Magyar Szó, 1960. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1960-11-01 / 257. szám

Kedd, 1960. XI. t A kereset átlagához képest... Mi tagadás, jó dolog a fogyasztói kölcsön. Az ember megveszi a szükséges árut, azután havonként törleszti a kölcsönt. Mert ugyebár, nem tud mindenki spórolni, összerakni a pénzt, és amikor összegyűlik, venni egy-egy értékesebb holmit. De a fogyasztói kölcsön az más. Utólagos takarékosságnak nevezhetjük. Ne féljünk, nem mélyedünk el elméleti fejtegetésbe a fogyasztói hitelek célszerűségéről és rendeltetéséről. Csak felhívjuk olvasóink figyelmét egy jelenségre. Márciusban módosították a fogyasztói kölcsönökről szóló rendeletet. Egyebek között megváltoztatták a hitelezés alapjait. Márciusig ugyanis a havi jövedelem egynegyedéig folyósítottak hitelt. A módosítás után viszont az egyhavi törlesztést a jövedelem egyötödére csökkentették. Ugyanakkor lényegesen liberalizálták a kölcsönfolyósítás módját. A módosítás azonban néhol bizonyos problémákat vetett fel. Nézzük sorjában a dolgokat. A módosított rendelet végrehajtásának magyarázata a Hivatalos Lap 12. számában jelent meg. Egyebek között foglalkozik a folyósítható fogyasztói kölcsönök legmagasabb összegével. Eszerint az állandó munkaviszonyban lévő munkások és alkalmazottak legmagasabb hitelkerete nem haladhatja meg a nettó személyi jövedelem vagy fizetés egyötödét. Ennek a szakasznak különféle értelmezéseiből eredtek a félreértések és bonyodalmak. A rendelkezést néhol úgy értelmezték, hogy a havi törlesztés nem haladhatja meg az illetménytétel egyötödét. Ilyen értelemben jártak el a bankok is. Vajon helyes-e ez? Gazdaságunkban mindinkább tért hódít a teljesítménydíjazás. És nemcsak a gazdaságban Mindjobban szaporodnak azok a vállalatok, amelyekben bevezették az általános teljesítmény-díjazást, a termékegység-díjazás egyes módozatait. Még több vállalat előkészületeket végez a serkentőbb díjazási formák alkalmazására. Felvetődik a kérdés: helytálló-e az, hogy a kölcsön összegének elbírálásakor az illetménytételt veszik alapul. Köztudomású, hogy a teljesítménydíjazás feltételeiben a dolgozók keresete általában az illetménytételek felett van. Leginkább lényegesen meghaladja azokat. Bevett szokássá vált továbbá, hogy a szabadság alatti járandóság összegét a három havi kereset átlaga szabja meg. De a közelmúltig a fogyasztói kölcsön megállapításában és a táppénz kifizetésében az illetménytételt vették alapul. Most változott a helyzet. A társadalombiztosító intézet és a bankok is utasítást kaptak, hogy az illetménytétel helyett a háromhavi keresetet vegyék alapul a táppénz és a kölcsön összegének kiszámításakor. Ez sokkal helyesebb és megfelel a való helyzetnek. Azokban a vállalatokban tehát, ahol teljesítményre dolgoznak, a három havi kereset átlaga szerint kapják a kölcsönt és a táppénzt. Habár a bankban és a társadalombiztosító intézetben tisztázták a kérdést, egyes vállalatokban még mindig a régi gyakorlat szerint járnak el. Egy héttel ezelőtt találkoztunk ilyen esettel. Mivel nagy munkaközösségről van szó — mintegy 800 tagot számlál —, szükségesnek tartottuk felhívni a figyelmet erre a kérdésre, — a táppénz és a fogyasztói kölcsön keretének megállapítására a kereset átlagához képest. Sz. G. MAGYAR SZÓ DR. VLADIMIR BAKARICS ÜDVÖZLETE Viktor Car Emin 90. születésnapjára Zagrábből jelenti a Tanjug. Dr. Vladimir Bakancs, a horvát szábor elnöke