Magyar Szó, 1959. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1959-09-01 / 205. szám

Kedd, 1559. II. 1. Hizlalással oldhatjuk meg Aggodalom is vegyül az öröm közé, amikor az emberek nézegetik a gazdag termést ígérő haragoszöld kukorica­­táblákat. Aggodalom, mert bizony baj lesz, ha meg nem embereli magát az időjárás, ha őszre is folytatódik az eső­zés. Még ha a betakarítással és a magtározással nem is lesz különösebb baj, vajon ki veszi meg ezt az óriási termést, mire használjuk fel. Kivitelre nemigen lehet támaszkodni. Szállítunk ugyan az idén is külföldre kukoricát, de akár­csak az elmúlt években, túlnyomó részét itthon kell el­használni. Úgy látszik azonban az idén nem olyan fekete az ör­dög, mint amilyenre egyesek testik. Hivatalos adatok sze­rint ugyanis, az utóbbi egy év alatt sertésállományunk 30—35 százalékkal megnövekedett. Ez most igen jó alkal­mat nyújt a fokozottabb hizlalásra. S a jelek szerint az al­kalmat ki is használjuk. Erről tanúskodik a tartományi jószágtenyésztő ügyviteli szövetség alábbi adatai: A jövő évi hizlalási terv szerint nem kevesebb mint 2 millió 208 000 sertést hizlalunk meg. Különösen hozzá­járul a kukoricatermés elfogyasz­tásához a tervbe vett 414 400 hazai zsírsertés. Korpával és egyéb fehérjetartal­mú takarmánnyal keverve azonban a fehérsertések sem igen maradnak ie a kukoricafogyasztásban. Hiszen jövő­re egymillió 122 000 fehérsertést szándékozunk meghizlal­ni közönséges hizlalásban. Ezek takarmányának 30—40 százaléka kukorica lehet, s ez mennyiségben szintén vala­hol, ott van, ahol a 400 000 hazai zsírsertés fogyasztása. Ezenkívül kell még kukorica 346 000 bacon hízónak, 325 700 feketesertésnek a 119 600 hizlalásra szánt szarvas­­marhának, több mint 4 millió hízóbaromfinak, 117 000 hí­­zójuhnak. Ezek a számok persze így egymagukban nem sokat mondanak, de ha összehasonlítjuk őket az idei hizlalással, azaz az elmúlt évi hizlalási tervvel, kiderül, hogy a meg­növekedett termésnek lesz bőven fogyasztója. Az idén ugyanis csak a hazai piac számára körülbelül 600 000-rel többet tervbe vettek, mint tavaly. Akinek fáj a feje a ma­gas hozam értékesítése miatt, mindenesetre jól teszi, ha itt a hizlalásban keres orvosságot a fejfájás ellen. Fel­dolgozóiparunk ugyanis az elmúlt egy-két év alatt olyan nagyot fejlődött, hogy nyugodtan lehet rászámítani a hízók értékesítésekor. Természetesen távlata a fehérsertésnek van, és érthető, hogy a fehérsertésekkel megetetett kukorica fizeti meg leg­jobban a termelésbe fektetett munkát. Nemcsak azért, mert ezt jobban fizetik, hanem azért is, mert jóval keve­sebb takarmányt fogyaszt egy kilogramm súlygyarapodás­ra, mint a többi. L. I. _______________________________________________ MAGYAR SZÓ Hihetetlenü­l gyorsan fejlődik Iparunk Tito köztársasági elnök megtekintette a beográdi nemzetközi műszaki kiállítást (Folytatás az 1. oldalról) A földi vegyipar állítja ki ter­mékeit. Tito elnök többek kö­­­zött az iránt érdeklődött, hogy a smladepováci kerami­­ka gyár milyen kaolinból gyártja porcal­ánedényeit. Mi­után közölték, hogy a kao­lint részben külföldről hoz­­­­zuk be, Tito elnök a kö­vetkezőket mondta: — Itthon kell kaolin után kutatni, bizonyára bőven van hazánkban!