól. — Ha a szövetségi kapitány bevesz a válogatott szűkebb keretébe, nagy vágyam teljesül. Ugyanis nagyon szeretnék eljutni a világbajnokságra. És persze, jól szerepelni. vén többször kérdem: mikor megyünk már fatornyos hazánkba, látogatóba. — Hagyd a fenébe, — mondta legutóbb —, egy teljes napomba került, amíg hazaérek Majdánra. Visszafelé meg még nehezebb. Aratigye jövőről hat órakor ér az autóbusz Kátovndára, a noviszáda pedig ötkor indul Kitevndából, így délig ott kell rostokolnom. No de, majd megoldom én a közlekedési problémát. —?! — Veszek egy 150 köbcentis NSU Prímát. _ Ez már beszéd. Remélem, engem is elviszel néhányszor? Kiruccanunk majd néhány szót. Meglásd, szakitok ezzel az egyhangú élettel. Motoroz® áltok, s ha kedvem tartja, Szubottyán keresztül három óra alatt Majdánban leszek. Ezt is kiszámítottam már. — Már több mint egy éve tervezem a motorvásárlést. Azóta gyűjtögetem rá a pénzt. Az Auto vojvodnában shái bejelentettem a vételit, s számításom szerint 1058 elején megkapom a Prímát, addigra lesz annyi pénzem, hogy talán csak 30—40 ezer dinárt kell a banktól kérnem. — Mennyibe is kerül ez a motor? — 295.000 dinárba. rám a szerénységnek meg van a jutalma, Gabi kollegánk bizonyosan jól kihasználja majd a finom kis gépet. .. mint afféle legényember... SZAKÁCS ANTAL, kéményseprő: Motort veszek Hideg, ködös az idő. Táskaházban vagyok, végig didergek. Ő azonban kiskabátban, kesztyűiben kézzel kocog vidáman házról-házra. Megállítom és felteszem neki a kérdést: — Mit vásárol az új esztendőben? — Hát erre nem lehet ilyen gyorsan válaszolni. Főképp ruhaneműt vásárolunk a gyerekeknek meg az asszonynak. Lakásunk, rádiónk van, — ilyesmi tehát nem kell. — De van egy másfajjta vágyam. Ugyanis sporthorgász vagyok, és szeretnék jövőre motort szerelni a csónakomra. Ha nem jön közbe valami, remélem, meg is k**v — Jó lenne egy televíziós készülék is a házban, dehát a következő három évben úgysem lesz rendszeres műsor, — mondj a kissé „savanyú a szőlő“ módján. — .No de sietek, sok kémény vár még ma rám. A viszontlátásra. Úgy van, hogy megnősül a fiam. Ha lesz belőle valami, akkor házat kell venni neki. Itt nem férünk el mindanynyian. Mert ezek a mostani fiatalasszonyok annyi bútort hoznak, hogy két szobában sem fér el. Persze a házat nem egyedül veszem, a fiam is belesegít. Már nyolc éve mint segéd dolgozik, sőt mestervizsgát is tett, géplakatos és sofőr is. Szóval ő is keres. DANA RAJICS, Szivéc: Rendbehozzuk a lakást Nagyon jól sikerült az idei forksártenyésztés, 300 000 dinár jövedelmet hozott. Most az új évben rendbehozhatjuk a lakást. Valami szebb bútort szeretnék venni. Azt hiszem meg is lesz, márki is néztünk valamit Ha esetleg elmarad a házasság, akkor az új évben az útba és istállóba vízvezetéket szerelek. Mennyivel könnyebb lesz majd az ita— Hogy mit vennék 58-ban?... — Nem venne, — vetem gyorsan közbe —, hanem mi az, amit biztosan vesz? — Az már más. Akkor meg kell előbb fontolnom, meddig is ér a takaróm. Először is megveszek egy német idegen szavak szótárát. (Ne csodálkozzunk, Anklia másodéves német szakos). — Másodszor: veszek egy pár drapp cipőt és ugyanolyan színű ruhát Már régi álmom egy teljes drapp öltözet (Ezen se csodálkozzunk, hiszen Ankiea amellett hogy egyetemi hallgató nő is).