Magyar Szó, 1959. június (16. évfolyam, 129-153. szám)
1959-06-07 / 134. szám
Vasárnap, 1959. VI., 7. Erkölcsi és politikai támogatás a fiatal értelmiségnek Az eszmei-politikai bizottság munkájából Zsivota Perisics, Ariza Budovalcsev, Tőke Imre, Szrgyan Hajdukovics, Csedomir Minderovics, és Nenad Burazev szólalt fel tegnap délelőtt az eszmei-politikai kérdésekkel foglalkozó kongresszusi bizottságban. Később a bizottság jelentésének megvitatása alkalmából felszólalt és módosító javaslatokat tett Hedák László, Ivanovics Dragisa, Csedomir Minderovics, és Koly Siroka. Még a tegnapelőtti vitában az egyik felszólaló a kulturális élet demokratizálásáról szólva három figyelemreméltó jelenségre hívta föl a jelenlévők figyelmét: — a társadalmi igazgatás bevezetése a közművelődés minden terén; — a szabad művészi alkotás és a szabad véleményharc; — céltudatos és időnként eléggé erőteljes törekvés arra, hogy kultúrkincsünk és a kulturális alkotás minél közelebb kerüljön a lakosság tömegeihez. Ha azt mondanám, hogy tegnap délelőtt ez a vezérfonal tovább húzódott a vitán, akkor csak ismételném a már elmondottakat. Mégsem árt megjegyezni, hogy többen igen figyelemreméltó megjegyzéseket tettek. Jegyeztük ide csak az egyiket: — Úgy látszik, hogy végérvényesen idejétmúlta az a régi szokás, amikor a megtartott előadások, beszédek és referátumok számával mértűk az emberek, közöttük természetesen a közéleti és társadalmi munkások, meg az értelmiségiek társadalmi tevékenységét. A társadalmi önigazgatás gyakorlata mindinkább oda fejlődik, hogy egyes emberek társadalmi értékét aszerint mérik, hogy az egyik vagy másik társadalmi önigazgató szervben, már ott, ahova választották, vagy ahova az illető érdeklődési köre fűződik, mit tett és mit tesz annak érdekében, hogy az az illető, önigazgatási szerv egészében lásson hozzá a társadalom, a közösség, vagy egyes külön kérdések megoldásához. Ebből a szempontból szemlélve a tegnap délelőtti ülésen ismét napirendre került az értelmiség szerepe. Ezt csak azért említem, mert véleményem szerint kétféle áramlat volt tapasztalható ebben a kongresszusi bizottságban. Az egyik szerint a tanügyi munkások jórésze és a műszaki értelmiség, beleértve az agronómusokat is, nem találják meg helyüket a népművelés terén, úgyhogy passzivizálódnak. Ezzel szemben áll a másik tézis, (amely úgy látszik itt a kongresszusi bizottságban is végérvényesen megbuktatta azt az elsőt) amely viszont abból indul ki, hogy különösen falun, de városon is, olyan hatalmas erőt képez a felszaporodott, nagyjából fiatal értelmiség, amellyel komolyan számolni kell. Egyes adatok szerint például a tanügyi munkások 35 százaléka tagja a Kommunista Szövetségnek. Ugyanez mondható az értelmiség más rétegeire is. A pártvezetőségektől függ, hogy hogyan találják meg a módot ennek az erőnek aktivizálására. Mert nyilvánvaló, hogy nem elég csak bírálni az értelmiség esetleges tétlenségét, hanem meg kell találni az utat hozzájuk, erkölcsi és politikai támogatásban részesíteni őket, hogy a társadalmi önigazgatás szerveiben teljes mértékben kifejthessék képességeiket. Via Az Albánia palota Beográdban Az SzKSz új központi vezetősége Az SzKSz IV. kongresszusán a jelölőbizottság indítványára 