Magyar Szó, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-204. szám)
1959-08-01 / 179. szám
2. oldal Beográdból jelenti a Tanjug. A beográdi mintavásár igazgatósága beosztotta a III. nemzetközi műszaki mintavásár kiállítóit. A bejáratnál építőipari gépeket állítanak ki. A III. csarnokban és a IV. csarnok előterében a jugoszláv gépjármű- és motorgyárak rendezik meg kollektív kiállításukat, úgyszintén a velük kooperáló vállalatok is. A IV. számú csarnokban villamossági és gépipari kiállítás lesz. A villamossági ipar ezen kívül a II. csarnok két felső emeletén is kiállít, a csarnok földszintjét a vegyipar foglalja el, karzatán pedig irodai gépeket állítanak ki. Az I. csarnok előtti kiscsarnokot két részre osztják. Az egyikben önkiszolgáló üzlet lesz, a másikban bemutatják az atomerőkutatás és alkalmazás legújabb eredményét Az I. számú nagycsarnokoban külföldi vállalatok gépkocsikat és más gépeket állítanak ki. A csarnok föld- szintjén lesz 10 kiállító or-szág kereskedelmi irodája.* Az első emeletet kisipari gépek, finom műszaki szerke-zetek, látszerek és fényképező gépek foglalják el, a második emeleten a fémfeldolgozó vállalatok állítanak ki. A csarnok mellékszárnyában lesz a kiállítóvállalatok üzletembereinek klubja, néhány hivatali helyiség, és egy önkiszolgáló étterem. A csarnok előtti nyílt területen gépkocsikat, traktorokat és mezőgazdasági gépeket állítanak ki. a Beosztották a beográdi műszaki mintavásár területét önkiszolgáló kereskedés és étterem is lesz Az utazás kellemes izgalmai között a legkellemetlenebb a beszállás. A tülekedés a zárt korlátok mögött, a versenyfutás, amikor az ajtó nyílik, a kézitusa, amikor az ember megkapaszkodik egy vagon feljárati korlátjában, a labdarúgási gyakorlatok a lépcsőn való fellépdelés közben, a hangerősségi próbák egy-egy üresnek remélt helyért, csupa vérnyomást fellendítő, idegeket vibráltató, gyomorsavat gyártó szórakozás. Mióta az orvosomat eltiltottam az izgalmaktól és ajánlottam neki, hogy sürgősen menjen évi szabadságra, felügyelet nélkül maradtam, sőt legalább három éve nem láttam már és nem tudom, nekem is annyira ártanak-e _ az ilyen izgalmak, mint ő panaszolta, amikor azon a viziten én kérdeztem ki őt, _ és nem ő engem, mégis nekem kellett fizetnem, ami határozottan ártott nekem, pedig gyógyulástkeresni mentem hozzá, csak arra nem emlékszem már, hogy mi bajom volt. De a beszállás izgalmait azóta sem kedveltem meg, és örültem, hogy most majd a motorossal utazhatom, az délelőtt indul, nem kora reggel, a dolgukra siető emberek régen elutaztak, alig lesz beszálló, kényelmesen, kellemesen utazhatok. Ezt ígérték nekem az ismerőseim, akik ugyanebben a tévhitben éltek, mint én, hogy rendes ember hajnalban felkel és elutazik, és nem tolakodik a motorosra. Azután kint az állomáson kiderült, hogy majdnem kétszer annyi a rendetlen ember, mint amennyi egy ilyen motorosra ráfér. Haszontalan naplopó valamennyi, ahelyett, hogy sietett volna hajnalban Sushóf József. Nyilvános utazni, itt ácsorog, elállja előlem a helyét a perron korlátjánál, a kijárati ajtónál és kétségessé teszi, hogy felférek-e majd a motorosvonatra, holott nekem nagyon fontos ez az utazás, nem szórakozásból utazom, hivatalos családi látogatásra megyek és kényelmesen akartam utazni, hogy jön más ahhoz, hogy ugyanezt akarja?! Mérgelődve várakoztam, néztem, hogyan szaporodik a közönség, bár, a motoros még mindig nem érkezett meg, mi lesz itt, mire megérkezik. Azután megérkezett, kinyitották előbb az egyik peront, csak azután a másikat, amelyiken engem égetett a nap. A motoros második kocsija megtelt már az első peronról, a második peron utasai hiába rendeztek versenyfutást, a vontatókocsi elszaladt tolatni, messzi váltók felé rohant, átváltott a szomszédos Sínpárra, még messzebb váltót keresett, hogy az állomás ellenkező vége felől viszszatérjen, odasimuljon pótkocsijához, s azután elragadja, vigye, vigye, de alighanem nélkülem, mert a pótkocsi lépcsőjén sem találtam egy lábhegynyi helyet. Reménytelennek látszott a helyzetem. A