Magyar Szó, 1963. július (20. évfolyam, 178-208. szám)

1963-07-01 / 178. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Jugoszlávia nemzeti jövedelme körülbelül háromszor akkora, mint a háború előtt volt TITO ELNÖK PROGRAMNYILATKOZATA A SZKUPSTINÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) amelyek gátolják a helyes társadalmi viszonyok kiala­kítását, és ezzel gyengítik a társadalmi közösséget és a társadalmi közösség egysé­gét. Amikor azt mondom, hogy ebben a Szkupstiná­­ban teljes mértékben az új alkotmány szellemének kell uralkodnia, akkor arra gon­dolok, hogy e ház minden egyes tagjának a legaprólé­kosabban meg kell ismer­nie az alkotmány minden rendelkezését, és munkájá­ban be kell tartania ezeket a rendelkezéseket. Csak így várhatjuk el, hogy az alkot­mány polgáraink számára is a legfőbb törvény lesz, és ők is a legfőbb törvényként tisztelik. Mert nincs rosz­­szabb annál, mint elveszteni a nép bizalmát, nincs rosz­­szabb, mintha a vezető ál­lásban levő személyek, akik kötelesek példát mutatni a törvények alkalmazásával és a törvényesség tiszteletben­­tartásával, maguk szegik meg a törvényt és a törvé­nyességet. Polgáraink nagy lelkese­déssel üdvözölték az új al­kotmányt, amiről az alkot­mánytervezet széles körű né­pi megvitatása is bizonysá­got tett, és most joggal el­várják, hogy ennek a doku­mentumnak ereje érvényre jut társadalmi életünk min­den területén. Tekintetük természetesen elsősorban fe­lénk, vezetőkre irányul, lát­ni akarják, hogyan viszo­nyulunk mi az új alkotmány­hoz, végrehajtjuk-e követke­zetesen és tiszteletben tart­juk-e elveit. Azt hiszem, a választók eszerint is fogják megítélni és értékelni az eb­be a Szkupstinába és a töb­bi hatalmi szervbe és társa­dalmi önigazgatási szervbe választott képviselőik ráter­mettségét és értékét. Az alkotmány nem ölel­hette fel egészen részletesen mindennapos életünk és te­vékenységünk sok kérdését. Sőt mi több, ezeket a kér­déseiket törvényeink és más jogszabályaink sem ölelhetik fel, de társadalmi fejlődé­sünk folyamatában szüntele­nül munkálkodnunk kell és mindennapi életünkben szo­cialista öntudatunkkal szün­telenül fel kell ölelnünk ezeket a kérdéseket, ame­lyeket közösségünk érdekei diktálnak, amelyeket a kö­zösségünk egységéért és szüntelen erősítéséért viselt gondunk, az emberről, a ter­melőről, az egyes polgárról, a munkaközösségekről viselt gondunk vet fel. Szocialista öntudattal leküzdhető és le is kell küzdeni a különféle ellentmondásokat, amelyek a mi szocialista fejlődésünket is kísérik, főiképpen , akkor ha ezek az ellentmondások szubjektív tényezőkből fakad­nak. Képviselő elvtársak és elv­társnők! Ha ma visszapillantunk az elmúlt tizennyolc évre, ha visszapillantunk a háború utáni Jugoszláviára, illetőleg arra, amit a romboló háború és az ország megszállása örö­kül hagyott ránk, és ha az akkori állapotokat összeha­sonlítjuk a mai Jugoszláviá­val, akkor teljes joggal ál­líthatjuk, hogy hazánk min­den tekintetben újjászüle­tett. Az új Jugoszlávia sok-sok kín, sok-sok és sokféle ne­hézség árán született. Min­denfelől akadtak jósok, akik azt mondták, hogy nem fog sikerülni úgy felépítenünk hazánkat, hogy életképes le­gyen, akik azt jósolták, hogy az ország több nemzetiségű összetétele miatt nem le­szünk képesek megóvni né­pünk egységét stb. És lám, mi a valóság ma? Kiküszö­böltük a háború borzalmas következményeit. Az elmúlt tizennyolc háború utáni év alatt szerencsésen átvészel­tünk hallatlan nehézségeket és akadályokat. Az egykor elmaradt