Magyar Szó, 1959. március (16. évfolyam, 50-75. szám)
1959-03-01 / 50. szám
Vasárnap, 1959. III. 1. I s mostohia vidéki A dinár, dinár mindenütt. Ehhez kétség nem fér. Akárhogyan is forgatjuk, akármerről is nézzük, minden oldaláról csak dinár. A címeres fele éppúgy, mint a másik. Azt is tudja, minden nagykorú, pénzzel babráló ember, hogy tiz dinár jóval több mint, egy dinár, azaz tiz dinár pontosan tízszer annyi, mint egy dinár. Nos, éppen erről van szó. A pénzről, az arányokról meg a különbségről. Megegyeztünk, hogy a tíz jóval több mint az egy, és ha ez igaz (márpedig a matematikusok szerint ez szent igaz), akkor a száz még inkább több a 2,5-nél. Pontosan negyvenszer több a matematika tudománya szerint. És most tessék elképzelni azt a szerencsés csillagzat alatt született városi lakost, aki fejenként száz dinárral részesül a népművelési kiadásokból, és összehasonlítani helyzetét azzal a mostoha vidékivel, akire szintén fejenként mindössze 2,5 dinárt mértek az illetékesek. Noviszádról beszélünk. Noviszádról és járásáról, az úgynevezett vidékről. A noviszádi munkás- és népegyetemek tavaly ugyanis 9 100 000 dináros költségvetéssel dolgoztak, és közmegelégedésre igen szerteágazó népnevelési ténykedést fejtettek ki. Ehhez valóban nincs mit hozzáfűzni. Nincs már azért sem, mert száz és száz, ezer és ezer ember talált magának művelődési, szórakozási lehetőséget a noviszádi munkás- és népegyetem katedráin, nem lebecsülendő azoknak a száma sem, akik idegen nyelveket tanultak, szakképesítést szereztek vagy a képesítések hierarchikus létráján felkapaszkodtak a szakképzett vagy magasszakképzett munkás fokozatáig. Szóval ez így tökéletesen rendben van. Elmondhatjuk, hogy végre a noviszádi munkás- és népegyetem nem apátlan-anyátlan árva, a közületek és szervezetek felfigyeltek munkásságára és meglehetősen ellátták pénzügyi javakkal. Ez, hogy úgy mondjuk, a munkás- és népegyetemek fejlődésének fényoldala. Igen egyszerű. Mindössze 520 000 dináros. Furcsa, ugyebár? Dinárban kimutattott árnyoldal. Márpedig így van. Sajnos, igy van. A noviszádi járásnak ugyanis a városon kívül még 24 községe van. Huszonnégy községe és java részében népegyetem. A nagyobbakban néhol munkásegyetem is. S a huszonnégy község csaknem annyi ilyen jellegű szervezete tavaly összesen — írd és olvasd — ötszázhúszezer dinárt kapott, azaz lakosonként kereken két és fél dinárt. Megegyeztünk már, hogy a száz dinár jóval, de jóval több mint a két és fél dinár. Márpedig ilyen az arány Noviszád és vidéke, a noviszádi járás községei között a népegyetemek esetében. A baj nem is ott kezdődik, hogy a tartományi főváros népnevelő intézményei majd tízmillió dináros költségvetéssel dolgoztak. Lehet, hogy még többre is szükségük volt, és a jövőben bizonyára még ennél is több pénz kell munkájukhoz. Az azonban már komoly baj, hogy a vidéki népegyetemeket, még mindig nagyon mostohán kezelik. Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy a noviszádi ipari üzemek, de a népbizottság is, aránylag kevesebb szívfájdalommal tárja fel pénztárát a munkás- és népegyetem céljaira. És valószínűleg, nem is esik olyan nehezére, mint a rosszabb anyagi viszonyok között lévő fejletlenebb községeknek. Az viszont nem vitás, hogy a vidék kulturszínvonala még több figyelmet követel, mint a tartományi fővárosé. A vidék — a falu. A falu, mely most áll a forradalmi átalakulások küszöbén, szokások, felfogások, a termelési mód, és természetesen a társadalmi élet szempontjából is. S ha ez így van, márpedig ehhez nyilván nem fér kétség, akkor az a két és fél dinár lakosonként testvérek között is roppant kevés. Nyilván nemcsak az anyagi lehetőség kérdése, hogy helyenként milyen anyagi támogatásban részesül a munkás- vagy népegyetem. A szükségletek és a felfogások természetesen komolyan befolyásolják ezt. Csakhogy jó lenne ezeket a szükségleteket éles szemmel meglátni, a felfogásokat pedig korrigálni (nemcsak a noviszádi járásban). Mert a dinár az dinár mindenütt és a két és fél dinár lakosonként jóval, de jóval kevesebb mint a száz dinár. S ezt egyelőre a falu, a mostoha vidék kulturszin- vonala sínyli meg. Vas az árnyoldala? " MAGYAR SZÓ Megválasztották A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEKET A KSZ BECSEI KÖZSÉGI ÉRTEKEZLETÉN A Kommunista Szövetség becsei községi Szervezete 121 küldött részvételével ma tartotta XIII. évi értekezletét. Az értekezleten részt vettek Száva Márt, a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének, Kelemen Mátyás és Ilijevics Dusán, a Kommunista Szövetség verbászi járási vezetőségének tagjai. Glavaski Mária a községi szervezet titkára beszámolt a Kommunista Szövetség tagjainak további feladatairól. A községi vezetőség jelentését már előbb megkapták a küldöttek tanulmányozás végett. Az értekezleten sokan felszólaltak és különféle kérdésekkel foglalkoztak.