Magyar Szó, 1964. április (21. évfolyam, 91-120. szám)

1964-04-01 / 91. szám

Szerda, 1964. április 1. MAGYAR SZÓ 3. oldal Gazdasági problémáink a lendületes fejlődésből származnak Intézkedések a termelő vállalatok helyzetének javítására Röviddel külön ülésük befejezése után a Szövetségi Tanács és a Gazdasági Ta­nács Osman Karabegovic elnökletével együttes ülést tartott, és megvitatták a gaz­dasági helyzet alakulását, a piaci helyzetet és az árak problémáját. A vita alapjául szolgáló anyagot, a szövetségi általános gazdasági titkárság elemzései, a szövetségi kereskedelmi titkárság elaborátumát a piacról és a fogyasztásról, és a két tanács­ bi­zottságainak jelentését a képviselők már előbb megkapták. A vita megkezdése előtt Boris Kraigher, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alel­­nöke részletes expozét mondott gazdasági fejlődésünk jellegzetességeiről, a piaci helyzetről, az áralakulásról és a Szövetségi Végrehajtó Tanács intézkedéseiről. Boris Kraigher expozéja Három hónapja annak — mondotta expozéja beveze­tőjében Boris Kraigher, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke —, hogy itt a szkupstinában megvitattuk és elfogadtuk az 1964. évi tár­sadalmi törvényt. A törvény elfogadását fél évnél is to­vább tartó sokoldalú és szé­les körű vita előzte meg. Az 1964. évi társadalmi terv meg Mai problémáink a terme­lés és a kivitel roppant len­dületes növekedésének adott­ságaiban vetődnek fel, és ép­pen gazdaságunk 1963. évi és ez év eleji lendülete még jobban, még nagyobb mérték­ben és gyorsabban kiélezte gazdaságunk problémáit. Boris Kraigher ezután rá­tért gazdasági fejlődésünk legfontosabb problémáinak ismertetésére, miközben hangsúlyozta, hogy a problé­mák sorrendje nem jelenti egyúttal fontosságuk sorrend­jét. A gazdaságunk egyensú­lyával összefüggő mai prob­lémák okait, abban is meglel­hetjük, hogy az állóeszközök­be való beruházások az év első két hónapjában 61 szá­zalékkal meghaladják a múlt év hasonló időszakában esz­közölt beruházások értékét. Ezért fejlődésünk csak akkor lehet szilárdabb, ha megfele­lő módosításokat hajtunk végre a bővített újratermelés rendszerében, és valamivel másként osztjuk el a nemze­ti jövedelmet, és más gazda­sági hatóeszközöket alkalma­zunk. A névleges személyi jöve­delmek nagyjából a múlt év­ben tapasztalt irányzat sze­rint alakulnak. Általában 29 százalékkal haladják meg az első két hónapban a tavalyi januári és februári személyi jövedelmeket. Ebben az idő­szakban a foglalkoztatottak száma 6 százalékkal, a lét­­fenntartási költségek 5 szá­zalékkal növekedtek a múlt év első két hónapjához ké­pest, illetőleg 3 százalékkal 1963. decemberéhez képest. Az anyagi serkentés lendületet vitt a termelésbe A munkatermelékenység növekedése alapján növeked­tek a személyi jövedelmeket szolgáló eszközök, és ezáltal kedvezőbb anyagi feltételek alakultak ki a belső elosztási rendszer tökéletesítésére, ez pedig a maga részéről előse­gítette, hogy a magas fokú termelékenység­­ állandósul­jon. Ez megmutatja, milyen gyors és közvetlen Hatással van a személyi jövedelmek növekedése a munkaszerve­zetek gazdálkodására és irányvételére, és megmutat­ja, hogy éppen a fokozott anyagi serkentés a legered­ményesebb eszköz annak el­érésére, hogy a gazdasági szervezetek irányt vegyenek az intenzív gazdálkodásra, belső tartalékaik nagyobb fo­kú és sikeresebb kihasználá­sára, ez a helyzet azt mutat­ja, hogy a személyi jövedel­mek és a munkatermelékeny­ség alakulásában óriási lehe­tőségek rejlenek a gazdasági eredmények növelésére, vitatásában abból indultunk ki, hogy gazdaságunk, rövid ideig tartó megtorpanás után jelentős eredményeket ért el. Elemzéseinket arra irányítot­tuk, hogy megfelelő intézke­déseket készítsünk elő és te­gyünk a gazdasági fejlődés­ben észlelt bizonyos