— Mást is veszek, például nylon blúzt, ha lehet azt is drappot Valamennyit féltás, meg a takarmányelőkészités. Az ember csak megcsavarja a csapot s ott a víz, nem kell vederrel cipelni. re kell tenni nyaralásra rá. Úgy tudom Zadarban lesz egy tábor, ahol sok német egyetemi hallgató nyaral Velük szeretném tölteni a nyarat, hogy gyakorolhassam a németet. — Honnan lesz a pénz? — A nagynéném tart el nyugdíjas. Most emelik a nyugdiját Én meg órákat adok. — Meddig marad a tá-Sorban? — Ameddig a takaró ér. KOVÁCS SZ. ZOLTÁN a tanárképző főiskola tanárai televizióra pályázok — Ha kiadják gyermekmeve-gyüjteményemet, — ami egyébként már tervben van, — telvíziós készüléket veszek egy 180 ezer dináros, 12 csatornás Philips készüléket Nem Lever majd használata Tamil, miert az idén már nálunk is megépül a közvetítő hálózat, Jugoszlávia is bekapcsolódik az Eurovízióba. — Most már csak az okoz nehézséget, hogy az üzletekben nem kapható antenna a készülékhez. Ezt valószínűleg Szlovéniában gyártják majd, de remélem, mire megvehetem, az antennák is megjelennek az üzletekben. — Mert a televíziós készülék nem működhet akármilyen antennával. Ha valamilyen állomást akarunk fogni, itt nem elegendő a gombot csavargatni, hanem az antennát is a leadóállomás irányába kell állítani. — Meséskönyvem jövedelméből vennék még egy AEG típusú mosógépet és porszívót is. MÉSZÁROS ANTAL topolvai földműves: A házasságtól taggá Házvásárlás vagy vízvezeték KULUNDZSICS ANXICA egyetemi hallgató: Majd meglátjuk, meddig ér a takaró BOROS MIRJANA, a noviszádi rádió slágerénekese: Korszerűsítem a konyhát ! A lakáskérdést már részbenmegoldottuk, most annyi mindent szeretnék vásárolni az új esztendőben, hogy hirtelenében fel sem tudom sorolni... Először is nagyon, de nagyon szeretnék két szőnyeget... Azt hiszem, jövőre teljesül az a régi vágyam is, hogy »korszerűsítsem« a konyhát. Vennék egy villanytűzhelyet sütővel. Aztán ... szeretnék hűtőszekrényt is, ilyen főzőt, amolyan főzőt, mosógépet.. Töprengés a kirakat előtt Vutovics Géza: Ádám köldöke és a világűr Mint a sem a korhadt fiát, úgy rágja belülről az embert az izgágaság. Szinte lesi az alkalmat, hogy szavait szaporítva vitába szálljon bárkivel, akit a véletlen éppen útjába hoz. Süldő, kamasz korában az apjával felesel, később saját fiával perel, majd pedig unokáit dorgálja, hogy végül végképp befogja száját. Közben időt talál arra is, hogy összekapjon a hentessel, aki bűzlő marhacsontokat akar rátukmálni, hogy lélekemelő eszmecserét folytasson társbérlőjével, ki a WC-ből állandóan kicsavarja a körtét, hogy szitkozódva lehordja tülekedő útitársát, ki hozzá hasonlóan szintén fel akar jutni a zsúfolt villamosra; hogy rémisztően ráordítson feleségére, aki megkéri, hogy egyszer már ő is hozzon fel fát a pincéből; hogy berzenkedve kioktassa a pincért, aki ujcsettzésére nem termett azonnal asztalánál, és hogy egyéb módon öntse ki felgyülemlett mérgét és élje ki veszekedős hajlamait. Az emberek egymásközti vitája úgy látszik hajmeresztően régi keletű. Valószínűleg már torzonborz őseik is szenvedélyes véleménycserétek voltak. Mivel nem volt bő szókincsük, hogy zamatos kijelentő mondatokkal intézzék el apró-cseprő perpatvaraikat, ormótlan kőbaltájukhoz