Magyar Szó, 1963. szeptember (20. évfolyam, 240-269. szám)
1963-09-01 / 240. szám
HALAI* A FASIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! ARA 20 DINAR Ш&•́ Sió: XX. évf. 240. (5838.) szám :: • •••!••• ••••••••••••••••••*•■ ■■■■■•• •••••• •••••• Vasárnap, 1963. szept. Ilííj. Tito elnök az Interparlamentáris Unió értekezletén A szervezet eddigi legtömegesebb összejövetele Makso Bace nyilatkozata szkupstinai tudósítónknak Makso Bace, az Interparlamentáris Unió szeptember 12-én Belgrádban tartandó 52. értekezletét előkészítő bizottság tagja szkupstinai tudósítónknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az értekezletet Tito elvtárs, a JSZSZK elnöke nyitja meg, és üdvözli a világ minden részéből, 57 országból összejövő képviselőket. A szervezők 700 képviselőt várnak. Az értekezlet 1902, a szervezet megalakulása óta most lesz a legtömegesebb. A Jugoszláv Televízió közvetít majd a plenáris ülésekről. Az első küldöttségek már érkeznek. Az impozáns összejövetelre már eddig is jelentős előkészületeket tettek. A parlamenti csoportokat kimagasló személyiségek, képviselőházi elnökök vagy alelnökök vezetik. Először történik meg, hogy egyes küldöttségek, például az amerikai és a brit, rekordszámú képviselőből állnak, több mint 70 tagot számlálnak. Makso Bace kijelentette, hogy a küszöbönálló értekezletet azért tartják éppen Belgrádban, mert egyrészt hazánk szkupstinája már évek óta tett ilyen javaslatot- de mivel más országok is érdeklődnek, az értekezlet részvevői minden esetben külön tárgyalnak arról, hogy hol tartják legközelebbi összejövetelüket. Szokatlan lenne, ha egy nemrég fölvett tagállam jelentkezne az értekezlet megszervezésére. Jugoszlávia, az első világháború előtti Szerbia által 1902 óta tagnak tekinthető, tehát az Unió legrégibb tagjai közé tartozik. A háború után igen tevékenyen részt vett a szervezet munkájában, az utóbbi időben pedig szkupstinai képviselőink ugyancsak kivették részüket a vitákban, sokszor ismertették álláspontjaikat. Makso kötelességgeace véleménye szerint nagyszerű gondolat volt "vállalkoz oldalon éni az értekezlet megszervezésére. Az időpont is nagyon kedvező, mert — jóllehet három évvel ezelőtt Brüsszelben volt a szervezet (50. jubileumi) értekezlete — azon csak 51 ország képviselői vettek részt. Már eddig 57 ország képviselői jelentették be részvételüket, de ez a szám még növekedhet. Az ilyen nagyarányú érdeklődéshez mindenképpen hozzájárult Jugoszlávia népszerűsége és politikája is, amely kisebb-nagyobb problémák rendezésében elfoglalt álláspontjával úgyszólván évtizedek óta tántoríthatatlanul pozitív irányt mutat a világproblémák rendezésére. Marise Bace kiemelte, hogy elsősorban a tömbpolitikát elítélő, a koegzisztencia szükségességét hirdető és az el nem kötelezettség irányvonalát szorgalmazó politikára gondol. Nyilvánvaló, hogy napjainkban, amikor a nemzetközi feszültség csökken, hazánk politikája bizonyos mértékben közvetett és közvetlen elismerést kap. Bace véleménye szerint a sok országból érkező képviselők nagy száma is azt bizonyítja, hogy a nemzetközi politikai helyzet javuló irányzatú. Az Interparlamentáris Unió egyike a legrégibb nemzetközi szervezeteknek. Tevékenységének célja önkéntes alapon tömöríteni a parlamenti küldöttségeket, mégpedig bizonyos szempontból két vonatkozásban. Maga az Unió, a parlamenti képviselők önkéntes szervezete. Az Unió országos csoportjainak megalakítása nem hivatalos jellegű, nem tartozik az állami ügyekbe, hanem önkéntességen alapul a szervezetbe való tömörülés is, önkéntes olyan értelemben is, hogy (Folytatása a 8. oldalon) Azon vagyunk hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon alkalmazza a marxizmus-leninizmust Újraélednek a falusi kiskirályok hajlamai — panaszkodott a héten egy telecskai olvasónk, és aprólékosan leírta az Elektrovojvodina ottani pénzbeszedőjének önkényeskedését és furfangjait. Aztán arról számolt be, hogyan próbált barátai és ismerősei tanácsára orvoslást találni ügyére a vállalat zombori igazgatóságán, mielőtt hozzánk fordult volna. Íme, panasza dióhéjban: a pénzbeszedő, ha kasszírozáskor nem talál otthon senkit, „másodszori kiszállásra” száz dinár kiszállási díjat számol fel, vagy kikapcsolja az áramot. Szomszédtól nem fogadja el a pénzt, csak személyesen tárgyal a címzettel. Nyáridőben pedig — szól tovább a levél — a lakosság korán reggel indul munkába, s nem maradhat valaki egész nap otthon, hogy a pénzbeszedőt várja. Nála is kikapcsolták a villanyt. Erre panaszt tett a vállalat zombori igazgatóságán. Mindent egybevetve, ennyit ért el. Augusztus 19 óta megvonták tőle az áramot. „Jöjjön máskor, most sok dolgunk van a vihar miatt”, tanácsolták neki, és végül egy szellemeskedő megnyugtatásfélét is kapott: „A háború előtt a pap volt az isten a faluban, most meg a villanyszerelő". Nem volt idő hozzá, hogy a levél vétele után valaki jobban utána járjon a dolognak. Ezért a névvel aláírt levelet közöljük csak (mai OR levelek rovatunkban a 18. oldalon), és kirívóságánál fogva ezen a helyen is megemlítjük anélkül, hogy véleményt, kommentárt fűznénk hozzá, vagy valamilyen következtetést vonnánk le belőle. Mindenképpen jobb lenne, ha előbb a telecskai áramfogyasztók és a községbeli tényezők szólnának hozzá, vizsgálnák meg a dolgot, kiváltképpen pedig a zombori Elektrovojvodina. Mert szerfelett különös és visszás a pénzbeszedő viszonya a fogyasztóközönséghez. Munkakörét, enyhén szólva, furcsán értelmezi. A zomboriak elutasítása és szellemeskedése viszont lehet, hogy találó, és illusztrálja a vállalat meg a fogyasztó viszonyát, de talán mégsem azonos azzal a feladattal, amit a közösség az Elektrovojvodinának szánt. Mindenki tudja, hogy a vállalat és a lakosság érdekei végeredményben közösek, s hogy egyiknek is, másiknak is a minél harmonikusabb viszony kialakítására kell törekednie. Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaki valamilyen isten lehet a faluban, és hogy az egykori falusi kiskirályok hajlamait, allűrjeit manapság még bárhol eltűrik. St. A. Tito elnök beszédét mondja a velencei nagygyűlésen. Mellette hagyományos bányászegyenruhában Hruscsov szovjet miniszterelnök. Hruscsov miniszterelnök velenjei beszédének befejező része Az alábbiakban közöljük Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP első titkára, az SZSZKSZ minisztertanácsa elnöke velenjei beszédének befejező részét: „Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy ne ismételjem meg azt, amit bányájuk munkástanácsának díszülésén mondottam, amikor tiszteletbeli bányász címét adományozták nekem. Annál is inkább, mert beszédemet a rádió és a televízió is közvetítette. Nem akarom önöket ismétléssel fárasztani, csak annyit akarok mondani, hogy nagyon hálás vagyok azért a megtiszteltetésért, amelyben részesítettek, amikor közösségük tiszteletbeli tagjává választottak. Örömmel hallgattam Tito elvtárs beszédét, és szeretném megköszönni kedvező véleményét az SZKP, a szovjet kormány és az egész szovjet nép tevékenységéről. Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs beszédében a szovjet—jugoszláv viszonyról mondott. Sokat beszélgettünk Tito elvtárssal és a JKSZ vezetőivel. Jóleső érzés megállapítani, hogy a megbeszéléseken kifejezésre jutott a kölcsönös bizalom, és azonos álláspontra jutottunk a tárgyalt kérdésekben, országaink kapcsolatait és nemzetközi politikát illetően egyaránt. Ez érthető is. A szovjet és a jugoszláv kommunisták álláspontjában nem lehet lényegbevágó ellentmondás, mert mindkét ország szocialista. Közös céljaink és közös érdekeink vannak az imperializmus ellen a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban. Minden ország munkásosztályának és kommunista pártjának legfőbb feladata a kapitalizmus elleni harcban, hogy kiragadja kezéből a hatalmat, megszilárdítsa a proletariátus diktatúráját és kiépítse a szocializmust. Mi, a Szovjetunióban már megoldottuk ezeket a feladatokat. Jugoszlávia munkásosztálya szintén megoldotta a hatalom elhódításának feladatát, és sikeresen építi a szocializmust. Ezért nem lehet ellentmondás közöttünk, meg a jugoszláv kommunisták között. Most még valamit a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjainkról, elsősorban a kapitalista országok munkásosztályának a győzelemért, a hatalom megszervezéséért és a szocializmusra való áttérésért folyó harcához adott segítségünkről. Meggyőződésem, hogy ezekben a kérdésekben is egyazon állásponton vagyunk. Amellett vagyunk, hogy országaink egyesítsék erőfeszítéseiket az imperializmus ellen, a világbékéért vívott harcban. A kapitalista országok munkásosztályának feladata, hogy fokozza az osztályharcot a monopoltőke ellen, hogy a termelőeszközök és a munka termékei a nép kezébe menjenek át, a szocialista országok feladata pedig az, hogy hozzájáruljanak a munkásosztály nemzetközi méretű győzelmeihez elsősorban azzal, hogy eredményesen építik a szocializmust és a kommunizmust, tettekkel bizonyítják be az új rendszer előnyét, hogy megmutassák, mire képes a munkásosztály amely kezébe ragadta a hatalmat. Hogyan teljesíti pártunk ezt a nemzetközi (Folytatása a 8. Üzembe helyezték a Moszkva-Washington „forró drótot" A TASZSZ hírügynökség jelentette, hogy tegnap moszkvai időszámítás szerint 11 órakor üzembe helyezték a Moszkva—Washington közt létesített közvetlen távíró összeköttetést, az ún. forró drótot. Az erre vonatkozó megegyezést a két ország képviselői június 20-án írták alá Genfben. A Legfelsőbb Szoft külügyi bizottságai jóváhagyták az atomcsend-egyezményt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mindkét házának külügyi bizottságai egyhangúlag elfogadták a minisztertanács javaslata a légköri, világűri és víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltására vonatkozó szerződés becikkelyezéséről. Másfél órás vita után, a bizottságok tagjai elhatározták, hogy javasolják a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének a részleges atomcsend-szerződés becikkelyezését. Eddig 86 ország csatlakozott az atomcsönd-egyezményhez Az AP hírügynökség értesülése szerint, Washingtonban már 86 ország csatlakozott az atomcsönd-egyezményhez. A legújabbak:Marokkó, Dél-Korea, Nepál és Felső-Volta.