a következő üdvözletét küldte Viktor Car Emin hrónak 90. születésnapja alkalmából: „Hetvenéves eredményes és termékeny irodalmi munkáját mindig mély hazaszeretet és a nép iránti szeretet hatotta át. Az idegen uralom nehéz napjaiban erélyes és kitartó harcra ösztönözte népünket”. AZ ORVOSEGYESÜLETEK szövetségének plénuma Beográdból jelenti a Tanjug. November 3-ától 5-éig tartják Budván a jugoszláv orvosegyesületek szövetségének plénumát. A szabad orvosválasztás magvalósításának lehetőségéről tárgyalnak. A plénimen szó lesz az orvosok új jutalmazási rendszeréről, meg a vérátömlesztési szolgálatról. MINDEN MÁSODIK EMBERNEK VAN TAKARÉKKÖNYVECSKÉJE Szlovéniában Ljubljanából jelenti a Tanjug. Szeptember végén 830 000 polgárnak volt takarékkönyvecskéje Szlovéniában. A betétek 20,7 milliárd dinárra rúgtak. Átlagos értékük 25 000 dinár. A takarékoskodók 40 százaléka gyerek. KÖZGAZDASÁGI fakultás Titográdban Titográdból jelenti a Tanjug. Blazso Jovanovics, a crnagorai népszkupstina elnöke és más köztársasági vezetők jelenlétében Titográdban tegnap ünnepélyesen megnyitották az új közgazdasági fakultást, amely a beográdi egyetemhez tartozik. Ma meg is kezdik a rendszeres előadásokat. TÖBB MUNKÁT az egyetemi hallgatók szövetkezetének! Gyorsan, jól és olcsón dolgoznak — Új sítalpra van szükségem, de még nem tudom, honnan szerezzek pénzt hozzá! — mondja a napokban egy egyetemi hallgató ismerősünk, mire társunk azonnal rávágja: — Menj az egyetemi hallgatók szövetkezetébe dolgozni, ott betegre keresheted magad. — Ugyan ne mondd! — Bizony! Tudok egyeseket, akik százezreket vágnak zsebre. Felveti őket a pénz. Ismét egy fiatalember, aki meg van győződve, hogy vannak egyetemi hallgatók, akik rengeteget keresnek a szövetkezetben! Az utóbbi időben Noviszádon mind gyakrabban hallani, hogy egy-egy egyetemi hallgató óriási összeget keresett a szövetkezetben. — Ez csak mendemonda — mondja Szvetozár Ruzsics, az egyetemi hallgatók szövetségének technikai igazgatója. — A józanul gondolkodó ember nem is hiszi el. Ugyan miféle munkával lehet százezreket keresni? Természetesen egy szó sem igaz az egészből, annál az egyszerű oknál fogva, hogy szabályzatunkban világosan áll: egy egyetemi hallgató legfeljebb 150 000 dinárt kereshet egy év alatt. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk lehetetlen megkeresni a 100—150 000 dinárt rövid idő alatt is. Ilyen eset adódhat a noviszádi árumintavásár idején, amikor például egy hónap alatt éjt nappallá téve reggeltől estig dolgoznak a fiúk. Az ilyen egyetemi hallgató részért azonban arra az évre be is fejeződött a munka, a szövetkezet nem foglalkoztatja, mivel már megkereste a magáét. — Számunkra nem az a legfontosabb, hogy a nagy keresetek lehetőségeit felkutassuk. Inkább arra törekszünk, hogy tagjainknak egész éven át adjunk munkát, s folytonosan — havi 8—10 000 dinár — jövedelemhez juttassuk. A noviszádi egyetemi hallgatók szövetkezete tavaly kora tavasszal alakult meg, s indulását meglehetősen súlyos akadályok gátolták. Egy dinár beruházást sem kaptak. Amivel most rendelkeznek, azt önerejükből teremtették elő. A szövetkezet alapítása óta mintegy 2,5 millió dinárért különféle gépeket és berendezést vettek. — A szövetkezetnek ugyanis ma már önálló műhelye van — folytatja Ruzsics —, s ezekben mintegy harminc egyetemi hallgatót foglalkoztatunk. Ebben a három műhelyben levonó képek és fémcimkék készítésével, valamint