Magyar Szó, 1964. május (21. évfolyam, 121-149. szám)

1964-05-12 / 130. szám

Redd, 1964. május 12. Nem öncélú búvárkodás és nem egyéni kedvtelés már nálunk a tudományos kutató­munka, hanem szervezett tár­sadalmi tevékenység. Talán éppen az általános figyelem­nek és a sokoldalú segítség­nek köszönhető, hogy ez, a kutatóintézetek csöndes név­telenségében meghúzódó mun­ka közelebb került közössé­günk mostani vagy hosszabb időre szóló követelményei­hez. Kétségkívül nagy ered­mény az, hogy kutatóintéze­teinknek hálózata kiterjedt, és hozzáidomult társadalmi, gazdasági életünk fejlődésé­hez. Ma már hétszer annyi tudós foglalkozik kutatómun­kával, mint öt évvel ezelőtt. S nem bízhatjuk a véletlen­re, hogy kiemelkedik-e egy­­egy tehetséges fiatal az egye­temi hallgatók között, hogy idővel tudós váljék belőle, hanem szervezett módon, az egyetemi oktatás harmadik fokozatának a segítségével készítjük elő a kutatómun­ku­­sök új nemzedékeit. Éppen ez a társadalmi szükségszerűség diktálja, hogy a hétéves tervben a tu­dományos munka előtt álta­lános fejlődésünkkel egybe­hangolt távlatok nyíljanak, és hogy meghatározott helyet kapjanak szocialista közössé­günk életében. Ily módon a társadalmi fejlődés terve nem lehet a sokféle Intézet saját külön-külön tervének egyszerű összegezése, hanem olyan okmány, mely általá­nos országos, vagy még szé­lesebb jellegű feladatokat ál­lít a tudomány elé, hogy ezek konkrét vonatkozásaival egy­­egy meghatározott intézet foglalkozzon. Az ilyen feladatok jellege összetett, és ezért meghatá­rozásuk is sok elmélyülést kíván. Ízelítőül kiragadunk néhány kérdést, hogy meg­mutassuk, milyen körülte­kintéssel kell hozzáfogni még a részletek kidolgozásához is. Elvi kérdéssel kezdjük a mi­lyen legyen a tudomány és a technológia viszonya?! El­képzelhető-e a teljesen füg­getlen tudomány, illetve sza­badna-e teljesen a termelés szolgálatába állítani? Az első kérdés teljesen abszurd, mert a tudomány egy konkrét tár­sadalom függvénye, tehát feladatai is csak ebből indul­hatnak ki. Mi történne a tu­dománnyal, ha teljes egészé­ben a technológiát szolgálná, ha letérítenénk a maga sajá­tos útjáról? Kétségkívül na­gyon sokat tehetne a MEG­LEVŐ termelési folyamat tö­kéletesítésében. De mi le­gyen akkor, ha ez a techno­lógia teljesen elavulttá vá­lik? Ki tudatosítja ezt, és ki dolgozza ki az új eljáráso­kat? Tehát ez a véglet sem fogadható el. Némi egyszerű­sítéssel az következik, hogy a tudománynak továbbra is kettős szerepet kell adni; le­gyen mindig kéznél a tech­nológiában, de legyen annak a kritikája, és ha kell a pa­­rancsolója is. Második kérdésként ismer­kedjünk meg röviden azzal, ami a tudományokon belül végbemenő asszociációs és disszociációs folyamatokból következik. Már 40 év óta a tudományágak állandó elap­rózódása és egymástól való eltávolodása uralkodik. Ezt az osztódást napjainkban be­fejezettnek tekinthetjük. He­lyette erőteljes integráció in­dult m­eg és ennek a hatása egyelőre a határterületeken és az érintkezési pontok kö­rül érezhető legjobban. Ez a tény hat a kutatóintézetek munkájára is, jóllehet azo­kat eddig az elkülönülés jel­lemezte. Joggal várható, hogy az elkövetkező hétéves idő­szakban itt is az igazolt , és szükségszerű integráció lép­jen előtérbe, hogy a szűk munkakörre szorítkozó, nagy számú és éppen ezért arány­lag fejletlen intézetek he­lyett erős, életképes szerve­zetek keletkezzenek. Nem elhanyagolható szem­pont a NEMZETKÖZI MUN­KAMEGOSZTÁS a tudo­mányban, amely már eddig is nagy­­ eredményeket ho­zott. Tekintettel