Magyar Szó, 1960. augusztus (17. évfolyam, 179-204. szám)

1960-08-02 / 179. szám

óljai A KILENCEDIK KÖR — az év legjobb filmje - Füttykoncert az Arénában - Elismerés érdem nélkül - Pula után (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése) Pula, augusztus 1. Nagyszerű élmény volt látni a pulai aréna hűséges közönségét az idei filmverseny díjainak kiosztása közben. A 10—12 000 főnyi közönség egy emberként üdvözölte a bírálóbizottság döntését, amikor az év legjobb hazai filmjévé A kilencedik kört nyilvánította. A film humánus üzenete utat talált az emberek szívéhez, a kis zsidó lány tragikus sorsának története és egy embertelen korszakkal teli légkör megrendítette őket és ezért örültek, hogy elismerésben részesült. Voltaképpen más választás nem is volt, mert az átlag alkotások közül ez emelkedett ki leginkább. A kilencedik kör összesen tíz díjat nyert, ebből Dusica Zsegaracnak a film hősnőjének négy jutott. (A legjobb női főszereplőnek járó díj, a Sportsvet hetilap aranygyűrűje, amelyet a lap olvasói ajándékoznak a legnépszerűbb színésznek, és végül a bírálóbizottság aranytoll díja.) France Stiglic rendező művének jutott díjhoz igazán nincs mit hozzáfűzni. Vitathatatlanul ez a film volt a fesztivál legjobb alkotása. Annál nagyobb volt a közönség kiábrándulása, amikor meghallotta, hogy a második díj, a legjobb rendezőnek és főszereplőnek járó díj, és ezenkívül még három, Veljko Bulajics rendező Háború című filmjének jutott. Fergeteges füttykoncert támadt az aréna falai között, a közönség most is egyöntetű volt tiltakozásában, mint az imént amikor a Kilencedik kört jutalmazta meg tapsával. Itt egy pillanatra meg kell állnunk, mert hála a nagy hírverésnek, ezt a filmet már eleve úgy könyvelték el a sajtó és a közönség is, mint remekművet. Hát nem az. A legjobb szándék mellett sem lehet kivételes műnek nyilvánítani, hanem csak egy árnyalattal jobbnak a fesztiválon bemutatott átlagos filmeknél. Tévedés ne essék, nem elvetni való, de nem is az amit vártak tőle. Nagyszerű témája van, arra inti az emberiséget, hogy az atomháború veszélyét ne csak felismerje, hanem küzdjön is ellene fennmaradásának érdekében. Cezare Zavattini a világhírű olasz film író forgatókönyve azonban nagy meglepetésre nem tudta mindezt megfelelő és főleg meggyőző módon tolmácsolni, szimpla figurákat teremtett és naiv próbeszédeket adott szájukba. Veljko Bulajics rendező maximálisan kiaknázta a téma nyújtotta lehetőségeket, de mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy nagyobb művészi eredményt érjen el. Kiábrándító, hogy ez a forgatókönyv olyan tekintély tolla alól kerül ki mint Zavattini. Tavaly Bulajics a Menetrendnélküli vonattal általános sikert ért el, de teljesen igazságtalanul mellőzték, nem kapta meg a legjobb rendezőnek járó díjat. Az idén a bírálóbizottság úgy látszik jóvá akarta tenni a tavalyi hibát. De ezúttal is beigazolódott, hogy nincs semmi értelme hibát hibával orvosolni. Bulajics, jóllehet filmje nem élvezhetetlen, az idén mégsem érdemelte meg ezt a nagy elismerést. Az átlagosnál jobb rendezői munka az idén nem is volt és egészen helyénvaló lett volna ha ezt a díjat kivételesen nem osztják ki. Az átlagos színvonal örvendetes emelkedése ellenére, az idei pulai fesztivál tehát nem annyira filmjeiről, mint