jelensé­gek káros hatásának meg­szüntetésére, illetőleg enyhí­tésére. A legfontosabb tényező amely megzavarhatná ezt a folyamatot, a létfenntartás költségek növekedése, s ez 1963. végén és 1964. elején gyorsan növekvő irányzata mutat-Boris Kraigher külön ki­tért a húsellátásban mutat­kozó nehézségekre. A piaci nehézségek ellenére — mon­dotta — a húsfogyasztás szüntetettül növekedett, és­pedig 1963-ban átlag 4 kiló-Boris Kraigher ezután az 1963. évi gazdasági helyzet alakulása alapján leszögezte, hogy megbomlott a vásárló­erő és az árualapok egyen­súlya, majd hangsúlyozta, hogy a hitelpolitikával még szigorúbb mércéket kell be­vezetni a gazdasági terveze­tek hitelképességének elbírá­lására, hogy meggátoljuk a hitelpolitika ingadozásának káros hatását, mert az ilyen ingadozások következtében új, pótvásárlóerő jelentkezik a piacon. A továbbiakban kitért a me­zőgazdasági szervezetek hitel­képességére a tavaszi vetés előtt, és kifejtette, hogy a mezőgazdaságban sajátos prblémák vetődtek fel a vesz­teségek fedezésével kapcso­latban. Ezért az illetékes szö­vetségi szervek az 1963. évi zárszámadások alapján meg­kezdték a mezőgazdasági szervezetek gazdasági helyze­tének elemzését. Az első ada­tok szerint a mezőgazdasági szervezetek vesztesége 1963- ban 13 milliárd dinárra nö­vekedtek az előző évi körül­belül 11 milliárd dinárhoz képest, az ipar veszteségei pedig 40 milliárdról 45 milli­­árdra. Ezért a fenti veszteség problémáinak megoldása gaz­dasági politikánk egyik leg­fontosabb feladat 1964-ben. Az új gazdaság­politikai intézkedésekkel kapcsolatban Boris Kraigher rámutatott arra, hogy a termelés gyors növekedésének adottságaiban árdrágító irányzatok jelent­keztek egyik-másik terüle­ten. Emiatt a Szövetségi Végrehajtó Tanács kénytelen volt külön intézkedéseket is tenni a további áremelkedés megakadályozására. Közös akcióval meg kell állítani a létfenntartási költségek emel­kedését. A pillanatnyi hely­zetben elszántan ki kell tar­tanunk amellett, hogy nem engedélyezünk áremelést. Boris Kraigher ezután le­szögezte, hogy a gazdaság hányada a nettó termékből az utóbbi három évben csök­kent, és ez hat arra, hogy a munkaszervezeteket semmi sem serkenti anyagi költségvel, és elérte az évi 37 kilót a városi lakosságra számítva, az idén pedig tovább növek­szik és el fogja érni a 39,40 kilót. Mivel a hústermelés még mindig elmarad a keres­let mögött, továbbá számí­tásba véve a személyi jöve­delmek növekedését, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács bizonyos intézkedéseket tett, és ezek máris megfelelő ered­ménnyel jártak. Többek kö­zött nem egészen egy eszten­dő óta megszűnt a szarvas­marha-állomány csökkenése, jelentős mértékben növeke­dett a sertés- és a baromfi­­állomány, és ez már az év második felében előnyös ha­tással lesz a húsellátásra. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács fontolóra vette prémi­um bevezetését a marhahús­ra a hegyvidéki övezetekben. A vetemény és gyümölcspiac szilárdságát az egész évben fenn kell tartani, mégpedig szerződéses termelés útján. Március 20-áig szerződésben lekötötték a városok és a nagy fogyasztóközpontok az előirányzott mennyiség 70 százalékát e­geik csökkentésére, pedig ez lényegbe vágóan elősegítené az árproblémák megoldását. Véleményem szerint — mon­dotta Boris Kraigher — ép­pen ilyen gazdálkodási körül­mények kialakítása feltétele a helyes és egészséges árpo­litikának. Ugyanez érvényes a beruházási politikára és a bővített újratermelési rend­szerre. Az utóbbi években sok in­tézkedés történt a munka­­szervezetek anyagi helyzeté­nek javítására. Az eszközök elosztásának módosítása egy­részt a szövetség és a többi társadalmi-politikai közösség, másrészt a munkaszerveze­tek között négy féle formá­ban történt: az alapeszközök átértékelése és az