Magyar Szó, 1959. március (16. évfolyam, 50-75. szám)

1959-03-01 / 50. szám

Vasárnap, 1959. III. 1. I­ s mostohia vidéki A dinár, dinár mindenütt. Ehhez kétség nem fér. Akárhogyan is forgatjuk, akármerről is nézzük, minden oldaláról csak dinár. A címeres fele éppúgy, mint a má­sik. Azt is tudja, minden nagykorú, pénzzel babráló em­ber, hogy tiz dinár jóval több mint, egy dinár, azaz tiz dinár pontosan tízszer annyi, mint egy dinár. Nos, éppen erről van szó. A pénzről, az arányokról meg a különbségről. Megegyeztünk, hogy a tíz jóval több mint az egy, és ha ez igaz (márpedig a matematikusok szerint ez szent igaz), akkor a száz még inkább több a 2,5-nél. Pontosan negyvenszer több a matematika tudo­mánya szerint. És most tessék elképzelni azt a szerencsés csillagzat alatt született városi lakost, aki fejenként száz dinárral részesül a népművelési kiadásokból, és összeha­sonlítani helyzetét azzal a mostoha vidékivel, akire szin­tén fejenként mindössze 2,5 dinárt mértek az illetékesek. Noviszádról beszélünk. Noviszádról és járásáról, az úgynevezett vidékről. A noviszádi munkás- és népegyete­mek tavaly ugyanis 9 100 000 dináros költségvetéssel dol­goztak, és közmegelégedésre igen szerteágazó népnevelési ténykedést fejtettek ki. Ehhez valóban nincs mit hozzá­fűzni. Nincs már azért sem, mert száz és száz, ezer és ezer ember talált magának művelődési, szórakozási lehetőséget a noviszádi munkás- és népegyetem katedráin, nem lebe­csülendő azoknak a száma sem, akik idegen nyelveket tanul­tak, szakképesítést szereztek vagy a képesítések hierar­chikus létráján felkapaszkodtak a szakképzett vagy magas­szakképzett munkás fokozatáig. Szóval ez így tökéletesen rendben van. Elmondhat­juk, hogy végre a noviszádi munkás- és népegyetem nem apátlan-anyátlan árva, a közületek és szervezetek felfi­gyeltek munkásságára és meglehetősen ellátták pénzügyi javakkal. Ez, hogy úgy mondjuk, a munkás- és népegyetemek fejlődésének fényoldala. Igen egyszerű. Mindössze 520 000 dináros. Furcsa, ugyebár? Dinárban kimutattot­t árnyoldal. Már­pedig így van. Sajnos, igy van. A noviszádi járásnak ugyanis a városon kívül még 24 községe van. Huszonnégy községe és java részében népegyetem. A nagyobbakban néhol munkásegyetem is. S a huszonnégy község csaknem annyi ilyen jellegű szer­vezete tavaly összesen — írd és olvasd — ötszázhúszezer dinárt kapott, azaz lakosonként kereken két és fél dinárt. Megegyeztünk már, hogy a száz dinár jóval, de jóval több mint a két és fél dinár. Márpedig ilyen az arány Noviszád és vidéke, a noviszádi járás községei között a népegyetemek esetében. A baj nem is ott kezdődik, hogy a tartományi főváros népnevelő intézményei majd tízmillió dináros költség­­vetéssel dolgoztak. Lehet, hogy még többre is szükségük volt, és a jövőben bizonyára még ennél is több pénz kell munkájukhoz. Az azonban már komoly baj, hogy a vidéki népegyetemeket, még mindig nagyon mostohán kezelik. Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy a noviszádi ipari üzemek, de a népbizottság is, aránylag kevesebb szívfájdalommal tárja fel pénztárát a munkás- és nép­egyetem céljaira. És valószínűleg, nem is esik olyan ne­hezére, mint a rosszabb anyagi viszonyok között lévő fej­letlenebb községeknek. Az viszont nem vitás, hogy a vi­dék kulturszínvonala még több figyelmet követel, mint a tartományi fővárosé. A vidék — a falu. A falu, mely most áll a forradalmi átalakulások küszöbén, szokások, felfogá­sok, a termelési mód, és természetesen a társadalmi élet szempontjából is. S ha ez így van, márpedig ehhez nyil­ván nem fér kétség, akkor az a két és fél dinár lakoson­ként testvérek között is roppant kevés. Nyilván nemcsak az anyagi lehetőség kérdése, hogy helyenként milyen anyagi támogatásban részesül a mun­kás- vagy népegyetem. A szükségletek és a felfogások természetesen komolyan befolyásolják ezt. Csakhogy jó lenne ezeket a szükségleteket éles szemmel meglátni, a felfogásokat pedig korrigálni (nemcsak a noviszádi járás­ban). Mert a dinár az dinár mindenütt és a két és fél di­nár lakosonként jóval, de jóval kevesebb mint a száz dinár. S ezt egyelőre a falu, a mostoha vidék kulturszin-­­ vonala sínyli meg. V­a­­s az árnyoldala? " MAGYAR SZÓ Megválasztották A KONGRESSZUSI KÜL­DÖTTEKET A KSZ BECSEI KÖZSÉGI ÉRTEKEZLETÉN A Kommunista Szövetség becsei községi Szervezete 121 küldött részvételével ma tar­totta XIII. évi értekezletét. Az értekezleten részt vettek Száva Márt, a Kommunista Szövetség tartományi veze­tőségének, Kelemen Mátyás és Ilijevics Dusán, a Kom­munista Szövetség verbászi járási vezetőségének tagjai. Glavaski Mária a községi szervezet titkára beszámolt a Kommunista Szövetség tag­jainak további feladatairól. A községi vezetőség jelenté­sét már előbb megkapták a küldöttek tanulmányozás vé­gett. Az értekezleten sokan felszólaltak és különféle kér­désekkel foglalkoztak.* Száva Mali tartományi küldött is felszólalt. Végül megválasz­tották Szerbia Kommunista Szövetsége IV. kongresszu­sának küldötteit. A küldöt­tek: Luka Mrksics a Kom­munista Szövetség tartomá­nyi vezetőségének tagja, Sóti Mária a Kommunista Szövet­ség községi vezetőségének tag­ja, Glavaski Mária, a Kom­munista Szövetség tartomá­nyi vezetőségének tagja, Ko­vács László, és Mijakovics Obrád a Kommunista Szö­vetség verbászi járási veze­tőségének tagjai. S. O. DRÓTKÖTÉLPÁLYA ÉPÜL Szarajevóból a Trebevicsre Szarajevóból jelenti a Тал* jug. Rövidesen drótkötélpálya építését kezdik meg, amely a kirándulókat Szarajevóból hét perc alatt felviszi Tre­bevicsre, a szarajevóiak köz­kedvelt kirándulóhelyére. A drótkötélpálya 2200 méter hosszú lesz, a szintkülönb­ség a kiinduló állomás és a végállomás között 620 méter. A körpályán 112 négy sze­mélyes kabin közlekedik, úgyhogy egy óra leforgása alatt 400 utast szállíthatnak a hegyre. Bácski Jarak közelében — mint megírtuk — súlyos közlekedési szerencsétlen­ség történt. A noviszádi városi közlekedési vállalat emeletes autóbusza nekifutott Vásza Kazimirovics noviszádi újságíró autójának. Kazimirovics és útitársa, Jován Nikolics, noviszádi tisztviselő, súlyosan megsebesültek. Mindkettőjüket kórházba szállították. Állapotuk súlyos. Különösen Jován Nikolics sérülései veszélyesek, súlyos agyrázkódást és csípőficamot szenvedett. Az életveszélyen azonban már túl van. Kazi­­i­mirovicsot közvetlenül kórh­ázba szállítása után megoperálták. Jobb karja eltört és egész testén zúzódásokat szenvedett.