motoros kocsin, amint a szomszédos sínpá r köszönetm ren elsuhant előttünk, látszott, hogy majdnem minden hely foglalt, csodálatos ügyességgel felvergődött utasok ülnek benne, és lent a sínek mellett, ahova a motorost epedve visszavártuk, másfél kocsira való ember ácsorgott, türelmetlenkedett, nézegetett a messzeségbe és káromkodott. El sem tudtam képzelni, hogy sikerül majd a lépcső közelébe jutnom, elkapnom a motoros gyeplőszárát, megvetni lábam legalább egy talpalatnyi helyen, azután a rekkenő hőségben másfél órát állva utazni, lökdösődni, kinyomott belekkel levegő után kapkodni... Reménytelen, teljesen reménytelen... És ekkor jött a megmentőm. A pirossapkás forgalmista, akiről a legszellemesebb szerb szójáték készült, Crvenkapának nevezik, vagyis Piroskának, annak a Piroskának, akinek a farkassal támadt konfliktusa, és végül megette a farkast, elköltötte minden vagyonát és hozzáadta a nagymamáját. Jött a pirossapkás, kezében a kis jelzőtáblás dirigensi pálcával, megnézte az utasokat, megnézte a közeledő motoros kocsit és harsányan ránk szólt: — Tilos a mozgásban lévő kocsira felszállni! Megmentett. Addig eszembe sem jutott, hogy felugorjak a motorosra, szép szelíden álltam, mint akiből végleg kiégett, kiveszett minden küzdőképesség. De amikor a pirossapkás figyelmeztetett, egyszerre feléledtem. Palicson töltöttem gyermekéveimet, és a kötelező szabadgyakorlatok közé tartozott felugrani a robogó villamosra, és a másik oldalon leugrani anélkül, hogy a korláthoz érne az ember, és főként anélkül, hogy a kalauz elcsípné. Annyira kedveltem a sportot, hogy az istenben boldogult növi szadi villamoson is gyakoroltam, a kórház táján lakván, mindig a kórház sarkánál szálltam le, részben, mert ha valami történik, ott a kórház, részben pedig, mert kevesebbet kellett visszamennem lakásomig. Azért költöztem el onnan, mert kidobták a villamost és elvették kedvenc szórakozásomat. Annyira leszoktam róla, hogy — esküszöm! — eszembe sem jutott, hogy ilyesmi még van. De a motoros ajtaja éppen akkor gördült elém, amikor a pirossapkás figyelmeztetése felhangzott. Abban a pillanatban mozdultam, fenn voltam, együres helyet találtam, leültem és már kényelembe helyezkedtem, mikor a kocsi végre megállt és a nagy tolongás megkezdődött. Nagyon kényelmesen, kellemesen utaztam. Egy kissé zavart a sok féllábon álló, tülekedő, nyugtalan állóutas. De most már mindegy, megbocsátom. Sőt, hálás vagyok a pirossapkásnak a jó tanácsért. Szívből köszönöm. Mezőgazdasági összeírás jövőre májusban ÖTVENEZER ÖSSZEÍRÓ, TÍZEZER SZAKMATVKATARS tizenkétezer STATISZTIKUS Beográdból jelenti a Tanjug. Jövő májusban általános mezőgazdasági összeírást tartanak Jugoszláviában. Tulajdonképpen ez lesz az első háború utáni általános összeírás, mert a felszabadulás óta csak a jószágállományt írták össze. Az összeírás azért is jelentős, mert az 1931 évi összeírás teljes anyaga megsemmisült a háborúban. A májusi összeírással felölelik az egész mezőgazdasági lakosságot, különös tekintettel arra, hogy van-e mezőgazdaságon kívüli jövedelme és társastermelői viszonyban van-e a szövetkezettel, összeírják a termőterületeket, a gyümölcsfákat, szőlőtőkéket, a jószág- és baromfiállományt a mezőgazdasági gépeket, a mezőgazdasági lakosság lakásait, a mezőgazdasági épületeket, stb. Ezenkívül a földművesháztartások 20 százaléka isan ankétet szerveztek az életfeltételekről, beruházásokról, a piaci feleslegek értékesítéséről és részletesebbadatokat gyűjtenek az általános öszszeírásban is szereplő kérdésekről. Az összeírásban 139 000 öszszeiró, az ankettőin 10 000 szakmunkatárs és32 000 statisztikai oktató vesz részt. Jövőre egyébként a mezőgazdasági és élelmezési világszervezet (FAO)határozata alapján mezőgazdasági öszszeírást tartanak az egész földkerekségen. A mezőgazdasági és élelmezési világszervezet tízévenként szervez ilyen összeírást. " MAGYAR SZÓ Szombat* 1359. VULJL. 