amortizá­ció módosítása által, a­­rend-­­­kívüli jövedelemjárulék és a­­ bányászati járulék megszün­tetésével és a szövetségi for­galmi ad­ó megszüntetésével vagy csökkentésével, az ár­­térítmények és a prémiumok módosításával, és végül egyes termékek eladási árának meg­változtatásával. Ezeknek az­­­intézkedéseknek hatékonysá­gát könnyen megállapíthat­­j­juk, ha figyelembe vesszük, hogy a­­szövetség eszközei ez­által csaknem 120 milliárd dinárral csökkentek, miköz­ 1 Az elosztási gépezet töké­letesítésével kapcsolatban fontos feladat a forgalmi adó rendszer felülvizsgálása és kimunkálása. Ez nemcsak a szövetségi forgalmi adóra, ha­nem a községi kiskereske­delmi forgalmi adóra is vo­natkozik, mert­ ennek beve­zetése szintén különböző el­torzulásokat okozott. Az a­­ vélemény alakult ki, hogy­­ elsősorban a késztermékekre­­ kell forgalmi adót kivetni. A Szövetségi Végrehajtó Tanács és a Szövetségi Szkupstina illetékes bizottságai rövide­sen megvitatják az új forgal­mi adórendszer tételeit. Ezenkívül tekintettel a mai­­ piaci helyzetre és egyes vál­lalatcsoportok gazdálkodási feltételeire, a szövetségi szer­vek már javaslatot dolgoz­tak ki meghatározott termék­csoportok forgalmi adójának csökkentésére. • A szövetségi szervek javas­latot készítenek elő, amely szerint a szövetség az alap-­ ipar egyes ágazataiban a szö­­­vetségi jövedelemjárulékot átengedi a vállalatoknak. Megvizsgálják a hitel­­feltételek és anuitások hatását a vállalatokra A Szövetségi Végrehajtó Tanács a legrövidebb időn belül elemzés alá veszi az annuitások hatását és a be­ruházási hitelfeltételek ha­tását a munkaszervezetek helyzetére, a társadalmi terv irányelveinek megvalósítása végett pedig a Szövetségi Végrehajtó Tanács szervei részletesen feldolgozzák a tartalékolás problematikáját, de­ a többi társadalmi-poli­tikai közösség eszközei körül­belül húsz milliárd dinárral növekedtek, és jelentős mér­tékben növekedtek a gazda­ság eszközei is. Ez a politika 1964-ben foly­tatódik, és ezért a költségek növekedését előidéző intéz­kedések ellenére — mint pél­dául a vámtételek és az út­­járulék növelése stb. — mégis elvárható, hogy a fel­sorolt intézkedések folytán némileg javul a gazdasági szervezetek helyzete, hogy a tartalékok minden szinten lehetővé tegyék a gazdaság nagyobb fokú szi­lárdságát és normális műkö­dését. Az árproblematikán kívül szövetségi szervek a bővített újratermelés rendszerének kérdései foglalkoztatják igen élénken a szövetségi szerve­ket. Abból indulnak ki, hogy növelni kell a munkaszerve­zetek részvételét az akku­mulációból, mert ezáltal nö­vekszik a munkaszervezetek szerepe a bővített újraterme­lésben, és csökken a társa­dalmi-politikai közösségek szerepe a­­beruházások pén­zelésében. A készülő javas­latok arra irányulnak, hogy növekedjenek a munkaszer­veztek alapjai, azáltal hogy megszűnik a köztársaságok és a kommunák eddigi része­sedése a vállalati alapokból. Az alapeszközök és forgóesz­közök kamatja továbbra is megmarad, és ez szolgál jö­vedelemforrásul a szövetség és a köztársaságok számára, a kommunák jövedelemfor­rása pedig a személyi jöve­delemjárulék, a közvetett és közvetlen adók lesznek. A vitában elsőnek Ratko SVILAR képviselő szólalt fel. A vasúti járművek beszer­zési nehézségeiről beszélt, aminek véleménye szerint legfőbb oka az, hogy a vas­­útvállalatok nem kötnek ide­jekorán szerződést mozdo­nyok és vagonok beszerzésé­re. Az utóbbi időben — mon­dotta — a vasútvállalatok meggyorsították a vagonok és mozdonyok szállítási szer­ződéseinek megkötését, és véleménye szerint ez az egyet­len lehetséges tartós megol­dása ennek a problémának. Tone BOLE képviselő tetrtó indítványt tett a fizetési­ mér­leg veszteségeinek csökken­tésére, az elosztási viszonyok egybehangolására és a piaci helyzet rendezésére. Vélemé­nye