Magyar Szó, 1961. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-01 / 101. szám
Balatt a fasizmusba — szabadság a nemeki Aramhoz. XVIll. évf. 101. (5014.) sz. !!!!!!!!!!!!!!!!?•••................... 1961. április 30. és május 1. j Május elseje A SZOCIALISTA ERŐK IZMOSODÁSÁNAK, A FELSZABADÍTÓ MOZGALMAK FEJLŐDÉSÉNEK ÉS A BÉKESZERETŐ ERŐK NÖVEKEDÉSÉNEK JEGYÉBEN A Kommunista Szövetség, a Szocialista Szövetség, a Szakszervezet és a Népi Ifjúság kiáltványa Jugoszlávia dolgozói. Május elsejét az idén azoknak a nagy vívmányoknak jegyében ünnepeljük, amelyeket a világ dolgozóinak május elseji vörös zászlajára írt szocialista célok megvalósításában elértünk. A forradalmi proletariátus harca, a nemzetközi munkás- és szocialista mozgalom vívmányai, a felszabadító és antikolonialista mozgalom diadalmas kibontakozása alkotó része a dolgozók minden leigázástól, igától és kizsákmányolástól való felszabadulása nagy történelmi folyamatának, a felszabadult munka társadalma megteremtése folyamatának. Ehhez a harchoz Jugoszlávia népei jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak ma is. Győztes forradalmunkkal, a jugoszláv Kommunista Párt vezetésével utat nyitottunk hazánk szabad szocialista fejlődésének, a termelőerők gyors növekedésének és a társadalmi viszonyok mélyreható lényeges átalakulásának, hogy a dolgozó ember alapvető értékké és az egész fejlődés mozgató erejévé váljon. A munkás és a társadalmi önigazgatás népünk mindennapi életének részévé vált és lehetővé teszi a szakadatlan fejlődést a mind emberségesebb szocialista viszonyok felé. Jugoszlávia népei felkelésének 20. évfordulóján büszkék vagyunk arra, hogy forradalmi fogadalmainkat következetesen és sikeresen megvalósítottuk. Polgártársnők és polgártársak, falu és város dolgozói. Hazánk hatalmas gazdasági és társadalmi fellendülése munkásosztályunk falusi dolgozóink, értelmiségi munkásaink, ifjúságunk műve. Eddigi ötéves tervünket négy év alatt teljesítettük. Most megvalósítjuk az új ötéves terv nagy céljait, amelyek lehetővé teszik hazánk anyagi erőinek további növekedését, a szocialista társadalmi viszonyok még lendületesebb kibontakozását, a dolgozók jobb életét. Hazánk szocialista átalakulásának új korszakába léptünk. A jövedelem szabad alakulása és munka szerinti önálló elosztása gazdasági és társadalmi életünk általános viszonyainak döntő tényezője lesz. A „mindenkinek munkája szerint elv megvalósítása azt jelenti, hogy eltűnnek a bérmunkaviszony maradványai és a munka felszabadul az adminisztratív béklyóktól, azt jelenti, hogy tovább demokratizáljuk és még emberibbé tegyük az emberek közötti viszonyt. Ezzel valóra váltjuk azt a szocialista eszmét, hogy minden ember értékének és anyagi és társadalmi helyzetének mértékegysége a munka. Abban a mértékben, ahogy az új társadalmi viszonyok kiterjesztik a dolgozó emberét, a munkaközösségek jogait, növekszik felelősségük is önmaguk és a közösség előtt a máért és holnapért, gyáruk, szövetkezetük, iskolájuk, egészségügyi, kulturális és tudományos intézményeik és ezzel kommunájuk és egész közösségünk fejlődéséért. Ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy minden dolgozó ember, a munkásosztály minden része, szocialista közösségünk minden fizikai és szellemi munkása ugyanolyan társadalmi, gazdasági helyzetbe jusson. A dolgozó méginkább elvtársa lesz a másik dolgozónak az új viszonyokért és a jobb életért vívott harcban. Az ötéves terv és a gazdasági rendszerben bekövetkezett változások lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében eddig elért nagy eredmények megszilárduljanak, és jelentős új sikerekkel gazdagodjunk a korszerű mezőgazdasági termelés és a falu szocialista viszonyainak fejlesztésében. Népeinknek a háborúban és a forradalomban kovácsolt, s a