Magyar Szó, 1964. március (21. évfolyam, 60-90. szám)
1964-03-01 / 60. szám
onal Nyugdíj gazdasági alapon Edvard Kardelj felszólalása az új nyugdíjrendszer tételeinek szkupstinai vitájában A Szövetségi Tanács és a Népjóléti Egészségügyi Tanács pénteki ülésén az új nyugdíjrendszer alaptételeinek vitájában EDVARD KARDELJ, a Szövetségi Szkupstina elnöke is felszólalt. Bevezetőjében hangsúlyozik, hogy a javasolt tételeket megbízható alapnak tekinti a nyugdíjbiztosítási törvény tervezetének megvitatására. Mégpedig elsősorban azért, mert ezek olyan alapelveket tartalmaznak, amelyek nyugdíjbiztosítási rendszerünkbe bevezetik a társadalmi-gazdasági viszonyokat, és sokkal inkább összhangban vannak a társadalmi önigazgatás lényegével, mint eddigi nyugdíjrendszerünk elvei. A nyugdíjazásban nem arról van Kardely elvtárs ezután azt a nézetét fejezte ki, hogy nem mehetünk el olyan messzire, hogy nyugdíjbiztosítási kiadásokkal terheljük a dolgozókat, mert ez leszerelné őket, és arra törekednének, hogy korán nyugállományba kerüljenek. Ez viszont ellenkezik azzal a törekvésünkkel, hogy növeljük a termelést és a termelékenységet. A nyugdíjbiztosítási rendszer fejlesztésében két tételből kell kiindulni. Az egyik az az alapvető cél, hogy a dolgozó egyre kedvezőbb életkörülményeket kapjon, mert nekünk nem az az eszményünk, hogy fiatal nyugdíjasokat teremtsünk, hanem az, hogy az ember minél tovább dolgozzon, minél tovább munkaképes legyen. Ezért egyre kedvezőbb munkafeltételeket kell kialakítanunk, hogy a dolgozó munkaképes legyen és megmaradjon a munkakedve. Ilyen intézkedés például a hétórás napi munkaidő, az anya- és gyermekvédelem, a társadalmi élelmezés megszervezése és az életszínvonal megfelelő emelése. További fejtegetéseiben Kardelj elnök a szolgálati idő meghosszabbítás® mellett szólalt fel, annál is inkább — mert mint mondotta — a dolgozók szabadon szó, hogy a társadalom valamit ad valakinek, a nyugdíjazást nem lehet kizárólag szociálpolitikai intézkedésnek tekinteni. Természetesen kellő gondot kell fordítani a munkafolyamatban ma meglevő különbségekből származó sürgető problémáknak, de a nyugdíjrendszer mégiscsak azt jelenti, hogy a dolgozók önmagukat biztosítják, önmaguk biztosítanak nyugdíjat maguknak. A nyugállomány tulajdonképpen a munkaviszony folytatása, megválaszthatják, hogy mikor és milyen feltételekkel vonulnak nyugdíjba. A mai helyzethez képest ez haladást jelent anyagi szempontból és nincs káros hatással a dolgozókra. Természetesen varnnak a múltból örökölt problémák, az egyenlőtlen jövedelemszerzési feltételek, a túl nagy különbségek a személyi jövedelmekben stb. hangban. Ez kétségtelenül hosszabb időt kíván, és nem valósítható meg máról holnapra. A tételekettekintsük kötelezettségünknek és nem valamilyen távoli célnak. Kardely elvtárs véleménye szerint azonban a tételekben foglalt elvek megvalósítására még nem biztosítottuk az összes feltételeket, és a vita még korántsem fejeződött be. Konkrétan és sokoldalúan meg kell tárgyalni az új nyugdíjrendszer anyagi alapját is. A régi nyugdíjak nem maradhatnak a mai szinten A nyugdíjrendszer továbbfejlődésével kapcsolatban Edvard Kardelj hangsúlyozta, hogy az ország politikai fejlődése bizonyára meg fogja követelni, hogy emeljük a nyugdíjak eintjét, mert nem szabad megtörténnie, hogy a régi nyugdíjak megmaradnak ugyanazon a szinten, miközben az új nyugdíjak szintje emelkedik. Az is röppent fontos, hogy a társadalom milyen módon viszi közelebb a nyugdíjbiztosítási alapokat a fentebb említett elvekhez. Tulajdonképpen arról van szó, hogy megfelelő formát kell találni a nyugdíjalap és a társadalom közötti elszámolás megejtésére, olyan elszámolási formát, amely keltő anyagi biztonságot nyújt a nyugdíjalapnak, és lehetővé teszi önálló tevékenységét. Ha elérjük ezt a célt, akkor a nyugdíjbiztosítási alapok valóban önállóan fejlődhetnek mindennemű politikai beavatkozás nélkül, és teljes felelősséget viselhetnek munkájukért. Nem szabad túlterhelni a biztosítási alapokat Edvard Kardelj, a Szövetségi Szkupstina elnöke beszédet mond a Szövetségi és Népjóléti Egészségügyi Tanács péntek esti együttes ülésén A nyugdíjbiztosítás tételeinek megvalósítása nem távoli cél, hanem kötelezettség Kardeli elvtárs a továbbiakban néhány