országban, amely­nek nemzeti kincseit külföl­di kapitalisták használták ki, miközben a nép nyomor­ban sínylődött, erős ipart teremtettünk, és egyre kor­szerűbb mezőgazdaságot te­remtünk. Erőteljes szocialis­ta országot teremtettünk, amely szilárdan áll dolgo­zóink önigazgatásának alap­ján, a nemzeti kérdés he­lyes megoldásával betono­zott népi egység alapján, a­­mely biztosította, hogy min­den nép önmagát igazgatja köztársasága keretében és mindannyian együtt igazgat­ják a Szövetséget, amelyet ez a magas ház személyesít meg. Szocialista közössé­günk szilárd egységes alap­jai ma a szabadság, a biz­tonság és a békés szocialista fejlődés biztosítéka, biztosí­téka a szocializmusnak, né­peink egyetlen biztos útjá­nak a közös, nagy és boldo­gabb jövendő felé. Habár nem szándékozom részletesen kifejteni eléggé ismert sikereinket, röviden mégis kitérnék hazánk rop­pant gyors anyagi fejlődésé­re, főképpen iparunk és egyes más gazdasági terü­letünk fejlődésére. Jugoszlávia nemzeti jöve­delme ma körülbelül három­szor akkora, mint a háború előtt. Az ipari termelés, amely a nemzeti összjövede­lemnek körülbelül a felét szolgáltatja, ötször akkora, mint a háború előtt. A mező­gazdasági termelés az el­múlt ötéves időszakban át­lagban 50 százalékkal volt nagyobb, a háború előtti tíz­évi átlagnál, a szocialista szektoron a mezőgazdasági termelés ebben az időszak­ban több mint a háromszo­rosára növekedett. Hasonló eredményeket értünk el min­den más gazdasági területen is. A lakosság gazdasági-szo­­ciális összetételében, a fog­lalkoztatottak szakképzettsé­gében stb. is nagyarányú változások történtek. A há­­ború előtti 25 százalékhoz képest a nem mezőgazdaság­gal foglalkozó lakosság ma több mint az összlakosság­­nak a fele. Miközben a há­ború előtt körülbelül 300 000 ipari munkás volt az ország­ban, ma társadalmi szekto­runk 3 200 000 embert foglal­koztat, és ezek közül körül­belül 1 200 000 ipari munkás. Külkereskedelmünk is je­lentős mértékben bővült, ha­bár még mindig van megle­hetősen sok fogyatékossága, és lényegbevágóan megvál­tozott helyzetünk a nemzet­közi áruforgalomban. Csak a legutóbbi hat esztendő alatt árukivitelünk megkét­szereződött és összetétele annyira megváltozott, hogy mindinkább a fejlett orszá­gok kivitelének sajátosságai adják meg jellegét, összki­­vitelünk háromnegyed része ma az iparból ered, és­ en­nek körülbelül ,a fele ma­gas fokúan kimunkált áru, a háború előtti 5 százalékhoz képest. Tito élete beleszövődött minden győzelmünkbe Vida Tomsic beszéde A Szövetségi Szkupstina együttes ülésén Vida Tomsic indokolta meg ötven képvise­lő és a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága nevé­ben beterjesztett indítvá­nyát, hogy a Szkupstina Ti­to elvtársat válassza meg a köztársaság elnökévé. Vida Tomsic a következő beszéd­del indokolta meg az indít­ványt. Elvtársak és elvtársnők! Azt a rendkívül megtiszte­lő feladatot kaptam, hogy ötven képviselő és a Jugo­szláv Dolgozó Nép Szocialis­ta Szövetségének Szövetségi Bizottsága nevében azt in­dítványozzam, hogy Josip Broz Tito elvtársat válasz­­szák a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nökévé. Engedjék meg, hogy elő­ször felolvassam azt a leve­let, amelyet a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizott­sága június 28-i üléséről a Szövetségi Szkupstinához in­tézett A levél így szól: A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Szövetségi Bizottsága az al­kotmány rendelkezései sze­rint és alkotmányadta jogai alapján, azzal a kívánsággal