Magyar Szó, 1959. május (16. évfolyam, 103-128. szám)

1959-05-01 / 103. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Tito elnök a vásáron Megelégedéssel nyilatkozott a látottakról (Folytatás az 1. oldalról) mennyire is túl vagyunk a kezdeti kísérletek stádiumán, a kiállításnak ezt a részét mégis csak futólag tekintet­te meg, mondván hogy szün­telen érdeklődéssel követi a gabonatermesztés fejlődését, a hozamok alakulását, s így bármennyire szép eredmé­nyekről is mesél a kiállítás­nak ez a része, sietett to­vább, hogy ott időzzön, ami még mezőgazdaságunk szá­mára is, meg az ő számára is eleve újat jelent. Hát igen. Ő ezt így ké­pzelte el, de hát Elnökünk látoga­tásakor mindig vannak nem protokaláris „félrecsúszások”. A szlovén kiállítók a szó szo­ros értelmében elállták útját, s dicsekedve mutatták a ki­állított gyümölcsöket, és a fő­zelékfélét. Tito elvtárs a szép szőlőfürtöket szemlélve tré­fásan megkérdezte: •­ S mondja, hogy szeretik jobban, hogyó formájában, vagy folyékony állapotban? — Hát kérem az úgy van, hogy mi a borainkat külföld­re szállítjuk, de mivel nem vetjük meg az üveg száját, így Szrémből hozunk magunk­nak jó borokat — mondotta zavartalanul a kiállítás-rész­let képviselője. —­Szóval, kivitelre dolgoz­nak. S mondja csak — kérdez­te tovább Elnökünk —, igaz az, hogy sokat szállítanak Olaszországba? Igen. — S igaz-e az, hogy az ola­szok viszont a szlovén boro­kat eladják Indiába? Hallgatás volt a válasz, ami nyilván egyenlő a beismerés­sel. Ha már a boroknál tartunk, meséljük még el azt is, hogy a bor­pavilonban kissé to­vább időzött a társaság a szo­kottnál. Nem tudom, miért. Lehet, hogy azért, mert a szolgálatos remek ékesszólás­sal mesélt a nedűről, de lehet, hogy másért. A holland, nyugat-német, kelet-német, amerikai, len­gyel és a szovjet pavilon meg­tekintése protokoláris rend­ben folyt. Ha valamit mégis meg kell jegyezni, akkor az talán az, hogy Tito elvtárs nagy figyelemmel szemlélte a kelet-német és a szovjet me­zőgazdasági gépeket. Később meg is mondta, hogy rendkí­vül hasznos készülékeket hoz­tak ezek az országok. Ezután valahogy felborult minden rend. Igaz ugyan, hogy a szolgálattevő milicis­­ták nagy nehézségek árán utat teremtettek a vendégek­nek, ám Tito elvtárs egy al­kalommal ott valahol az ITMR gépei környékén hir­telen balra kanyarodott, e­­gyenesen neki a tömegnek. Nem tudom, ki lepődött meg jobban: a milicisták-e, akik hivatva voltak szabad utat biztosítani, vagy a hangosan éljenző tömeg, amely egy szempillantás alatt utat nyi­tott Elnökünknek. Tito elvtárs elindult a gépek felé s az el­ső elébe kerülő milicistának csak ennyit mondott: — Nagyon vigyázz, hogy le ne gázolják a gyerekeket. Mis még valami. A kelet-németek megfeled­keztek a köteles vendéglá­tásról. Amikor Tito elvtárs és kísérete oda érkezett gé­peikhez mindannyian munká­sok és mérnökök, kivétel nél­kü­l, előkapták fényképező­gépeiket és egyre csak azon voltak, hogy minél több kat­tintással megörökítsék ezt a számukra valóban ritka pil­lanatot. A szovjet pavilon megtekin­tése után, Tito elnök az ITMR és a Zmaj mezőgazda­­sági gépeit szemlélte meg. Itt aztán az újtípusú kuko­­ricakombájnok mellett egy kis eszmecsere folyt. — S mondja csak, ez foszt is — kérdezte Tito elnök a Zmaj technikusát, a hazai tervszerű kombájnra mutat­va. — Igen. — Szegény fiatalok, oda lesz a kukoricafosztás, oda a nótás éjszakák- No, de nem baj, csak csinálják tovább. Hasznos dolog ez nagyon. A fiatalok meg majd találnak más mulatságot — mondotta Tito elvtárs. Később azután, “amikor ve­lünk beszélgetett, kifejtett®, hogy rendkívül örül a hazai mezőgazdasági gépipar fejlő­désének. Egyet.