Magyar Szó, 1961. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-01 / 101. szám

Balatt a fasizmusba — szabadság a nem­eki Ara­m­hoz. XVIll. évf. 101. (5014.) sz. !!!!!!!!!!!!!!!!?•••................... 1961. április 30. és május 1. j Május elseje A SZOCIALISTA ERŐK IZMOSODÁSÁNAK, A FEL­SZABADÍTÓ MOZGALMAK FEJLŐDÉSÉNEK ÉS A BÉKESZERETŐ ERŐK NÖVEKEDÉSÉNEK JEGYÉBEN A Kommunista Szövetség, a Szocialista Szövet­ség, a Szakszervezet és a Népi Ifjúság kiáltványa Jugoszlávia dolgozói. Május elsejét az idén azok­nak a nagy vívmányoknak jegyében ünnepeljük, ame­lyeket a világ dolgozóinak május elseji vörös zászlajá­ra írt szocialista célok meg­valósításában elértünk. A forradalmi proletariátus harca, a nemzetközi munkás- és szocialista mozgalom vív­mányai, a felszabadító és antikolonialista mozgalom diadalmas kibontakozása alkotó része a dolgozók minden leigázástól, igától és kizsákmányolástól való fel­­szabadulása nagy történelmi folyamatának, a felszabadult munka társadalma megterem­tése folyamatának.­­ Ehhez a harchoz Jugoszlá­via népei jelentősen hozzá­járultak és hozzájárulnak ma is. Győztes forra­dalmunkkal, a jugoszláv­­ Kommunista Párt vezetésé­­­­vel utat nyitottunk hazánk szabad szocialista fejlődésé­nek, a termelőerők gyors növekedésének és a társa­dalmi viszonyok mélyre­ható lényeges átalakulásának, hogy a dolgozó ember alap­vető értékké és az egész fejlő­dés mozgató erejévé váljon. A munkás és a társadalmi önigazgatás népünk min­dennapi életének részévé vált és lehetővé teszi a szakadat­lan fejlődést a mind ember­ségesebb szocialista viszo­nyok felé. Jugoszlávia népei felkelé­sének 20. évfordulóján büszkék vagyunk arra, hogy forradalmi fogadal­mainkat következetesen és si­keresen megvalósítottuk. Polgártársnők és polgár­társak, falu és város dolgo­zói. Hazánk hatalmas gazdasági és társadalmi fellendülése munkásosztályunk falusi dol­gozóink, értelmiségi mun­kásaink, ifjúságunk műve. Eddigi ötéves tervünket négy év alatt teljesítettük. Most megvalósítjuk az új ötéves terv nagy céljait, amelyek le­hetővé teszik hazánk anyagi erőinek további növekedé­sét, a szocialista társadalmi viszonyok még lendületesebb kibontakozását, a dolgozók jobb életét. Hazánk szocialista átalaku­lásának új korszakába lép­tünk. A jövedelem szabad a­­lakulása és munka szerinti önálló elosztása gazdasági és társadalmi életünk általá­nos viszonyainak döntő té­nyezője lesz. A „mindenkinek munkája szerint elv megva­lósítása azt jelenti, hogy el­tűnnek a bérmun­kaviszony maradványai és a munka fel­szabadul az adminisztratív béklyóktól, azt jelenti, hogy tovább demokratizáljuk és még emberibbé tegyük az em­berek közötti viszonyt. Ezzel valóra váltjuk azt a szocia­lista eszmét, hogy minden ember értékének és anyagi és társadalmi helyzetének mértékegysége a munka. Abban a mértékben, ahogy az új társadalmi viszonyok kiterjesztik a dolgozó ember­ét, a munkaközösségek jogait, növekszik felelősségük is ön­maguk és a közösség előtt a máért és holnapért, gyáruk, szövetkezetük, iskolájuk, e­­gészségügyi, kulturális és tu­dományos intézményeik és ezzel kommunájuk és egész közösségünk fejlődéséért. Ez­zel lehetőséget teremtünk ar­ra, hogy minden dolgozó em­ber, a munkásosztály minden része, szocialista közösségünk minden fizikai és szellemi munkása ugyanolyan társa­dalmi, gazdasági helyzetbe jusson. A dolgozó mégin­­kább elvtársa lesz a másik dolgozónak az új viszonyo­kért és a jobb életért vívott harcban. Az ötéves terv és a gazda­sági rendszerben bekövetke­zett változások lehetővé te­szik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében eddig elért nagy eredmények megszilár­duljanak, és jelentős új sike­rekkel gazdagodjunk a kor­szerű mezőgazdasági terme­lés és a falu szocialista viszo­nyainak fejlesztésében. Népeinknek a háborúban és a forradalomban ková­csolt, s a háború utáni