erre, nem volna helyes a meglevő és aránylag szűkös eszközein­ket meg kis számú káderein­ket nagy kiterjedésű munka­­területekre irányítani. In­kább megfelelne, ha kiválasz­tanánk azokat az ágazatokat, ahol már eddig is nemzetkö­zi jelentőségű eredményeket értünk el, ahol ezért távla­taink is vannak, és itt kelle­ne összpontosítani erőinket, hogy a sokoldalú munka kö­zépszerűségei helyett csúcs­eredményekkel jelenhessünk meg a nemzetközi porondon. Végül nézzük meg meg azt, miképpen kapcsolódjék egy­be a tudomány meg a tech­nológia. Jelenleg kétségkívül egyik legfájóbb problémánk egy Oly híd hiánya, ame­lyen át állandóan áramla­tlanak egyrészt a tudományos eredmények a termelés felé, másrészt pedig a mindenna­pi gyakorlatból eredő problé­mák eljuthatnának a tudo­mányos kutatómunka teríté­kére. Egyelőre kézenfekvő­nek látszik, hogy a nagyobb termelő szervezetek mellett KUTATÓEGYSÉGEK léte­süljenek. De az elemzés fo­lyamán természetesen más megoldások is jelentkezhet­nek. Csak néhány példa ez, de garmadával akad hasonló a hétéves terv ide vonatkozó részének a megszövegezése­kor. Mi kerüljön előtérbe, mi legyen másodlagos, vagy mit hagyjunk tudatosan a har­madrangú feladatok csoport­jában? Rendkívül kényes kérdések ezek, és ezért nem is szabad csodálkozni azon, ha ez a munka a megszokott­nál kissé lassabban halad. FEJŐS István : A kutatómunka távlata A tudomány és a gazdasági élet kapcsolata Kitörni a telepi keretekből MAGYAR SZÓ A Novi Sad-i Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlése . Az elmúlt évben a veze­tőség elsőrendű feladatává tűzte ki, hogy megszervezze a minél színvonalasabb kul­turális tevékenységet, és hogy helyesen vezetett műve­lődési politikájával hasson a telepi közönség ízlésének ne­velésére, politikai állásfogla­lásának alakítására. Ezekkel a szavakkal kezdő­dött május 9-én, szombaton este a Novi Sad-i Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlésén a titkári be­számoló, hogy utána tömören rámutasson az eredmények­re, a fogyatékosságokra és a hibákra is. Az eredmények taglalása közben — amit a vita még in­kább hangsúlyozott — felje­gyeztük, hogy a színvonalas rendezvények érdekében az egyesület vezetőségének sike­rült kiküszöbölnie a színvo­nalat nélkülöző előadásokat; továbbá, hogy­ az elmúlt esz­tendőben a Suboticai Nép­színház magyar együttese mintegy hússzor vendégsze­repelt az egyesület színpa­dán, és a különféle kulturá­lis rendezvények száma ta­valy elérte a százat. Emellett az egyesület a klubélet minél sokoldalúbb fejlesztésére is súlyt helye­zett. Klubesteket szervezett, s neves politikai, társadalmi, kultúr- és sportmunkásokat hívott meg, hogy a közönség­gel való közvetlen beszélgeté­sekben megvilágítsák az ép­pen időszerű kérdéseket. Az állami ünnepek és év­fordulók sem múltak el jelte­lenül, a kisszínpad is meg­alakult, egy egészen nagy erő­feszítést és rátermettségét megkövetelő színpadi előadás is volt (Sarkadi Imre: Az el­veszett paradicsom), de az e­­redmény még nagyobb lehe­tett volna, ha az egyesület­ nem kényszerül arra, hogy a dotáció tetemes részét az ott­hon javítására fordítsa és ha több olyan hivatásos rende­zőt talál, akik nem szabnak csaknem elfogadhatatlan a­­nyagi feltételeket. Az egyesületnek természe­tesen egyéb fogyatékosságai is voltak. Megemlíthető első­sorban az, hogy a vezetőség bizonyos esetekben nem volt eléggé vállalkozó szellemű, nem mindig használta ki a helyzet adta lehetőségeket. E­­gyebek között a vidéki ven­dégszereplések megszervezé­sére sem