­­ A szerencsétlenséget az autóbusz sofőrje, Damján Ravics idézte elő. Meg akart előzni egy kerékpárost, közben nem fordí­totta el kellőképpen a kormánykereket, s fellökte a kerékpárost. Megijedt, balra rántotta a kormányt és nekifutott az éppen akkor odaérkező­­ személygépkocsinak. A nagy, súlyos autóbusz tíz méteren át magával vonszolta és súlyosan megrongálta a kis autót. A gépkocsivezető ellen eljárás indul. 3. oldal ] Eltemették DR. LOJZE KRAJGER SZLOVÉN ÍRÓT Ljubljanából jelenti a Tan­jug. Tegnap temették el dr. Loj­­ze Krajger ismert szlovén írót és közéleti munkást. Te­metésén részt vett Borisz Krajger, a szlovén végrehajtó tanács elnöke, a család többi tagjaival, Miha Marinko, a szlovén szkupstina elnöke, Franc Leszkosek, a JKSz vég­rehajtó bizottságának tagja, a Szövetségi Népszkupstina al­elnöke, Borisz Ziherl, dr. Jo­­zse Petrcs és Janez Vipotnik, a Szlovén KSz végrehajtó bi­zottságának tagjai, Vida Tom­sics, a Szocialista Szövetség szlovéniai főbizottságának al­­elnöke, dr. Jozse Villán­­ és Viktor Avbely, a köztársasá­gi végrehajtó tanács alelnö­­kei a tanács tagjaival és sok más politikai vezető személyi­ség és közéleti munkás. A temetésen Franc Leszko­sek búcsúztatta az elhunytat a Kommunista Szövetség ne­vében. A szlovén orvosi kar nevében dr. Jozse Rant, az írók nevében Benő Zupan­­csics búcsúztatta dr. Lojze Krajgert. Szeressük egymást, gyerekek! A Faipari család mindentudó szakállas nagybácsija mondta: — Szeressétek egymást, gyerekek! A jóságos nagybácsi emberszerető szavait a gyerekek egészen a könnyekig meg­szívlelték, ezek a humánus szavak annyira meghatották őket, hogy egyszer és mind­­­korra megfogadták: szeretni fogják egy­mást gyerekek. A nagybácsi három évvel ezelőtt szólt először gyermekeihez. A nagybácsi azóta is állandóan szeretet­­re inti gyermekeit. De hát a gyerekek gyerekek, meghallgat­ják a nagybácsit,­­ megszívlelik a szavait, meghatódnak, egy kicsit elérzékenyülnek, de másnap, mintha mi sem történt volna, újra csintalankodnak, pajkoskodnak és a három év alatt a megilletődésnél egy fi­karcnyit sem haladtak tovább a szeretet lépcsőfokán. De talán illenék, hogy be is mutassam ezeket a gyerkeket. Az első a Budutynoszt­ ő a legidősebb, legizmosabb, legnagyobb, amellett abban az előnyös helyzetben van, hogy a külfölddel is paktálhat, csomagokat küld a közeli és távoli országokba, ahonnan ellenértékű, egészséges valutát kap. A Faipari család második felcsöpörödött, felnőtt számba vett tagját Matko Vuko­­vics bútorgyárnak nevezik. Jó tulajdonságai közé a következők tartoznak. • Jó üzleti érzék, szolid családi élet, józan gondolkodás, stb. Fogyatékossága is van, nem műveli a kárpitos munkát. A családi ranglétra harmadik helyzettje az Október 10. Egyszerű, szegény, csendes, talán egy kicsit raffinált teremtés. A negyedik tagot, a Fa-Fá-t a többiek csak úgy félvállról kezelik, olyan szerepet szánnak neki, mint a mindeneslánynak a háztartásban. A családi ranglétra utolsó helyén a sze­gény kefegyár áll. A család előbbi tagjai hallani sem akarnak róla, még mostoha­ként sem. Sőt a rokonságból is száműzték. A Faipari család jóhírnevét mégsem lehet kockára tenni egy gyerekcipőben járó kefegyár miatt. Ezek szerint a családi mérleg végered­ményben így áll: három testvér, egy mos­toha és egy kitagadott rokonféle. A jóságos nagybácsi három év óta figyel­mezteti őket: szeressétek egymást, gyere­kek .