Magyar Szó, 1962. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1962-05-13 / 130. szám
rt. *raal Cannes1992 Sikeresnek ígérkezik az idei nemzetközi filmfesztivál az angol társadalom szociális Ágnese Varda az új hal-és erkölcsi problémáit Jesze-iámhoz tartozó francia vendegetőéedig az Úr Zene az öttől hétig átkozott mekiben eddig nem látott hév 7 ... vel és, őszinteséggel. című filmjében egy barénekesnő két óráját írja le, mielőtt az orvoshoz megy és megtudja, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg. Ez alkalmat adott a művésznőnek, hogy megrázó lélekrajzot adjon az asszonyról, a Moderato cantabile és a Hirosima, szerelmem című világhírű francia filmek formái újításainak szellemében. Ez a három film emelkedett ki az e heti műsorból. Az egyik amerikai — Otto Preminger Vihar Washingtonban — a cseh, Szenegál és izraeli nem keltett különösebb benyomást. A fesztivál első napján műsoron kívül bemutatott Boccaccio 70 című olasz filmet is meglehetősen hűvösen fogadták, jóllehet kiváló rendezők — Fellini, de Sica, Visconti — csinálták, és népszerű színészek — Sophia Loren, Alain Delon, Anita Újra megélénkült a cannes-i Azúr-part, húsz napra ismét a filmvilág érdeklődésének középpontjába került: a múlt héten megkezdődött a hagyományos, sorrendben a 15. nemzetközi filmszemle. Kicsit jubiláns jellegű az idei találkozó és ez meg is fog látszani a műsoron. A szervezők szerint ez lesz az eddigi legszínvonalasabb fesztivál, ami nagy szó, mert minden esztendőben a filmművészet termésének színe-java kerül ide. Ennek az állításnak, úgy tűnik, reális alapja van, mert a fesztivál megbízottai minden benevezett országba ellátogattak, megnézték a bemutatásra javasolt műveket és tanácsaikkal segítséget nyújtottak a válogatásban. Így került el például Cannes-ba a Ketten című jugoszláv film is, amelynek bemutatója május 16-án lesz. Az idei fesztiválon 36 ország vesz részt, a hivatalos műsorban több mint 50 filmet mutatnak be. Legnépszerűbbek Franciaország és az USA képviselői, az egyik is, a másik is három filmmel szerepel, s nem vitás, hogy az olaszokkal együtt ők játsszák majd a legnagyobb szerepet. Az eddigi sajtóvélemények igazolták az előzetes derűlátást. Néhány kevésbé sikeres film mellett — ez elkerülhetetlen, ilyen tömeges versenyen —, több feltűnést keltő művet mutattak be, jóllehet még csak a kezdet kezdetén vagyunk, a legnagyobb ígéretek még hátra vannak. Eddig legnagyobb sikere egy spanyol, egy angol és egy francia filmnek volt. Louis Berlanga — a nálunk is bemutatott Isten hozta, Mr. Marchall című spanyol film rendezője — ezúttal is szatírával szerepel. Plaszido című művében kifigurázza a gazdagok keresztényi irgalmasságát, akik azt hiszik, hogy alamizsnájuloscal meg tudják oldani a nincstelenség problémáját és meg tudják nyugtatni lelkiismeretüket. Berlange erőteljesen leszámol ezekkel az álhumánus nézetekkel, pőrére vetkezteti képviselőit. Mindezt komédia formájában mondja el, művét azonban keserű humor hatja át. Tony Richardson angol rendező A méz édes ize című alkotása az olasz neorealista filmek szellemében készült. Egy 17 éves leány tragikus sorsának ecsetelése kapcsán Ekberg — játszották a szerepeket A Vihar Washingtonban című amerikai film rendezője és színészei: Otto Preminger, Walter Pidgeon és Jeanne Timey A cannes iok arról, hogy a vendégek kellemesen érezzék magukat, segtségükre vannak, elintézik ügyes-bajos dolgaikat .,a_. BUNUEL NEM TÉÉR VISSZA HAZÁJÁBA Louis Bunuel spanyol rendező Fekete napló címmel Argentínában készíti új alkotását. Az idős művész kijelentette, hogy a Viridiana című Spanyolországban készített filmjének betiltása után soha többé nem tér viszsza hazájába. A Viridiana, mint ismeretes, a tavalyi cannes-i fesztiválon nagydíjat kapott. Hamarosan nálunk is bemutatják. HOLLYWOOD UTÁN RÓMA Grace Kelly Monaco hercegasszonya, mint ismeretes, újból visszatér a filmvilágba. Az újabb hírek szerint nemcsak Hollywoodban vállal szerpet, hanem eljátssza a Fekete angyal című Rómában készülő film női főszerepét is Ez afféle látványos történelmi film lesz, akárcsak a mostanában nagydobra vert Kleopátra. A zsűri tagjai MA43Y A * SZO jpottak a művészi alkotás fogalmának megváltnak a határai, nem tartozik bele minden film. Csak az érdemli, meg fenntartás nélkül ezt a meghatározást, amelyikben megtaláljuk vagy legalább jelét látjuk alkotója őszinte törekvésének, hogy a maga eszközeivel, tehetségéhez, rátermettségéhez mérten, derűsen vagy komolyan, mondjon valamit, legyen közölnivalója az emberi, a társadalmi problémákról. Ha ennek a követelménynek nem tesz eleget, akkor