Magyar Szó, 1963. július (20. évfolyam, 178-208. szám)

1963-07-01 / 178. szám

HALAL A FASIZMUSRA •­ SZ­AB­ADS­ÁG A NÉPNEK) ARA 90 DINAR ■ XX. évf. (178. (5776.) szám •••••••• ш rá­szd Hétfő, 1963. július 1. A külföldi diplomaták jókívánságai Tito elnöknek Josip Brez­nite a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke Alelnök Aleksandar Rankovic, a Végrehajtó Tanács elnöke Petar Stambolic Szűnni nem akaró tapsvihar és lelkes éljenzés a Képviselőházban Megválasztották az új Végrehajtó Tanácsot A Szövetségi Képviselőház befejezte első ülésezését Vasárnap reggel 9 órakor a Szövetségi Szkupstina Ed­vard Kardelj elnökletével folytatta első ülésezését. Az öt tanács együttes ülé­sének tárgysorozatán a köz­társaság elnökének és a köz­társaság alelnökének megvá­lasztása és beiktatása szere­pelt. Edvard Kardelj, a Szkups­tina elnöke bejelentette a képviselőknek, indítványt ka­pott, hogy a Szkupstina Ti­to elvtársat válassza a köz­társaság elnökévé. Amikor kiejtette Tito elvtárs nevét, hatalmas tapsvihar hangzott fel a gyűlésteremben. A Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága és öt­ven képiselő nevében Vida Tomnáié indokolta meg az in­dítványt. — Az a rendkívül megtisz­telő feladat hárult rám — mondotta Vida Tom­áié —, hogy Tito elvtársat javasol­jam a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nökévé. Indokolását nem folytat­hatta tovább, mert szavai el­vesztek a szűnni nem akaró tapsviharban és lelkes éljen­zésben. Amikor elcsendesült a te­rem, Vida Tomsic felolvasta a Szocialista Szövetség Szö­vetségi Bizottságának leve­lét, amelyben az alkotmány­ban kapott joga alapján Ti­to elnököt javasolja köztár­sasági elnöknek. Valahány­szor Tito elvtárs nevét em­lítette, a képviselők taps­viharral fejezték ki hozzá­járulásukat és örömüket. Egyúttal kifejezték több mint 11 millió választópol­gár óhaját és kívánságát, mert — mint ahogy Vida Tam­ásé mondotta — a javas­lat híven kifejezi dolgozó­ink és összes polgáraink kí­­t.,gát és szándékát. A tapsvihar elcsendesedé­­se után Edvard Kardelj is­mertette a képviselőkkel az ideiglenes házszabályok ren­delkezéseit a köztársasági el­nök megválasztásáról. Esze­rint a választást a Szkupsti­na elnöke vezeti le 4­8 kép­viselő segítségével, akiket a Szkupstina választ. A vá­lasztás titkos és szavazóla­pokkal történik. Ha a sza­vazólapról nem derül ki vi­lágosan a szavazó képviselő szándéka, a szavazólapot ér­vénytelennek­ nyilvánítják. A Szkupstina úgy határo­zott, hogy nyolc urnában sza­vazzanak a képviselők, és nyolc képviselőt választott hogy segítségére legyenek a Szkupstina elnökének a vá­lasztás lebonyolításában. A nyolc képviselő dr. Vera Sp­s­sojevic, Fortunata­ Medl, Ac? Sopov, Maca Krpan, Desa Kostan, Voja Bajram, Anka Bucan és Rehák László. Ez­után szétosztották a szavazó­lapokat és megkezdődött a szavazás. A SZAVAZÁS eredményének KIHIRDETÉSE A szavazólapok megszámlá­lása után Edvard Kardelj, a Szkupstina elnöke kihirdette az eredményt, összesen 665 képviselő szavazott, és mind­annyian Tito elvtársra adták szavazatukat. Ellenszavazat vagy érvénytelen szavazat nem volt. A szavazás eredményének kihirdetése után újra végig­viharzott a taps a Szkupsti­na gyűléstermén. Edvard Kardelj elnök ez­után bejelentette, hogy a Szocialista Szövetség Szövet­ségi Bizottsága nevében negyven képviselőtől