Magyar Szó, 1963. július (20. évfolyam, 178-208. szám)
1963-07-01 / 178. szám
HALAL A FASIZMUSRA • SZABADSÁG A NÉPNEK) ARA 90 DINAR ■ XX. évf. (178. (5776.) szám •••••••• ш rászd Hétfő, 1963. július 1. A külföldi diplomaták jókívánságai Tito elnöknek Josip Breznite a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke Alelnök Aleksandar Rankovic, a Végrehajtó Tanács elnöke Petar Stambolic Szűnni nem akaró tapsvihar és lelkes éljenzés a Képviselőházban Megválasztották az új Végrehajtó Tanácsot A Szövetségi Képviselőház befejezte első ülésezését Vasárnap reggel 9 órakor a Szövetségi Szkupstina Edvard Kardelj elnökletével folytatta első ülésezését. Az öt tanács együttes ülésének tárgysorozatán a köztársaság elnökének és a köztársaság alelnökének megválasztása és beiktatása szerepelt. Edvard Kardelj, a Szkupstina elnöke bejelentette a képviselőknek, indítványt kapott, hogy a Szkupstina Tito elvtársat válassza a köztársaság elnökévé. Amikor kiejtette Tito elvtárs nevét, hatalmas tapsvihar hangzott fel a gyűlésteremben. A Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága és ötven képiselő nevében Vida Tomnáié indokolta meg az indítványt. — Az a rendkívül megtisztelő feladat hárult rám — mondotta Vida Tomáié —, hogy Tito elvtársat javasoljam a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökévé. Indokolását nem folytathatta tovább, mert szavai elvesztek a szűnni nem akaró tapsviharban és lelkes éljenzésben. Amikor elcsendesült a terem, Vida Tomsic felolvasta a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottságának levelét, amelyben az alkotmányban kapott joga alapján Tito elnököt javasolja köztársasági elnöknek. Valahányszor Tito elvtárs nevét említette, a képviselők tapsviharral fejezték ki hozzájárulásukat és örömüket. Egyúttal kifejezték több mint 11 millió választópolgár óhaját és kívánságát, mert — mint ahogy Vida Tamásé mondotta — a javaslat híven kifejezi dolgozóink és összes polgáraink kít.,gát és szándékát. A tapsvihar elcsendesedése után Edvard Kardelj ismertette a képviselőkkel az ideiglenes házszabályok rendelkezéseit a köztársasági elnök megválasztásáról. Eszerint a választást a Szkupstina elnöke vezeti le 48 képviselő segítségével, akiket a Szkupstina választ. A választás titkos és szavazólapokkal történik. Ha a szavazólapról nem derül ki világosan a szavazó képviselő szándéka, a szavazólapot érvénytelennek nyilvánítják. A Szkupstina úgy határozott, hogy nyolc urnában szavazzanak a képviselők, és nyolc képviselőt választott hogy segítségére legyenek a Szkupstina elnökének a választás lebonyolításában. A nyolc képviselő dr. Vera Spssojevic, Fortunata Medl, Ac? Sopov, Maca Krpan, Desa Kostan, Voja Bajram, Anka Bucan és Rehák László. Ezután szétosztották a szavazólapokat és megkezdődött a szavazás. A SZAVAZÁS eredményének KIHIRDETÉSE A szavazólapok megszámlálása után Edvard Kardelj, a Szkupstina elnöke kihirdette az eredményt, összesen 665 képviselő szavazott, és mindannyian Tito elvtársra adták szavazatukat. Ellenszavazat vagy érvénytelen szavazat nem volt. A szavazás eredményének kihirdetése után újra végigviharzott a taps a Szkupstina gyűléstermén. Edvard Kardelj elnök ezután bejelentette, hogy a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága nevében negyven képviselőtől indítványt kapott a köztársaság alelnökének megválasztására, Újabb tapsvihar következett, amikor közölte, hogy a beérkezett indítványban Aleksandar Rankovic megválasztását javasolják. Az indítványt Jakov Blazevic képviselő indokolta meg, és beszédét többször szakította félbe a képviselők tapsa és tetszésnyilvánítása. Ezután az ideiglenes házszabályok rendelkezései alapján nyílt szavazással egyhangúlag Aleksandar Rankovicot (Folytatása a 4 oldalon! Tito elvtárs aláírja a fogadalomtételről szóló okmányt Aleksandar Rankovic Petar Stambolic A Szövetségi Szkupstina tanácsainak együttes ülése után a Belgrádban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői üdvözölték Tito elnököt köztársasági elnökké és Aleksandar Rankovicot alelnökké választása alkalmából. Tito elnök szívélyesen elbeszélgetett a diplomáciai képviseletek vezetőivel. Tito elnök programnyilatkozata a Szkupstinian Képviselő elvtársnők és elvtársak! Habár véleményem szerint az új Szövetségi Szkupstinának ezen az első ülésén talán nem éppen a legalkalmasabb, hogy azokról a problémákról beszéljek, amelyeknek sokkal több időt kell szentelni, és amelyeket kétségtelenül alaposabban megvitatnak a Szkupstinában mégis kérem, engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak hazánk bizonyos időszerű kérdéseiről. Szeretnék röviden rámutatni szocialista hazánk társadalmi és gazdasági építését és külpolitikánkat érintő néhány időszerű kérdésre. Polgáraink a legnagyobb érdeklődéssel vettek részt a választás előtti tevékenységben. Sok-sok gyűlésen és értekezleten bíráló megjegyzéseket és építő javaslatokat tettek szocialista közösségünk még sikeresebb, sokoldalúbb továbbfejlesztésére. Ebből a szempontból mi nagyon meg lehetünk elégedve. Erre való tekintettel csak az marad számomra, hogy rámutassak társadalmi fejlődésünk néhány legfontosabb irányvonalára és a soron következő feladatokra. Ez az új Szkupstina az új alkotmányban kapott jogkörével a legmagasabb fokú társadalmi felépítmény szocialista fejlődésünk mai szakaszában. E magas ház tagjaira igen nagy felelősség hal, mert az alkotmány nagy jogokat, mégpedig nemcsak törvényhozó jogokat ruház új Szkupstinánkra. Az alkotmány sok végrehajtó kötelezettséget is ró a Szkupstinára, és ezek a legnagyobb fokú erőbevetést követelik meg a képviselőktől, akiknek kötelessége, hogy hasznos tevékenységükkel igazolják hazánk polgárainak, hazánk választóinak bizalmát. Ezt a bizalmat pedig csak akkor igazolhatják, ha szigorúan, alkotmányunk szellemében és a nép érdekében dolgoznak. Ha védelmezik azokat az érdekeket és jogokat, amelyeket új alkotmányunk biztosít a népnek és minden egyes polgárnak. Meg vagyok győződve, hogy mi mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ebben az új Szkupstinában teljesen az új alkotmány szellemének kell uralkodnia, mert csak ezen a módon valósulhatnak meg rendelkezései társadalmi viszonyunkban, és csak ezen a módon válhatnak rendelkezései tartós érvényű szabályokká, társadalmi életünk szabályozójává. Ha megtartják az alkotmányelveket, a munkaközösségek és az egyes termelők saját érdeküket és az egész társadalom érdekeit is biztosítják. Csak ezáltal lehet elkerülni azt a sok káros jelenséget, amelyek a viharos társadalmi fejlődést rendszerint kísérik. (Folytatása a 2. oldalon)