Magyar Szó, 1962. január (19. évfolyam, 1-29. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Mindig nagyon tiszteltem a középiskolák alsó osztályai számára készült történelemkönyvem hőseit, például a Nagy Frigyest különösen tiszteltem, a porosz királyt, aki mindig megvert valakit, vagy a franciákat, vagy az oroszokat, de még a szászokat sem kímélte az osztrákokat sem. Őket is verte napestig, ez volt neki a dolga, mint másnak a hurkatöltés vagy a könyvnyomtatás. Az mindegy, hogy mivel foglalkozik a halandó ember, a fontos csak az, hogy a dolgát tisztességgel elvégezze. Bár —, erre csak sokkal később jöttem rá —, nem igazságos a középiskolák alsó osztályai számára készült történelemkönyvem sem. Nagy hurka töltőkről sohasem beszél, azok sose nagyok, akármilyen minőségű hurkát töltenek. Nagy Frigyes idejében még a futballisták sem voltak nagyok, ezt a sportot, mint az ökölvívást, sikkasztást, és a többit, csak sokkal később kezdték művelni az emberek. Egy Voltaire ugyan élt már a világon akkor is, ám a fiszkultúrának nyomát sem találni a könyvben, az emberek inkább csak egymást rúgták, nem a labdát. Kietlen idők voltak, úgy bizony. Nem árt emlékezni ilyenkor, a Chile-i világbajnokság előtt arra, hogy porból és hamuból lettünk, isa pur es homun leendünk. Hurkatöltő vagy Nagy Frigyes, most már tudom, hogy ugyanaz. A Napóleont is tiszteltem meg a többi hősöket is. A gyerekember készpénznek veszi, ami a Nagyméltóságú Kultuszminisztérium engedélyezte könyvekben áll, hát én a Napóleont sem tudtam volna másképp elképzelni, csakis fehér ló hátán és a piramis tetején, amint azt mondja a katonáknak: közlegények, altisztek, tisztek, tábornokok, egy ezredév tekint le rátok! Aztán sasszemével — minden hősnek sasszeme van a könyvben, tessék csak utána nézni! — körülnéz, észreveszi, hogy közeleg a bősz ellenség. Nosza, csillogó kardját kirántja: előre, franciák, huj-huj hajrá! (Ez utóbbit, persze, franciául kiáltja.) Sokszor álmodtam az én hőseimről, mindig fehér lovon álmodtam őket, csillogó vértezetben, kivont karddal, fogaik között két törökkel, némettel, orosszal, svéddel, kutyafejű tatárral. (A nem kívánt törlendő!) Eszembe se jutott volna, hogy a hivatalos órákon kívül a hős is csak ember, eszik-iszik, néha talán e gyomrát is elrontja, ilyenkor hashajtót vesz be, esetleg Ferenc József keserűvizet iszik. Tudom, ez nyílt felségsértés, a hősnek nincsen hasa, arról mit sem tud a történelemkönyv. A hősnek csak boltozatos koponyája van, sasszeme (ezt már közöltem) széles válla, rengő járása. A többi alkatrészeit nem emlegetik a könyvek, nyilván tudják, hogy miért nem. Sokáig, nagyon sokáig hittem, hogy a nagyemberek fehér papíron születnek, fekete betűkből. Mifelénk, a Peterdy utcában, csakis kis szabócskák éldegéltek, suszterok, egy kéményseprő meg néhány kishivatalnok. Az egész hosszú utcasoron egyetlenegy csatatér sem volt, piramis sem, nem csoda, hogy a hősök elkerülték a mi utcánkat. A Bauer bácsinak szép fűszerüzlete volt a sarkon, csillogó kirakatokkal, csokoládé is volt bennük meg kandlicukor. A hősök azonban mégsem jártak a Bauer bácsi üzletébe, lehet, hogy nem is szerették akandlicukrot. Az első történelmi személyiséggel sokkal később találkoztam. Akkor már szerelmes voltam, halálosan szerelmes, ezúttal éppen az Ilonkába. Barátom, a Mayer Béla meg a Mancikát szerette, Ilonka húgát. Történt, hogy a lányok elutaztak a nagynénihez, aki Pozsony mellett lakott valahol, és a Béla meg én, egy hangos, ám vágyaktól terhes nyári éjszaka után (a Zombori Sipos Feri bácsi muzsikált) elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a