­azonban sze­retne elmondani a mérnökök­nek és technikusoknak: Sza­badalom-vásárlás helyett ter­vezzenek minél több gazda­ságos nagy teljesítményű gé­pet itthon. Ennek jeleit már tapasztalta ezen a kis vásá­ron, s ez valóban örömmel tölti el. Az újságírókkal folytatott­­beszélgetésen Elnökünk sejtette, hogy különös alapos­­sággal szemlélte a kiállított jószágállományt, mert min­dig azért harcolt, hogy fej­lesszük és korszerűsítsük a jószágtenyésztést. Most öröm­mel állapította meg, hogy en­nek jelei már tapasztalhatók a noviszádi vásáron. Mint szenvedélyes ló­barát (ezt tré­fásan meg is jegyezte), elő­ször a lovakról beszélt. El­mondta, hogy tisztában van a lovak jövőjével. Tudja, hogy a gép kiszorítja őket. Azonban szerinte nem kell tönkretenni a lóállományt. Vajdaságban és Szlavóniában a gép kiszorítja a lovat, a hegyvidéken azonban még­ szükség lesz rá. Azonkívül a minőségi lóállomány nagysze­rű kiviteli cikk lehet. örömmel állapította meg, hogy a kiállítók bemutatták, hogyan lehet megőrizni a növendékállományt és felne­velve (hizlalva) adni a köz­­fogyasztásra. S végül megjegyezte: Szá­momra legnagyobb élmény ezen a kiállításon, hogy vég­re nem vagyunk egyoldalúak. Mi hajlamosak vagyunk az akciókra. Ha hibridkukorica, akkor csak az és semmi más. Ha jorksk­ ugyanúgy. Most viszont azt tapasztaltam, hogy mezőgazdasági szakem­bereink megértették: egyfor­mán pártolni és fejleszteni kell mindazt, ami nagyhoza­­mú és produktív. Az idei me­zőgazdasági vásár egyik nagy sikere, hogy ezt szé­pen érzékeltette. Ki tudja meddig nyúlt vol­na még a beszélgetés. Elnö­künk és az újságírók között, ha Zsezsely tábornok már néhányszor be nem kukkantott volna szobánkba,­ mintegy je­lezve, hogy a szakácsok már vagy másfél órája me­leg égetik a régen megérdemelt ebédet, így hát búcsút vet­tünk Elnökünktől, aki a mel­lettünk lévő Tikyicki elvtárs­nak még megjegyezte: Ugye szépen megdicsértem mező­­gazdaságotokat? No de még meg is érdemütek. VARGA László IFJÚSÁGI EST a Hadseregedben kerthelyi­ségében A május elseji ünnepek alkal­mából a Népi Ifjúság Noviszád községi vezetősége vasárnap este hat órakor a Hadseregott­hon kerthelyiségében szórakoz­­tató estet rendez. Fellépnek a város ifjúsági jazz zenekarai, valamint a hadseregotthon szó­rakoztató zenekara. Belépődíj 20 dinár. CHRES­NIK ANKICA: Május az újjászületett természet ifjúkora. 1959. május 1., 2., 3. Bikszke májusi ünnep (Folytatás az 1. oldalról) a termelők tanácsai, a lakó­testületek, a választógyűlések és a közvetlen demokrácia más formái, amelyekben köz­vetlenül részt vesznek a dol­gozók milliói mindenféle ré­tegből. Szocialista rendsze­rünk hallatlan ereje is az új társadalmi viszonyokból fa­kad. A dolgozók saját művü­ket, önmagukat, a boldogabb jövendő zálogát látják benne. A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja széles­körű és messzeható távlatot nyújtott olyan társadalom