Magyar Szó, 1961. április (18. évfolyam, 76-100. szám)
1961-04-14 / 87. szám
Kft. oldal A gyermekszínjátszók találkozója Becsén A Szuboticai Népszínház és a beográdi Kísérleti Gyermekszínpad vendégszereplése Az ifjúság napja alkalmából az idén, éppúgy mint tavaly, Becsén rendezik meg a Májusi Játékokat, a vajdasági gyermekszén játszó egyesületek és bábszínházak hagyományos találkozóját. Ezen a találkozón a járási versenyek legjobb műkedvelő gyermekszínjátszó csoportjai vesznek részt, és vendégként meghívták a beográdi Kísérleti Gyermekszínpadot is. A járási szemlék április 25-én érnek véget, ezután egy művészeti bizottság végignézi a legszínvonalasabb darabokat, és május 8-áig meghívja a tíz legjobb együttest a becsei találkozóra. A IV. Májusi Játékokon a gyermekszínházak mellett versenyen kívül fellép még a noviszádi balettiskola és a Szuboticai Népszínház magyar drámai együttese is. A játékok május 25-étől 31-éig tartanak. A találkozó május 25-én este művészi műsorral nyílik meg, amelyet Sulhof József és Miroszlav Antics állított össze. Azután mindennap délelőtt és délután a versenyben résztvevő gyermekegyüttesek tartanak előadást, este pedig a vendég együttesek lépnek a becses közönség elé, így 26-án este a noviszádi balettiskola lép fel, 27-én pedig a vendéglátók karnevált rendeznek. Május 28-án este a beográdi Kísérleti Gyermekszínpad, 29- én a szuboticai Népkör gyermekszínjátszó együttese, amely a tavalyi Májusi Játékokon első lett, 29-én pedig a Szubotiai Népszínház magyar drámai együttese szerepel. Május 31-én délelőtt fejeződnek be a játékok, és akkor osztják ki a díjakat is. Díjat kap többek között a legjobb előadás, a két legjobb rendező, a legjobb alakítást nyújtó gyermekszínészek és szövegmondók, a díszlet- és a jelmeztervezők, a legjobb gyermekszínmű írója, stb. A Májusi Játékok keretében a vajdasági képzőművészeti központ kiállítást ren-dez a becsei Partizán testnevelő egyesület tornatermében. A kiállításon a gyermekek készítette színpadi berendezéseket, díszleteket és álarcokat mutatják be. A Májusi Játékok bizottsága a találkozó műsorának összeállítására művészbizott-ságot választott, tagjai: Szte Ivan Jatics, Miroszlav Antics, Szteván Udovicski, Saffer Pál, Jovan Vilovics, Sulhof I József és Bosko Zekovics. | A PETŐFI SÁNDOR EGYESÜLET AZ ELSŐ a noviszádi műkedvelő színjátszók szemléjén Az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulója! A NAPOKBAN zárult a noviszádi műkedvelő színjátszók községi szemléje. Részt vett a MAKSZIM GORKIJ művelődési egyesület Mihal Kovács: Szántóvetők, a SZVETOZAR MARKOVICS művelődési egyesület Nakimura Sinkicsi: Zenélő doboz, az IVAN KLARICS művelődési egyesület Igor Torkar: Tarka labda, az IFJÚSÁGI MŰVÉSZKIUB Mariján Markovics: Hárman és a PETŐFI SÁNDOR kulturegyesület V. Lippai Etelka: A veszély nem múlt el című színművével. A bíráló bizottság — Bjeli Jelica, Szuvajdzsics Jován, Radakovics Milivoj és Kriundzsics Miodrag — a noviszádi Petőfi Sándor kulturegyesület előadását minősítette a legjobbnak. Ezenkívül megdicsérte a noviszádi Makszim Gorkij ruszin kulturegyesületet. Megkértük Hornok Nándort, a Petőfi Sándor elnökét, mondjon néhány szót az egyesület munkájáról és terveiről. — Elsősorban abban látom egyesületünk sikerének titkát, hogy időszerű, humánus érzésekkel telitett darabot tűzött a műsorra. V. Lippai Etelka: A veszély nem