Magyar Szó, 1961. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1961-04-07 / 81. szám

Péntek, 1961. IIV. 7. JUGOSZLÁVIA HOZZÁJÁRUL AFRIKA FELSZABADULÁSÁHOZ — emelik­ ki a lapok Tito elnök marokkói látoga­tásával kapcsolatban Beográdból jelenti a Tan­jug. Tito­ elnök és a jugoszláv küldöttség marokkói látoga­tásáról a világ nagy hírügy­nökségei, rádióállomásai és sajtója részletesen beszámolt. A marokkói lapok rendkí­vül sok cikket közöltek Tito elnökről és Jugoszláviáról. Az Al Tah­a című marokkói szakszervezeti lap többek kö­zött beszámol Jugoszlávia szocialista építő munkájának eredményeiről és Jugoszlávia állásfoglalásáról Algéria és Kongó kérdésében. Az Al Tahrir című lap Egység, sza­badság és szocializmus cím alatt cikksorozatot közül ha­zánk külpolitikájáról és belső rendszeréről, kiemelve Jugo­szlávia és az afroázsiai orszá­gok bensőséges, őszinte e­­gyüttműködését. A marokkói lapok vezető helyen számoltak be arról, hogy Tito elnököt marokkói körútján mindenütt melegen és szívélyesen fogadták. Ez a lelkesedés kifejezésre juttat­ta a marokkói nép mélysé­ges tiszteletét Tito elnök sze­mélye és Jugoszlávia népei iránt. A marokkói rádió a láto­gatással foglalkozó szokásos jelentéseken kívül beszámol Jugoszlávia fejlődéséről és elvszerű külpolitikájáról. Tito elnök marokkói láto­gatása iránt nagy figyelem nyilvánult meg a tunéziai la­pokban is. Tito elnök szemé­lyével foglalkozva a Nidaa című tunéziai folyóirat han­goztatja, hogy „Tito elnök sze­mélyében Tunézia a béke, a népek közötti együttműködés és a szabadság nagy vezető­jét és harcosát fogadja. Ju­goszlávia tekintélye Tito el­nök tevékenységéből és mély­séges elvhűségéből fakad“. „Az afrika népek, elsősor­ban pedig az arab Magreb népei nagyra becsülik Tito hozzájárulását Afrika felsza­badításához és a gyarmati korszak felszámolására tett nagy erőfeszítéseit“. A tunéziai lapok és a rá­dió hangoztatja, hogy nagy örömmel várják Tito elnök látogatását, mert azt bizo­nyítja, hogy az afrikai orszá­gok és Jugoszlávia közös ú­­ton halad a szabadság felé. Tito elnök és a marokkói király tárgyalásairól kiadott közös közleménnyel foglal­kozva a kairói lapok kiemelik' azokat a részeket, amelyek elítélik a külső beavatkozást és támogatják a casablancai értekezleten elfogadott hatá­rozatokat. A kairói lapok Tito elnök marokkói látogatása alatt részletesen beszámoltak az országban tett körútjáról, ki­emelve, hogy az ország népe mindenütt lelkesen fogadta a jugoszláv elnököt. A látoga­tás végén a lapok leszögez­ték, hogy ez a találkozó hoz­zájárul a két ország baráti együttműködésének elmélyí­téséhez. (Folytatás az 1. oldalról) az atomkísérletek tartós be­tiltására, és hogy tárgyaláso­kat kezdjen az általános és teljes leszerelésre. Hangoztat­­­ják egyúttal eltökéltségüket, hogy a jövőben is erőfeszíté­seket tesznek ebben az irány­­­ban és támogatnak minden pozitív kezdeményezést. A két államfő hangoztatja, hogy továbbra is támogatja a Casablanca­ értekezlet ha­tározatait, amelyek rendkívül nagy jelentőségűek a gyarma­tosítás minden megnyilvánu­lásának, minden formájának felszámolásában, következmé­nyei elhárításában valamint­­ az afrikai országok független­ségének megszilárdításában, együttműködésük, szolidarítá­suk és egységük megerősítésé­ben. A köztársasági elnök és Marokkó királya határozottan támogatja az algériai