­­­­ A venndégek ezután megte­­r­kintették a villamossági ipar I kiállítását. Ez alkalommal I Jasa Rafter, a mintavásár vezérigazgatója közölte Tito­­ elnökkel, hogy a vásár igaz­gatósága a rokonszakmájú ki­állítókat mind egy helyen tö­mörítette, tekintet nélkül ar­ra, hogy hazaiak vagy ki­is­­i földiek. Tito elnök megje­gyezte hogy ez igen helyes in­tézkedés, mert így hazai ipa­runk termékeinek minőségét össze lehet hasonlítani a ki­állított külföldi áruval. 1 .A cetinyei Obod hűtőszek­­­­rénygyár kiállítási helyén Ti- I­to elnök megkérdezte a gyár­­ képviselőit, hogy milyen mér­­­tékben sajátították el a hűtő­­­szekrények gyártását. A vá­­­­lasz az volt, hogy ma már a­­ cetinyei gyárban készült Obo­­­din hűtőszekrény alkatrésze­inek 90 százalékát és rövide­sen a többi 10 százalék gyár­tását is elsajátítják. A vendégek ezután sorra­­ megtekintették a beográdi­­ Pupin és Nikola Teszla, a ljubljanai Telekomunikacija, , a sírányi Iszkra és a nisi RR­­ gyár kiállítását. Tito elnök­e elsősorban az árak iránt ér­­­­deklődött, nemkülönben az­­­­ránt, hogy a kiállított rádió­­­készülékek alkatrészeinek hány százalékát gyártják az országban. Minden rádiógyár képvise­lőjétől megérdeklődte, mikor épült fel a gyár és néhány el­ismerő szót mondott a gyá­rak eredményeiről, hangsú­lyozva, hogy különösen a rá­diógyárak kölcsönös együtt­működése dicséretreméltó. Utána megtekintette a szu­­boticai Szever, a beográdi Dinamó, a zágrábi Rade Kon­csér kiállítását, a szevojnói rézhengerművek és a szveto­­zárevói kábelgyár kiállított gyártmányait. • ■ Az I. számú kiállítási csar­­tokban szintén nagy lelkese­déssel fogadták a kiállítók és a közönség Tito elnököt és a többi vendéget. A zselezni­­­­ki Ivó Lola Ribár gyár kiállí­­­­tása előtt Rajkovics mérnök, s a vállalat képviselője ismer­­­­tette az­­ eddigi eredménye-­­­ket és a munkaközösség nevé­­­ben meghívta Tito elnököt,­­ hogy látogasson el az ország­­­­nak ebbe az egyik legna­­gyobb üzemébe. Az I. számú kiállítási csar­nok arénájában a vendégek megszemlélték több hazai és­­ külföldi vállalat kiállítását,­ hosszabb ideig időltek a Li-­­­tosztro­i impozáns kiállítása­ előtt, és nagy érdeklődéssel­­ tekintették meg a valjevói­­ Krusik gyár kiállított textil- , gyári gépeit, és a zadari Ba­­gat gyár konfekciót gyártó gépeit. Ezután rövid időt töl-­­­töttek a vásár klubhelyisé-­­ gében, ahol a mintavásár­­ igazgatóságának tagjai tájé­koztatták Tito elnököt és a vendégeket, az idei mintavá­sár eredményeiről. A klubból a vendégek az I. számú csarnok mellékcsar­nokában megtekintették a vendéglátóipari és szervisz felszereléseket. Tito elnök itt különösen a rakovicai Jugo­­sztroj gyár hűtőszekrényei és más hűtőszerkezetei iránt ér­deklődött, majd a csarnok előtt megtekintette a kiállí­tott traktorokat és mezőgaz­dasági gépeket. Itt Cveta Mi­­livojevics, a beográdi traktor- és motorgyár igazgatója tá­jékoztatta a vedégeket, és be­mutatta a gyárban készült ötven kapcsolható eszközt. A vendégek még megtekintették a krekai bányavállalat a szlavonszki bródi Gyúró Gya­­kovics, a maribori Metalna gyár és több más üzem kiál­lítását, majd egy órát a vá­sárigazgatóság helyiségeiben töltöttek és elbeszélgettek az igazgatóság tagjaival. Jasa Rafter vezérigazgató részle­tesen tájékoztatta Tito elnö­köt és a többi vendéget a III. műszaki mintavásár eddigi eredményeiről és azt a véle­ményét nyilvánította, hogy az idei eredmények messze túl­szárnyalják a két előző vásár sikerét. Ugyanitt átadták Ti­to elnöknek a vásárigazgató­ság ajándékait, egy tranzisz­toros rádióvevőkészülék gra­mofonnal, a Nikola Teszla