Magyar Szó, 1959. április (16. évfolyam, 76-102. szám)

1959-04-01 / 76. szám

Szerda, 1959. IV. 1. Indokolatlan Halogatás A gazdasági szervezetek képviselői most az egyszer nem hivatkozhatnak az idő rövidségére az illetményszabályzatok készítésének lemaradásával kapcsolatban. Az illetékesek ugyanis kétszer-háromszor meghosszabbították a szabályzatok elkészítésének határidejét. Ennek tárgyi okai voltak. Elsősorban időt kellett adni a gazdasági szervezeteknek, hogy sietség és kapkodás nélkül végezzék el ezt a fontos munkát, továbbá, hogy tüzetesebben elemezzék a vállalat helyzetét, felkutassák a legmegfelelőbb javadalmazási módot, kialakítsák a szakképzettségek és a munkahelyek közötti arányokat, stb. Mindez természetesen alapos, hosszantartó munkát követelt meg. Másrészt időt kellett hagyni a vállalatoknak arra is, hogy megérthessék az új jövedelemelosztási rendszert, felismerhessék helyzetüket, s ennek megfelelően alakítsák ki javadalmazási politikájukat. Mindezt figyelembe véve az illetékesek május 31-éig meghosszabbították az illetményszabályzatok elkészítésének határidejét. A szakszervezetekben, szakmai egyesületekben, néphatósági szervekben úgy vélik, hogy ez a határidő elegendő arra, hogy az illetményszabályzatokat minden kapkodás nélkül elkészítsék. Április első napját írjuk. Csupán két hónap maradt hátra az illetményszabályzatok átadásának határidejétől. Az ám, de nem számíthatunk így, mert mint tudjuk, a szabályzat-tervezeteket egyhónapos közvitára kell bocsátani. Ez viszont azt jelenti, hogy az idő eljárt, s aki eddig nem fogta meg a munka végét, annak most igazán neki kell veselkednie, hogy le ne maradjon. Ha a lemaradásról beszélünk, meg kell említeni a mezőgazdasági szervezeteket, amelyek legtöbbet késnek. Ezért a népbizottságoknak és a szakszervezeteknek sokkal nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a mezőgazdasági szervezeteknek az illetményszabályzat kidolgozásában. Szép számban vannak azonban ipari vállalatok is, amelyek késnek az illetményszabályzat-tervezet kidolgozásával. Legnagyobb részük személyi okok miatt maradt le ezzel a munkával. De mesterséges lemaradások is vannak. Egyes vállalatokban elkészültek ugyan az illetményszabályzat-tervezettel, de várnak, hogy más üzemek adják át a népbizottságnak és a szakszervezetnek jóváhagyásra. Ennek a taktikának az a célja, hogy kitapogassa a népbizottság és a szakszervezet álláspontjait, s ennek megfelelően állítsa be saját szabályzatát. De találkozunk ilyen számítással is: megvárjuk az utolsó napokat, akkor a népbizottságban és a szakszervezetben sok szabályzat összegyűlik, sietnek jóváhagyni, s elsikkadnak csalafintaságunk felett. Ez a számítás téves, mert végeredményben saját magunkat csapjuk be, hiszen a meghatározott illetmények csak a személyi jövedelmek belső elosztásának alapjai, de semmiesetre se a kereset. Ez a vállalat gazdálkodásától függ. Ha tehát mesterségesen olyan kimutatást készítettünk, amely megengedi az illetmények növelését, akkor az ilyen illetmények csak puszta kívánságok maradnak, a kifizethető illetményt viszont csak a vállalat eredménye szabja meg. Sz. G. MAGYAR SZÓ Nyáron lényegesen olcsóbb a szén A SZÖVETSÉGI VÉGREHAJTÓ TANÁCS HATÁROZATA A szövetségi áruforgalmi államtitkárság adatai szerint a lakosság általában télen vásárol szenet és ez nagy nehézséget okoz a bányákban és a vasúti szállításban egyaránt. Ugyanis a nyári hónapokban olyan