Magyar Szó, 1960. május (17. évfolyam, 103-127. szám)
1960-05-01 / 103. szám
KACHE X ГАstztsosa* m SZABADSÁG X шинии ш И М дсш Sió XVII. évf. 103. (4709.) sz. ::::::::::: Vasárnap, 1960. május 1 Még merészebben Május elsejei kiáltvány Jugoszlávia népeihez A Rád szerkesztőinek kérdéseire válaszolt Joszip Broz Tito köztársasági elnök a májusi ünnepek előtt fogadta Danilo Knezsevicset, a Rád igazgatóját és főszerkesztőjét, Zsivota Kamperelicset és Alekszandar Veszelinovicsot, a lap szerkesztőit és több mint másfél órás beszélgetésben válaszolt kérdéseikre. A beszélgetés témakörét már eleve megszabta két jelentős évforduló, a szakszervezetek háború utáni megújításának 15. és a munkásönigazgatás bevezetésének tizedik évfordulója. A beszélgetés is az első jubileummal kapcsolatban indult meg. Megkértük Tito elnököt, fejtse ki véleményét arról, hogy milyen szerepet játszottak a szakszervezetek az elmúlt tizenöt évben, mi a szakservezetek legfontosabb feladata szocialista rendszerünk továbbépítésében, elsősorban pedig a termelők önigaztatásának továbbfejlesztésében. A szakszervezetek szerepe — A szocializmus építése idején — mondotta Tito elvtáns — a szakszervezeteknek minden lehetőségük megvan, hogy mennyiségi és minőségi szempontból is a legnagyobb arányban fejlődjenek. Véleményem szerint ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a háború előtt, vagyis társadalmi rendszerünk megváltozása előtt a szakszervezetek fejlődése különféle szubjektív és objektív tényezőktől függött, és tulajdonkép közkedvelt vasárnapi rovatainkat. A tizenhatodik szabad májusunk ez, a legszebb talán az eddigiek közül. És ha csak kicsit is hozzájárultunk ehhez, ha erre egyáltalán képen az objektív tényező volt sorsdöntő jelentőségű a fejlődés szempontjából. Elsősorban arra gondolok, hogy a háború előtt üldözték a szakszervezeteket és általában minden forradalmi irányzatot a munkásmozgalomban, és emiatt a szakszervezetek csak nehezen fejlődhettek. Ezenkívül a munkások soraiban, illetőleg az akkori szakszervezetekben is voltak ellentétek, a szakszervezetek reformista és forradalmi, úgynevezett független szakszervezetekre oszlottak. Csak a háború után, amikor a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, alakultak ki kedvező feltételek a szakszervezetek fejlődésére, és most minden lehetőségük megvan, hogy úgy szervezkedjenek, ahogy az továbbfejlődésünknek és társadalmunk átalakulásának a legjobban megfelel. Ismerik véleményemet a szakszervezetek mai szerepéről és feladatairól. A szakszervezetek szerepére már akkor rámutattam, amikor a pes egy szerény kis újság, akkor mi leszünk a legvidámabbak ezeken a napokon. Boldog és gondtalan májusi ünnepeket, kedves olvasó! VÉBEL hajós vállalatok igazgatását átadtuk a munkásoknak. Bebizonyosodott, hogy helyesen láttuk a dolgokat, vagyis a szakszervezetek szerepe nem csökkent, sőt inkább növekedett a munkásönigazgatással. Bebizonyosodott a Szocialista Szövetség kongresszusán, hasonlóképpen beigazolódott a munkástanács-kongresszuson és a Szakszervezeti Szövetség tavalyi kongresszusán is, hogy nálunk egyre nagyobb szerepük van a szakszervezeteknek és különösen nagy szerepük van ma, a jövedelem-elosztási rendszer és javadalmazási módszerek megváltoztatásátal kapcsolatban. A munkásönigazgatás egy évtizede kétségtelenül rövid időszak ahhoz, hogy nagyobb arányú átalakulás következzen be egy szocialista ország munkásosztályának, illetve közvetlen termelőinek szerepében. Jóllehet a munkásönigazgatás fejlesztésében óriási eredményeket értünk el, figyelembe kell venni, hogy ez a folyamat még mindig tart, és mind jobban és jobban kifejlődik. Azonban, amit