háború utáni szocialista fejlődésben megszilárdult egysége és testvérisége most új minőséget nyer, megerősödik a valamennyi dolgozó közös érdekeinek megvalósításáért tett erőfeszítésekben. Szocialista továbbfejlődésünk messze ható céljainak sikeres megvalósítása magas fokú politikai öntudatot és társadalmi felelősségérzetet követel minden egyes dolgozótól és munkaközösségtől, megköveteli a társadalmi önigazgatási szervek munkájának tökéletesítését, a társadalmi-politikai szervezetek fokozottabb tevékenységét és befolyását. Ezek a nagy feladatok megkövetelik minden egyes polgártól, hogy a közösségben amelyben dolgozik és a kommunában amelyben és teljes mértékben éljen az igazgatás és a közvetlen döntés elidegeníthetetlen jogával, hogy a Szocialista Szövetség, a Szakszervezeti Szövetség és a politikai tömörülés és megegyezés más formáin át tevékenyen hasson az egész társadalmi életre. Munkásosztályunk kipróbált szocialista öntudata és politikai érettsége szilárd biztosítéka annak, hogy új eredményeket érünk el a gazdasági erők fejlődésében és a mind emberibb szocialista viszonyok kibontakozásában egyaránt." Mindenütt, ahol dolgoznak és alkotnak, ahol folyik a harc az élet haladóbb formáiért, mindenütt érzik ifjúságunk önfeláldozása, kezdeményezése és lendülete. Szocialista közösségünk szilárdan meg van győződve arról, hogy az ifjú nemzedék (Folytatása a 8. oldalon) Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, telő a rügyekkel. A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! — mondotta ilyenkor József Attila. Mi nem vagyunk költők és az ég tavaszi rikkantása számunkra sokkalta prózaibb, és ma más aktualitásokra is vonatkozik. Talán úgy hangzik valahogy, a vers gondolatát követve, hogy nem folyt itt sose vér, nézd azokat a vidám kirándulókat, a zöld tökéletes jóságát, rossz álmok gyötörtek csak bennünket, nem folyt, mert nem akarjuk, hogy folyjon. Mert ez most nekünk a legszörnyűbb tél ezen a nagyon szép májuson. Ez járt az eszünkben csütörtökön délután is a televíziós készülék előtt, hosszú és fáradságos békeútjáról hazatért elnökünk bizakodó beszédét hallgatva. Nem lesz háború— mondotta , mert senki sem akarja, nem lehet, mert senkinek sem kifizetődő, mert nemcsak az embert, de minden élőlényt megsemmisíthet a nagyvilágon. Puszta reménység talán. De nem ilyennek tűntek-e a régi májusok parolái is: emberségesebb munkát az embertelenség rezsimjében, felszabadulást a fasizmus rabságában, újjáépítést a nincstelenségben, szellemi fellendülést foghíjas iskolákkal és öreg, fásult tanerőkkel, ideális emberi viszonyokat az évszázados egymásra uszítottság és kisemmizettség okozta bizalmatlanság ellenében? Most meg, igen, békét ebben a háborús világban. És miért ne válna valóra éppen ez az álom? De talán ne sorakoztassuk most fel az érveket, az erőket és ellenerőket, a teendőket és a lehetőségeket. Eleget tesszük ezt máskor, váljék dicséretünkre, mindig és mindenütt. Most május elseje van, nemzetközi munkásünnep, most a szíveké a szó, a rügyeké, a bizodalomé, a reménységé, és erre is épp oly szükségünk van, mint a céltudatos munkára, ez ad erőt és örömet a nyárhoz, az őszhöz és a télhez, amely— mondjuk a költővel — sose volt itt és nem is lesz. VÉBEL Lajos A Magyar Szó szerkesztősége kellemes májusi ünnepeket kíván olvasóinak. Mai 32 oldalas ünnepi számunk ára 20 dinár. Lapunk legközelebb csütörtökön reggel jelenik meg. Tito afrikai útjának jelentősége Ales Bebler elvtárs, a Szövetségi Képviselőház külpolitikai bizottságának elnöke az alábbi cikket írta lapunk számára: Tito elnök visszatért afrikai útjáról. Több mint hetvennapos, hosszú útja alatt elnökünk sorra felkereste Afrika nyugati és északi részének nyolc országát. Az út jelentőségét most még nehéz lenne felmérni, minden