indít­ványt kapott a köztársaság alelnökének megválasztására, Újabb tapsvihar követke­zett, amikor közölte, hogy a beérkezett indítványban Alek­sandar Rankovic megválasz­tását javasolják. Az indítványt Jakov Bla­­zevic képviselő indokolta meg, és beszédét többször szakította félbe a képviselők tapsa és tetszésnyilvánítása. Ezután az ideiglenes házsza­bályok rendelkezései alapján nyílt szavazással egyhangú­lag Aleksandar Rankovicot (Folytatása a 4 oldalon! Tito elvtárs aláírja a fogadalomtételről szóló okmányt Aleksandar Rankovic Petar Stambolic A Szövetségi Szkupstina ta­nácsainak együttes ülése után a Belgrádban akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetői üdvözölték Tito elnököt köz­­társasági elnökké és Alek­­sandar Rankovicot alelnök­­ké választása alkalmából. Tito elnök szívélyesen elbe­szélgetett a diplomáciai kép­viseletek vezetőivel. Tito elnök programnyilatkozata a Szkupstinian Képviselő elvtársnők és elvtársak! Habár véleményem szerint az új Szövetségi Szkupstiná­­nak ezen az első ülésén ta­lán nem éppen a legalkalma­sabb, hogy azokról a problé­mákról beszéljek, amelyek­nek sokkal több időt kell szentelni, és amelyeket két­ségtelenül alaposabban meg­vitatnak a Szkupstinában mégis kérem, engedjétek meg, hogy néhány szót szól­jak hazánk bizonyos idősze­rű kérdéseiről. Szeretnék rö­viden rámutatni szocialista hazánk társadalmi és gazda­sági építését és külpolitikán­kat érintő néhány időszerű kérdésre. Polgáraink a legnagyobb érdeklődéssel vettek részt a választás előtti tevékenység­ben. Sok-sok gyűlésen és ér­tekezleten bíráló megjegyzé­seket és építő javaslatokat tettek szocialista közössé­günk még sikeresebb, sokol­dalúbb továbbfejlesztésére. Ebből a szempontból mi na­gyon meg lehetünk elégedve. Erre való tekintettel csak az marad számomra, hogy rá­mutassak társadalmi fejlődé­sünk néhány legfontosabb irányvonalára és a soron következő feladatokra. Ez az új Szkupstina az új alkotmányban kapott jogkö­rével a legmagasabb fokú társadalmi felépítmény szo­cialista fejlődésünk mai sza­kaszában. E magas ház tag­jaira igen nagy felelősség ha­­l, mert az alkotmány nagy jogokat, mégpedig nemcsak törvényhozó jogokat ruház új Szkupstinánkra. Az alkot­mány sok végrehajtó kötele­zettséget is ró a Szkupstiná­­ra, és ezek a legnagyobb fo­kú erőbevetést követelik meg a képviselőktől, akik­nek kötelessége, hogy hasz­nos­ tevékenységükkel iga­zolják hazánk polgárainak, hazánk választóinak bizal­mát. Ezt a bizalmat pedig csak akkor igazolhatják, ha szigorúan, alkotmányunk szellemében és a nép érde­kében dolgoznak. Ha védel­mezik azokat az érdekeket és jogokat, amelyeket új alkotmányunk biztosít a népnek és minden egyes pol­gárnak. Meg vagyok győződve, hogy mi mindannyian tuda­tában vagyunk annak, hogy ebben az új Szkupstinában teljesen az új alkotmány szel­lemének kell uralkodnia, mert csak ezen a módon valósulhatnak meg rendelke­zései társadalmi viszonyunk­ban, és csak ezen a módon válhatnak rendelkezései tar­tós érvényű szabályokká, társadalmi életünk szabályo­zójává. Ha megtartják az alkotmány­elveket, a mun­kaközösségek és az egyes termelők saját érdeküket és az egész társadalom érde­keit is biztosítják. Csak ez­által lehet elkerülni azt a sok káros jelenséget, ame­lyek a viharos társadalmi fejlődést rendszerint kísérik. (Folytatása a 2. oldalon)

Next