129 tagú új központi vezetőséget választottak. A központi vezetőség tagjai: Agbaba Milka, Ajtics Predrag, Akszics Sztanoje, Alargics Judita, Andrejevics Gyorgye-Kun, Andrejevics Szrbiszláv, Antunovics Riszta, Babovics Szpaszenija, Bajcsevics Vladiszláv, Batanovics Milován, Bacskalics Milán, Bogdanov Dusán, Bojanics Vladán, Boriszovljevics Rade, Boskovics Dobrivoje, Boskovics Momir, Brocsics Radenko, Vasziljevics Isiván, Veszelinov Jován, Veszelinov Sztanka, Vlajkovics Radován, Vukovics Zdravko, Vucelics Voja, Gasi Alyus, Gligorics Predrág, Grkovics Radován, Davidovics Radivoje, Dacsics Jován, Doronyszki Szteván, Grulovics Milojko, Gyakovics Szpaszoje, Gyokovics Pera, Gyurgyics Dusán, Ivanovics Dragisa, Jagodics Marija, Jevremovics Brana, Jelenkovics Vojiszláv, Jovánovics Branko, Jovánovics Gyula, Jovánovics Isza, Jovánovics Milos, Jovánovics Radivoje, Jovicsevics Pavle, Jovovics Deszimir, Jojkics Gyurica, Joszipovics Szrbiszláv, Kekics Danilo, Kelemen Mátyás, Kmezics Nikola, Kovácsevics Milija, Krsztics Bosko, Lazarevics Szvetolik, Lekovics Voja, Lukics Vojin, Lyujics Velibor, Mehmed Malityi, Markovics Dragoszláv, Markovics Nemanja, Milenkovics Sztoján, Milojkovics Mirko, Miloszavljevics Miloszov, Milosevics Danilo, Minderovics Cseda, Minics Milos, Mitrovics Milorád, Mihajlovics Riszta, Mugosa Dusán, Munyaz Petár, Mutapovics Dragoszláv, Nagy József, Nedolykovics Radiszáv, Nikolics Dragomir, Niksics Györgye, Nimani Dzsavid, Palkovics Gyoka, Pantovics Radován, Patrnogics Katarina, Penezics Szlobodán, Petrovics Dusán, Pesics Branko, Planojevics Mileva, Popovics Dusán, Popovics Mirko, Popovics Szveta, Popovics Szvetiszláv, Pugya Dusán, Purics Danilo, Radovánovics Milivoje, Radovánovics Milija, Rajacsi сч Ilija, Rélics Petár, Reufi Kadri, Rehák László, Romics Deszanka, Szabó Ida, Szavics Pavle, Szekics Dusán, Szimics Tankoszava, Szinani Haszan, Szmajevics Vaszilije, Sztamenkovics Drági, Sztepanovics Milán, Sztojánovics Bogolyub, Sztojánovics Braniszláv, Sztojánovics Jela, Tepavac Ilija, Tepavac Mirko, Tikvicki Géza, Tomics Bozsidár, Tomics Momir, Turdes Mihajlo, Tyoszics Dobrica, Tyukovics Mirko, Fadil Hodzsa, Farkas Nándor, Filipovics Krszto, Filipovics Miodrág, Hatina Dzsevdet, Haszanagics Himlija, Hasimbegovics Szelmo, Cvetics Bosza, Dzsuverovics Nikola, Satyimi Iszmet, Svabics Mihajlo, Serbanovics Paun, Siroká Koly, Sóti Pál, Styepánovics Miska és Sukri Ali. A központi ellenőrző bizottság tagjai: Bajovics Vojin, Belyanszki Jován, Beli Déva, Gonya Miloszláv, Damjanovics Bozsidarka, Dzsakovics Rajkó, Gyukanovics Grozdán, Zsáki József, Ivkovics Lyubomir, Ilija Szkutesa, Javorina Szása, Jovánovics Risztó, Karaicsics Nedelyko, Kmezics Anka, Krsztics Ratko, Krtolica Milán, Sztisovics Obren, Sztojkovics Sztojadin, Trifunovics Boriszov, Tyurcsics Zsivojin, és Cekics Jován. M°A GYÁR S 2.0 A TÁRSADALMI SZERVEK és a nyilvánosság A szervezési-politikai bizottság vitája A szervezési-politikai bizottságban tegnap délelőtt felszólalt Mileva Planojevics, Milojko Drulovics, és Zsiva Gyorgyevics. A szervezési politikai bizottságban tegnap délelőtt főleg arról folyt a vita, hogy hogyan lehet még közelebb hozni a társadalmi önigazgatás szerveinek munkáját a közvéleményhez, más