közvetett és közvetlen hatásával együtt. Kétségtelen azonban, hogy jelentősége óriási volt és hogy következményei éreztetik majd hatásukat a meglátogatott országok és Jugoszlávia kapcsolataiban, valamint az általános nemzetközi viszonyok terén is. Tito távoli útjára a legalkalmasabb, legjobb pillanatban került sor. Térjünk vissza egy pillanatra a világ tíz év előtti helyzetére. Akkoriban a föld minden országa és népe két táborra oszlott. Csaknem minden ország tagja volt az egyik vagy másik tábornak. Sok ország persze nem saját akaratából csatlakozott a táborok egyikéhez, hanem mint gyarmat, vagy a nagyobb országoktól függő kis ország kényszerült erre a lépésre. Abban az időben csak Jugoszlávia hangoztatta, hogy az el nem kötelezettség elvi alapján áll. Akkoriban ezt olyan ideiglenes tünetnek tekintették, amely előbb-utóbb megszűnik. Sok délázsiai ország, elsősorban India és Indonézia, felszabadulása és függetlenségének megszilárdítása után, az el nem kötelezettség, tömbönkívüliség irányzata fokozatosan erősödött. Ezek az új országok is az el nem kötelezettség elveit tették magukévá és felvették a kapcsolatot Jugoszlááviával. Utánuk következett Egyiptom, s Etiópiában is megerősödött a tömbönkívüliség irányzata. Tito elnök 1954-ben és 1959-ben kétszer is meglátogatta ezeket az országokat. 1960-ban Afrika nagy része felszabadult. A fekete földrész arculata megváltozott. És amint a megelőző években a délázsiai országok tették, az újonnan felszabadított afrikai országok jó része is a tömbönkívüliség az el nem kötelezettség elvei mellé állt. A valamivel korábban felszabadult északafrikai országokban, elsősorban Marokkóban is megerősödött, teljesebbé vált a tömbönkívüliség politikai irányzata. Az utóbbi időben tehát az új afrikai országok jelentkezésével tovább erősödött az el nem kötelezettség politikája. Elnökünk most éppen ezekben az országokban tett látogatást. Már ez a rövid eszmefuttatás is bizonyítja, milyen hatást gyakorolt ezekre az új országokra az, hogy az oszthatatlan világ, az egyenjogú, békés nemzetközi együttműködés nagy harcosának szájából, közvetlenül hallhatták a bátorító, reményt keltő szavakat. Ez az üzenet abban az időben érkezett el az új országokba, amikor az el nem kötelezett államok szerepe nemzetközi méretekben véve is bizonyos fokig sorsdöntő lett. A háborús veszély közvetlen forrása, Kelet és Nyugat kapcsolata az utóbbi évben ismét feszültté vált. Tavaly tavasszal bizonyos remények merültek fel, de utána ismét viszályok jelentkeztek és a fegyverkezési verseny tovább fokozódott. Ebben a helyzetben nagyobb erővel jelentkezhetett az el nem kötelezett országok időközben megerősödött csoportja, hogy alaposan megfontolt és egybehangolt akciót indítson a háború veszélyével fenyegetett világ megmentésére. Ez az akció öt el nem kötelezett ország államfőjének közös kiállásával indult meg, az Egyesült Nemzetek tavalyi közgyűlésén. Az akció világvisszhangja rendkívül bátorító volt. Kiderült azonban, hogy az évekig tartó hidegháború következményei nagy tömegben halmozódtak fel. Kiderült az is, hogy az el nem kötelezett országok akciója kedvező eredményeket hozhat, de ehhez hosszantartó, állandó erőfeszítésekre, kitartó munkára, tevékenységük, állásfoglalásuk egybehangolására van szükség. Az el nem kötelezett országok erősen különböznek egymástól és a köztük lévő földrajzi távolság is meglehetősen nagy. Kölcsönös kapcsolatuk nem olyan természetes, mint például a (Folytatása a 3. oldalon) Tito elnök afrikai körútján TITO ELNÖK átadta jelentését afrikai útjáról Joszip Broz Tito köztársasági elnök tegnap délelőtt a Szövetségi Végrehajtó Tanács ülésén átadta jelentését az afrikai baráti országokban tett látogatásáról. A Szövetségi Végrehajtó Tanács elfogadta és jóváhagyta a jelentést.