Magyar Szó, 1959. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

6. oldal Nincs halálos áldozata a mihajlovói tömegmérgezésnek A betegek fele már haza is ment Zrenjaninban mától kezdve tilos a fagylaltárusítás (HELYSZÍNI JELENTÉS) köszönhető, hogy a mihajlo­­vói húsmérgezésnek nem volt halálos áldozata. Ha szerdán délelőtt véletlenül nem jön el a birtokra a beográdi Vo­­lgár kereskedelmi vállalat autója, és nincs aki azonnal kórházba szállítsa a hasgörcs­ben fetrengő betegeket, ki tudja a 78 áldozat közül há­nyan vesztették volna életü­ket a fertőzött hurkatöltelék okozta igen súlyos tömeg­­mérgezésben. A mihajlovói birtokon sze­rencsétlenül jártaknak még egy körülmény segítségükre volt. Kórházi munkaidő a­­latt történt az eset, jobban­­mondva abban az időszak­ban, amikor a zrenjanini kórház teljes személyzete „üzemképes" volt, és így rög­tön segítségére siethetett a te­herau­tóval, mentőkocsikkal és autóbuszokon érkező be­tegeknek. Tizenegy orvos, sok segédorvos, még több ápolónő, vett részt a bete­gek gyors gyógykezelésében. A betegeknek rendelkezésére állt továbbá egy nagy kór­ház minden ehhez szükséges műszere. Igen, ezeknek­­ a körülmé­nyeknek köszönhető, hogy csütörtökön délelőtt már vagy negyvenen elhagyhat­ták a kórházat, és hogy még annak a 11 legsúlyosabb be­tegnek az állapota is javuló­félben van. Ha nem jön köz­be váratlan rosszabbodás mondják az orvosok, tíz na­pon belül már minden mér­gezett a munkahelyén lehet MI OKOZTA A TÖMEGES GYOMORMÉRGEZÉST? Hétfőn reggel a mihajlo­­vói birtok egyik agronómusa elrendelte egy 300 kilós ser­­­tés kényszerlevágását. A ha­­­talmas kocának ,állítólag , csülkei voltak betegek. Ezer­­ vágták le. Jellemző, hogy a jószágo­t sem a vágás előtt, sem a vá­gás után nem vizsgálta meg állatorvos. A birtok állatom­sa aznap épp a városban volt. A húst sem nézte meg az illetékes egészségügyi­­ szakember. Megjegyzendő­­ még, hogy a kocát egy hoz­zá nem értő ember, egy vil­lanyszerelő vágta le, és bon­totta fel a birtok egyik fé­szerében. A hús legnagyobb részét közvetlenül a vágás után megdarálták, kolbászbélbe töltötték, majd a­ kolbászt és a fennmaradt hús és zsiger­­félét átadták az étkező veze­tőjének. Ez a kolbász egy ré­szét eladta, a többi anyagot pedig elraktározta az étkező éléskamrájába. Ide került többek között nagyobb meny­nyiségű hurkatöltelék is, ami már nem fért a belekbe. Szerdán reggel úgy félhat tájt az étkező vezetőjének utasítására a megmaradt hur­katölteléket megpirították és felszolgálták a reggeliző dol­gozóknak. Két-három óra múlva je­lentkeztek az első mérgezési­­ tünetek. A kórházba jutot­ I­tak és a szemtanuk elbeszé­li­­ése szerint a hasgörcsök, a­­ borzalmas gyomorfájás és a­­ hányás következtében egy­másután ájultak el az em­berek. Egy Szárics nevű trak­­­torosnak még annyi ereje­­ sem volt, hogy megállítsa a­­ gépet, lefordult a traktor­­­ülőkéjéről és a­­masinát csak egy közeli árok állította meg. Pánikszerű hangulat lett úrrá a birtokon. Sok nehéz­séget okozott a rosszul lett emberek felkutatása, mert szanaszét voltak a határban, ki-ki a maga munkahelyén. Ezért történt meg, hogy az áldozatok egy részét csak a késő délutáni órákban vagy este szállították be a zrenya­­nini kórházba. Voltak azon­ban olyanok is, akik csak ma jutottak ide. Ezeknek legnagyobb része azok közé tartozik, akiket az étkezőben vett kolbász mérgezett meg. A hentesáru egy részét ugyanis, mint mondottuk, el­adták a birtok munkásainak­­ és tisztviselőinek. Kiszállásuk során felkerestük dr. Bodó Antalt, a zrenyanini kórház fertőző osztályának ve­zetőjét, dr. Miskoy Dusánt, az ottani egészségügyi­ Intézet bak­teriológusát, és dr. Zsivojin Tye­­removot a zrenyanini községi népbizottság egészségügyi fel­ügyelőjét. Dr. Bodó, aki még ma is a tegnapi esemény hatása alatt volt, elmondotta, hogy a mér­gezett betegek közül tizenegy igen súlyos állapotban került be a kórházba. De a súlyosak kö­zül is mégválságosabb volt Bo­rsó Maszlovaricsnak, a birtok igazgatójának állapota. Az osztályvezető orvos szerint a betegek egy részénél már nem volt érezhető az érvelés, szemük fel volt akadva, görcsökben fet­­rengtek, néhánynak pedig láza is volt. A legsúlyosabb betegek­nek a megszokott gyomormosá­son kívül adtak szíveresítőt is, egyeseknek pedig még konyha­só vizes infúziót és kloromice­­tint