­ ügy lesz, kedves nagybácsi, úgy lesz, mondják a gyerekek. De csak mondják. A kooperáció és az esetleges fúzió gondo­lata három évvel ezelőtt született meg. A Faipari családban először örömet, lelkese­dést keltett ez a hír. Egymást kiegészítve, közös erővel, összefogással erejük annyira megnövekszik, hogy a városházát is el­mozdíthatják a helyéről tornyostól, így beszéltek a Faipari családban három évvel ezelőtt) A dologról suttogni kezdtek, az irodák zárt ajtai mögött bizalmas tárgyalások kez­dődtek. , A Kefegyár mint rangon aluli egyből ki­esett mindenféle kombinációból. A Fa-Fa sem járt sokkal jobban. Neki a mindeneslány szerepét szánták, mondván, hogy a város népének nagyon is szüksége van egy szakszerűen javító és foltozó fa­ipari üzemre. A legidősebb testvér, a Budutynoszt nem sokat törődött a többivel, idejét és kapaci­tását főleg a külföldnek szentelte. Egyszóval: a Faipari testvérek latolgat­ták, tárgyalták a dolgot, s eközben a bútor kárpitozásának jelentős részét továbbra is magániparosok végezték. •Végül is nagynehezen a Budutynoszt és a Matko Vukovics között megindult a koope­ráció! De milyen?! A leves drágább lett, mint a hús! Ezt mondták: kooperálunk, mert az ép­pen olyan divat most, mint a zsákruha. Az előny és a haszon nem fontos. Fő a divat! Hát a fúzió? Erről még beszélni sem jó. Milyen előnyök származnak a fúzióból? Ha ezt kérdezik tőlük, akkor a válasz rendszerint egy vállrándítás mellett ez: hm, hm. Ha a Matko Vukovics és az Október 10 egyesülne, ebből ilyen előnyök származná­nak. A Matko Vukovics: Évente 20—30 mil­lió dinárral növelhetnénk az össztermelést. Az Október 10. Semmi! Végeztek-e már komolyabb, alapos szá­mításokat? — Éppen most csináljuk, mondják. Két évvel ezelőtt is ezt mondták, éppen most csináljuk. Mit tudnak a munkaközösségek a fúzióról? Faipari család kórusban. Semmit. Persze, mielőtt az ember valamilyen ja­vaslattal a munkaközösség elé lép, azt illik előbb széltében hosszában megvitatni, az irodában. Az elmúlt három esztendő mégis csak kevés volt erre. Igaz, mindig akad valamilyen más sürgős tennivaló. Hol a mérleg, a félévi és háromnegyedévi, hol az illetményszabályzatok kötik le az ap­parátus minden hivatalos és túlórás idejét. Valahogyan úgy vannak ezzel, mint Pató Pál úr, és ráérünk erre még. A munkaközösségek viszont kérdezik: — Minek Szuboti­án három bútorgyár? És még két különálló faipari üzem? Talán mégis előnyösebb volna, ha csak egy lenne, egy bútorgyár több üzemrészleggel kevesebb rezsivel és több termeléssel. A jóságos nagybácsi egyre hajtja, hajto­gatja és hiába ismételgeti: szeressétek egymást gyerekek! Ők maguk is mondják: • szeressük egymást, gyerekek! De csak mondják, három éve ezt mond­ják és mind kevésbé szeretik egymást. És a három év alatt még odáig sem ju­tottak el, hogy komolyabb számadást ké­szítsenek, s megvizsgálják, vajon nem vol­­na-e valóban érdemes egyesülni. SZERENCSÉS J. Szubotica központja

Next