az elmúlt tíz évben elértünk, lehetőséget teremt számunkra, hogy tovább tökéletesítsük a termelők és a munkaközösségek, a termelők és a társadalom, a termelők és a kommuna viszonyát Amikor bevezettük a munkásönigazgatást, természetesen éppen a szakszervezeteknek szántunk nagy szerepet. Jól tudtuk hogy munkásaink örökölték egy már kialakult munkásosztály tulajdonságait. Mi számoltunk azzal, hogy a falvakból állandóan új munkaerő áramlik az iparba, és ezért feltétlenül szükséges, hogy a szakszervezetek külön gondot fordítsanak ezekre az új munkásokra. És a szakszervezetek az elmúlt tíz év alatt valóban teljesítették kötelességüket, azáltal, hogy nevelték és átnevelték a falvakból az iparba áramló embereket, akik magukkal hozták a régi felfogások maradványait. A szakszervezetek sikerrel teljesítették feladatukat, öntudatos munkásokká nevelték át őket, és ebben óriási szerepet töltöttek be. Ma teljesen világos a távlat. A munkásönisgazgatás bevezetésével és eddigi fejlődésével megszűntek a tisztázatlan viszony alapelvei. Ebben az időszakban azonban egyes ilyen elemeket nem gyűrtünk le teljesen. Munkásunk azonban, aki egyesíti magában a termelő és az igazgató szerepét, mindinkább megszabadul ezektől a maradványoktól, és a jövőben annál inkább megszabadul tőlük, minél közvetlenebbül vesz részt a tervezésben, az elosztásban, a javadalmazási politika intézésében. A munkás tehát megszűnik, mint bérmunkás, és öntudatos termelővé változik, aki az egyik legfontosabb szerepet tölti be társadalmunkban, és aki ma társadalmi életünk egyik legfontosabb tényezője. A termelők helyzetében bekövetkező gyöke(Folytatása a 2. oldalon) Hetven esztendő arratal azóta, hogy első ízben megünnepelték május elsejét. Az első tüntetések, a szocialista társadalom születését hirdető első májusi zászló kibontása óta a munkásosztály és az egész haladó emberiség sok nehéz harcot és forradalmi összecsapást ért meg. Sok volt a vereség, de még több a győzelem. Ma a világ minden táján számtalan vörös zászló lengedezik, mint az eddigi győzelmek szimbóluma, a szebb és emberhez méltóbb ember hírnökei, mint a dolgozó elszántságának, egységének és szolidaritásának megnyilvánulása a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Tizenöt esztendeje múlott, hogy hazánk népei a felszabadító háborúban és a szocialista forradalomban óriási áldozatok árán kivívott szabadságban ünnepük május elsejét. Amikor ma visszapillantunk az elmúlt tizenöt év alatt megtett útra, méltán vagyunk büszkék a szocialista országunk építésében elért óriási eredményekre. Elegendő, ha visszaemlékezünk a régi félgyarmati kapitalista Jugoszláviában uralkodó elmaradottságra és nyomorra, a nemzeti egyenjogúság hiányára és a nemzeti jogfosztottságra; elegendő, ha visszaemlékezünk a pusztulásra és a romokra, amelyeket a fasiszta megszállók és segítőik hagytak maguk után, és utána megtekinteni milyen képet mutat hazánk ma. Ilyen rövid idő alatt hazánk hétmérföldes léptekkel indult el a boldogság és jólét felé. A szabad emberek, a szabad szocialista országban napról napra újabb és újabb javakat teremtenek. Jugoszláviát ma már nemcsak úgy ismerik, mint a rettenthetetlen partizánok és a bátor forradalmárok hazáját. Hazánkat mindenütt megbecsülik, mert következetesen harcol a békéért, függetlenségének megóvásáért, az államok egyenjogú viszonyáért. De éppen olyan jól ismerik ma, mint a munkástanácsok, a kommunák és a társadalmi önigazgatás országát, mint a lendületes és kiegyensúlyozott ipari fejlődés és rohamos mezőgazdasági fellendülés országát. Ismerik, mint egy olyan új gazdasági és politikai rendszer hazáját, amely többé már