1 Egy siker és ami mögötte van HŐSKÖLTEMÉNY A FORRADALOM HARCOSAIRÓL - AZ EGYEDÜL CÍMŰ FILM SAN SEBASTIANI SIKERE - ŐSSZEL TARTJÁK A BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁST A TÁRSADALOM, A FILM ÉS A SAJTÓ (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése) T Pula, július 31. egnap végre műsorra került az Egyedül című film, amityrről az uttóbb napokban annyi szó volt a fesztiválon. Mindjárt az elején kellemetlen benyomást keltett, hogy a „forgatókönyvet írta és rendezte Vladimir Pogacsics” a feliratból törölték azt a részt, amely a forgatókönyv írójára vonatkozott. Ezt azonban meg kellett tenni, mert a bíróság csak így engedélyezte bemutatását. A kínos hatást azonban némileg enyhítette az a körülmény, hogy egy jó háborús tárgyú filmet láttunk. A népfelszabadító hadsereg zöméből elvágott és bekerített zászlóalj sorsa elevenedik meg a vásznon, híven érzékeltetve azokat a súlyos órákat, és napokat, amelyeket az éhes és rongyos harcosok átéltek. A túlerőben lévő ellenség gyűrűjét lehetetlen volt áttörni, de az egység mégis erre szánta rá magát, mert más kiút nem volt. Csaknem egy szálig elestek, a németek valósággal lemészárolták őket. E szörnyű tragédia keretében sok egyéni dráma is lezajlott. Megrázó az egyik partizán sorsa, akinek nemcsak a részére fogyott el, hanem elvesztette hitét is. Megadja magát a németeknek, akik kémfeladatot bíznak rá. Az elcsigázott, összetört partizán elvállalja a megbízatást, ahogy bebizonyosodjanak szavahihetőségéről — puskát adnak a kezébe, hogy lőjje le a fogságba esett csapat vezetőjét, talál magában annyi erőt, hogy visszaforduljon az árulás útjáról és a partizán helyett azokra a német tisztekre lőjjön, akik fényképezőgéppel örökítették meg „a balkáni fasiszták” , tragédiáját. Ezek a jelenetek nagy erővel kerítik hatalmukba a nézőt, és megrázóan, őszinte képet festenek a forradalomról, amelyet csak igazán hősök, talpig emberek szoktak végigcsinálni. Az Egyedül című film a fesztivál többi filmjéhez képest kimagasló alkotás, de az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Pogacsics készített már jobb filmet is,, gondolunk itt elsősorban a Szombaton este, és a tragyok és kicsinyek filmjére. Igazán kár, hogy éppen e film körül támadt bonyodalom, amely olyan kedvezőtlen fényt vet a filmgyártásban uralkodó helyzetre. Az Avala vállalat sajtóértekezletén — amelynek gyártásában készült a film — bejelentette, hogy az Egyedül című film sikert ért el a nemrégen lezajlott sansebastiani nemzetközi filmversenyen, ami nem ids dolog, ha ismerjük ennek a fesztiválnak a jellegét. A sajtóértekezleten megjelent Vladimir Pogacsics rendező is. Kijelentette, hogy Vukasin Erakovicsot, aki beperelte őt és azzal vádolta, hogy az Egyedül című film forgatókönyvének írása közben az ő forgatókönyvét vette alapul, nem is ismert, jóllehet mint később kitudódott, az egyik filmjében statisztált, többször beszélgettek és ezen kívül szomszédok. Elmondta továbbá, hogy az Avala vásárolta meg Nevén Kerovics Egyedül című regényének filmesítési jogát, és a vállalat Erakovics munkájának elutasítása után őt bízta meg a forgatókönyv írásával. A beográdi körleti bíróság a film ideiglenes betiltásárólszóló döntésében olyan tétel is van, hogy Pogacsics beismerte: Erakovics forgatókönyvének egyes részeit átírta. Ezzel kapcsolatban Pogacsiccs közölte az újságírókkal, ahogy a bírósági tárgyalást még rám tartották meg, és ilyesmit nem is mondhatott. Megjegyezte, hogy a körleti bizottság részrehajlása miatt követelni fogja, hogy más bíró vagy bíróság vezesse le a tárgyalást. Az ügy tehát semmivel sem lett tisztább a mai sajtóértekezleten és a legnagyobb érdeklődéssel várhatjuk az ősszel kezdődő bírósági tárgyalást. Ma délután tanácskozást tartanak a fesztiválon részvevő filmmunkások, újságírók és más vendégeik. Ezen Vojiszláv Nanovics rendező olvas fel beszámolót. A társadalom, a Isten és a sajtó címmel. Este két rövid filmet mutatnak be: a Kisüt a nap és A csillag délre utazik. KALAPIS Zoltán 1elenet a Cigányok című hazai dokumentumfilmből, mely szintén a fesztivál műsorán szerepel Radmila Radovanovics és Milan Puzics az Egyedü című szélesvásznú filmben