szerint erősebben kivi­telre kell serkenteni azokat a gazdasági ágakat, amelyek eddig is a legnagyobb arány­ban vettek részt a kivitelben, mint például a fémipar és a villamosgép-gyártó ipar. En­nek egyik módja az, hogy az árubehozatalt szorosabban a kivitelhez kötjük. A további­akban egész elosztási rend­szerünk felülvizsgálását in­dítványozta. Végül hangsú­lyozta,­ hogy nagyobb fegye­lemre van szükség a társa­dalmi eszközök felhasználá­sában. A délutáni ülésen Iko MIR­KOVIC nyitotta m­eg a vitát. Leginkább arról beszélt, hogy Crna Gorában ellenőri­zetlenül és minden alapos ok nélkül emelkedtek az élelmi­szerárak. Az áremelkedésre kihatott a szervezetlen és rendszertelen ellátás, továb­bá az árut terhelő forgalmi adó, ezenkívül némelyik vál­lalat is emelte termékeinek árát, és ezáltal tilos módon igyekezett nagyobb kereset­hez jutni. Ennek folytán rop­pant különböző árak alakul­tak ki Crna Gora egyes ré­szeiben. A kalmak árában kilónként 500 dináros kü­lönbség is mutatkozik. Mivel a létfenntartási költségek 53 százalékát az élelmiszerki­adások teszik, ez az áremel­kedés nagyban érinti a dol­gozók életszínvonalát. Ezért szükséges, hogy­ a községi szkupstinák, az ellenőrző szervek, a fogyasztók taná­csai és a társadalmi tényezők sokkal gyorsabban és szerve­zettebben­­ reagáljanak min­den áremelésre. Majda ŠKERBIČ a textil­ipar helyzetéről beszélt. Azt indítványozta,­­hogy a pénz­ügyi titkárság és az általános gazdasági titkárság vizsgál­ják ki, van-e lehetőség a tex­tilipari termékek forgalmi adójának csökkentésére, mert ez lényegesen javítana ennek az iparágnak a hely­zetén. Véleménye szerint mi­nél előbb meg kell kezdeni a textilipar megújítását és­ kor­szerűsítését. Végül némely textilipari­ termék árának ki­igazítását sürgette. Problémáink a termelés és a kivitel gyors növekedéséből erednek A hitelpolitika ingadozása nehézségeket okoz Felül kell vizsgálni a forgalmi adó rendszerét Boris Kraigher A kedvezőtlen gazdálkodási feltételek következménye Đorđe BLAGOJEVIC­ mér­nök, a bosznia-hercegovinai bútoripar helyzetét vázolta és rámutatott arra, hogy ez az iparág még mindig nem, akkumulációképes, főképpen azért, mert nagy beruházási kötelezettségek terhelik. Ezért , azt indítványozta, hogy megfelelő rendelkezéssel hosz­szabbítsák meg a bútoripari beruházási kölcsönök törlesz­tési határidejét. Géza TIKINCKI képviselő a jószágtenyésztés és a jó­szágpiac nehézségeiről be­szélt. Kifejtette, hogy a mai helyzetet­ az okozza, hogy az utóbbi években csökkentek a mezőgazdasági beruházá­sok, k­edvezőtlenek voltak a mezőgazdaság gazdálkodási feltételei, továbbá az ala­csony jószágárak nem voltak összhangban a takarmány árával. Ezeket a nehézsége­ket még fokozta némelyik vágóhíd és kommuna felelőt­len eljárása, amelyek nem kötöttek idejekorán szerző­déseket a jószágtenyésztők­kel, és most felvásárlóik és kupeceik tömegével megbont­ják más vágóhidak és terme­lőszervezetek üzleti kapcso­latait, és szerződéseit és za­varokat okoznak a piacon. Az ilyen eljárás szétzúzza a megállapodott árak rendsze­rét, áremelkedést okoz, és egyben veszélybe sodorja a fogyasztók életszínvonalát. A továbbiakban Géza Tik­­vicki hangsúlyozta, hogy a jószágárakat feltétlenül összhangba kell hozni a takarmányárakkal, meg kell gyorsítani a takar­mánygyárak építését, és sürgősen előírásokat kell hozni a jószág egészség­­védelméről. Ez az utóbbi főképpen a ma­gántermelők szempontjából fontos, mert jószágállomá­nyukat különféle betegségek és ragályok tizedelik. Azon­kívül azt indítványozta, hogy szilárdabb társastermelési vi­szonyokat kell teremteni a társadalmi és a magángaz­daságok között, és szilárd, tartós termelési szerződése­ket fell kötni, mert csak ez nyújt biztonságot a termelés­ben, a feldolgozásban és az értékesítésben.

Next