* Száva Mali tartományi küldött is felszólalt. Végül megválasztották Szerbia Kommunista Szövetsége IV. kongresszusának küldötteit. A küldöttek: Luka Mrksics a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének tagja, Sóti Mária a Kommunista Szövetség községi vezetőségének tagja, Glavaski Mária, a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének tagja, Kovács László, és Mijakovics Obrád a Kommunista Szövetség verbászi járási vezetőségének tagjai. S. O. DRÓTKÖTÉLPÁLYA ÉPÜL Szarajevóból a Trebevicsre Szarajevóból jelenti a Тал* jug. Rövidesen drótkötélpálya építését kezdik meg, amely a kirándulókat Szarajevóból hét perc alatt felviszi Trebevicsre, a szarajevóiak közkedvelt kirándulóhelyére. A drótkötélpálya 2200 méter hosszú lesz, a szintkülönbség a kiinduló állomás és a végállomás között 620 méter. A körpályán 112 négy személyes kabin közlekedik, úgyhogy egy óra leforgása alatt 400 utast szállíthatnak a hegyre. Bácski Jarak közelében — mint megírtuk — súlyos közlekedési szerencsétlenség történt. A noviszádi városi közlekedési vállalat emeletes autóbusza nekifutott Vásza Kazimirovics noviszádi újságíró autójának. Kazimirovics és útitársa, Jován Nikolics, noviszádi tisztviselő, súlyosan megsebesültek. Mindkettőjüket kórházba szállították. Állapotuk súlyos. Különösen Jován Nikolics sérülései veszélyesek, súlyos agyrázkódást és csípőficamot szenvedett. Az életveszélyen azonban már túl van. Kaziimirovicsot közvetlenül kórházba szállítása után megoperálták. Jobb karja eltört és egész testén zúzódásokat szenvedett. A szerencsétlenséget az autóbusz sofőrje, Damján Ravics idézte elő. Meg akart előzni egy kerékpárost, közben nem fordította el kellőképpen a kormánykereket, s fellökte a kerékpárost. Megijedt, balra rántotta a kormányt és nekifutott az éppen akkor odaérkező személygépkocsinak. A nagy, súlyos autóbusz tíz méteren át magával vonszolta és súlyosan megrongálta a kis autót. A gépkocsivezető ellen eljárás indul. 3. oldal ] Eltemették DR. LOJZE KRAJGER SZLOVÉN ÍRÓT Ljubljanából jelenti a Tanjug. Tegnap temették el dr. Lojze Krajger ismert szlovén írót és közéleti munkást. Temetésén részt vett Borisz Krajger, a szlovén végrehajtó tanács elnöke, a család többi tagjaival, Miha Marinko, a szlovén szkupstina elnöke, Franc Leszkosek, a JKSz végrehajtó bizottságának tagja, a Szövetségi Népszkupstina alelnöke, Borisz Ziherl, dr. Jozse Petrcs és Janez Vipotnik, a Szlovén KSz végrehajtó bizottságának tagjai, Vida Tomsics, a Szocialista Szövetség szlovéniai főbizottságának alelnöke, dr. Jozse Villán és Viktor Avbely, a köztársasági végrehajtó tanács alelnökei a tanács tagjaival és sok más politikai vezető személyiség és közéleti munkás. A temetésen Franc Leszkosek búcsúztatta az elhunytat a Kommunista Szövetség nevében. A szlovén orvosi kar nevében dr. Jozse Rant, az írók nevében Benő Zupancsics búcsúztatta dr. Lojze Krajgert. Szeressük egymást, gyerekek! A Faipari család mindentudó szakállas nagybácsija mondta: — Szeressétek egymást, gyerekek! A jóságos nagybácsi emberszerető szavait a gyerekek egészen a könnyekig megszívlelték, ezek a humánus szavak annyira meghatották őket, hogy egyszer és mindkorra megfogadták: szeretni fogják egymást gyerekek. A nagybácsi három évvel ezelőtt szólt először gyermekeihez. A nagybácsi azóta is állandóan szeretetre inti gyermekeit. De hát a gyerekek gyerekek, meghallgatják a nagybácsit, megszívlelik a szavait, meghatódnak, egy kicsit elérzékenyülnek, de másnap, mintha mi sem történt volna, újra csintalankodnak, pajkoskodnak és a három év alatt a megilletődésnél egy fikarcnyit