szóval a nyilvánosság kérdése volt az, amelyet legtöbbet taglaltak. Beográdi tapasztalatok alapján például Milojko Drulovics kifejtette, hogy a választók gyűlései csak úgy jelenthetnek társadalompolitikai tényezőt az önigazgatás mechanizmusában, ha azok érdemleges dolgokról, a lakosságot érintő alapvető kérdésekről, tehát a lokális politika kialakításáról mondhatnak véleményt és foglalhatnak állást. Érdekes megjegyezni, hogy az eszmei bizottságban hasonló kérdésről vitázva több felszólaló megjegyezte, hogy a kommunisták számára igen fontos politikai munkaterület éppen a választók gyűlése. Mert gyakran a tájékozatlanság az, ami félreértésekre, bizonytalanságra adhat okot, a lakosság egyes rétegeiben. Végül jegyezzük még meg, hogy a munkásképzés szintén fölmerült, a tegnap délelőtti vitában. V-a 3. oldal Ötyen karórát nyerhet a BUKSZ pályázatán! Csütörtökön okvetlen vegye meg Távlatok a társastermelés továbbfejlesztésére Vita a falupolitikánkról A falupolitikáról folyó kongresszusi vitában pénteken a kora esti órákban és tegnap délelőtt felszólalt: Zsivorad Krsztics, Vitko Dragojlovics, Pavle Brankovics, Mile Veljkovics, Mile Pocrnics, Sztanisa Urosevics, Uszo Omoragics, Danilo Milosevics, Bíró István, Pero Velovics, Bora Veszelinovics, Györgye Gvozdenovics, Dragolyub Milovanovics, Sztanko Karapandzsin és Bora Bolesznikov. A földművesszövetkezetek gyorsiramu és sokoldalú fejlődése temérdek új feladatot állít a falu szocialista átalakításán dolgozók, elsősorban a kommunisták elé. Két-három év alatt a szövetkezetek sokhelyütt valóságos kombinátusokká növekedtek. Gépekkel, saját alapjaikkal, jelentős pénzzel rendelkeznek. A szövetkezeteknek fejlődő, a falut mindjobban átfogó mezőgazdasági szolgálatuk van, terményfelvásárlással foglalkoznak, egyre jobban működő önigazgató és társadalmi igazgató szervek irányítják őket, és ma már bőséges tapaszatalatokkal vállalhatják a még nagyobb és bonyolultabb feladatokat. Vajdaságban például 54 ezer hektár olaszbúza, 60 000 hektár hazai búza, 80 000 hektár hibridkukorica, van társastermelésben, nem beszélve a társas jószágtenyésztés jelentős méretéről. Három évvel ezelőtt a szövetkezetek mezőgazdasági termelésből eredő jövedelme csupán 43 százalék volt, ma pedig 85. Ez is azt mutatja, hogy földművesszövetkezeteink a mezőgazdasági termelés útján haladnak. A szövetkezetekben, mint ahogy a vitázók elmondták, széles távlatok nyíltak a társastermelés továbbfejlesztésére. A termelők ma már nem idegenkednek a korszerű eszközöktől, hiszen nap mint nap meggyőződnek a korszerű termelés hasznosságáról. Egyszóval: a szövetkezetek döntő hatást gyakorolnak a termelés növelésére, és a szocialista viszonyok alakulására. A gyakorlatban bebizonyosodott az is, hogy a társasttermelésben nincs szabvány, s ott a legfejlettebb, ahol sokoldalú, a parasztgazdaságot mind jobban átfogó és hosszúlejáratú. Ilyen kooperációs szerződésekben találja meg mindkét fél legjobban a számadását. A társastermelés nem haladhat előre ott, ahol szűk és merev keretek között mozog és ahol hiányzik az egységes akció. Több delegátus hangoztatta azonban, nem elég csupán magunkévá tenni az elvi álláspontokat, elfogadni faluspolitikánkat, hanem közvetlenül