lányokat Úgyszólván percek alatt megszereztük az útlevelet és a vízumot. Még ki sem józanodtunk — dehát mikor józan az ember húszéves korában? — és már a hajón üldögéltünk, mert úgy határoztuk, hogy a Duna hullámain csobogunk Ilonka, illetve Mancika felé, így romantikusabb, és vendéglő is van a hajón, jóféle borocska is, ami nélkül nem is szerelem a szerelem. Szép nyári este volt, a csillagok csillogtak, mert ez meg az ő dolguk, mi szopogattuk a kéknyelűt, aztán a skártyát is elővettük, hadd múljon az idő. Éppen a családot meg az összes adut mondtam be, amikor valaki megszólalt mögöttem: — hát az ultimé? Előbb két szép kutyával találkozott a tekintetem, ahogy hátrafordultam, szép, fehér kutyák voltak, azt hiszem orosz agárkutyák. No, azt mindjárt sejtettem, hogy nem a kutyák kifogásolják tudományomat, hát feljebb emeltem a szememet. Őszes úriember állt a kutyáik felett, igen elegáns, szinte a nyakkendője is racscsolt, meg a kemény gallér is a nyakán. Ráismertem, hogy ne ismertem volna rá, gyakran láttam képet az újságokban, nem volt nehéz. Ugrottam is azonnal: — Kegyelmes Uram... Mert kegyelmes úr volt a kibicünk, igazságügyminiszter. Még talán a kutyái is kegyelmesek voltak, ezt nem tuom biztosan, de látszott, nekik sem tetszik, hogy nem mondtam be az ultimét, holott öt adu volt a kezemben a pirosból, tök ász, kvart a makikból egészen a királyig, a zöld disznó meg a felső. Csóválták is a fejüket a kegyelmes úr meg a két kutya, ilyesmi biztosan nem fordult még elő, amióta igazság és igazságügyminisztérium létezik Magyarországon. Levesnép vagyunk, harcos fajta, öt két kutya, Nagy Frigyes meg a 1 oldalMAGYAR SZÓ ról ГаЈкшшш emlékére Noviszádon leleplezték Csáki Lajos mellszobrát Noviszád szívében, ott, ahol két forradalmárról Makszim Gorkijról és Borisz Kid rácsról elnevezett utcák kis teret alkotnak, egy harmadik forradalmárnak, Csáki Lajosnak állítottak tartós emléket. Tegnap leplezték le itt a vajdasági munkásmozgalom egyik kimagasló élharcosának mellszobrát A ködös, havas délelőttön igen sokan összegyűltek. Ott láttuk Sztevan Doronyszkit, a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének titkárát, Sóti Pált, a KSZ tartományi vezetőségének szervezőtitkárát, és a tartományi vezetőség több más tagját, Géza Tikvickit, a tartományi végrehajtó tanács elnökét, Radovan Vlajkovicsot, a tartományi szakszervezeti tanács elnökét, Szava Malit, a tartományi végrehajtó tanács titkárát, Kelemen Mátyást, a szuboticai járási népbizottság elnökét, Sinkovics Jánost, a KSZ szuboticai járási vezetőségének szervezőtitkárát, Milán Bacskalicsot, a noviszádi járási népbizottság elnökét, Vukasin Keselyt, a KSZ noviszádi járási vezetőségének titkárát, Dobosi Györgyöt, a Szocialista Szövetség noviszádi községi vezetőségének elnökét, Bozsa Melkuszt, a noviszádi népbizottság elnökét, Csáki Lajos hozzátartozóit, a noviszádi munkaközösségek és a tartományi székváros számos közéleti képviselőjét Voltak ott ősz, bajszos bácsik is, a ki tudja, talán régi ismerősök valamikori barátok, harcostársak). A leplezett szobor előtt Jovan Dejanovics, noviszádi községi szakszervezeti tanács elnöke beszélt az egybegyültekhez. Ismertette Csáki Lajosnak, a kimagasló forradalmárnak, párt- és szakszervezeti vezetőnek életét Csáki Lajos 1869-ben született Noviszádon, szegény földműves családban. A századforduló éveiben már a mezőgazdasági munkások szakszervezetének egyik vezetője. Szerény külsejével, bátor fellépésével a munkások körében igen népszerűvé vált. Az 1918-as időszakban, az októberi és a magyar forradalom idején Csáki kimagasló forradalmi tevékenységet fejtett ki a vajdasági földmunkások között. 