szociális kérdést is felvetett, amelyeket az új biztosítási rendszer keretében meg kell oldani Rendkívül fontosnak tartja, hogy milyen mértékben önállósulnak a nyugdíjalapok és mennyire lesznek képesek a dolgozók harcolni a kölcsönös támogatásért és a kölcsönös szociális segélyezésért. Az a leglényegesebb, hogy határozottan az új rendszer alkalmazására törekedjünk, de egyúttal a szükséges hatóeszközöket is előirányozzuk, különféle problémák megoldására az új rendszer szellemében és azzal össz- Váratlan kérés re állt a meghívón, hogy közügy. .Tehát közügy? Névre szóló meghívót kapott. A közügyek azóta az eset óta nem érdekelték. Most is arra gondolt, hogy szemfényvesztés az egész. Nem megy el. Délutánig valahogy csak elvolt. Estefelé valami nyugtalanította. Mégiscsak el kellene menni. Aztán arra gondolt, lesznek ott elegen az utcából. Majd megmondják, hogy a levezető csatorna bedugult. A villany nem ég a sarkon. Jószágmérleg is kellene, mert a szomszéd faluban nagy a mázsapénz... Az előadó szépem beszélt. Utána felszólaltak többen is. Ha már a község terve, akkor legyen benne minden, amire szükség van. Az se kiskutya, hogy ezen a környéken nincs adóhátralékos. Tehát jogos a kívánság. A községi mázsát azonban senki sem említette a felszólalók közül. Mégiscsak jó,hogy eljött, hiszen neki kellett indítványoznia. Már be akarták fejezni a gyűlést, amikor valaki felállt és kérdezett valamit. Nem is kérdés volt, hanem kérés. Arra kérte a jegyzőkönyvvezetőt, hogy olvassa fel az indítványokról készült jegyzeteit, nem maradt-e ki valami. A jegyzőkönyvvezető meglepődött, majd bevallotta, hogy nem jegyzett fel mindent, de eszébe jut, és majd megírja mindazt, amit a választók mondtak... Az, aki számonkérte a jegyzőkönyvvezetőtől, hogy mit jegyzett, elmondta, hogy egy alkalommal éjfélig vitatkoztak a városházán egy határozat megfogalmazásán. Végre közelebb kerültek az álláspontok, befejezték a tanácskozást. Elindultak haza. Amikor az épületből kiléptek, a hirdetőoszlopra már ragasztották azt a kinyomtatott rendeletet, amelyet néhány perccel előbb fogalmaztak meg. Akkor hazafelé menet úgy érezte, kár volt az éjszakáért. Valahogy most is úgy érzi, hogy kár volt a gyűlésen elvesztett időért. No de, ami késik, nem múlik, a jegyzőkönyvvezető talán megfogalmazza, amit mondtak, hiszen elég nagy a feje, a bürokrácia megtestesítője. Csak miért küldenek ki ilyen embert, és még azt válaszolja, hogy a kérdezősködő minden lében kanál. MAGYAR SZÓ Tanármp. 1964. március 1. A nyugdíjbiztosítási alap és a társadalmi munkatermék aránya Kardelj elnök ezután azt a nézetét fejtette ki, hogy a további munkában három dologra kell gondot fordítani. Először arra, hogy a nyugdíjbiztosítási alap és a társadalmi termék növekedése meghatározott arányban legyen. Ez nem lehet gépies arány, ilyesmi lehetetlen, hanem a nyugdíjbiztosítási önigazgató szerveknek kötelessége, hogy anyagi eszközöket ruházzanak a társadalmi gazdaságba és ezzel lehetővé tegyék a nyugdíjak további növekedését. Másodszor konkrétabban vizsgálat alá kell venni a nyugdíjbiztosítási alap anyagi bázisát és szilárdságát, mert csak így mérhetjük fel a jövendő feladatokat, csak így állapíthatjuk meg a követendő politikát ezen a téren. Harmadszor, ezeknek az elveknek a megvalósításáért vívott harcban minél konkrétabban tanulmányoznunk kell minden lehetséges eltorzulást, amelyek egyenlőtlen, kiegyensúlyozatlan fejlődési feltételeinkben keletkezhetnek, és ha nem is tudjuk teljes egészében megoldani ezeket a problémákat, legalább megoldásuk távlatait kell megnyitnunk a dolgozók előtt. A beterjesztett tételek megemlítik ugyan ezt is, de nem lesz fölösleges, ha ezt még jobban hangsúlyozzuk. Kardeli elvtárs ezután még két, véleménye szerint fontos kérdésre tért ki. Az egyik az önkéntes pótbiztosítás lehetősége. Hangsúlyozta hogy azt helyes elvnek tartja, viszont kellő óvatossággal kell eljárni megvalósításában. A tételek szerint nemcsak a dolgozók, hanem a munkaszervezetek is köthetnek pótnyugdíjbiztosítást. Vajon megengedhető-e, hogy a munkaszervezetek teljes egészükben pótnyugdíjra biztosítsák dolgozóikat? Elosztási rendszerünket még nem tetőztük be, és az ma még lehetővé teszi, hogy a vállalaton belül társadalmi eszközöket pótbiztosításra fordítsanak. Ez