és szüntelenül harcolni kell annak megvalósításáért, minden konkrét intézkedésért, és mindenhol, még a legjelentéktelenebbnek tűnő munkahelyen is. 1 . A bizottságban egyöntetű volt a vélemény, hogy a kommunisták, az önigazgató és társadalmi igazgató szervek tagjai, következetes és konkrét munkát fejtsenek ki a falu szocialista átalakításáért és a többtermelésért vívott harcban tovább mozgósítva és mind szélesebb rétegeket bevonva ebbe a munkába. M. J Erőteljesebb kommunális beruházások Jelentés a kommunális, gazdasági és életszívonal bizottság üléséről A négy kongresszusi bizottság közül a kommunális, gazdasági és életszínvonal kérdésekkel foglalkozó bizottság ülésezett pénteken este legtovább. De a sok felszólalásra jelentkezett küldött még így sem tudott sorra kerülni. Ezért a bizottság tegnap reggel folytatta munkáját. Legutóbbi jelentésünk óta felszólaltak Gyurica Jojkics, Veszelin Andrijasevics, Miloszav Sztefanovics és Momcsilo Taszics. A vitázók továbbra is igen sokat foglalkoztak a községek és járások anyagi, pénzügyi kérdéseivel. Ezzel kapcsolatosan javaslatok és vélemények hangzottak el a különféle helyi eszközök és tartalékok mozgósításának lehetőségéről. A bizottságban felszólalók egy része többek között azon a véleményen van, hogy a helyi hozzájárulás bevezetését rendező rendszabályok igen merevek és ezért módosítani kellene őket. Már a beszámoló is megállapította — mondották a vitázók —, hogy a községi népbizottsági szervek néha túl mereven ragaszkodnak a gazdasági beruházásokhoz. Nem egy esetben, a gazdasági beruházások túlzott előtérbe helyezésével elhanyagolnak sürgős kommunális és életszínvonalbeli ügyeket. A bizottságban elhangzottak szerint ezen a gyakorlaton sürgősen változtatni kell, mert az iparilag fejlődő városokban nap mint nap égetőbbé válik az új lakóházak, középületek, csatorna és vízvezetékhálózatok, valamint szolgáltatási üzemek építése. A beruházások ilyen értelemben vett módosításának fontosságáról többek között egy pristinai küldött, Radovan Zsikics is szólott, hangoztatva, hogy városa mindinkább érzi ezeknek a beruházásoknak szükségét. A kongresszusi bizottságban napirendre került egy érdemleges hatóságszervezési kérdés is. A kérdést tulajdonképpen a beszámoló vetette fel elemezve a helyi bizottságok munkáját. Egyebek között megállapította, hogy egyes helyi bizottságok hatáskörük kibővítését követelik. Szerintük ez fontos előfeltétele a helyi bizottságok tevékenysége fellendülésének. A kongresszusi bizottság viszont a helyi bizottságok hatásköre kibővítése ellen foglalt álláspontot. De jónak látja azokat a törekvéseket, amelyek a helyi bizottságok önálló pénzügyvitelét célozzák. Az önállóság persze csak a kimondottan helyi forrásokból származó eszközökre vonatkozik. A helyi bizottságok szerepét és feladatát illetően egyébként a kongresszusi bizottság úgy véli, hogy munka- és feladatkörüknek a városi lakóhazánk testületéhez kell hasonlítania. A helyi bizottság ugyanis az a szerv, amely irányítani és szervezni hivatott, s a településekben már érezhető is számos kezdeményezés az életkörülmények és az életszínvonal növelésére. Egyszóval, a helyi bizottság jellege legyen inkább társadalmi-politikai, mint hatósági. M. T.