folyamodtak. Ezt bizonyítják a napvilágra került őskoponyákon éktelenkedő jókora lyukak. Az ókori bölcs görögök pedig szakszerű felügyelet mellett iskolában tanulták a nyelvelés mesterségét. Párbeszédes öszszecsapásaikban az volt a vesztes, akinek a sok feleseléstől előbb kipállott a szája, vagy annyira berekedt, hogy szólni sem tudott, csak hápogni, mint a tömött kacsa. A sötétnek titulált középkor rekordméretekben bővelkedett bősz szócsatázókban. Mivel az evilági dolgok állítólag nem sokat érdekelték őket, »földöntúli« területekre csaptak át, hogy a legjelentéktelenebb dolgokat meghányják-vessék a filozófusok komolyságával. Ennek folytán léptek a mélyenszántó veszekedések porondjára a kákán csomót keresők díszpéldányai — a hitvitázók. Az ész határáról ráncigálták elő a leglehetetlenebb »földöntúli« kérdéseket, hogy egymást lepocskondiázva összemérjék agytekervényeiket. Ádáz véleménycserét folytattak arról, hogy hány angyalpéldány férhet el egy jól megköszörült tűhegyen; vaskos könyvekben boncolgatták; füge avagy banánlevelekkel szemérmeskedett-e az első emberpár; nagyképű buzgalommal tárgyalták, hogy miért fél az ördög a tömjéntől, s hogy a mennyország kapukulcsai rézből avagy aranyból készültek-e. Mélyreható elmélkedésekre adott okot a pokol pontos helyének meghatározása is, főleg az, hogy ugyan mivel tüzelnek a fűtéssel megbízott kisfizetésű ördögök. A hittudományok lobogó fáklyáival rávilágítottak a szent könyvek és a Biblia minden hősére, s főleg Adammal, az első embernek kinevezett dicső férfiúval foglalkoztak kimerítően. A leghevesebb hitviták arról folytak, hogy vajon volt-e Ádámnak illő köldöke. A tudálékos hozzászólók pro és kontra felsorakoztatták érveiket, ám sohasem tudtak megegyezni.. Az összecsapások hevében egy jámbor hittudós olyannyira nekibuzdult, hogy pápai bullára hivatkozva örök kárhozatra előjegyzett eretnekeknek nyilvánította a köldökhíveket, mondván, hogy" minden jólértesült emberszabású hívőnek illik tudnia, hogy Adam atyánkat, akárcsak a vályogot, földből gyúrták, tehát nyugodtan meg lehetett a mai csenevész újszülöttek testcsuilitó csökevénye nélkül.- , Az elmérgesedett vita dohos szele nemcsak a kolostorokban, gubbasztó könyvmolyokat és a középkori penészszagú egyetemeken oktalankodó és vallásgyámolító tudósokat kótyagosította meg, hanem meglegyen tette a hittudományok fejedelmeit — a pápákat is. Igaz, a szentatyák meglehetősen egyoldalúsan vitáztak, egyszerűen csalhatatlannak és tévedhetetlennek nyilvánították becses személyüket és az ellenkezőket minden további nélkül kiátkozták — az egyedül üdvözítő anyaszentegyház kebeléből, így VIII. Orbán a dohány élvezőkkel szállt perbe és kiközösítette a szerencsétlen humusz — szippantok®! Egyszer pedig mikor a felvizezett tejtől elrontotta a gyomrát, se szó, se beszéd kiátkozta az élelmiszerhamisítókat. Sőt, korlátlan vitalehetőségeitől megszédülve kiátkozta az átkozódókat is. XIII. Leó az orvosokkal bocsátkozott vitába és dacból betiltotta a himlóoltást. A pápák egyoldalú és szinte unalmassá vált hitvitája csak akkor bonyolódott, amikor egyszerre kettő-három volt belőlük, és főpásztori színvonalon egymástól vitatták el az apostoli görbebotot. Sőt az elsőbbségi jogért fellángolt összetüzés 1058. Január 1, AL. S.