vállalat gyártmányát, továb­bá a látogatásáról készült fényképeket egy albumba köt­ve és a vásár aranyérmét. A látogatás után Tito el­nök a következőket írta a lá­togatók könyvébe: A nemzetközi műszaki mintavásár nagy hatást tett rám. Különösen az fontos, hogy az idén tö­kéletesebb a szervezés, azáltal, hogy a kiállítókat kategóriák szerint össz­­pontosították, mert így sokkal áttekinthetőbb a kiállított áru. Nagy örö­mömre szolgált, hogy meggyőződhettem ipa­runk nagy műszaki fej­lődéséről és megállapít­hattam, hogy termékei­ben semmiben sem ma­radnak el az iparilag leg­fejlettebb országok mű­szaki termékei mögött. Csak legjobb kívánsá­gaimat fejezhetem ki fiatal iparunknak és sok sikert kívánok további munkájához és fejlődésé­hez. Joszip Broz Tito köztársa-­­ sági elnök ezután a mintavá-­­­sár igazgatósági helyisé- j geiben fogadta a jugoszláv sajtó, rádió és televízió mun­­­katársait, és a következő nyi­­­latkozatot adta: Habár benyomásaimat már leírtam a látogatók könyvében, mégis meg kell mondanom, hogy az idei beográdi nemzetközi műszaki mintavásár túl­szárnyal mindent, amit eddig láttam. Elsősorban a szervezés és a beosztás sokkal jobb, mint a korábbi minttavá­­sárokon, mert sokkal könnyebben és gyorsab­ban szerezhetünk átte­kintést az egész kiállítás­ról. Amikor végighalad­tam a csarnokokon egye­nesen lenyűgözött, ami­kor láttam, hogy milyen szépen megszervezték a mintavásárt. Ezt különö­sen a látogatók szempont­jából fontos, hiszen mi­nél több kiállított árut akarnak látni. Bízvást el­mondhatom, hogy a kiál­lított áru minősége ki­ű­ nő és különösen az vált be, hogy az árut kategó­riák szerint csoportosítot­ták, így nem történhet meg, hogy az ember e­­lőbb egy helyen lát egy bizonyos árut, majd ké­sőbb egy más helyen új­ra ugyanolyanra bukkan. Ez alkalommal mindent jól elhelyeztek és beosz­tottak. Másodszor lenyűgöző hatást tett rám, amikor azt láttam, hogy iparunk hihetetlen gyors léptek­kel fejlődik és sok-sok új gép gyártását kezdte meg, amelyekről nem is tudtam, hogy az ország­ban is készülnek. Ennek n nagyon örülök, mert azt bizonyítja, hogy ipari fejlődésünk, vagyis ipari termelésünk, sem minő­ség, sem más szempon­tokból nem marad el a legfejlettebb országok ipa­ri termelése mögött, kü­lönösen a legbonyolul­tabb gépek, szerszámgé­pek és más szerkezetek gyártásában. Gépkocsi­­iparunk fejlődésének is nagyon örültem, mert az országban gyártott gép­kocsik nagyon szépek és szintén nem maradnak el semmiben a külföl­diek mögött. Az­ újságírók ezután meg­kérték Tito elnököt, mondjon véleményt arról, hogy­ fel­használják-e a beográdi vá­sár csarnokait sport- és más célokra. Tito elnök erről a követke­zőket mondta: Véleményem szerint a kiállítási csarnok ne csak a nemzetközi műsza­­ki vásár céljaira szolgál­jon, hanem más rendez­­ményekre is, mert nincs értelme, hogy ilyen szép és óriási épület néhány hónapig, különösen pe­dig télen, kihasználatla­nul álljon. Beográd szá­mára rendkívül fontos, ha egy ilyen hatalmas csarnoka van, ahol pol­gárai összejöhetnek. Ez­ért azt javasolom a vá­sár vezetőségének, első­sorban Jasa Rajternek, az új vezérigazgatónak, törekedjenek arra, hogy a csarnokot télen is tel­jes mértékben kihasznál­ják és akkor más rendez­ményekre is ellátogatha­tunk, nemcsak a minta­vásárra. Délben fél egy órakor Tito elnök feleségével a kiállítás látogatóinak lelkes ünneplé­se közben elhagyta a minta­vásárt. I