1921- ben a hírhedt Glavnyacsába hurcolták, akkor, amikor tömegesen tartóztatták le a kommunistákat. Ráfogták, hogy részt vett a régens elleni merényletben és húsz évi börtönre ítélték. A fogságban minden ütlegelés, kínzás ellen dacolt. Tito elvtárs megemlékezéseiben így ír róla: „Valahányszor csak éhségsztrájkba kezdtünk. Csáki Lajos mindig a végsőkig kitartott. A testileg-lelkileg kimerült öreg forradalmár inkább meghalt volna, mintsem hogy sztrájktörővé váljon.” Testileg teljesen megtörve, 1936-ban halt meg súlyos kínzás után, a mitrovicai börtönben. * A szakszervezeti elnök elmondta megható beszédét, leleplezte a mellszobrot. Az egybegyűltek azonban nehezen oszlottak szét. Hosszasan néztük Csáki Lajos mellszobrát, amelyet a művész, Radmila Graovac varázsolt elénk: sovány, keményvonású arc, amelyet csak szilárdít a hegyes bajusz meg a sima, választott haj. A talpazat sötétszürke márvány s ez áll rajta: Csáki Lajos 1869—1936. Az egész műben van valami kíméletlen, valami háborgó, viharos, ami a múltra, az öreg forradalmár életére emlékeztet. Elmerülünk a szobor nézésében, visszaidézzük a múltat, s amikor távozni akarunk, egy kissé talán csodálkozunk, hogy nem messze tőlünk szánkás, vidám gyerekek suhannak el. A tartományi székváros modern negyedének magas, új épületeiből pedig kiváncsi szemek merednek a térre. M. J. lován De ja novice lelepi . 1962. január 1 A szocialista erkölcs érdekében általános igazság, az, hogy a szocialista társadalom és gazdaság építése nem halad mindig egyenletesen, hogy a haladó szocialista erőknek és a múlt maradványainak az élet minden területén való folytonos összecsapása közepette az emberek gondolkodására politikai és eszmei tekintetben egyaránt hatással vannak nemcsak a pozitív, hanem a negatív, a szocialista ellenes tényezők is. Az önigazgatásnak mindenütt, de különösen a gazdasági szervezetekben való következetes kibontakozása és megvalósulása folytán a szubjektív tényezők szerepme igen jelentőssé vált. A Kommunista Szövetség és a szakszervezet előtt bonyolult és nehéz problémák tornyosulnak fel időről időre, és ezeknek helyes vagy helytelen megoldása komoly hatással van a dolgozók társadalompolitikai, gazdasági és érmék folytán etikai és erkölcsi felfogásának kialakulására. A JKSZ Központi Vezetőségének november végén tartott harmadik plénumán a szövetség eszmei és szervezeti kérdéseivel kapcsolatban a beszámoló megállapította, hogy különösen káros, ha a bürokratikus intézkedések, bizonyos anyagi és más privilégiumok és a nem demokratikus gyakorlat hordozói néha egyes kommunisták. Ugyanúgy káros következményekkel jár, ha a kommunisták a különféle káros jelenségekkel szemben engedékeny magatartást tanúsítanak. Ezekkel a káros jelenségekkel szemben — még ha az objektív valóság szüleményei is, hiszen az emberek a valóságban, azoknak a körülményeknek termékei, amelyekben élnek — sem a Kommunista Szövetség tagjai, sem a társadalmi szervezetek tagjai nem lehetnek közömbösek éppen a szocialista erkölcs, a szocialista és humanista viszonyok megvalósulásának érdekében. A szubjektív szocialista tényezők a gazdasági szervezetekben igen gyakran találkoznak a tisztességtelen konkurrencia és a korrupció bizonyos formáival. A megvesztegetés, lekenyerezés, a munkás és társadalmi önigazgatás megkerülése és határozatainak kijátszása, a munka nélküli keresetek elismerése, a társadalmi vagyon eltulajdonítása, a reprezentációk, egyszóval mindaz, ami a szocialista társadalmi viszonyok kialakulását akadályozza, nem