is. — Ma már — mondja örömmel dr Bodó - a betegek egyike sincs életveszélyben. Legnagyobb részük a napokban el is hagy­hatja a kórházat, s úgy hiszem, tíz nap múlva már mindenki otthon lehet. Nagyon sajnálom, hogy a betegek egy részét nem tudtam elhelyezni a fertőző osz­tályon, mert nincs elég helyünk, de kezelésükre nézve ez nem le­het k­áros hatással. Dr. Miskov nem tudott pontos választ adni arra a kérdésre, hogy milyen fertőzés okozta a tömegmérgezést. Szerinte a leg­­súlyosabbról, botulinus mérge­zésről nem lehet szó. Hanem valószínűleg tífusz, paratifusz vagy streptococcus fertőzésről. Szerinte még az is kérdéses, hogy elsődleges vagy másodla­gos fertőzés forog-e fenn. A pon­tos eredményt csak pénteken le­het megmondani. Akkor fejeződ­nek ugyanis be a laboratóriumi vizsgálatok. Dr. Tyeremov elmondotta, hogy a sertésvágás az egészségügyi szabályokkal ellentétben ál­latorvosi felügyelet nélkül tör­tént és hozzá nem értő ember részéről. Az­ egészségügyi felügyelő továbbá arról is értesített ben­nünket, hogy a tavalyi mérge­zésekre való tekintettel, nemrég megvizsgálták az összes zrenya­nini cukrászdák fagylaltjait. A ma érkezett laboratóriumi vizs­gálat szerint minden fagylalt colli­bacilussal fertőzött, intéz­kedtünk - mondta dr. Tyere­mov, - hogy péntektől kezdve megszűnjön minden fagylaltáru­­sítás Zrenyaninban. Erre csak akkor adunk újabb engedélyt ha a laboratóriumi vizsgálatok bebizonyítják a fagylalt­veszély telen élvezhetőségét. Az orvosok egybehangzó véleménye szerint tehát ma már nincs ok aggodalomra és alaptalan a hozzátartozók és az ismerősök gondja. A zrenjanini kórházban tartóz­kodó gyomormérgezettek ál­lapota szemmel láthatóan ja­vul, egyikük sincs már élet­veszélyben. Örvendetes az is, hogy a mérgezést jónéhányan igen könnyen elviselték, s kórhá­zi kezelés nélkül vészelték át, többek között hallottunk egy humoros esetről is: a muzs­­lyai Révész nevű munkás, a hurkatöltelék okozta mérge­zést önerejéből küzdötte le, „leleményesen” egy liter pá­linkával gyógyította ki ma­gát. De eltekintve mindettől a mihajlovói eset mégis tanul­ságos, és arra hívja fel fi­gyelmünket, hogy most a nyári napokban bizony sok­­­­kal jobban kell ügyelni az­­ élelmiszerekre, különösen a­­­­zokra, amelyekről tudjuk, hogy amúgy is könnyen rom­­­­lanak. MINDA Tibor A fertőző osztály minden nagyágya megtelt. Ennek a két szerencsétlenül járt­nak meg kellett elégedni a háromnegyedes gyermekággyal. Kellemetlen fekvőhelyü­ket azonban ők is már nemsokára felcserélhetik az otthonival. Itt dől majd el, hogy mi­lyen kórokozó okozta a tö­meges gyomormérgezést. A legveszélyesebbtől, a botuli­­nusztól nem tartanak az orvosok. Az utcán egy ismeretlen ember véletlenül kalapot e­í­m­elve köszönt bennünket. Mivel bizonyosak vagyunk abban, hogy az illető téve­dett, nem fogadjuk köszöné­sét. Megesik néha, hogy valaki tévedésből köszön. Még ha teljesen biztosak vagyunk­­: abban, hogy téved, fogadjuk el köszönését, ne hozzuk kel­lemetlen helyzetbe. MAGYAR S­Z C . Kleopátra empeius hívei azonban még mindig nem nyugod­tak: két fia, Sextus és Gneius — az utóbbiról tud­juk, hogy Kleopátra szeretője volt Caesar előtt — Spanyolországban hadat gyűjtöttek a diktátor ellen. Caesarnak amúgy is elviselhetetlen volt a gondolat, hogy szeretője val­aha Gneiust boldogította, örömmel kapott hát az alkalmon, hogy végezzen vele. mai Granada vidékén támadta meg Pompeius két fiának seregét. A harc váltakozó szerencsével folyt egy egész napon át, s csak este sikerült Caesarnak személyes közbelépésével kicsikarnia a győzelmet. Sextus Pompeius elmenekült, Gaeius azonban sebesülten egy barlangba húzódott, s itt fölfalták a farkasok. A­ aesar hívei persze nem sokat törődtek a nép véle­ményével, s hogy a diktátor kedvében járjanak, olyan tisztelettel látogattak el Kleopátrához, akár­csak törvényes feleségéhez. Csak Cicerónak nem tetszett az egyiptomi királynő. Caesar ígért neki néhány értékes könyvet, amelyet megmentettek az alexandriai könyvtár­ból, Kleopátra azonban nem akarta kiadni őket a kezéből. H­ivatalosan Caesar feleségével, Calpurniával lakott együtt, idejének legnagyobb részét azonban jani­­culumi villájában töltötte Kleopátrával és kisfiá­val, Casarionnal. Itt pihente ki az államigazgatás fára­dalmait a forróverő fiatal­asszony karjaiban. Péntek, 1959. VII. 17.

Next