felépítésére, amelyben min­den a dolgozótól származik, és minden a dolgozót szolgál­ja. Hazánk dolgozója ma már nem a gép függvénye, mint a kapitalizmusban, ma már nem szám a bürokrata ter­vezők statisztikájában. Ha­zánk dolgozója önmagának ura, az osztálynélküli társa­dalom aktív és öntudatos é­­pítője. Vessük latba minden erőn­ket szocialista hazánk továb­bi gazdasági, társadalmi és kulturális haladásáért, az em­berek közti humánus szocia­lista viszonyok további ápo­lására, az életszínvonal eme­lésére , mindenki jobb éle­tének és boldogulásának meg­teremtésére. Éljünk még teljesebben szocialista demokratikus rend­szerünk adta jogainkkal és lehetőségeinkkel. Vegyünk részt még aktívabban -s át­fogóbban a munkaközössé­gek, a kommunák és egész közösségünk életét érintő val­­lamennyi kérdés megoldásá­ban. Tökéletesí­tsük a társa­dalmi igazgató szervek mun­káját, fejlesszük és erősbít­­sük a szocialista demokrácia minden formáját. Törekedjünk a termelés és a termelékenység további nö­velésére, jobb munkaszerve­zésre és takarékosságra, tap­­dítsuk a legnagyobb gondot mindazoknak az eszközöknek megóvására és okos fölhasz­nálására, amelyeket közös­ségünk igazgatásunkra bízott. Munkálkodjunk kitartóan ál­talános, gazdasági és szakmai képzésünkön, hogy minél jobban megfelelhessünk kö­telességeinknek, a szocialista termelők és igazgatók köte­lességének. Ez az az út, ame­lyen megvalósíthatjuk az élet­színvonal további emelését. Közösségünk mind na­gyobb eszközöket fordít a mezőgazdaság és a falu fej­lesztésére. A tavaly elért eredmények azt bizonyítják, hogy óriási lehetőség van a mezőgazdaság gyorsított üte­mű fejlesztésére. Fokozzuk erőfeszítéseinket a mezőgaz­dasági termelés folyamatos növelésére, ami elválasztha­tatlan kapcsolatban van a szocialista gazdaságok és szö­vetkezetek erősbödésével, fo­kozzuk erőfeszítéseinket a mezőgazdaságba beruházott eszközök minél jobb felhasz­nálásáért. A mezőgazdasági termelés gyors fellendülése jobb életet teremt a dolgozó parasztnak, lehetővé teszi az ipar további fejlődését és dolgozóink életfeltételeinek állandó javulását. Ifjak és leányok, Ti. követői vagytok a Ju­goszláv Kommunista Ifjúsági Szövetségnek és a harcos if­júság dicső nemzedékeinek, amelyek a párt zászlaja alatt a forradalmi szenvedély tü­­zérei ifjúságukat a forrada­lom és a szocializmus győ­zelmének szentelték és szám­balan áldozatot hoztak érte. Az ifjúság most is a szocia­lizmus harcosinak első so­rsában kited,­­mindenütt ott van, ahol építenek és alkot­nak, és az a meggyőződés hat­ja át, hogy a szocialista tár­sadalmi építésben tett min­den lépés jobb feltételeket teremt az ifjak boldogabb és örömösebb életére. Mint ed­dig, és az eddiginél is in­kább, legyetek méltó folyta­tói népeink nagy forradalmi művének, amelybe beleszö­­vődtek az előző nemzedékek negyvenéves harcának eszmé­nyei és álmai, áldozatai és örömei. Ne elégedjetek meg az elértekkel, ifjú lendület­tel tegyetek továbbra is ki­tartó erőfeszítéseket új, szo­cialista értékek teremtésére az élet minden ágazatában. Munkával és tanulással ké­szüljetek fel a rátok váró társadalmi felelősségre. Hal­lassátok hangotokat, építő munkálkodásotok legyen még érezhetőbb minden társadal­mi igazgató szervben, egész politikai, gazdasági és kultu­rális