szo­cialista fejlődésben megszilár­dult egysége és testvérisége most új minőséget nyer, meg­erősödik a valamennyi dolgo­zó közös érdekeinek megva­lósításáért tett erőfeszítések­ben. Szocialista továbbfejlődé­sünk messze ható céljainak sikeres megvalósítása magas fokú politikai öntudatot és társadalmi felelősségérzetet követel minden egyes dolgo­zótól és munkaközösségtől, megköveteli a társadalmi ön­­igazgatási szervek munkájá­nak tökéletesítését, a társa­dalmi-politikai szervezetek fo­kozottabb tevékenységét és befolyását. Ezek a nagy fel­adatok megkövetelik minden egyes polgártól, hogy a közös­ségben amelyben dolgozik és a kommunában amelyben és teljes mértékben éljen az igazgatás és a közvetlen dön­tés elidegeníthetetlen jogá­val, hogy a Szocialista Szö­vetség, a Szakszervezeti Szö­vetség és a politikai tömörü­lés és megegyezés más for­máin át tevékenyen hasson az egész társadalmi életre. Munkásosztályunk kipró­bált szocialista öntudata és politikai érettsége szilárd biz­tosítéka annak, hogy új ered­ményeket érünk el a gazda­sági erők fejlődésében és a mind emberibb szocialista vi­szonyok kibontakozásában egyaránt." Mindenütt, a­hol dolgoz­nak és alkotnak, ahol folyik a harc az élet haladóbb for­máiért, mindenütt érzik ifjú­ságunk önfeláldozása, kezde­ményezése és lendülete. Szo­cialista közösségünk szilár­dan meg van győződve ar­ról, hogy az ifjú nemzedék (Folytatása a 8. oldalon) Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, t­elő a rügyekkel. A mi tüdőnk­ből száll ki a tavaszi szél! — mondotta ilyenkor József Attila. Mi nem vagyunk költők és az ég tavaszi rikkantása szá­munkra sokkalta prózaibb, és ma más aktualitásokra is vonatkozik. Talán úgy hang­zik valahogy, a vers gondola­tát követve, hogy nem folyt itt sose vér, nézd azokat a vidám kirándulókat, a zöld tökéletes jóságát, rossz ál­mok gyötörtek csak bennün­ket, nem folyt, mert nem akarjuk, hogy folyjon. Mert ez most nekünk a legszörnyűbb tél ezen a na­gyon szép májuson. Ez járt az eszünkben csütörtökön délután is a televíziós készü­lék előtt, hosszú és fárad­ságos békeútjáról hazatért elnökünk bizakodó beszédét hallgatva. Nem lesz háború­­— mondotta , mert senki sem akarja, nem lehet, mert senkinek sem kifizetődő, mert nemcsak az embert, de minden élőlényt megsemmi­síthet a nagyvilágon. Puszta reménység talán. De nem ilyennek tűntek-e a régi májusok parolái is: em­berségesebb munkát az em­bertelenség rezsimjében, fel­­szabadulást a fasizmus rab­ságában, újjáépítést a nincs­­telenségben, szellemi fellen­dülést foghíjas iskolákkal és öreg, fásult tanerőkkel, ideá­lis emberi viszonyokat az évszázados egymásra uszított­­ság és kisemmizettség okozta bizalmatlanság ellenében? Most meg, igen, békét eb­ben a háborús világban. És miért ne válna valóra éppen ez az álom? De talán ne sorakoztassuk most fel az érveket, az erő­ket és ellenerőket, a teendő­ket és a lehetőségeket. Ele­get tesszük ezt máskor, vál­jék dicséretünkre, mindig és mindenütt. Most május else­je van, nemzetközi munkás­ünnep, most a szíveké a szó, a rügyeké, a bizodalomé, a reménységé, és erre is épp oly szükségünk van, mint a céltudatos munkára, ez ad erőt és örömet a nyárhoz, az őszhöz és a télhez, amely­­— mondjuk a költővel — sose volt itt és nem is lesz. VÉBEL Lajos A Magyar Szó szerkesz­tősége kellemes májusi ünnepeket kíván olvasói­nak. Mai 32 oldalas ünnepi számunk ára 20 dinár. Lapunk legközelebb csütörtökön reggel jele­nik meg. Tito afrikai útjának jelentősége Ales Bebler elvtárs, a Szö­vetségi Képviselőház kül­politikai bizottságának el­nöke az alábbi cikket írta lapunk számára: Tito elnök visszatért afri­kai útjáról. Több mint het­­vennapos, hosszú útja alatt elnökünk sorra felkereste Afrika nyugati és északi ré­szének nyolc országát. Az út jelentőségét most még nehéz lenne felmérni, minden közvetett és köz­vetlen hatásával