Magyar Szó, 1962. január (19. évfolyam, 1-29. szám)

1962-01-17 / 15. szám

Szerda, 1962. január 17. MAGYAR SZÓ Pótolhatják a mulasztást kevés kivétellel, a vajdasági munkaközösségek az év végéig elkészítették a tiszta jövedelem és a személyi jö­vedelmek elosztási szabályzatát. A munkástanácsok tehát időre kidolgozták a vállalatok jövedelmének belső elosz­tási törvényét, de nem mindenütt egyforma módon. Sok munkaközösségben kellő felelősségérzettel jártak el. Tüzetesen elemezték, tanulmányozták a vállalat anya­gi helyzetét, lehetőségeit és szükségleteit, s ennek meg­felelően határozták meg a jövedelemelosztás politikáját Nem egy esetben több változatban is elkészítették a sza­bályzat-tervezetet, s a munkaközösségre bízták, hogy a legjobban megfelelő változatot válassza ki. Ezekben a kollektívákban a szakszervezet, a KSZ alapszervezete nem ült tétlenül, hanem számos vitát, megbeszélést és tanácskozást tartott. A munkaközösség minden tagjának, tehát lehetősége nyílt, hogy elmondja véleményét, javas­latát, s így tevékenyen részt vegyen a szabályzatok ki­dolgozásában. Ilyen esetekben a munkástanácsot és a munkaközös­séget nem kényszerítették arra, hogy a bizottság által el­készített szabályzat-tervezetet elfogadja, hanem a dolgo­zók is részt vettek a szabályzat-tervezetek kidolgozásá­ban. A szabályzat tehát nem a bizottság műve volt, ha­nem a szakszervezet, a KSZ szervezetének, az önigazga­tó szervek és az egész munkaközösség együttműködésé­nek, közös erőfeszítéseinek az eredménye. Ahol így ké­szültek a szabályzatok, ott kétségtelenül az egész mun­kaközösség véleményét, nézeteit fejezi ki, s alkalmazása­kor is legjobban megfelel majd a vállalat gazdaság­poli­tikájának, elősegíti a munkaközösség belső viszonyainak fejlődését, s a munkásönigazgatás kiterjesztését. Sajnos, nem lebecsülendő azoknak a munkaközössé­geknek a száma sem, ahol nem így készítették a szabály­zatot. A gazdasági szervezetek egy részében ugyanis a szabályzatok kidolgozását bizottságokra bízták (ezekben sokszor a szakkáder vitte a szót). Ezek kidolgozták a ter­vezetet, s leginkább vita nélkül kerültek az önigazgató szervek elé jóváhagyásra. A munkástanács megszavazta, s a vállalatból értesítették a népbizottságot meg a szak­szervezetet: elkészítettük a szabályzatot. Ezekben a munkaközösségekben a szakszervezet, a KSZ szervezete leginkább nem fejtett, ki kellő aktivitást annak érdekében, hogy a munkaközösség minél jobban megismerje a vállalat helyzetét, szükségleteit s ennek megfelelően, részt vegyen a jövedelemelosztás politikájá­nak kialakításában. Úgyszólván a vállalat társadalmi té­nyezői a dolgokon kívül álltak, s megelégedtek azzal, hogy a KSZ szervezetének titkára a szakszervezeti csoport el­nöke részt vett a bizottság ülésein, s amikor elkészültek a szabályzat-tervezetek, akkor a szervezetek egy-egy ülé­sen tárgyaltak az elosztásról, de sokszor kellő előkészí­tés nélkül, s a vita meg az értekezlet is csupán forma maradt. Ilyen esetekben megtörtént, hogy a szabályza­tokban olyan felfogások is érvényesültek, amelyek nin­csenek összhangban a vállalat távlati fejlődésével, a mun­kaközösség belső viszonyainak fejlesztésével. Nem kicsi azoknak a vállalatoknak a száma sem, ahol a szabályzatok kidolgozását addig odázták, amíg a ha­táridő meg nem szorította őket. Ekkor az idő rövidségé­re hivatkozva, „gyorsított ütemben” fogtak hozzá a mun­kának, s mondanunk sem kell, hogy ez a sietség a vita és a véleménycsere rovására ment. Ha összegezzük a dolgokat, meg kell állapítani, hogy a munkaközösségek zömében a szabályzatok készítését, mint a legfontosabb és legérzékenyebb feladatot fogták fel, s így is viszonyultak hozzá. Olyan légkört és feltéte­leket teremtettek, hogy a szabályzat kidolgozásában mi­nél többen vegyenek részt. Mint említettük, egyes mun­kaközösségek nem ezt a módszert választották, többé­­kevésbé a munkaközösség megkerülésével készítették el a szabályzatot. Elkészültek a szabályzatok. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy most ezzel minden rendben van, s a vállalat elosztási politikája, a belső viszonyok fejlesz­tése, a munkásönigazgatás kiterjesztése­­ lekerült a na­pirendről. Gazdasági szervezeteinkben most készülnek­ az első jövedelemelosztási szabályzatok. Küszöbön van alkalma­zásuk. Közismert, hogy a jó szabályzat is csak akkor le­het igazán jó, ha gyakorlati alkalmazása ezt igazolja. Azokban a munkaközösségekben, amelyekben közös erő­vel készítették, gyakorlati alkalmazása is eredményes lesz. Azokban a munkaközösségekben,­­azonban amelyek­ben elnagyolták ezt a fontos és érzékeny munkát, most a szabályzatok életbeléptetésekor találják magukat szem­ben olyan problémákkal, amelyeket a szabályzatok készí­tésekor sokkal könnyebben s egyszerűbben is megoldhat­tak volna. Ezekben a munkaközösségekben a szakszervezetnek, a KSZ szervezetének és az önigazgató szerveknek foko­zott mértékben figyelemmel kell kísérniök a szabályza­tok alkalmazásakor felmerülő problémákat, a munkakö­zösség közreműködésével megvitatni, s javítani, tökéle­tesíteni a szabályzatot. Ezzel pótolhatják a szabályzatok kidolgozásakor elkövetett mulasztásokat. Sz. G. Az áruforgalmi államtitkár­ság január 25-én Beográd­ban országos tanácskozást szervez a kenyér előállításá­ról és fogyasztásáról. A ta­nácskozás célja, hogy felele­tet adjon több időszerű kér­désre a péksütemények minő­ségével, a sütödék felszerelé­sével, a kenyér készítésével és szállításával kapcsolat­ban. A polgárok az utóbbi idő­ben gyakran panaszkodnak a kenyér és a péksütemé­nyek minőségére, kifogásol­ják, hogy csak háromféle lisztből készítenek kenyeret, hiányosak, vagy korszerűtle­nek a pékségek technikai be­rendezései, egyszóval elége­detlenek a különféle fogya­tékosságok miatt. A tanácskozáson megpró­bálnak lehetőséget találni, hogy a pékipar növelje a vá­lasztékot és javítsa a péksü­temények minőségét. A pékműhelyek korszerű­sítésére valószínűleg hosszú­lejáratú kölcsönt kérnek, ta­nulmányozzák annak lehető­ségét, hogy újabb elárusító üzleteket nyissanak, ahol pe­dig megvannak a lehetősé­gek hozzá, megpróbálják megszervezni, hogy a fogyasz­tók közvetlenül a sütödékből kapják a kenyeret és a péksüteményt. Valószínű, hogy szó lesz a tanácskozáson a csomagolás korszerű módjairól és más időszerű kérdésekről is (Tan­jug) h­ó dinár gyorssegélyt kül­dött Dubrovnikbe. A többi vállalatban és intézményben is segélyt szavaztak meg a földrengés sújtotta területek lakosainak, de mivel a pénzt nem tudták milyen címre küldjék, legtöbb vállalat a Szocalista Szövetséghez for­dult felvilágosításért. A Szo­cialista Szövetség községi bi­zottsága és a községi szak­­szervezeti tanács, hogy meg­gyorsítsa a segély elküldé­sét, különbizottságot alakí­tott a károsultaknak szánt segély összegyűjtésére. A bi­zottság már küldött is körle­velet a vállalatokba. Az üze­mi szakszervezeti csoportok vezetőségét bízza meg a gyűj­tési akció lebonyolításával. A vállalatokban összegyűj­tött pénzt a Szocialista Szö­vetség községi bizottsága kül­di Dalmáciába. A számítá­sok szerint ma és holnap