életünkben. Szocialista Jugoszlávia pol­gárai: A szocialista Jugoszlávia nemzetközi politikájában tett erőfeszítéseit mindig az a tudat hatotta át, hogy a vi­lágbéke népeink jobb élete megteremtésének és az em­beriség haladásának alapve­tő feltétele. Jugoszlávia kül­politikája a béke, a szocia­lizmus, a világ minden ha­ladó erőivel való együttmű­ködés politikája, az egyenjo­gúság, a belső ügyekbe való be nem avatkozás és a köl­csönös tisztelet elvein nyug­vó békés aktív koegziszten­­cia politikája minden néppel és minden országgal, a vi­lág minden békés és haladó erői támogatásának a poli­tikája. Mindenütt, ahol segítséget kellett nyújtani a haladó erőknek, Jugoszlávia Kom­munista Pártja és az új Ju­goszlávia mindenkor az első sorokban voltak, amint ma is az első sorokban vannak. Ezért a szocialista Jugoszlá­via őszintén támogatja a gyarmati népek harcát is nemzeti felszabadulásukért. Hathatósan támogatja a volt karmatok erőfeszítéseit, hogy megvédjék és megszi­lárdítsák kivívott független­ségüket, hogy kiemelkedje­nek a gazdasági és más el­maradottságból. Abból kiindulva, hogy a béke, a szocializmus és a ha­ladás erői nem esnek egybe a tömbhatárokkal, nemkü­lönben abból, hogy a mai bi­zonytalan és háborús fenye­getésekkel teli világban vala­mennyi békés és haladó erő legszélesebb körű egységére van szükség, Jugoszlávia a gyakorlatban ezért az egy­ségért és mindennemű kizá­rólagosság ellen küzd. Telje­sen megértve a világ munkás mozgalma egységének jelentő­ségét ebben a harcban, a Ju­goszláv Kommunista Szövet­ség, a Dolgozó Nép Szocia­lista Szövetsége, a Szakszer­vezeti Szövetség, és a­­Népi Ifjúság teljes erővel arra tö­rekszik, hogy valamennyi or­szág haladó mozgalmai mi­nél szélesebb körben tömörül­jenek a békéért és a haladá­sért vívott harcban. A szocialista Jugoszlávia őszintén és következetesen harcol és harcolni fog a né­pek megegyezéséért, a fegy­verkezési verseny megszünte­téséért, a leszerelésért,­ az atomkísérletek, az atomfegy­­verek és más tömeges meg­semmisítő eszközök betiltásá­ért. Egy újabb háború csak vég­telen szenvedést, megsemmi­sülést hozna az emberiségre, nem lenne győztes és legyő­zött, a természet és a társada­lom féktelen sötét erői, a meg­semmisülés erői győzedelmes­kednének benne. Ezért a szo­cialista Jugoszlávia népei tá­mogatnak és mindenkor tá­mogatni fognak minden o­­lyan erőfeszítést, amely elő­segíti a világhelyzet meg­nyugvását, a népek és az álla­mok megegyezését. Ezért a május elsejét, a munka nem­zetközi ünnepét ünneplő ju­goszláv polgárok üdvözletü­ket küldik más országok min­den békés és haladó erőinek, abban a tudatban, hogy a bé­ke a világ minden népének közös érdeke. Éljen május elseje, a mun­ka nemzetközi ünnepe! Éljen a szocialista Jugo­szlávia — egyenjogú és egye­sült népek hazája! Éljen a világ munkásosztá­lyának és haladó erőinek egy­sége a békéért és a szocia­lizmusért vívott harcban! A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetősége Jugoszlávia Dolgozó Népe Szocialista Szö­­­vetségének Szövetségi Bizottsága A Jugoszláv Szakszerve­zeti Szövetség Központi Tanácsa A Jugoszláv Népi Ifjúság Központi Vezetősége A feldolgozóipar pavilonjában. Balról jobbra: Sztevan Doronyszki, Géza Tikvicki, Jovanka Broz, Tito elnök és Gyúró Szekicki.

Next