múlt el című színműve a háborúról mondja el azt, amit mindannyian érzünk: a háború soha senkinek, semmiféle körülmények között nem hozott jót. Ez a gondolat pedig éppen most nagyon is időszerű — gondoljunk csak az Eichmann-féle pörre. — Együttesünk az idén ünnepli fennállásának tízéves évfordulóját, s ezért a jubileumi évben igyekszünk tartalmas, színvonalas műsort összeállítani. E darabbal mi is bekapcsolódtunk a népfelkelés huszadik évfordulójának megünneplésébe. — Színjátszó csoportunk tagjai főleg munkások. Igen tehetséges tagjai vannak, az idősebbek közül: Szabó László, Giizer Géza, Tóth Mihály János, Lévai András és Kovács Irén, a fiatalok közül Mókus Ilonka, Peree Júlia, Bognár Sándor és Becker József. Két tehetséges fiatal rendezőnk is van: Mengler Sándor és Ubornyi Sándor. Együttesünk tagjai szorgalmasan és lelkesen készítik elő a darabokat. Bizony ez nem könnyű, mert a próbák sokszor a késő éjszakába nyúlnak. Az idény elején újítást vezettünk be a színjátszó csoport munkájába: tánccsoportot alakítottunk. A csoport nem foglalkozik folklórral, hanem csak klasszikus és modern táncokat és stilizált táncokat ad elő ezzel megkönnyítettük az együttes munkáját. — Május elseje HsztpJetéTP április 24-én nagyszabású, műsoros tehetségkutató versenyt rendezünk Annyit elárulhatok róla, hogy sok ijdonsággan lepjük meg a közönséget. Ezenkívül két vígjátékot készítünk, s reméljük az ősszel megtarthatjuk az őshenuit,azot — fejezte ki Hornok Nándor. H. Gy Noviszádon vendégszerepelt a beográdi Jugoszláv Drámai Színház művészegyüttese, és előadta Jean-Paul Sartre francia író, Az altonai foglyok című ötfelvonásos drámáját. Rendezte Maja Milosevics. A főbb szereplők: Az apa, hajógyáros — Milivoje Zsivanovics, Franz von Gerlach, az idősebb fia — — Sztevo Zsigon, Werner von Gerlach, a fiatalabb fia — Milorad Szamardzsics, Leni, a lánya — Nada Gregurics, Johanna, Werner felesége — Maja Dimitrijevics. NEM túlbuzgóság, hanem megkívánt gyorsaság, hogy a világ bármelyik táján születő szellemi termékeket iziben tálalják nekünk olvasóknak, hallgatóknak, nézőknek. A sebességek korában kívánatos, hogy azonmód megismerkedjünk minden értelmes és értékes gondolattal, művel, bárhol lásson is napvilágot. Jean-Paul Sartre Az altonai foglyok című drámáját 1959 szeptember 21-én adták először Párizsban, s már 1960 április 21-én megérte beográdi bemutatóját, hogy végül 1961 áprilisában a Jugoszláv Drámai Színház jóvoltából eljusson a noviszádi közönséghez is. A látszat csal jegyében „csak” egy kirívó családi dráma játszódik le előttünk. Az esemény friss keletű, a történések dátuma 1959. A színhely Gerlach német hajó gyáros kastélya. Titokzatos, nyomasztó légkörben bontakozik ki a cselekmény. A nagyiparos gégerákban szenved, csak hat hónapja van hátra. Idősebb fia, Franz, aki mint néplét tiszt a végsőkig harcolt a keleti fronton, még 1946-ban a kastély nadásszobájába zárkózott, s észrevétlenül az őrület homályába hullik, abban a hiszemben, hogy Németországot földig lerombolták, kiemmizték. Mintegy közjátékként rövid szerelmi kalandba keveredik sógornőjével, s megtudja az igazságot, azt,hogy a legyőzött Németország soha nem látott gazdagságban dúskál. Miután rádöbben, hogy céltalan volt minden cselekedete, elhagyja önkéntes számkivetését, s a halált választja attól a tudattól kínozva, hogy sohasem fejtheti meg az emberi igazság