együtt. Két­ségtelen azonban, hogy je­lentősége óriási volt és hogy következményei éreztetik majd hatásukat a megláto­gatott országok és Jugoszlá­via kapcsolataiban, valamint az általános nemzetközi vi­szonyok terén is. Tito távoli útjára a leg­alkalmasabb, legjobb pilla­natban került sor. Térjünk vissza egy pilla­natra a világ tíz év előtti helyzetére. Akkoriban a föld minden országa és népe két táborra oszlott. Csaknem minden ország tagja volt az egyik vagy másik tábor­nak. Sok ország persze nem saját akaratából csatlako­zott a táborok egyikéhez, hanem mint gyarmat, vagy a nagyobb országoktól füg­gő kis ország kényszerült erre a lépésre. Abban az időben csak Ju­goszlávia hangoztatta, hogy az el nem kötelezettség el­vi alapján áll. Akkoriban ezt olyan ideiglenes tünet­nek tekintették, amely e­­lőbb-utóbb megszűnik. Sok délázsiai ország, első­sorban India és Indonézia, felszabadulása és független­ségének megszilárdítása u­­tán, az el nem kötelezett­ség, tömbönkívüliség irány­zata fokozatosan erősödött. Ezek az új országok is az el nem kötelezettség elveit­­ tették magukévá és felvet­ték a kapcsolatot Jugoszlá­­á­viával. Utánuk következett Egyiptom, s Etiópiában is megerősödött a tömbönkívü­liség irányzata. Tito elnök 1954-ben és 1959-ben két­szer is meglátogatta ezeket az országokat. 1960-ban Afrika nagy ré­sze felszabadult. A fekete földrész arculata megválto­zott. És amint a megelőző években a délázsiai orszá­gok tették, az újonnan fel­szabadított afrikai országok jó része is a tömbönkívüliség az el n­em kötelezettség el­vei mellé állt. A valami­vel korábban felszabadult északafrikai országokban, elsősorban Marokkóban is megerősödött, teljesebbé vált a tömbönkívüliség politikai irányzata. Az utóbbi időben tehát az új afrikai országok je­lentkezésével tovább erősö­dött az el nem kötelezettség politikája. Elnökünk most éppen ezekben az országok­ban tett látogatást. Már ez a rövid eszmefut­tatás is bizonyítja, milyen hatást gyakorolt ezekre az új országokra az, hogy az oszthatatlan világ, az egyen­jogú, békés nemzetközi e­­gyüttműködés nagy harco­sának szájából, közvetlenül hallhatták a bátorító, re­­ményt keltő szavakat. Ez az üzenet abban az időben érkezett el az új or­szágokba, amikor az el nem kötelezett államok szerepe nemzetközi méretekben vé­ve is bizonyos fokig sors­döntő lett. A háborús veszély köz­vetlen forrása, Kelet és Nyu­gat kapcsolata az utóbbi év­ben ismét feszültté vált. Ta­valy tavasszal bizonyos re­mények merültek fel, de utána ismét viszályok jelent­keztek és a fegyverkezési verseny tovább­ fokozódott. Ebben a helyzetben nagyobb erővel jelentkezhetett az el nem kötelezett országok idő­közben megerősödött csoport­ja, hogy alaposan megfon­tolt és egybehangolt akciót indítson a háború veszélyé­vel fenyegetett világ megmen­tésére. Ez az akció öt el nem kötelezett ország államfőjé­nek közös kiállásával in­dult meg, az Egyesült Nem­zetek tavalyi közgyűlésén. Az akció világvisszhangja rendkívül bátorító volt. Ki­derült azonban, hogy az é­­vekig tartó hidegháború kö­vetkezményei nagy tömeg­ben halmozódtak fel. Kide­rült az is, hogy az el nem kötelezett országok akciója kedvező eredményeket hoz­hat, de ehhez hosszantartó, állandó erőfeszítésekre, ki­tartó munkára, tevékenysé­gük, állásfoglalásuk egybe­hangolására van szükség. Az el nem kötelezett or­szágok erősen különböznek egymástól és a köztük lévő földrajzi távolság is megle­hetősen nagy. Kölcsönös kapcsolatuk nem olyan ter­mészetes, mint például a (Folytatása a 3. oldalon) Tito elnök afrikai körútján TITO ELNÖK átadta jelentését afrikai útjáról Joszip Broz Tito köztársa­sági elnök tegnap délelőtt a Szövetségi Végrehajtó Tanács ülésén átadta jelentését az afrikai baráti országokban tett látogatásáról. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elfogadta és jóváhagyta a jelentést.

Next