nép har­cát a szabadságért és függet­lenségért és úgy véli, hogy késedelem nélkül meg kell valósítani önrendelkezési jo­gát. Elítélik azokat a törek­véseket, hogy a fegyverek e­­rejével akadályozzák meg Algéria függetlenségének ki­vívását, ami közvetlenül ve­szélyezteti a békét Afrikának ezen a részén és általában a világon. Vélem°evük szerint az algériai kérdést csak az algériai nép önrendelkezési jogának tényleges alkalmazá­sával lehet megvalósítani és a két államfő üdvözli az ez­zel kapcsolatos erőfeszítése­ket. A két államfő üdvözli e­­gyes afrikai országok függet­lenségének kikiáltását és e­­gyüttesen kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy feltétle­nül és minél előbb lehetőséget­­ kell nyújtani a még gyarma­ti elnyomás alatt álló népek függetlenségének kivívásá­ra. Erélyesen bírálják, a gyar­m­ati hatalmak­ végsőkig ve­szélyes kísérleteit, hogy be­avatkozással, nyomással meg­csorbítják területi integritá­­­­sukat, ismét reá­juk kénysze­­­­rítsék uralmukat és megaka­dályozzák függetlenségük meg­­­szilárdítását, normális fejlő­désüket. Ezzel kapcsolatban hangoztatják, hogy a nemzet­közi közösség érdekében sür­gős és teljesen meg kell szün­tetni a gyarmati rendszert. A két államfő elítéli a gyar­mati és imperialista hatalmak törekvéseit hogy megakadá­lyozzák Kongó független fej­lődését és részeire szakítsák ezt az országot. Véleményük szerint a kongói válságot csakis a gyarmatosítók sür­gős kivonásával, a külföldi beavatkozás megszüntetésé­vel. Patrice Lumumba és a többi kongói vezető meggyil­kolásáért felelős személyek megbüntetésével. Kongó füg­getlenségének, területi épsé­gének és egységének tisztelet­ben tartásával. a kongói tör­vényes intézmények, munká­idnak, elsősorban pedig Gi­­zenga központi kormánya te­vékenységének biztosításával lehet megoldani. A köztársasági elnök és Ma­rokkó királya figyelmesen ta­nulmányozta a két ország po­litikai, gazdasági, műszaki, kulturális és más irányú e­­gyüttműködését és megelége­déssel állapította meg, hogy az utóbbi időben sikeresen fejlődtek Jugoszlávia és Ma­rokkó baráti kapcsolatai. Megállapították egyúttal azt is hogy a két ország sokol­dalú együ­ntműködését mind­két fél fejleszteni kívánja és erre kedvező lehetőségek vannak. Jugoszlávia és Marokkó baráti kapcsolatainak to­vább fellesztése érdekében a köz­társasági elnök és Marokkó királya szerint további erőfe­szítéseket kell tenni az áru­csere a tudományos és mű­szaki együttműködés fejlesz­tésére, ideértve a techniku­sok, orvosok mérnökök és más szakemberek kicserélé­sét, valamint a jugoszláv és marokkói szakkáderek köl­csönös kiképzését, szaktudá­sának fokozását. II Hasszán király megelé­gedéssel elfogadta Tito elnök meghívását, hogy tegyen hi­vatalos látogatást Jugoszlá­viában”.­­ A párizsi Le Figaro szerint Marokkó népe a gyarmati népek barátjaként, olyan ál­lamférfiként fogadta Tito el­nököt, aki először nyu­jtott támogatást Marokkó függet­lenségi harcának. A Le Figa­ro, a Le Monde és a Combat­­ más lapokkal együtt nagy figyelmet szentelt Tito elnök szavainak az algériai problé­­­ma megoldásáról. Minden­­ beavatkozás veszélyezteti a világbékét MAGYAR SZÓ TITO ELNÖK Marokkóból Tunéziába utazott Szívélyes búcsú a casablancai kikötőben (Folytatás az 1. oldalról) égőkkel és a Neodestur párt zászlóival díszítették fel. Tunézia hivatalos körei, társadalmi