áthatva, hogy minél teljeseb­ben kifejezésre juttassa ha­zánk valamennyi polgárá­nak általános és osztatlan hangulatát, és eleget tegyen szocialista közösségünk egy­re lendületesebb fejlődése po­litikai érdekeinek és sokol­dalú társadalmi szükségletei­nek, abban a szilárd meg­győződésben, hogy ez a kez­deményezése ugyanezeket az érzéseket és egyhangúságot vált ki e magas ház tagjai­ból, azt indítványozza, hogy a Szövetségi Szkupstina a most kezdődő választási idő­szakra is Josip Broz Tito I elvtársat válassza meg a köz­társaság elnökévé. . . Semmilyen alkalmi beszéddel, sem az ilyen alkalmakkor szo­kásos életrajzi adatf­elsorolássá, nem lehet kellőképpen hangsú­lyozni milyen nagy jelentősége van Tito’elvtárs személyének és tetteinek forradalmunkra, éle­tünkre, jövőnkre. Tito életrajza egybeforr, történelmünk néhány leggyümölcsözőbb évtizedével. Szelleme és merészsége r­áütötte bélyegét a munkásosztály és a testvéri jugoszláv né­pek minden vívmányára, minden vívmányra, amely valóságunkat alkotó szo­cialista korszakba alakította. Ti­to élete beleszövődött népi fel­szabadító háborúnk és szocialis­ta forradalmunk minden győzel­mébe, szocialista építőm­unkánk minden nagy vállalkozásába, gyökeres társadalmi átalakulá­sunkat kísérő m­iden humánus és nemes elgondolásba, a szabad­ságért, a jobb és a boldog éle­tért harcoló összes népekkel va­ló barátság és együttműködés­­ minden emberszerető kezdemé­­­nyezésébe, beleszövődött minden erőfeszítésbe, amelyet hazánk és népeink az egész világon tesz­nek a béke védelmében a há­ború gyökeres kiküszöböléséért, és ezáltal Tito élete szántunkra a forradalmi nemzedékek haladó törekvéseinek szintézise, az em­­­­beriség nagy eszményeiért, a szo­cial­izmusért harcoló öntudatos harcosok jelképe lett. (Nagy taps.) Ezért a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének szövet­ségi bizottsága azt indítványozza, hogy a Szövetségi Szkupstina újra Josip Broz Titót válassza meg a köztársaság elnökévé A fenti javaslatot ötven kép­viselő írta alá: Aleksandar Ran­­kovlc. Miha Marinko. Diuro Pu­­car. Edvard Kardeli. Svetozar Vukmanovic. Vladimir Bakarlc. Krszto Popivoda. Jov?n Ve^eli­­nov. Jakov B'azevic Lazar Ko- Lsévsttki. Veliko Vlahovic Krsz­­te Crvenkovczki. I>obrivo1e Ri­­dosavljcv1c. Kf'szte Marknv^zikt. Petar Stam»-H>úc. JagUka smro­­vic. Nikola Ljubicic. dr Mariján More’J. Tomislav BadoVnae. Omci Bahrl. s^rgej Kraigher. Mara Nareva. Osman Karabego­­vic. Dusán Vukotic. Djoko Paj­­kovic Antun Pavlinic. Mitre Mi­­novszki. Rodoljub Colakovic. Va­lentina Tomlje. Veljko Zekovic. Hasani Sinan. dr. Josip Bmcic. Blagoje Talevszki, Ibrahim Ima- movie. Vukosava Micunovic, Ni­kola And rí c. Olga Vrabic. Zvon ko Brkii:, jVTIcitin Moraca, Baj­iam Gólja, dr. Radmila Stoja­­novio. Rato Dugonjic, Milka Mi­­’iie. Sót: Pá' Р.гјка Zecevlc, Mi­­“os Zekic. ár. Híja Djuricic, Bős xo SüjegGY’C és én. Amikor ezt a javaslatot a Szö­vetségi Szkupstina elé terjesz­tem, úgy érzem, hogy gyenge еч­­felesleges minden további szavam, hiszen Tito elvtárs elnöki j­elölését népszavazás-szerűen elfogadta egész népünk, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság új alkotmányának megvitatása alkalmával, és ezt a jelölést tün­tetően megerősítette a legutóbbi válaszásokon. Nem kételkedem abban, hogy a Szkupstina elfo­gadja ezt az indítványunkat, és ezzel teljesíti dolgozóink és ösz­szes polgáraink várakozását. Vida Tomsic beszédét a képvi­selők lelkes tapssal üdvözölték A képviselők kézfelemeléssel szavaznak Aleksandar