inkább a bírálóbizottság döntéséről marad emlékezetes. KALAPIS Zoltán Dusica Zsegarac és Borisz Dvornik a díjnyertes filmben Ez egy mese. Mondjuk, mai mese. Mondhatjuk, mert mai, tegnapi, vagy tavalyelőtti, úgyis édes mindegy. Mese az mese. Nincs neki kettő, azért is szoktak altatni vele. Nincsen dátuma, mert nem az időben játszik. A szívben játszik. A szív meg, hálisten úgyse időgép, se óramű, sohse is lesz az. A szív az szív. Hát állott egyszer a messzi Ispilányi utca sarkán egy kicsike ház. Földszintes kicsi ház, apró udvarán egyetlenegy fácska kínlódott Itt lakott a szegény özvegy a kisfiával. Az özvegyet más házakba hívogatták, hogy takarítson. Ment is a szegényasszony, hogyne ment volna. Járta azokat a bolond táncokat a parkettán, nem a ritmus mámoráért, hanem a padlófény miatt. Aztán tükörré kellett neki dörgölnie sok ablakot, acélhengerbe lélegzenie a bujdokló porszemeket, meg mindenféle más segédleteket végeznie, de csinálta szívesen, hiszen a sok bolondos parkett-táncból tartotta el magát meg a tízesztendős Péterkét, mert Péterkének hívták a fiút. Ez a Péter is jóravaló, komoly kisdiák volt. Olyan kötelességtudó, hogy hét utcában se lelni párját. Ez rendben tartotta a házacskát egymaga, vizet hordott, fát készített, kisöprötte az udvart, még tán a kecskét is megfejte volna, ha lett volna kecskéjük. Mindezeken felül pedig a legjobb tanuló a messzi harmadik cében. Ki tehet róla, ha a mesze kicsit melodramatikusan hangzik? Az élet is inkább melodráma mint igazság. És az iz igazság, hogy Péterke a barátom volt. Gyakorta felkerestem háztartási ügyben az özvegyaszszonyt és olyankor mindig igen jól és hoszszan beszélgettünk el ketten: Péterke meg én. Nincs szebb tapasztalatcsere, mint amikor magányos felnőtt társalog egy intelligens tízévessel. Nem a kisöregekre gondolok. Koravén gyerek csak elbusitja az embert. Annak már megfejtett rémületei vannak mindenféle olyan dolgokról, melyek bennünket is szepegtetnek. Az életről, meg a halálról például. A gyerek másként és másban legyen értelmes, hogy szerethessem, úgy legyen okos, hogy meghatódni lehessen tőle. Gyereknek lenni és felnőttnek lenni, két különböző szakma és ugye, konyitson mindenki a maga szakmájához. Péterke nem volt kisöreg. Úgy tudtunk beszélgetni egymással, mint két nagyhatalom attaséi, akik udvariasan érdeklődnek egymás hadgyakorlatai iránt, de be már nem avatkoznak. Ez az igazi. Társalogtunk mindenféléről. Az okos gyerek minden jelenséghez többet ad a lelkéből, mint feltétlenül szükséges. A tizcionalizátor, ellenben tékozló, mint a természet Ezért élvezet a társasága. A felnőtt itt úgy fordíthatja ki a maga sorsát, mint egy limlommal teli zsebet. Senkivel se tudtam oly jóízűeket pletykálni, mint Péterrel az Ispilányi utcában, ő persze legtöbbször mégis az iskoláról regélt Nem is magáról az iskoláról, inkább az iskolai osztályzatokról. Ez is izgalmas egy felnőttnek, aki annyi különbözetiben bukott el, s immár csak alsóbb osztályba léphet. De azt nagyon is rendben találtam, hogy Péter világában az osztályzat legyen a nap. A jószövésű gyerek mindig saárobelista. Neki az a számjel, az a kalkulus: dicséret, dicsőség. Sőt itt, igazság és élet Az érdemjegy a nyelv, melyen legjobban megérti, hogy becsülettel dolgozni — érdemes. És annál a gyereknél, akinek