nagy készletek halmozódnak fel a bányavállalatokban, hogy nem képesek az egész mennyiséget tárolni és ezért csökkentik termelésüket, másrészt az őszi hónapokban a vasút sem tud elegendő vagont biztosítani a szénszállítsra, a fokozott terményszállítás miatt. Emiatt a bányavállalatok nem képesek teljesíteni termelési tervüket, télen pedig a városokban nincsen elegendő szén. A háztartások eddig 33,3 százalékos kedvezménnyel kapták a szenet az egész évben, mert ennek a kedvezménynek arányában a szénkereskedelmi vállalatok ártérítést kaptak. A Szövetségi Végrehajtó Tanács ezt az árkedvezményt most megváltoztatta, hogy elősegítse a fenti nehézségek kiküszöbölését. Az új rendelkezés szerint a háztartások a nyári hónapok alatt olcsóbban vásárolhatnak szenet, mint ősszel és ■ - jen. Ugyanis az április 1-étől június végéig megrendelt és augusztus végéig átvett szén árából 40 százalék, az év többi részében pedig csak 30 százalék kedvezményt kapnak. A nyári hónapokban leszállított szén átlag 450 dinárral olcsóbb tonnánként és ez bizonyára arra serkenti majd a háztartásokat, hogy évi szénszükségletüket augusztus végéig beszerezzék. Negyvennyolcezer mesterségesen megtermékenyített tehén Vajdaságban készül a törvény 1958-ban Vajdaság területén öt mesterséges megtemékenyítő központ működött. Ezek látták el maggal a megtermékenyítő állomásokat. Tartományunkban 148 állatorvosi ambulancián és állomáson negyvennyolcezer tehenet termékenyítettek meg. Ha figyelembe vesszük, hogy mindehhez csupán 30 bika magját használták fel, könnyen kiszámíthatjuk, hogy egy apaállat magjával, egy év alatt, 1600 tehenet termékenyítettek meg. Ez csak ezzel a módszerrel lehetséges. Természetes pároztatás esetén 67 ezer bikára leett volna szükség ennyi tehén megtermékenyítésére. Ezek az adatok Vajdaságra vonatkoznak. Egész Szerbia területén 106 ezer tehenet termékenyítettek meg, 310 állomáson összesen 89 apaállat magjával. Ezeket az adatokat a Szerbiai Állatorvosok Egyesülete szakcsoportjának ülésén összegezték. Az 1959. évre pedig a tervek 100%-os emelkedését irányoznak elő. A beszámolóból és a vitából azonban nemcsak az eredmények, hanem a fogyatékosságok is kiviláglottak. Még mindig nincs egységes nyilvántartás, törzskönyvezés. Minthogy egy apaállatra igen sok tehén jut (1500—2000 darab.) nagyon fontos, hogy a bika hibátlan legyen, mert leszármazottainak nagy száma miatt mértani haladvánnyal javíthatja meg, vagy ronthatja le egy vidék állatállományának minőségét. Ezért föltétlenül szükséges az egységes nyilvántartás, szigorú törzskönyvezés, és a borjuknak — lehetőleg az apaállatok szerinti — számozása, hogy figyelemmel lehessen kísérni fejlődésüket és minőségük szerint osztályozni vagy kiselejtezni a bikát a további tenyésztésből. A szigorú törzskönyvezés azért is fontos, hogy a jövőben az apaállat szükségletet, a drága behozatali bikák helyett, hazai tenyésztésből lehessen fedezni. Rámutattak arra, hogy csak mesterséges megtermékenyítéssel nem lehetséges a tehénállomány szaporítása és minőségi javítása. Biztosítani kell a megfelelő takarmányellátást. A földművesszövetkezetekre hárul az a feladat, hogy silók építésével és a silóépítés ösztönzésével javítsa a takarmányozást. Említésre méltó az az ajánlat, hogy a biztosító intézetre hatni kellene, hogy csökkeneti a biztosítási díjat azok után a tehenek után, amelyek rendszeres állatorvosi felügyelet alatt vannak, minden megelőző oltást