Rank­ovicra Hétfő, 1963. július . Évente több mint 100 003 lakás épül A termelőerőik növelésével és társadalmunk anyagi alap­jának erősítésével lehetőség nyílott számunkra, hogy fo­kozatosan és szüntelenül ja­vítsuk az életfeltételleket, e­­meljük dolgozóink életszín­vonalát, és előmozdítsuk a társadalmi szolgálatokat. A lakosság reális személyi fo­gyasztása csak a legutóbbi hat év a­latt körülbelül 50 százalékkal, illetőleg lakoson­ként körülbelül 44 százalék­kal növekedett. Az utóbbi é­­vekben évente több mint száz­ezer lakás épült. Jóval kibő­vült az iskolahálózat és a többi közoktatásügyi és mű­velődési intézmény hálózata. Ma körülbelül 3,5 millió gyer­mek, ifjú és felnőtt, vagyis hazánk minden ötödik lakosa iskolába, vagy valamilyen más művelődési intézménybe jár, úgyhogy most azok közé az országok közé tartozunk, amelyek a leg­tágabb lehetőséget nyújt­ják az iskolázásra, a ta­nulásra. Évente körülbelül 45 000 tanuló végez középis­kolát, és körülbelül 20 000 kü­lönféle szakmájú magas szak­képzettségű szakértő kerül ki az egyetemekről és a főisko­lákról. A tudományos kutató­­intézetek fejlesztésében is je­lentős eredményeket értünk el. Alaposan bővül az egész­ségügyi intézmények hálóza­ta. Az egészségbiztosítási rendszer majdnem az egész lakosságot felöleli. Társadal­mi közösségünk óriási anyagi eszközöket fordít a társada­lombiztosításra. Csak a múlt évben körülbelül 420 milliárd dinárt, vagyis nem­zeti jövedelmünknek több mint 12 százalékát fordítot­tuk erre a célra. A termelőerők növelésével párhuzamban szüntelenül fej­lesztettük és erősítettük az új társadalmi viszonyokat. Tár­sadalmi és gazdasági építé­sünk kezdetétől fogva ezt az irányvonalat követtük, és ez összhangban volt azzal, hogy a szocializmus építése az a­nyagi fejlődés mellett humá­nus demokratikus viszonyok bevezetését is jelenti, a dolgo­zók olyan helyzetének bizto­sítását jelenti, amelyben a ki­zsákmányolástól felszabadul­va egyúttal anyagi és társa­dalmi életének közvetlen igaz­gatója is lesz. Ezen az ala­pon építettük ki az önigaz­gatási rendszert a gazdaság­ban és a közszolgálatokban. Egyúttal kibővítettük az örv­igazgatás jogkörét, feladatkö­rét és anyagi alapját, és ez­zel egyben erősítettük az ön­igazgató szervek szerepét és felelősségét. Az önigazgatás egyre újabb és fejlettebb for­máit alakítottuk ki és fejlőd­tek a társadalmi igazgatás e­­gyéb formái is. Ezáltal ma már társadalmi életünk min­den területén felöleli az ön­­igazgatási rendszer. A mun­kásönigazgatás és a társadal­mi önigazgatás egész társa­dalmi és gazdasági fejlődé­sünknek alapja, illetőleg a társadalmi ügyeik igazgatásá­nak legtöbb formája lesz. Mi­lyen széles körű az önigaz­gatási gépezet, abból is kivi­láglik, hogy ma körülbelül­ másfél millió személy vesz részt a különféle társadalmi önigazgató szervek munkájá­ban, az ország anyagi és tár­sadalmi életének közvetlen igazgatásában. Szocialista de­mokratikus rendszerünk le­hetővé teszi, hogy széles kör­ben érvényesüljön a polgárok befolyása a hatalmi szervek munkájában és a többi közös szük­­séglet megoldásában, és az új alkotmány életbelép­tetésével ez még jobban ér­vényesülni fog. Szocialista fej­lődésünk eredménye abból is kiviláglik, hogy nemzeti jö­vedelmünknek körülbelül 80 százalékát ma a gazdaság tár­sadalmi szektora szolgáltatja. Ezek az eredmények annál jelentősebbek, mert sajá­t erő­feszítéseink árán, főképpen saját anyagi és emberi erő felhasználásával értük el ő­­ket. Egyúttal a legjobban iga­(Foltgatás a 4. oldalon)

Next