Szuboti­án több millió di­nárt tesznek a postára a ma­j­karszkai károsultaknak. i _Cs­a Segélybizottság alakult Szuboticán Mint már hírül adtuk, a dalmáciai földrengések kö­vetkezményeiről értesülve, Szuboticán több vállalat el­határozta, hogy anyagi se­gítséget nyújt a károsultak­nak. A Szkrob keményítő­­gyár még szombaton egymil­ Miért csak háromféle díszHibl készültnek hírt Tanácskozásra készülődnek Beográdban a pékiparról 3. oldal Az emberek visszatérnek otthonaikba Tegnap éjjel csak két kisebb rengést észleltek - Felbecsülik a ká­rokat - Százmillió dinárt gyűjtöttek össze Horvátországban - A szállodák készülnek a turista idényre - Megnyugszik a Biokovó A makarszkaiak tegnap szép napsütésre ébredtek. Sok üzlet kinyitott, a Metal plasztika gyárban és az olaj­gyárban megkezdődött a kő­művesmunka. A földrengés okozta károk enyhítésére alakult községi bizottság felhívására a polgá­rok közül sokan visszatértek otthonaikba, és megjelentek munkahelyükön. A Putnik tu­risztikai ügynökség szintén munkához látott, a hajó- és autóbuszközlekedés Makarsz­ka és a többi dalmáciai hely­ség között csaknem teljesen helyreállt. A szállodák egyelőre nem fogadnak vendégeket, mivel legtöbbjében előzőleg ki­­sebb-nagyobb javításokra van szükség. A Biokovó és Beográd szállodákban példá­ul a földrengés következté­ben megrepedeztek a falak, a mennyezetről lehullott a vakolat és több helyen meg­szakadt a villanyhálózat. Mindezt rövid időn belül meg lehet javítani, s már a turistaidény kezdetén a szál­lodák fogadhatják a vendé­geket. Makarszka környékén szin­tén mindent megtesznek, hogy mielőbb helyreálljon a gazdasági és társadalmi élet. A Biokovó lejtőjén elterülő falvakban súlyosabb károk keletkeztek s ezekben a hely­ségekben jóval több időre lesz szükség a romok elta­karítására és a rend helyre­állítására. A legutóbbi jelentések sze­rint a Biokovó hegység foko­zatosan megnyugszik. Teg­napra virradó éjszaka már csak két kisebb földrengést észleltek, ezek azonban nem okoztak semmilyen kárt, és a lakosság már jóformán tu­domást sem vett róluk. Mind­ebből arra lehet következtet­ni, hogy az egy hétig tartó állandó rengések és földalat­ti morajlások valóban véget értek. A dubrovniki járásból teg­nap szintén kedvező híreket kaptunk. Mindenütt fokoza­tosan helyreáll a rend, a gyá­rakban, üzemekben folytató­dik a munka, s az elmene­kült lakosság tömegesen i­­gyekszik visszatérni otthoná­ba. Korcsulán és Pelyesac félszigeten szintén visszatért az élet a rendes kerékvágás­ba. Vigany és Orebics kör­nyékén tegnap még mintegy ötszáz ember tartózkodott sátrakban, élelmiszer ellátá­suk azonban kifogástalan volt és az egészségügyi szol­gálat mindenütt jól műkö­dött. Dubrovnikból tegnap szak­értőkből álló csoportok indul­tak a földrengés sújtotta vi­dékekre, hogy megjelöljék a­­zokat az épületeket, amelyek annyira megrongálódtak, hogy veszélyes lenne bennük tartózkodni. A bizottságok egyben felbecsülik a keletke­zett károkat, és irányítják a segélyakciót. Dubrovnikbe egymásután érkeznek a különféle segé­lyek a károsultak számára. Igen sok munkaközösség a menekültek rendelkezésére felajánlotta dubrovniki és környékbeli nyaralóit. Szrebrnoban és Mimiben a napokban 150 makarszkai és környékbeli menekültet he­lyeztek el. Napról napra mind több társadalmi és politikai szer­vezet indít segélyakciót a földrengés sújtotta vidékek lakosságának megsegítésére. Horvátországban eddig több százmillió dinár értékű ru­haneműt, épületanyagot, élel­miszert és pénzt gyűjtöttek össze a makarszkai és dub­rovniki