Man­ais a sertésorbánc Pifi&rM mese«! woic «sainsg sawranm A becsei Bratsztvó megg­ondolatlan cselekedete A szokatlanul esős, váltó-s­zékony nyár az állatorvosok­nak is sok gondot okozott. Azt mondják róla, hogy ti­pikus orbánc-nyár volt. O­­lyan, amely rendkívüli felté­teleket teremtett a sertésor­­bánc terjedésére. Az idén,, valóban, szokat­lanul sok sertés megbetege­dett Orbánéban. Szakembe­rek véleménye szerint legtöb­bet szenvedtek tőle a nemes sertésfajták. A jorksiroknak például nem kevesebb mint 15—20 százaléka vészelte át, vagy pusztult el benne.­­ De nem ez volt a legaggasz­tóbb. Hanem ez, hogy a leg­kritikusabb időben, amikor a járvány legjobban dühön­gött, hiányzott a gyógyszer. Nem volt elég Rapid-szé­rum. Igaz, a szérumok az anti­biotikumot is helyettesítik némileg. Penicillinnel is ki lehet gyógyítani a beteg jó­szágot. De Rapid nélkül nem teljes a gyógykezelés, mert a jószág nem lesz ellenálló, s a betegség ismét felújul­­hat, visszatérhet. S éppen ez okozott,a legtöbb gondot az állato­rvosokn­ak. EZENTÚL SZUBOTICÁN IS GYÁRTANAK RAPIDOT Igen nehéz volna pontosan meghatározni, hogy évente mennyi orbáncszérum szük­séges. A megbetegedések szá­ma ugyanis évenként és né­ha időszakonként is ugrás­szerűen növekedik vagy csök­ken. Egy azonban bizonyos, az idén korántsem volt elég ebből a nagyon hasznos­­ és szerfölött szükséges szérum­ból. Nálunk csak Zágrábban készítik. Azelőtt Noviszádon meg Szuboticán is gyártot­ták, de különféle okok miatt e helységekben megszűnt e Rapid gyártása. A szérum hiánya miatt te­hát nem lehet csak a tarto­mányi elosztó központot, a Vetpromot hibáztatni. A Vet­­prom — úgymond — a leg­jobb akarat mellett sem tu­dott ennyit beszerezni, a­­mennyit az állatorvosok igé­nyeltek. Sőt, né­ha heteken át egyáltalán nem volt gyógy­szer. Egy pár nappal ezelőtt kapott ugyan vagy ötven li­tert, de ez édeskevés. Evégett ellátogattunk a tartományi állategészségügyi felügyelőségbe, és elbeszél­gettünk Györgye Dobrenov állatorvossal, az intézet ve­zetőjével. Szerinte az or­­báncjárvány múlóban van. A Rapid hiánya most már nem annyira égető, mint ed­dig volt. A szakemberek vé­leménye szerint jövőre már nem kell tartani a gyógyszer­hiánytól, mert javaslatukra a szuboticai állategészség­ügyi intézet igazgatóbizott­sága úgy döntött, hogy jö­vőre ismét megkezdik a Ra­pid gyártását. A vigasztalás némileg meg­nyugtató, de ettől függetle­nül meg kell állapítani, hogy a Rapid hiánya igen sajná­latos ügy, és végső ideje volt komolyabban hozzálátni en­nek a kérdésnek a megoldá­sához. Mindenesetre remél­jük, hogy jövőre már ilyen gondjaink nem lesznek. SZIGORÚBB ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEKRE VAN SZÜKSÉG Györgye Dobrenov állator­vossal beszélgettünk egyéb állategészségügyi kérdések­ről is. A szakember több íz­ben hangsúlyozta az állat­egészségügyi rendszabályok szigorú betartásának szüksé­gességét. Szerinte az állat­védelemben e tekintetben igen sok a probléma. Az ál­lategészségügyi szolgálatban még tömérdek szervezési és káderprobléma tapasztalható. A jószágvédelem szolgálata nem tart lépést rohamosan fejlődő jószágtenyésztésünk­kel. Nem tesz minden szem­pontból eleget a megnőtt kö­vetelményeknek. Dobrenov szerint ugyanis még sok köz­ségben nincs hivatásos állat­egészségügyi felügyelő. Ezt a feladatot rendszerint ho­­norárisan végzik a vidéki állatorvosok. Többek között ezzel magyarázható, az