szitanyomással foglalkoznak. Az imént azt mondtam, hogy ebben a műhelyben mintegy harminc hallgatót foglalkoztatunk. Ezt úgy kell érteni, hogy a műhelyben mindig találunk harminc dolgozó embert, de nem mindig ugyanazokat. Tudniillik mihelyt egy egyetemi hallgató megkereste a 8000—10 000 dinárját, abbahagyja a munkát s helyébe más lép. Ily módon nagyon sok hallgatónak lehetővé teszszük, hogy keresethez jusson. Bizonyára akad valaki, aki szót emel az ilyen munkamódszer ellen, mivel — úgy vélekedhet — ilyen körülmények között okvetlenül sok a selejt. Valóban, eleinte sok volt a selejt, az idő folyamán azonban nagyon sok hallgató elsajátította ennek a munkának minden csinját-binját. — Ezenkívül meglehetősen sok pénzt hoz a konyhára a könyvek eladása is. Egy-egy kiadóvállalattal szerződést kötünk könyvek kiadására, könyvügynökeink pedig bejárják egész Vajdaságot, eljutnak minden kis faluba, egyszóval mindenhová, ahol remény van arra, hogy megveszik a könyvet. S mondhatom ilyen élelmes könyvügynököket még nem látott ez a vidék. Ahol egyszer megjelennek, ott hoszszu ideig nincs munkája más akvizitőrnek. — Problémák? — Még több munkát találni 650 tagunk részére, kiharcolni megfelelő termet egy műhelynek, üzlethelyiséget, vagy ilyesfélét, s végül valami módon pénzt kapni beruházásra. (sz.) S. oldal Az egész falu borjút hizlal Egy délelőtt a csantavéri földművesszövetkezetben Az ajtó lassan nyílik, idős bácsi lép be, nyugodtan, tempósan, egészen a szoba közepéig jön, megáll, körülnéz. — Földi Pista nincs itt? — Most ment el valahová, nemsokára visszajön — válaszolja a szövetkezet számlaellenőre. Mondja meg, miért keresi, majd továbbítjuk, hogy ne kelljen még egyszer jönnie. — Ki akarom adni a földemet bérbe. — Mennyit? — Mindet, az egész kis maxit. — Mennyi az, bácsikám? — Tizenhét hold. Az idő rohan, az öreg egy kicsit elmaradt mögötte, így hát nem tudja, hogy az a tizenhét hold már nem is „kis maxi", hanem nagy. — Jó, majd kimegy Földi, a szövetkezet mezőgazdasági techikusa, és ha megegyeznek, kibéreljük a földjét. A bácsi lassú, de meglehetősen rugalmas léptekkel távozik. — Jól bírja magát — hangzik a szobában a kommentár —, pedig túl van a nyolcvanon. — Nem csoda, egész életét szabadban töltötte. Juhász a bácsi. Bizony összelegeltetett nemcsak egy maximumot, hanem vagy száz holdat. Maga is megmondja őszintén, hogyan csinálta: — A birkám mindig más vetésében legelt — évelődik ismerőseivel, mert alig van a faluban földműves, akinek a vetésében nem legeltetett már. Jönnek az emberek egymásután, mindennap van, aki felajánlja a földjét a földművesszövetkezetnek. Azt mondják a faluban, a földművesek nem szívesen bérelnek földet, mert nincsenek egészen megbékélve az agrominimummal, így hát akinek kiadó földje van, az a szövetkezethez fordul. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szövetkezet eddig kibérelt mintegy 240 holdat, s mind öt-tíz évre. Ezenkívül van még 570 hold földje gazdaságán. Ezen már lehet gépekkel dolgozni, korszerűen, gazdálkodni. A lehetőséget nem is mulasztják el, búzájuk jól fizetett és kukoricájuk is igen szép, hektáronként körülbelül 40—45 mázsát várnak (morzsolva 14 százalékos nedvességgel). Nagyszerűen bevált az új hibrid, a Pionir. Olyan szép, sőt helyenként még szebb, mint a Kantasz. Az 570 holdas gazdaságot csak nemrég kapták, s Bozsidar Ilics mérnök, a szövetkezet igazgatóhelyettese