szervezetei és a Neodestur párt méltó fogad­tatást készítenek elő, hogy ezzel is kifejezésre juttassák Tunézia és a Magreb szolida­ritását Jugoszlávia politikájá­val. A tuniszi sajtó és rádió nyilvánosságra hozta Tito el­nök és II. Hasszán marokkói király hivatalos látogatása után kiadott közös közle­ményt, és elsősorban a még mindig gyarmati igazgatás alatt álló népek függetlensé­gét követelő szakaszokat e­­meli ki. A lapok részletesen beszá­moltak Tito elnök marokkói látogatásának utolsó napjá­ról és külön kiemelik, hogy Marokkó népe mély barátság­­­gal és szívélyességgel fogad­­­­ta és búcsúztatta Tito elnö­­­köt. A tuniszi rádió szerdán es­te a nők számára fenntartott adásában kizárólag a jugo­szláv asszonyok politikai és társadalmi tevékenységével foglalkozott, és külön kiemel­te Jovánka Bróz személyisé­gét. A varsói Zycie Warszawy és rádió idézte Tito elnök sza­vait, hogy a kongói, laoszi, algériai vagy angolai gyar­mati rendszer felszámolása a nemzetközi helyzet megjaví­tásának fontos előfeltétele. A venezuelai D’ Mundo és a Nációnál című lapok rész­letesen beszámolnak Tito el­nök afrikai látogatásáról és kiemelik, hogy Tito elnök sze­rint függetlenséget kell adni minden gyarmati népnek és fel kell számolni a gyarma­tosítás minden formáját. A bécsi Die Presse szerint Tito elnök Marokkóban hangoz­tatta, hogy haladéktalanul véget kell vetni az algériai háborúnak. Tito elnök marokkói láto­gatásáról sok képpel részle­tes jelentéseket közölt a ró­mai Popola, a bonni Frank­furter Rundschau, a stockhol­mi Dagensrudeter és több más lap. Tegnap délután sok euró­pai, afrikai és más rádióál­lomás tájékoztatta hallgatóit Tito elnök és II. Hasszán ki­rály együttes közleményéről, elnökünk marokkói látogatá­sának befejezéséről és beje­lentette, hogy a marokkói ki­rály elfogadta a Jugoszláviá­ba szóló meghívást. Két afroázsiai határozati javaslat a kongói kérdésben New Yorkból jelenti a­­ Tanjug. Az ENSZ székhelyén to­­­­vábbra is az a meggyőződés, hogy a közgyűlésnek erélye­­­­sen követelnie kell a belgák­ kivonulását Kongóból. A küll­döttségek java része támo­­­gat­ja az afroázsiai országok­ és Jugoszlávia szerdán este­ beterjesztett határozati ja-■ vaslatát. Az indítványban kö-­­ vételik, hogy a belgák 21 nap­­ alatt vonuljanak ki Kongó­ból. A határozat, amelyet az­ afroázsiai országok és Jugo-I­szlávia nevében Krisna Me­j non indiai delegátus terjesz-­ tett a közgyűlés elé, így­ hangzik: „Az ENSZ közgyűlésének 1960 szeptember 20-án ho­zott határozatában, a Biz­tonsági Tanács július 14-i, 22-i és augusztus 9-i hatá­rozatában, valamint az 1961 február 21-én hozott hatá­­zatában a beterjesztő orszá­gok követelték mindazoknak a belga és más katonai és félkatonai személyeknek és politikai tanácsosoknak ha­ladéktalan kivonását, akik nincsenek az ENSZ parancs­noksága alatt. Belgium kormánya min­den eddigi követelés ellené­re sem volt hajlandó végre­hajtani a határozatokat, s ezzel előidézte a kongói hely­zet további romlását. Abban a meggyőződésben, hogy a kongói súlyos hely­zetnek elsősorban a belga katonai és fél­katonai sze­mélyek, politikai tanácsosok és zsoldosok jelenléte az oka, az ENSZ-közgyűlés 1. felhívja Belgium kor­mányát, hogy vállalja az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének tagjaként magára vál­­lalt kötelezettségeit és teljes­ségében