sem haladtak tovább a szeretet lépcsőfokán. De talán illenék, hogy be is mutassam ezeket a gyerkeket. Az első a Budutynoszt ő a legidősebb, legizmosabb, legnagyobb, amellett abban az előnyös helyzetben van, hogy a külfölddel is paktálhat, csomagokat küld a közeli és távoli országokba, ahonnan ellenértékű, egészséges valutát kap. A Faipari család második felcsöpörödött, felnőtt számba vett tagját Matko Vukovics bútorgyárnak nevezik. Jó tulajdonságai közé a következők tartoznak. • Jó üzleti érzék, szolid családi élet, józan gondolkodás, stb. Fogyatékossága is van, nem műveli a kárpitos munkát. A családi ranglétra harmadik helyzettje az Október 10. Egyszerű, szegény, csendes, talán egy kicsit raffinált teremtés. A negyedik tagot, a Fa-Fá-t a többiek csak úgy félvállról kezelik, olyan szerepet szánnak neki, mint a mindeneslánynak a háztartásban. A családi ranglétra utolsó helyén a szegény kefegyár áll. A család előbbi tagjai hallani sem akarnak róla, még mostohaként sem. Sőt a rokonságból is száműzték. A Faipari család jóhírnevét mégsem lehet kockára tenni egy gyerekcipőben járó kefegyár miatt. Ezek szerint a családi mérleg végeredményben így áll: három testvér, egy mostoha és egy kitagadott rokonféle. A jóságos nagybácsi három év óta figyelmezteti őket: szeressétek egymást, gyerekek . ügy lesz, kedves nagybácsi, úgy lesz, mondják a gyerekek. De csak mondják. A kooperáció és az esetleges fúzió gondolata három évvel ezelőtt született meg. A Faipari családban először örömet, lelkesedést keltett ez a hír. Egymást kiegészítve, közös erővel, összefogással erejük annyira megnövekszik, hogy a városházát is elmozdíthatják a helyéről tornyostól, így beszéltek a Faipari családban három évvel ezelőtt) A dologról suttogni kezdtek, az irodák zárt ajtai mögött bizalmas tárgyalások kezdődtek. , A Kefegyár mint rangon aluli egyből kiesett mindenféle kombinációból. A Fa-Fa sem járt sokkal jobban. Neki a mindeneslány szerepét szánták, mondván, hogy a város népének nagyon is szüksége van egy szakszerűen javító és foltozó faipari üzemre. A legidősebb testvér, a Budutynoszt nem sokat törődött a többivel, idejét és kapacitását főleg a külföldnek szentelte. Egyszóval: a Faipari testvérek latolgatták, tárgyalták a dolgot, s eközben a bútor kárpitozásának jelentős részét továbbra is magániparosok végezték. •Végül is nagynehezen a Budutynoszt és a Matko Vukovics között megindult a kooperáció! De milyen?! A leves drágább lett, mint a hús! Ezt mondták: kooperálunk, mert az éppen olyan divat most, mint a zsákruha. Az előny és a haszon nem fontos. Fő a divat! Hát a fúzió? Erről még beszélni sem jó. Milyen előnyök származnak a fúzióból? Ha ezt kérdezik tőlük, akkor a válasz rendszerint egy vállrándítás mellett ez: hm, hm. Ha a Matko Vukovics és az Október 10 egyesülne, ebből ilyen előnyök származnának. A Matko Vukovics: Évente 20—30 millió dinárral növelhetnénk az össztermelést. Az Október 10. Semmi! Végeztek-e már komolyabb, alapos számításokat? — Éppen most csináljuk, mondják. Két évvel ezelőtt is ezt mondták, éppen most csináljuk. Mit tudnak a munkaközösségek a fúzióról? Faipari család kórusban. Semmit. Persze, mielőtt az ember valamilyen javaslattal a munkaközösség elé lép, azt illik előbb széltében hosszában megvitatni, az irodában. Az elmúlt három esztendő mégis csak kevés volt erre. Igaz, mindig akad valamilyen más sürgős tennivaló. Hol a mérleg, a félévi és háromnegyedévi, hol az illetményszabályzatok kötik le az apparátus minden hivatalos és túlórás idejét. Valahogyan úgy vannak ezzel, mint Pató Pál úr, és ráérünk erre még. A munkaközösségek viszont kérdezik: — Minek Szubotián három bútorgyár? És még két különálló faipari üzem? Talán mégis előnyösebb volna, ha csak egy lenne, egy bútorgyár több üzemrészleggel kevesebb rezsivel és több termeléssel. A jóságos nagybácsi egyre hajtja, hajtogatja és hiába ismételgeti: szeressétek egymást gyerekek! Ők maguk is mondják: • szeressük egymást, gyerekek! De csak mondják, három éve ezt mondják és mind kevésbé szeretik egymást. És a három év alatt még odáig sem jutottak el, hogy komolyabb számadást készítsenek, s megvizsgálják, vajon nem volna-e valóban érdemes egyesülni. SZERENCSÉS J. Szubotica központja