talányát, sohasem indokolhatja meg viselt dolgait. A dióhéjba sűrített történet arra a következtetésre enged, hogy csupán „magánemberek” drámájáról van szó, egy furcsa családról, amelyet a háború állandóan kísért. Ám nem lenne Sartre az, ami, mindenekfölött mélyen látó író, s egyúttal sokat töprengő bölcselő, ha nem venné bonckés alá a ma emberében vészesen visszhangzó miért-kérdéseket. Az egyszerűt a bonyolulthoz kapcsolva a gondolatok egész szövevényét köti a remekül megszerkesztett drámai cselekményekhez, és a múltba „visszaúsztató” jelenetekkel mélyíti a jelen dimenzióit. Kezdi talán azzal, hogy egy leszerelt hazafi milyen mértékben hagyhatja jóvá háborús (rém)tetteit, s e mellett a politikai és a gazdasági hatalom egybefonódását szemlélteti, ugyanakkor más kérdéseket is feszeget: a sorsot, a mai ember létét akarja magyarázni, a véletlennek átengedett ember tehetetlenségén tépelődik. Elég csak egy idézet Franz befejezős magnetofon monológjából, hogy ízelítőt kapjunk a Sartre-i megnyilatkozásból: „Századok, ime a vádlott, az én ! magános, szörnyeteg század i dóm. Védencem saját kezével metszi föl hasát; amit önök fehér nyiroknak vélnek, az a vére: nincs többé vérsejtje, a vádlott éhenhalt. De elmondom önöknek a többszörös átfúródás titkát: „ a század jó lett volna, ha nem les az emberre kegyetlen ősi ellensége, a vérengző faj, aki vesztére esküdött, a szőrtelen ravasz állat, az ember. Egy meg egy az egy, ez a mi titkunk...” És ez a formális logikával ellentétes eszmefuttatás és számtani művelet, Sartre, illetve a dráma nyitja is. Az ember minden tettein, gondolatain túl egyedül van. Magára van utalva. (Lényegében ez az egzisztencializmus egyik sarkalatos tétele, Sartre ezúttal is, mint minden művében, bölcseletét igazolva szerkeszt mesét, teremt megfelelő helyezeteket). Az alkotó író nagy erejét tanúsítja, hogy a helyenként tévelygő, tétovázó és az ész zsákutcáiba szoruló bölcselet túlnövi; az egyén vétkét, a nemzet bűnét az egész emberiségre kiterjeszti, az adott szűk családi vagy szélesebb nemzeti keretből kitörve az egyetemes lét kérdését veti fel. Nemes, sőt irányzatos mementóját a drámába öltött bölcselkedés helyenként ugyan burkolja, ködösíti — tudnunk kell, hogy a dráma szövegét jócskán megkurtították —, ugyanakkor meg borúlátóan egyedüli megoldásnak az eltűnést, a megsemmisülést véli, mégis egészen világos művészien kifejezett üzenete: az emberi sors, a képtelen valóságtól kiforgatott lét féltése. Hálásak vagyunk a beográdi művészeknek, hogy a noviszádi közönséget is megismertették ezzel a világsikerű Sartre-drámával, amelyet születésekor elismeréssel vegyes kétellyel fogadtak, ám ma már alig „egyéves korában” a legtöbben megértik, mélyen átérzik. V. G. AZ ALTONAI FOGLYOK Drámába oltott bölcselet A JUGOSZLÁV DRÁMAI SZÍNHÁZ VENDÉGSZEREPLÉSE MAGYAR SZÓ A Iparművészeti tárlat Zentán Látogatás a kiállításra készülő művésznél zentai művelődési köz-pont ötletes, gazdag, és érdekes anyagú kiállítást szervezett. Még ma i !is a látogatók emlékezetében él a példásan megrendezett virágkiállítás, a Ki mit, gyűjt című, a képkincsek, a ‘kerámia kiállítás, és nem utolsó sorban a vajdasági festők és rajzművészek rendszeres tárlata is. A kultúrotthon kiállítási csarnokában ezúttal egy eddig még nem látott, különleges tárlat megnyitására képülnek. Egy helyi faszobrász értékes iparművészeti alkotásai