természetesen csak a társadalmi alapok rovására történhet, és ha egyszer már kialakul egy ilyen gyakorlat a vállalatokban, akkor azt vívmánynak szerzett jognak, és a pótbiztosítási járulék fizetését épp olyan kiadásnak tekintik, mint a vállalat minden más kiadását. Ez olyan nagy különbségeket okozhat egyes városok és községek munkaközösségei között, hogy nehezen megoldható politikai problémákkal kerülhetünk szembe. Ezért — hangsúlyozta Kardelj elnök — szilárdan és következetesen meg kell maradnunk a személyi pótbiztosítás mellett, vagyis amellett, hogy a dolgozók személyes szerződést kötnek a pótbiztosításról a társadalombiztosító intézettel. Természetesen, ha olyan törvényes formákat lehet találni, amelyek védelmet nyújtanak a fent említett esetleges visszaélésekkel szemben, akkor a munkaszervezetek pótbiztosítását is be lehet vezni. Huszonötezer polgár tárgyalt a Novi Sad-i kommuna társadalmi tervjavaslatáról Hétfőn folytatják a szkupstina ülését A Novi Sad-i kommuna társadalmi és költségvetési tervjavaslatát az idén több mint száz választógyűlésen mintegy 25 000 polgár tárgyalta meg, azaz majdnem kétszer annyi, mint a tavalyi tervjavaslatot, a polgárok javaslatai alapján határoztak az illetékes tanácsok — mondta BORSOS István, a Novi Sad-i községi szkupstina alelnöke. — A gyűléseken elhangzott észrevételek legnagyobb része indokolt, s ez is bizonyítja, hogy a polgárok teljes egészében felmérték az eléjük tárt tervjavaslat irányelveit, és támogatják őket. A tervezés min inkább a gazdaság és a népjólét legégetőbb problémáinak megvitatásán és a kommuna lehetőségeinek felmérésén alapul. A választók elé terjesztett beruházási kereten utólag némi változásokat eszközöltek, lényegesen azonban nem módosították. Érdemes megemlíteni, hogy több választóegységben már évek óta ugyanazokat a javaslatokat teszik — rendszerint apró-cseprő kommunális munkák elvégzését kérik a szkupstinától,—, pedig ezek a helyi közösségek munkakörébe tartoznak. Úgy látszik, a közösségek nem tartanak fenn kellő kapcsolatot e polgárokkal és nem velük együtt határozzák meg a munkatervüket. A szkupstina két tanácsának ülésén Major Nándor újságírót választották meg a tartományi tanügyi és művelődési tanács tagjává, az elhunyt B. Szabó György helyébe. Az ülést hétfőn reggel 8 órakor folytatják a járási szkupstina épületében. b. sz. — A szkupstina szervei csak az irányelveket, a beruházási kereteket szabták meg, a részletes elosztásról NÖVELIK A VLASINAI VÍZI ERŐMŰVEK víztárolóit A vlasinai vízi erőművek az idén 15 millió kilowattórával több villamosenergiát termelnek, mint tavaly. Ezt azáltal értik el, hogy növelik a víztárolókat, többek között a Cememica folyó vizét is bevezetik a víztárolóba. Ez a folyó különösen bővizű a tavaszi hóolvadás és őszi esőzések idején. A folyó vizének elvezetésére csatornát építettek, mely több mint 450 millió dinárba kerül. Ezenkívül még több környékbeli hegyi patak vizét is a tárolókba vezetik. Pár éven belül, ha elkészülnek a munkálatok, a viasinai vízi erőművek további 150 millió kilowattórával növelik termelésüket. (Tanjug) KÖLCSÖNT FOLYÓSÍTANAK ÖT ÚJ VILLANYTELEP építésére A Jugoszláv Beruházási Bankban tegnap közölték, hogy a bank igazgató bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyta a kért hitelek folyósítását öt új villanytelep építésére. Az új villanytelepek évente hárommilliárd 229 millió kilowattóra villamosenergiát termelnek majd. Mivel a villanytelepek építése nagyon sürgős, a bank már tavaly több intézkedést tett a villanytelepek felszerelésének beszerzésére. (Tanjug) - Textilipari tanácskozás A Tartományi Gazdasági Kamara textilipari tanácsa tegnap foglalkozott a vajdasági textilipar fejlesztésének javaslatával. A tartomány textilipara az utóbbi tíz évben megkettőzte termelését, Vajdaság 1962. évi termelésében azonban csak 11,7 százalékkal szerepel. A beruházások igen alacsony szinten mozogtak, az utóbbi tíz évben a gyáripari beruházásból mindössze 6,1 százalékot kapott. A tanács tagjai egyöntetűen megállapították, hogy helytelen régi gépekkel felszerelt új üzemeket felállítani, mert ezek rövid idő alatt újabb beruházásokat igényelnek. A tanács kimerítően foglalkozott a káderképzéssel, amely alaposabb elemzést kíván. IDEÁLIS VAJPÓTLÓ