legbelül se mindegy, hármasa lesz-e esztendő végén, vagy négyese, általában rendben lévőnek tekinthetjük, a kötelesség preciziós ingáját Lesz érzéke a szellem és anyag nüánszaihoz is. Többet lát a világból és többet ad neki. Péter azonban nem látott és nem adott. Mert egyszer megbetegedett az én kis barátom. Érről-évre sorvasztotta valami látünet, hogy nem tudott többé aludni. Ha egyszer-egyszer mégis elszenderült néhány órára, másnap mindjárt vidámabb is lett egy kicsit. És én mindennap ugyanazzal a könnyes tréfával állítottam be hozzá: — Na Petkó hányasra aludtál? Tetszett neki, elmosolyodott. Gondolkozott, nehogy igazságtalan jegyet adjon, aztán vágta ki: — Hármasra...! Éjek, napok, kalkulusok így váltogatták egymást. A fekete gyerekszem egyre merevebből sugárzott rám az ágybal És én csak kérdezgettem: — Hát ma Péter? — Kettes. — lehelte és melodramatikus özvegyasszony az ágy lábánál komoran rábólintott, mint egy vizsgabiztos. Mikor kórházba vitték mintha magához tért volna. Mohón kérdezgetett, sokat beszélt és úgy nevetgélt, mintha sítt volna. Csak az éjszakából állott bukásra még mindig. Aztán eljött a nap, mikor nem mehettem hozzá többé. Aznap virradóra, mikor az Ispilányi utcai kis ház felett vad fényléssel ragyogtak a nyári csillagok, lecsukódott a szeme. Fekete derengéssel megpihentek a friss szempillák, melyek alighogy elkészültek a rejtelmes fodrászatban. Az ostobán kegyetlen Rendnek elég létetett. Csillagos ötösre aludt már Péter. É VI DEBRECZENI Jómeg ! Ispilányi történet MAGYAR SZÓ Sürgősen széntárolókat Egymillió tonna Vajdaság igénye Nincs hiány, csak késedelem. A szénellátás évenként viszszatérő gond. Sem télen sem nyáron nincs elég belőle, Ilyenkor nyáron legnagyobb az igénylés, augusztusig ugyanis kedvez, áron lehet beszerezni, részletfizetésre, s ezt a körülmény sokan kihasználják. Csak sajnos nem érkezik elegendő szén, s a panaszok sokasodnak. A tartányi kereskedelmi kamarában tartott legutóbbi értekezleten megállapították, hogy az a hiba, hogy nincsenek sztárolók, nem lehet tartalékolni. A krekai szénbánya vezérigazgatója, Sztankó Tomics, a napokban kijelentette, hogy a rendszertelen szénellátás okát a következőkben látja: Vajdaságban nincs elég széntároló. A krekai bányavállalat tavaly is hozzá akart járulni széntárolók építéséhez, ám ezt nem lehetett megvalósítani, mivel a népbizottságok, sem Noviszádon, sem másutt, nem jelöltek ki erre helyet. A krekai szénbánya naponta 900—1000 vagon szenet szállít szét az országba, elsősorban Beográdba és Vajdaságba. Egy rmán szállít, az egész év folyamán, mivel a termelése folyamatos. Vajdaság azonban raktár híján a téli hónapokban nem tud elég szenet átvenni, a nyári hónapokban viszont a bánya nem szállíthat többet. Ha tehát a vajdasági fogyasztási központokban széntárolókat építenének, akkor a téli hónapok során tartalékolni lehetne, a nyári igények kielégítésére is. Vajdaság így több szenet kapna, s az ellátás zavartalan lenne. Ez a vajdasági szénellátás kulcsa. Vajdaság az idén 10 mint 1 millió tonna szenet igényelt, 27 százalékkal többet, mint tavaly, s ennek mintegy 80 százaléka krekai szén. Mivel azonban a krekai szénbánya termelése nem emelkedett olyan nagy arányban, mint a fogyasztás, még égen több a tárházai építése. Az is hiba, hogy a