kerülnek bemutatásra . A napokban felkerestük SZKALA Gézát, az első kiállítására komolyan készülő , középkorú iparművészt. Fa- fragás közben találtuk példásan berendezett kis műhelyében. Az utolsó simításokat végezte egyik készülő művén. A bejárattal szemben ott sorakozott a kiállításra készült többi tárgy is. — Képességem teljes latba vetésével készülök első önálló kiállításomra. Idestovakét év óta készítem a kiállításra szánt 50 különféle tárgyat. A témát főleg a mindennapi életiből merítettem, s igyekeztem minél közvetlenebbül, érthetően és élethűen megformálni a műtárgyakat. Arra a kérdésünkre, hogy melyik alkotását tartja legértékesebbnek, azt válaszolta, hogy ezt a közönségre és a hozzáértőkre bízza. Az érdeklődők kétségtelenül sok értékes, művészi kivitelű kézi faragványt, domborművet és fametszetet láthatnak majd. A kiállítás vasárnap, április 16-án délelőtt 10 órakor nyílik a zentai kultúrotthon kiállítási csarnokában s 23- áig tart. THURZÓ MI Péntek, 1961. II. 14. Énekegyüttesek a porondon !-tőke fiatalember lépett a mikrofon elé, s csak ennyit mondott: — Noviszád fiataljai üdvözölnek benneteket! Fergeteges tapsviharral köszönte meg a közönség az üdvözletet. A fiatalember Smidt József, a noviszádi Smidt énekegyüttes főnöke, a közönség a titovouzsicei fiatalok, akik a múlt szombaton összegyűltek a Néphadsereg Otthonának nagytermében, hogy megünnepeljék az ifjúsági staféta indulását. Fölkerestük Smidt Józsefet s megkértük, mondjon néhány szót szereplésükről élményeikről. A szervező bizottság eredetileg úgy tervezte — mondta —, hogy osztályozza az együtteseket, s a legjobbakat díjazza. Később kiderült, hogy négy-öt egyforma képességű együttes jelentkezett, ezért mellőzték a versenyt, nehogy bárkit is megkárosítsajuk. Egyébként föllépett a zágrábi Sonor és a 4+2, a beográdi Kvartet 80, egyegy eszéki, csacsaki, szlavonszki brodi, szkopljei és két szlovén együttes, valamint mi, és a szuboticai Sztojkovics-Pejics kettős. — Nem akarom osztályozni az előadókat, ám elmondhatom, hogy a zágrábi 4+2 együttes valósággal elragadott bennünket. Hanganyaguk talán nem a legeszményibb, de meglepően jól mozognak a mikrofon előtt s ezzel meghódítják a közönséget. — Mi Pomus: őrizd a szerelmet, Botkin, Luella és Pace: Carolina adj cimü szerzeményét énekeltük, méghozzá sikerrel. Egy szerzeményt, Beethoven Für Else cimü művének korszerű változatát (A szenvedély világa) a Sztojkovics-Pejics kettőssel adtuk elő. A közönség annyira megkedvelt bennünket, hogy még autogramot is kértek. — Kellemes meglepetés ért bennünket hétfőn reggel, az indulás előtt. Mivel nem egy- t osztottak díjakat, a Népi Iiszia-júság községi bizottsága minden részvevőnek egy öngyújtót és egy törölközőt adott emlékül. Aznap este fölléptünk a beográdi szakszervezeti otthonban, a Legvidámabb város című műsorban. Jól szerepeltünk. Angelo Vlatkovics, a novi- szádi rádió zenei szerkesztője, a Smidt együttes útvezetője is elégedett a föllépéssel. —■ Habár az ország legjobb énekegyüttesei nem jöttek el, színvonalas rendezvényben élvezett a közönség. A beográdi Kvartet 80 kitűnt hanganyagával, a zágrábi 4+2 együttes pedig begyakoroltságával jeleskedett, s a mi fiataljaink sem maradtak le mögöttük — mondta. S még csak annyit, hogy a Smidt együttes április 21- én Zrenyaninban vendégszékrepel, május elején pedig egy noviszádi zeneesten lép fel. PILCZ IV.