megkapnak és mesterségesen vannak megtermékenyítve t. i. az ilyen állatokkal kisebb a kockázat. Az alacsonyabb dijú és tömegesebb biztosítás aztán átmenet lehetne a kötelező állatbiztosítás felé. Sok szó esett arról is, hogy a megtermékenyítés mai átlagos 1000 dináros ára, — különösen a kisebb állatorvosi állomásoknak —, egyáltalán nem kifizetődő. Az állatorvosi állomások nem viselhetik ezt a terhet, és ezért vagy a megtermékenyítés árát kell emelni, vagy pedig a földművesszövetkezeteknek kell hozzájárulniuk a kiadásokhoz. Ez utóbbi már azért is méltányos volna, mert tulajdonképpen a földművesszövetkezetek joga és kötelessége az apaállatok, a fedeztető állomások fenntartása, márpedig a mesterséges megtermékenyítés által ettől mentesülnek. Sok helyen már megvalósult a segélyezés, de a földművesszövetkezetek sok helyen még a bikák eladásából befolyt összegből sem juthattak a megtermékenyítő állomásoknak. Megvitatták a mesterséges megtermékenyítésről szóló törvénytervezetet is, amely a közeljövőben a szkupszina elé kerül. A tervezet kimondja, hogy a tehenek és juhok megtermékenyítését csak mesterségesen lehet végezni. A juhok természetes megtermékenyítését egyes helyeken, ahol az adott körülmények megkövetelik, bizonyos ideig engedélyezik, a szarvasmarhák természetes pároztatását azonban csak kísérleti intézetekben végezhetik tudományos célokból. M. M. 3. oldal Csak akkor kapja meg az illetményét, ha... Megszűntek a diskurzusok. Kiürültek a termek. Most már legtöbb mezőgazdasági szervezetben az utolsó simításokat végzik az illetmény- és teljesítményszabályzaton. Sok-sok kérdés felvetődött, sok-sok érdekes javaslatot jegyeztek be. Azt mondják egyesek, hogy serkentő illetményszabályzatot készítettek, mert testre szabták, mint szabó az öltönyt. Jól áll és mindannyian elégedettek vele. A tanácskozásokon, ahol a mezőgazdasági szervezetek vezetői felszólaltak, azt a következtetést vontuk le, hogy egyes helyeken eltérők ugyan a megoldások, de az alapelvek azonosak, és ez a fontos. Az utolsó simítások közé tartozik az a kérdés is, hogy milyen alapon számolják el a teljesítményt. Erre vonatkozó utasításokat az előírásokban nem lehet találni, ezért minden mezőgazdasági szervezet sajátos körülményeihez képest készítette el a teljesítmény-fizetés szabályzatát. Legtöbb birtokon először az eddigi tapasztalatokat vették alapul. Tavaly Vajda Ságban ugyanis kétféleképpen számolták el a teljesítményt. Az egyik a terven felülit, tehát a túlteljesítményt jutalmazta, a másik változat viszont nem tett különbséget a terven felüli és a terven aluli rész között, hanem progresszíven fizette a teljesítményt. Ez azt jelenti, hogy ha például egy növénytermesztő csoport hektáronként 20 mázsa búzát takarított be, akkor mázsánként 300 dinárt kapott. Ha azonban hektáronként 22 mázsát termelt, akkor mázsánként már 310 dinárt kapott. Ahogyan növekedett a hozam, fokozatosan növekedett a kereset is. Az idén egységesítik az elszámolást. Az előbbi változatot fogadták el azzal a különbséggel, hogy az év végén helyesbítik a tervet. Mert csak ezek után lehet pontosan megállapítani, hogy mi a munkaközösség érdeme és mi nem. Hogy érthetőbb legyen, íme egy példa. Ha például a terv szerint a kukoricát háromszor kell megkapálni, ám az esőzés miatt csak kétszer kapálhatták meg, de ezzel elérték vagy túlszárnyalták az előirányzott hozamot — s ha abszolút értelemben vesszük a dolgokat —, akkor