a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatai­nak szellemében járjon el; 2. elhatározza, hogy a bel­ga és más katonai és fél­katonai személyzet és a­ po­litikai tanácsosok, valamint a zsoldosok, akik nin­csenek az ENSZ parancsnoksága alatt, 21 napon belül vonul­janak ki Kongóból. Ellenke­ző esetben a világszervezet szükséges intézkedéseket tesz az ENSZ alapokmányának szellemében; 3. felhív minden országot, hogy használja fel befolyá­sát és bővítse együttműkö­dését a határozat megvaló­sulása érdekében.” A KONGÓI BÉKE HELYREÁLLÍTÁSÁT SZORGALMAZZA az afroázsiai országok másik határozati javaslata New Yorkból jelenti a Reu­ter. Tizennégy afroázsiai ország tegnap még egy másik ja­vaslatot is beterjesztett az ENSZ-közgyűlés elé. Esze­rint 7 tagú jószolgálati bizott­ságot kell alakítani, hogy „a kongói vezetőket segítse a megbékélésben és véget ves­sen a politikai válságnak”. A határozat szerint Ham­­marskjöldnek új intézkedése­ket kell tenni a külföldi ka­tonai segély feltartóztatására és követeli a parlament le­tartóztatott tagjainak és min­den letartóztatott politikus szabadon bocsátását. A határozat rámutat a pol­gépháború és a külföldi be­avatkozás veszélyére és ezzel kapcsolatban kéri a közgyű­lést, hogy a világszervezet hívja fel a kongói vezetőket: tartózkodjanak­­ minden kato­nai akciótól és keressenek békés megoldást. Egyben kö­veteli a parlament munkájá­nak halogatás nélküli felújí­tását és a nemzeti kormány megalakítását. A határozati javaslatot a következő országok terjesztet­ték be: Burma, Csád, Etió­pia, Mali Köztársaság, Japán Líbia, Nigéria, Pakisztán, Sze­negál, Szomália, Szudán, Tu­nézia, Törökország és Felső Volta. KRISNA MENON BESZÉDE A SZERDA ESTI ÜLÉSEN New Yorkból jelenti az AFP. Krisna Menon indiai véd­erőminiszter, aki India kül­döttségét vezette az ENSZ közgyűlésének tavaszi ülés­szakán, tegnapelőtt New Yorkból elutazott Újdelhibe. A közgyűlés szerda esti ülé­sén Krisna Menen kijelen­tette, hogy Hammarskjöld fő­titkár leváltásával nem ol­danák meg az ENSZ prob­lémáját, hiszen Hammarsk­jöld „nem személyiség, ha­nem az Egyesült Nemzetek szerve“. Először tehát a fő­titkár kötelezettségeit és fel­adatait kell tüzetesen meg­vizsgálni. Kongóban nem szű­nik a külföldi beavatkozás. Ha az ENSZ-nek gazdasági támogatást kell nyújtania Kongónak, a világszervezet képviselőinek feltétlenül moz­gásszabadságot kell kapniuk, amit a kongói kormány e­­gyébként meg is ígért. India elismeri Kaszavubu elnököt, de ő sem illetékes minden kérdésben. Nem járt el pél­dául az alkotmány szerint, a­­mikor felhatalmazást adott bizonyos személyeknek. Az ENSZ nem állíthatja helyre a békét Kongóban, ha Belgium nem vonja ki ka­tonai és polgári erőit az or­szágból, s véget nem érnek a belső összetűzések. India nem helyeselheti Belgium­nak azt a politikáját, hogy „a főbejáraton eltávozott s utána a mellékajtón vissza­tért“. 7. oldal " THEO LEFEVRE KAPOTT MEGBÍZÁST az új belga kormány megalakítására Brüsszelből jelenti az AFP. Baudouin belga király fel­ajánlotta Theo Lefevrenek, a keresztény-szocialista párt elnökének, hogy alakítsa meg az új belga kormányt. Theo Lefevre már 11 éve áll a keresztény-szocialista párt élén, de eddig még egy bel­ga kormányban sem kapott Velyko Micsunovics, Leo Ma­tesz, Papo és Berovlcs professzorok, valamint Lazar Kolisevszki a Galeb hajó fedélzetén.

Next