kereskedelmi hálózat a szénszükségletet elsősorban krekai szénnel igyekszik fedezni, s nem fordulnak más, hasonló minőségű szenet termelőbányavállalatokha. Zavarok voltak az idén a hitelezés körül is. Ugyanis a krekai bányavállalat mindazon vállalatoknak megszüntette a szállítást, amelyek a korábbi szállítmányokat nem fizették ki. Ez is egyik oka volt annak, hogy kevesebb szén érkezett, s az elmaradt küldeményeket később már nem lehetett pótolni. A kereskedelmi vállalatok ugyanis a szűk hitelkeret miatt más anyag beszerzésére használták fel az anyagi eszközöket Az utóbbi napokban ismét nagyobb mennyiségben érkezik a szén. A vállalatok véleménye szerint a szállítás most javulni fog, és az őszi hónapokig mindenki megkapja a megrendelt mennyiséget. Véleményük szerint ezeket a nehézségeket valóban csak széntárolók építésével lehet kiküszöbölni. Minthogy pedig ehhez a krekai bányavállalat hajlandó hozzájárulni, most már pusztán a néphatóságoktól függ, hogy ezt a kérdést végleg megoldják. 6. 1. Broderick Crawford eltűnt? Álítólag két olasz filmember magávalvitte Olaszországba .^шшттштшттшттт» * Botrány vagy olcsó trükk? Noviszádon tegnap a késő esti órákban futótűzként terjedt el a hír, hogy Broderick Crawford, a hírneves amerikai filmszínész, az Oscar-díj nyertese eltűnt a városból. Mint ismeretes, Broderick Crawford már két hete Noviszádon felvételezik, a dr. Kolar film főszerepét játssza. Eltűnésének körülményeiről különféle hírek keringenek a városban. A Lovtyen-film emberei azt állítják, hogy tegnapelőtt két olasz fikaember érkezett Noviszádra és Crawford társaságukban volt egész estig — eltűnéséig. Vannak akik úgy tudják, hogy az olaszok magukkal vitték, mivel — állítólag — szerződése van egy olasz filmvállalattal, s a film felvételezése már esedékes. A Lovtyen film emberei tegnap megmozgattak mindent, hogy az eltűnt színész nyomára bukkanjanak. Állítólag Beográdban is, Zágrábban is látták Crawfordot, de teljesen nyoma veszett Tegnap este fél 11 óra tájt a belügyi titkársághoz közelálló személyek úgy értesültek, hogy a Lovtyen film vezetői Szezsana határállovarlásnál megtalálták a dr. Kolar főszereplőjét. Ezt a hírt hivatalosan nem erősítették meg. A Putnik szálló portása szerint tegnap este a Lovtyen film Noviszádon időző csoportjában még teljes lett a bizonytalanság, ami arra enged következtetni, hogy Broderick Crawford tartózkodási helye még mindig ismeretlen. A noviszádiak vegyes érzelmekkel várják a további fejleményeket Egyesek botránytól tartanak, mások viszont mulatnak az eseten, egyesek pedig azt hiszik, hogy egyszerű trükkről van szó, a filmesek így gondoskodnak a film reklámjáról . ШВШН1 gyártanak Vrdniken A vrdniki szénbánya keretében építőanyag üzemet nyitottak. Hosszú évekig ugyanis egy kőtelep működött itt és rengeteg salak halmozódott fel Ezt a rengeteg salakot most betonnal keverik , építőanyagul használják fel. Nem kellett hozzá nagy beruházás, mert jelentékeny részben meglévő anyagot használtak fel. Jelenlegi felszerelésével naponta háromezer salakbeton építőlapot készíthet, különféle méretben. Ilyet használnak többek között a mitrovicai cukorgyár építéséhez. A salakmennyiség igen nagy, legalább tíz évre becsülik a tartalékot. A számítások szerint az új üzem egy év alatt megtéríti a beruházást.