ez anyag- és munkamegtakarítás, tehát a harmadik kapálás összege őket illeti meg, jóllehet mindenki előtt világos, hogy ez nem takarékosság. Megtörténhet az is, hogy túl sok műtrágyát szórtak vagy műtrágya szórás után nem esett eső és ezért nem érhették el az előirányzott tervet, a talaj tápértéke viszont növekedett és ez később majd megmutatkozik az utána következő növényen, tehát ez is korrigálásra szorul. Aztán a mezőgazdasági szervezetekben senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mennyit ér egy traktormunkanap. Ha a traktorral kevesebb napot dolgoztak, mint amennyit előirányoztak, a traktornap értéke nyilván magasabb lesz a tervezett árnál, viszont ha többet dolgoztak vele, akkor olcsóbb. Ebből a néhány példából is kitűnik, hogy milyen helyes ha év végén újra átfésülik a terveket és kijavítják a hibákat. A mezőgazdasági szervezeteknek nyilván tovább kell fejleszteniök a teljesítmény-fizetési rendszert és nemcsak mennyiséget követelni, hanem a rentábilis termelést díjazni, vagyis nemcsak az a fontos, hogy búzából 50—60 mázsát takarítsanak be, hanem az is, hogy ezt minél kisebb befektetéssel érjék el, azaz minél alacsonyabb legyen az önköltségi ár. Egy másik fogas kérdés, amely a legérzékenyebb pontjukat érinti a dolgozóknak, az, hogyan szabják meg az illetménytételeket és hogyan fizessék. Az új illetményszabályzat szerint a munkás vagy alkalmazott csak akkor kapja meg illetményét, ha megvalósítja az előirányzott jövedelmet, hiszen ennek alapján számolták ki az illetményüket. Ezért a mezőgazdasági szervezetekben parázs vita folyt arról, hogy a jövedelem-felosztáskor a személyi jövedelemre szánt összeget mind szétosszák-e az illetménytételekre, vagy pedig tartalékoljanak valamennyit. Azért kell tartalékolni, mert például mi lesz akkor, ha nem valósítják meg az előirányzott jövedelmet. A munkás viszont felvette az ehhez a jövedelemhez mért illetményt. Vajon visszaadja-e? Ezért a tartományi szövetkezeti szövetség és a földmunkás szakszervezet tartományi vezetősége azt javasolja a mezőgazdasági szervezeteknek, hogy a személyi jövedelemnek egy részét tartalékolják. Hogy mennyit, ezt a munkástanács határozza meg és csak azután osszák fel az illetménytételek között. De azt is hangsúlyozzák, hogy az illetmények nem lehetnek alacsonyabbak a tavalyinál, sőt a szakképzett munkások illetménye magasabb is lehet. Sajátos vajdasági probléma a termelőszövetkezetek tagjainak személyi jövedelme is. Azt tudjuk, hogy a minimális személyi jövedelemnek két szerepe van. Az egyik, hogy ennek alapján a mezőgazdasági szervezet elszámoljon a társadalommal. A másik, hogy a társadalom a minimális személyi jövedelmet akkor is biztosítsa a birtok dolgozóinak, ha az ráfizetéssel zárta az esztendőt. A termelőszövetkezetben viszont csak egy szerepe van a minimális személyi jövedelemnek, mégpedig az, hogy a mezőgazdasági szervezet ennek alapján számol el a társadalommal. A termelőszövetkezetben azonban vannak munkások és alkalmazottak, akik után a termelőszövetkezet éppúgy fizeti a hozzájárulást, mint a birtok, vagy a földművesszövetkezet. Ezért ezeknek a dolgozóknak biztosítani kell a minimális személyi jövedelmet akkor is, ha a szövetkezet ráfizetéssel zárta az évet. Ezeket a sajátos vajdasági kérdéseket hamarosan tisztázzák a mezőgazdasági szervezetekben s rövid idő alatt mindenütt elkészítik azilletményszabályzatot. P. E. A becsei Bratsztvó-Jedinsztvó birtok