nemcsak „eredeti elgondolás” vagy „jugoszláv kísérletezés”, hanem szilárd, hatékony és a gyakorlati életben bevált szervezet, amely lehetőséget nyújt a dolgozók legszélesebb körű rétegeinek alkotó kezdeményezésének kibontakozására. Jugoszlávia a társadalmi önigazgatás, a fejlett szocialista demokrácia országa, a tízéves évfordulójukat ünneplő munkástanácsok bölcsője, az ember új társadalmi helyzetének és szerepének országa. Jugoszlávia polgárai! Az idén közvetlenül a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségnek V. kongresszusa után ünnepeljük május elsejét, amely visszatükrözte dolgozóink átfogó vállalkozásait, és rendkívüli eredményeit az ország szocialista átalakításáért vívott harcban. A kongresszuson ismertetett és elemzett eredmények büszkeséggel töltik el hazánk minden polgárát. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, ifjúságunk, valamennyi dolgozónk sok-sok kitartó erőfeszítésére és áldozatos igyekvésére volt szükség, hogy elérjük mindazt, amivel ma rendelkezünk. Sok akadályt kellett leküzdeni, számtalan nehézséggel kellett megbirkózni ezen az úton. Az elért kimagasló eredmények arra sor(Folytatása a 4. oldalon) Tito elnök, Szlávko Romár és Sztevan Doronyszki kíséretében a noviszádi vásáron ■■ Чфуууј^' Ünnepi beszélgetés Tito elnökkel A SZAKSZERVEZETEKRŐL, A JAVADALMAZÁSRÓL, A DEMOKRATIKUS VISZONYOKRÓL, A VÁLLALAT ÉS A KOMMUNA VISZONYÁRÓL, AZ V. KONGRESSZUS VILÁGVISSZHANGJÁRÓL, A CSÚCSTALÁLKOZÓRÓL ÉS MÁJUSI EMLÉKEKRŐL Tartalomjegyzék helyett Egy ünnep, két ünnep, három ünnep, számolgattuk ujjainkon, amikor a mai, pirosbetűs május elseji számunk terve készült és már ennélfogva is csak hézagosan tudtunk eleget tenni íratlan kötelezettségünknek. Nevezetesen annak, hogy érzékeltessük, mi minden történt azóta, amióta éppen hetven esztendővel ezelőtt a Második Internacionálé a munkásosztály nemzetközi ünnepévé nyilvánította május elsejét a Chicagóban elesett sztrájkolók emlékére, mi történt a nagyvilágban és minálunk. Meg kellett emlékeznünk továbbá arról is, hogy tíz esztendeje választottuk meg az első munkástanácsokat, felpróbáltuk idézni, milyen ügyetlenül, bizonytalanul és tapogatózva indultak, hogy röpke egy évtized alatt mégis kiváltsák a világvélemény csodálatát, leküzdjenek soksok akadályt, közöttük talán a legnehezebbet is, bennünk élő gátlásokat. Nem lehetett ezenkívül szó nélkül hagyni azt sem, hogy négy év alatt sikerült megvalósítani ötéves tervünket, s hogy ebből jócskán kivette részét a mi Vajdaságunk is, szinte csodát műveltek munkásaink a sokfelé úgyszólván ócskavasnak beillő gépeken, a bácskai, bánáti és szerémi mezőségek pedig európai rekordokat termettek, fel is kértünk néhány szíves vezető elvtársat, beszéljenek erről, főleg pedig arról, mit hoz mindennek alapján a jövendő. Íróink, költőink ünnepi ankétjának címe körülbelül ez, hová szeretnék utazni, vonattal, hajóval, repülőgéppel vagy az idő szárnyán, az ábrándok űrrakétáján. A május ugyanis a tervek, álmok és vállalkozások hónapja is. Kérjük meg őket, vigyenek minket is magukkal tollukrajta útjukra, hűséges és együttérző társként. A tavasz szokásos dicsérete ezúttal, sajnos, alighanem úgyis elmarad. Hideg, inkább őszies idő járt felénk mostanság. Festőművészeinkre hárult hát a feladat, hogy szórják tele virággal legalább az ünnepi újságot, hamar a természet az idén olyannyira fukarkodik vele. Az esetleg elmaradó kirándulásra, az otthon töltendő pihenőre is gondolva összegyűjtöttünk jó néhány érdekes írást, hogy jól szórakozzék az olvasó és általában, amennyire a helyből telett, igyekeztünk beszámolni minden arra érdemes eseményről, közzétettük hiánytalanul