ritka a jelenség a gazdasági szervezetek, de különösen a kereskedelem mindennapi életében. A minap a szerbiai Kommunista Szövetség Központi Vezetőségének harmadik plénumán Drági Sztamenkovics elvtárs igen súlyos példákat sorolt fel a korrupció különféle válfajairól, komoly figyelmeztetésül a gazdasági és társadalmi szervezetek szubjektív tényezői számára. Magától értetődik, hogy a felsorolt káros jelenségek nem jellemzők társadalmi és gazdasági rendszerünkre, sőt véleményem szerint nem is harapóztak el nagy mértékben. Az elmúlt évek eredményei igazolták társadalmi és gazdasági berendezésünk létjogosultságát és előnyeit mind a tőkés, mind az adminisztratív szocialista társadalmi viszonyokkal szemben. Inkább a fejlődéssel együtt járó apróbb jelenségekről van szó, a szocialista társadalmi viszonyok megformálásáért folyó harcban ugyanis szocialista ellenes, maradi és eklektikus felfogások is fel-feltörnek. Viszont ha mindezeket lebecsüljük káros következmények lehetnek a szocialista viszonyok kialakulására. A kommunisták és a többi szocialista tényező számára a gazdasági szervezetekben a jövedelemelosztási szabályzatok helyes kidolgozása és következetes alkalmazása az a terület, amelyen eszmei politikai harcot folytathatnak a káros jelenségek ellen. A gazdasági szervezetek tiszta és személyi jövedelmének elosztási szabályzatai és statútumai a szocialista társadalmi viszonyok tükörképei a vállalatokban, amelyek helyes megszövegzésben — ahogy Kardely elvtárs a JKISZ Központi Vezetőségének harmadik plenáris ülésén kiemelte — az alkotmány bizonyos formáit jelentik és a leglényegesebb alapjai egész társadalmi felépítményünknek. Az önigazgatásban való részvételnek az egész munkaközösségre, s minden dolgozójára való kiterjesztése folytán a szocialista társadalmi viszonyok fejlődése olyan új méretet és gazdag tartalmat nyer, hogy bizonyos gazdasági elmaradottság ellenére is lehetővé teszi a szocialista demokrácia elveinek megvalósulását az anyagi termelés területén. A szubjektív tényezők előtt tehát a feladatok mind nagyobbak és érzékenyebbek. A szocialista társadalmi viszonyok megvalósítása a termelésben mindennapi harcot és helytállást követel mindenkitől, aki ezt igazán a szívén viseli. FARKAS Nándor SOK SIKERT AZ ÚJ ESZTENDŐBEN Szvetozár Vukmánovics üdvözölte Tito elnököt Szvetozár Vukmánovics, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnöke a Szakszervezeti Szövetség és a maga nevében újévi üdvözletet küldött Tito köztársasági elnöknek. „Kedves Tito elvtárs! A jugoszláv polgárok millióival együtt a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség és a magam nevében legszívélyesebb újévi üdvözletemet küldöm, és kívánom, hogy az új esztendő sok sikert, jó egészséget, sok-sok örömet és boldogságot hozzon számodra. Az új esztendő küszöbért a legőszintébb megelégedettséggel ismételten kifejezzük hálánkat, amiért olyan bátran és következetesen kutattad társadalmi fejlődésünk új útjait, és hazánknak, békeharcunknak, demokráciánknak és a szocializmusnak olyan nagy nemzetközi tekintélyt szereztél. Tudatában vagyunk annak, hogy népeink jóléte, munkában elért sikereik boldoggá tesznek Téged, és biztosítunk arról, hogy Jugoszlávia dolgozói az új észtertdőben is minden erejükkel, tudásukkal arra törekszenek, hogy szocialista hazánkat még gazdagabbá, fejlettebbé, virágzóbbá, a társadalmi viszonyokat még emberibbé, életünket még sokkal szebbé tegyék. Kívánjuk neked, kedves Tito elvtárs, hogy ebben a sokoldalú küzdelemben az új esztendő további sikereket és hazánk minden dolgozója számára sok-sok örömet hozzon!’’