tengermellék lakossá­ga számára. A horvátországi szakszervezeti szövetség köz­­társasági tanácsa kétmillió dinár segélyt szavazott meg a károsultaknak. A közleke­dési dolgozók szakszervezeté­nek köztársasági bizottsága tegnap egymillió dinár se­gélyt ajánlott fel a Sabac nevű fehérhajót ért szeren­csétlenségben életüket vesz­tett tengerészek családtagjai­nak. A gyermekvédő egyesüle­tek országos tanácsának teg­napi plénumán úgy határoz­tak, hogy a tavalyi gyermek­hét idején összegyűjtött mint­egy 5 millió dinárt felajánl­ják a földrengés sújtotta vi­dékek gyermekeinek megse­gítésére. A plénumon javasol­ták, hogy a segélyakcióba kapcsolódjanak be az ország valamennyi gyermekvédő e­­gyesületei. A NASA DECA horvátor­szági gyermekvédő egyesüle­tek szövetsége a Szocialista Szövetség főbizottságával e­­gyütt bizottságot alakított a földrengés sújtotta vidékek gyermekeinek segélyezésére. (Tanjug) Szigorú ellenőrzés a határokon óvó intézkedések a feketehimlő ellen A Szövetségi Egészségügyi Felügyelőségre a napokban igen sok kérdés érkezett a feketehimlő járvánnyal kap­csolatban. Az egészségügyi felügyelőség ezúton tájékoz­tatja az érdeklődőket, hogy milyen intézkedéseket hoztak hazánkban és Nyugat-Euró­­pa több országában a fekete­himlő elterjedésének meggá­tolására. Ismeretes, hogy a nemzet­közi egészségügyi szervezet a feketehimlő megjelenésé­vel Németországban Düssel­dorf és Angliában Bradford várost fertőzött területnek nyilvánította és minden in­tézkedést megtett, hogy a be­tegséget lokalizálja. Úgyszintén ismeretes, hogy az elmúlt években több íz­ben is felütötte fejét Euró­pában a feketehimlő. Leg­inkább a téli hónapokban je­lentkezett, de mindeddig si­került hatásosan útját állni és megakadályozni, hogy ez az igen veszélyes betegség átterjedjen más országokba is. Akárcsak az előző évek­ben, most is a jugoszláv e­­gészségügyi szervek éberen figyelik a betegség megjele­nését Európában, és meg­tesznek mindent a betegség behurcolásának megakadályo­zására. Az egészségügyi szer­vek felkészültek minden es­hetőségre, s ha esetleg meg is jelenne valahol a fekete­himlő, idejében orvosolnák. Az említettek érdekében a Szövetségi Egészségügyi Fel­ügyelőség elrendelte, hogy minden személyt kötelezően oltsanak be feketehimlő el­len, aki a fertőzött területek­ről hazánkba érkezik vagy Jugoszláviából valamelyik nyugati országba utazik. Ha­zánk diplomáciai képvisele­tei a legszigorúbban ellen­őrzik a hazánkba érkező uta­sok, illetve kiutazások egész­ségügyi okmányait, és bizony­latot kérnek mindenkitől a feketehimlő elleni védőoltás­ról. A határmenti átkelőhelyeken a repülőtereken és nemzetközi ki­kötőkben a Szövetségi Egészség­­ügyi Felügyelőség a legszigorúbb óvóintézkedéseket rendelte el. A betegség megjelenése esetén a legszigorúbban elkülönítik a fer­tőzött betegeket, valamint a be nem oltott személyeket, beolt­ják a környék lakosságát és fer­tőtlenítik a csomagokat. A Szövetségi Egészségügyi Fel­ügyelőség közleményében ki­emeli, hogy a feketehimlő elle­ni küzdelem legeredményesebb módja minden három évnél idő­sebb gyermek beoltása himlő el­leni védőoltással és a hét éves gyermekek újbóli oltása Azok a felnőttek, akik gyak­­ran utaznak külföldre, jól te­szik, ha ismételten kérnek him­lő elleni védőoltást. A feketehimlő elleni védőoltás hatása körülbelül 3 évig tart, a gyermekeknél valamivel tovább, tehát ajánlatos lenne, hogy há­romévenként mindenkit újra be­oltsanak feketehimlő ellen. Schaffhausen (Svájc) polgárai feketehimlő elleni védőol­tást kapnak

Next