a sok szabályszegés, ami nap nap után komoly problémára ad okot. A tartományi állategész­ségügyi f­ő­ellenőr többek kö­zött megemlített egy jellem­ző becses esetet. Az ottani birtokon ugyanis nemrég né­hány sertéspestis esetet fe­deztek fel az állatorvosok. A rendszabályokat megkerül­ve, a beteg sertéseket levág­­■ rák az ottani vágóhídon, ha­­t füket pedig szinte minden­­ előzetes intézkedés nélkül áruba bocsátották. Tíz nap múlva nem kevesebb, mint 117 udvarban ütötte fel a fe­jét ez a veszedelmes kór. Egy­­ meggondolatlan cselekedet pestisjárványt okozott. A szakemberek tehát nem min­den ok nélkül és főleg nem­ alaptalanul kardoskodnak az állategészségügyi szolgálat megerősítése és az idevonat­kozó rendszabályok szigo­rúbb, következetesebb betar­­­tása mellett. I M. T. 3. oldal JELENTÉS AZ 1959 AUGUSZTUS 31-I ÖSSZEJÖVETELRŐL A terménytőzsde tegnapi ösz­­szejövetelén aránylag kisebb volt a forgalom. Kínáltak 11 300 ton­­na hazai és olasz fajta búzát 35-37 din., 100 t. zabot 33-35 din. és 750 t. csöves kukoricát 17—18 din. áron. “Csupán zabot keres­tek. Malomtermékből változat­lan nagy volt a kinálat minden érdeklődés nélkül. Kisebb volt a kinálat vetőmagból is, kínál­tak 165 t. olasz vetőbúzát 45—48 din., 15 t. őszi árpát 45 din., 060 t. hibridkukorica vetőmagot 68—73 din., 200 t. szója vetőma­got 81 din., 9 t. parajmagot 380 din., s 40 t. kendermagot 135 din. áron, amely utóbbiból 140 t. volt a kereslet. Jószágból csupán 85 drb. te­nyészsertést kínáltak 340 din. á­­ron. Takarmányféléből 700 t. ré­tiszénát kínáltak 14,50 din. vala­mint nagyobb tétel ezőtakar­mányt. A tegnapi tőzsdei összejövete­len 5 üzletkötés volt, éspedig el­adtak 130 t. zabot 33-35 din., 15 t. őszi árpa vetőmagot 45 din., 40 t. kendermagot 135 din., 50 drb. tenyészsertést 340 din., és 105 t. takarmánylisztet 28 din. áron. Csomagoló műanyag­gyár Kumanovón Új barenfi árak A beográdi árumintavásáron az idén nagy szerepet kapott a műanyag-áruk bemutatása, töb­bek között műanyag nyári női cipőt, valamint gyermekszan­­­­dálokat is lehetett látni. Ezen­kívül sokféle csomagoló mű­anyagot is kiállítottak. Az ipa­rilag fejlettebb országokban az ilyen csomagolás igen széles teret hódított, s nálunk nemrég Ljubljanában kiállítást is tar­tottak. Most épül Kumanovón egy csomagoló műanyag-gyár. A korszerű kereskedelem és gyár­ipar csomagoló anyagát gyárt­ja majd. Az önkiszolgáló bol­tok, de a háziasszonyok is mind inkább megkövetelik az ízléses csomagolást. Az üzem jövőre már megin­dul, s évente sok millió műanyag tubust, zacskót, dobozt és e­­gyéb csomagolóanyagot gyárt, ezenkívül gyümölcs, zöldségféle és folyékony élelmiszer szállítá­sához szükséges ambalázst is előállít műanyagból. A köztársasági kereskedelmi kamara foglalkozott a baromfi felvásárlási áraival, s javasol­ta, hogy egyöntetűen a követke­ző színvonalon állapítsák meg: 900-1300 grammos csirke da­rabja 240 dinár, a tyuk kilója 240 din, fiatal kakas 200 din., öreg kakas 160 din., gyöngy­­tyuk 300 din., pulyka — novem­ber 1-éig 200, ezen túl 250 din., tömött liba — november 1-éig 260, ezen túl 240 din., sovány liba, tollastól 190, tömött ka­csa 230, din. darabja, a sütni­­való kacsa kilója 210 dinárig. A fenti árak szeptember 1-én lépnek életbe. Javasolták, hogy a szövetkezeti felvásárló háló­zat jutaléka 20 dinár legyen. A fenti árak frankó szövetkezet értendők, s Szerbia területére vonatkoznak.

Next