megmutatott rajta mindent. Azt is, hová építik az istállót 600 szarvasmarhának. A gazdaság mellett folyik egy patakocska. Végig szép kis legelő kíséri. — Itt baromfitenyésztésre akarunk berendezkedni. Évente felnevelhetünk és meghizlalhatunk legalább húszezer kacsát. Nem nagy ez a patak, nyáron alig van benne víz, de az egész völgy talaja meglehetősen nedves, nagyszerűen nő rajta a fa s ez a legfontosabb, hogy a kacsa sokat mozogjon a levegőn, legeljen, rovarokat szedegessen. Akkor ne gyorsan. Az idén érdekes változás történt a faluban. Csantavér, aki mióta a nevét ismerik, sertéstenyésztéséről híres. Most is körülbelül 13 ezer sertést tartanak. Az emberek igen jól ismerik a sertésnevelés és hizlalás fortélyát, most mégis jóval kevesebbet hizlalnak, mint azelőtt. Aki csak teheti, borjút hizlal sertés helyett. Kétszázhetvenöten kötöttek szerződést a szövetkezettel borjúhizlalásra, s már át is adtak 150 hizott,borjút, (baby beef). Az akciót a földművesszövetkezet szervezi, s a földművesek igen szívesen fogadják. Akinek van borjúja, a magáét hizlalja, akinek nincs, a szövetkezettől kap. Mindketten igen jól járnak vele. A szövetkezet 170— 180 dinárért veszi a borjút, kiadja a földművesnek, az meghizlalja 300—400 kilósra s eladják 230 dináért. A földműves azért jár jól, mert a borjút kevesebb kukoricával és más töménytakarmánnyal, több szálas takarmánnyal hizlalja meg, mint például a sertést, és olcsóbb a hizlalás. Viszont drágábban adja el. A szövetkezet pedig azért, mert a 180 dinárért vásárolt borjú kilóját 230 dinárért adják, és a jövedelemnek körülbelül fele az övé. A 150—180 kilogrammért (a borjú súlya hizlalása előtt) ugyanis a szövetkezet kapja a 230 dinárt kilónként, ami ezen felül van, az a földművesé. Nem csoda tehát, ha a szövetkezet is, a földműves is azt mondja, igen, érdemes borjút hizlalni. Kucsera Attila, a földművesszövetkezet igazgatója az említett eredményekhez elmondott egy-két problémát is: — Nincs rendjén, hogy a malmok a jószágtenyésztés rovására manipulálnak. A malom előírása nem ismer el vörös lisztet, hanem csak különféle minőségű fehér lisztet és korpát. A malmosok mégis árusítanak vörös lisztet, mégpedig azért, mert a korpa 18 dinárba kerül, a vörös lisztet pedig 32 dinárért adják. (Természetesen korpát nemigen lehet kapni). Pedig a vörös lisztnek körülbelül 60 százaléka korpa. A szövetkezetek vásárolják a tenyésztésre megfelelő borjukat a birtokok számára, azok meg nem képesek átvenni, mert nem kapnak rá pénzt. Némelyik szövetkezetben 80 üsző is áll, nincs hol elhelyezni, s a szövetkezet nem tudja, mit csináljon velük. Ezeket a dolgokat minél előbb meg kellene oldani. A földművesszövetkezetekben természetesen van gond, nehézség bőven, a csantavériben is. Hisz az egész falu problémái itt futnak össze. Nem könnyű őket megoldani, de azért valahogyan mindig sikerül zöldágra vergődni. LOVAS I. A szövetkezet gazdaságán aránylag jó erőnlétű, de vegyes összetételű a szarvasmarha- állomány. Vásárlással és fajkiválasztással küszöbölik ki. A bácskatopolyai SZERVIZ kisipari szolgáltató vállalat pályázat®t hirdet a vállalat SZÁMVEVŐSÉGI FŐNÖKE állásának betöltésére. Pályázhatnak mérlegképes könyvelők. Fizetés megegyezés szerint. Családi lakás biztosítva. Belépés azonnal. Kívánatos a magyar nyelv ismerete. Pályázatokat az eddigi munka leírásával a vállalat címére kérünk. A pályázat a munkahely betöltéséig érvényes. 715-1