legjobb esetben is csak ügyes üzleti vállalkozásról, rosszabb esetben pedig közönséges spekulációról szólhatunk. Ezekre a kissé leegyszerűsített fokozatokra az elmúlt héten nem egy külföldi és hazai példa adódott a véletlen folytán. ÁRMÁNY ÉS SZERELEM egyidőben került műsorra a keletnémet Ármány és szerelem, meg a francia kapitány. Mind a kettő történelmi tárgyú, ezenfelül színhelye, a cselekmény indítékai is azonosak: a királyi, illetve fejedelmi udvar, cselszövései. Mégis ég és föld van közöttük. A keletnémetek már induláskor szinte pótolhatatlan előnyre tettek szert: Friedrich Schillernek, a XVIII. század szellemóriásának a világ színpadait bejárt örökbecsű drámáját vették alapul. Ez persze bizonyos megkötöttséggel is járt, az alkotók túlzott tisztelettel nyúltak hozzá, s ez megbosszulta magát, hűvössé, vontatottá, helyenként színpadszerűvé vált a film. Ezt a benyomást az erőszakkal toborzott katonák sanyarú sorsának közbeiktatott ábrázolásával enyhítik. A Schiller darabot tehát nem sikerült hiánytalanul átültetni a film nyelvezetére, de a polgárleány és a nemes tilalmas, tragikus szerelmének, a német fejedelemségek romlottságának, a szolgalelkű udvaroncoknak, a kitartott udvarhölgyeknek, általában az arisztokrácia előítéleteinek bemutatása csaknem 200 év távlatából is frissen és időszerűen hat. S ez, amellett, hogy tanúskodik a klasszikus drámai művek időtállóságáról, végső fokon kedvező fényben tünteti fel az alkotást is. A KAPITÁNY Г7Г7ifc . rutré Hunelete francia rendező filmje sokkal látványosabb. Díszletei, a szereplők ruhái szinpormpásak, a cselekmény gyorsan pergő, tele van szőve izgalmas kalanddal, a romantikát kevesebb mértéktartással adagolja, egészen royalista irányú, mintha nem is e polgári forradalom hazájában csinálták volna. Minden kockája Jean Marais vívótehetségét, Elsa Martinéii szépségét és Bourvil egészen kivételes színészi képességeit mutatja. Más szóval sikerfilm ez a javából, minden ki van számítva, minden a helyén ■van — csak éppen nem mond semmit. HÁROM SZÍVES NYAKÉK 4 károsak a keletnémet film esetében, Ш sem szólhatunk hibátlan műről, de művészi szándékú alkotásról igen, mert a rendezőnek és munkatársainak van mondanivalója az emberekről, az életről, és ezt többé-kevésbé elfogadható módon közölni is tudták velünk. Különösen örvendetes, hogy ezt egy kezdőről, Vladan Szkjepcsevicsről mondhatjuk el, aki már első filmjével sokat elért, és még többet ígér. Műve három részből áll, témája azonban közös: a szerelem, az első, az utolsó és az igazi szerelem. Legkerekebb a harmadik epizód. Beográdi kispolgári környezetben játszódik — remekül festi a rendező ezt a légkört — egy lassan érlelődő szerelemről szól, amely egyúttal szakítást is jelent ezzel a világgal. A női főszerepben meglepő sikerrel mutatkozott be Veszna Krajina. Az első epizód egy diáklány ártatlan, de mégis halálosan komoly vonzódását festi le egy nálánál jóval idősebb férfi iránt. Csupa hangulat, csupa lila ez a rész, egy csitri lelkivilágának finom rajza. Ebben is egy fiatal tehetség, Sztaniszlava Pesics játéka emelkedik ki. A középső sikerült a legkevésbé, noha a mondanivaló itt a legtragikusabb. A rendező nem tudta hitelessé tenni az öreg professzor utolsó fellobbanását A színészi teljesítmények is színtelenek. Szkjepcsevics és műve komoly nyereség filmgyártásunknak, egy kicsit javítja rendkívül gyenge idei mérlegét. VIGYÁZZ, LEKI FILMEZ mikor filmgyártásunkban lábrakapott az igénytelenség jelszava és tért hódított a kizárólag üzleti szempontokat érvényesítő gyártási politika, megjelent Mariján Vajda, a konjunktúralovag és 14 hónap leforgása alatt négy filmet csinált: Közös lakás, Válogatós leány, Crvena Zvezda, Vigyázz, Seki filmez. Már az első kétségbeejtően gyenge volt, a színvonal görbéje azonban szinte filmről filmre még csökkent és a Lekivel elért a mélypontra, a ízléstelenség, a giccs, a felelőtlenség mélypontjára. Az „olcsó szórakozást az embereknek” reakciós elméletével élve a széles néptömegeknek szánták ezt a népbutító fércművet, amelyről egyébként már annyi szó volt a sajtóban és azon kívül is. Ennek az elméletnek, a film totális művészi és üzleti csődje után, talán végleg befellegzett, ezután talán senkinek sem jut majd eszébe ennyire lebecsülni a közönség ízlését, amely ez esetben, az előadások bojkottjával, több kuturáltságról tett tanúbizonyságot, mint a közönségizlés botcsinálta szakértői. Reméljük azt is, hogy a történtek után kitárják az ablakokat, kiszellőztetik a filmvállalatok hajlékait. Vajda ugyanis csak részben ludas, filmgyártásunk szellemét, légkörét kell megváltoztatni. K. Z.