fordított kellő gon­dot, ami pedig nagy mulasz­tás volt, mert így az egyesü­let magába zárkózott! A jövőben az egyesület­nek — hangsúlyozták a vitá­­ban — ki kell törnie a telepi keretekből; a vezetőségnek viszont jobban egybe kell hangolni a különféle szek­ciók munkáját, fokoznia kell a tagság felelősség- és köteles­,­ségtudatát, nem utolsósorban pedig azt is meg kell állapíta­ni, hogy milyen munkát kire lehet és kell bízni, nehogy az­tán évközben, mint már any­­nyiszor megesett, minden gond csupán néhány ember­re háruljon. Szorosan ebből adódik az is, hogy az egyesület tevé­kenységét szélesebb alapra kell helyezni, mint eddig. Ez bizonyára nem marad el, mert a közgyűlés az iskolák­kal, a tanügyi munkásokkal és a vidéki műkedvelő egye­sületekkel való szorosabb e­­gyüttműködést is sürgette, s ennek a célnak felelt meg az ülést záró tisztújítás is. A közgyűlésen az új vezető­ségbe 18, a színpadi tanács­ba 2, az ellenőrző bizottság­ba 3 tagot választottak. (SzOcS) Fiatal zeneszerzők fesztiválja Suboticán Pár nap választ el bennün­ket a fiatal amatőr zeneszer­zők suboticai fesztiváljának megnyitásától. A városban is a fiatalság között érezni­ le­het mér a feszült várakozás hangulatát. Mindenki a je­gyek után érdeklődik. Sok­szor elhangzik a kérdés: tar­togat-e a szervező bizottság valamilyen kellemes megle­petést a nézők számára? Re­méljük, hogy ebben nem lesz hiány. Ahogy a Mladostban hallottuk, mindkét zenekar tagjait új „egyenruhába” öl­töztetik, és úgy jelennek meg az ifjúság májusi sláger­pa­rádéján. Érdekességnek szá­mít az is, hogy a fesztivál fennállása óta az idén elő­ször jelenik meg Boján Ada­taié, az ismert ljubljanai karmester és zeneszerző még­pedig mint zsűritag. A má­sik számunkra érdekes sze­mélyiség dr. Antonio Wolf lesz, a Servizi per Relazioni con la Stamp­a ismert római zenei újság munkatársa, aki elfogadta a­ meghívást és a Zenekedvelő olasz közönséget tudósítja Suboticáról. Régi jó ismerősöket üdvö­zölhet a zenerajongó közön­ség Biljana Pilic, Zoran Rambosek, Stevan Záric és Dorozsmai Katica személyé­ben. Őket már ismerik, mert már tavaly is felléptek. De jönnek az új, nemrégen fel­fedezett tehetségek is. Ervina Steh­l, B. Veletank­é, Biserka Spevac, Zahir Hadžimanov és a többiek. Bizonyosan ők is valamennyien megállják helyüket a nagy vetélkedőn. Új színművészeti folyóirat Megbeszélés a Sterija Játékok vendégeivel A Sterija Játékok bizott­sága a színházi napokat meg­előző üléseinek egyikén el­határozta, hogy színművésze­ti folyóiratot indít. Mivel csak elvi megállapodás jött létre, tegnap a Sterija Játé­kok vezetősége beszélgetést szervezett a vendégekkel a leendő folyóirat arculatáról. Sokan kifogásolták, hogy csak a kiadási szándék alap­ján szervezték meg a vitát. Szerintük előzőleg meg kel­lett volna alakítani a szer­kesztőséget és a már körvo­nalazott koncepciót bocsátani vitára, aminek alapján vég­legesen megállapították vol­na a szerkesztési elveket. A folyóirat pénzelése is még nyílt kérdés, holott ez is ki­hat arculatára. A vélemé­nyek nagyon eltérőek voltak azzal kapcsolatban, hogy kz mi­lyen jellegű legyen a folyó­irat. Külföldi példákra hi­vatkoztak, egyéni elképzelé­seket közöltek. Kérdő azon­ban, hogy a meglevő erőkkel elérhető-e magas minőségi színvonal, aminek alapvető követelménynek kell lennie, mert nem szabad csak tájé­koztatásra szorítkozni. A színházelméleti irodalmunk ugyanis nagyon gyér, sőt sok esetben még az alapfo­galmakat sem tisztáztuk. Ezért az új folyóiratban he­lyet kell kapnia esztétikai, elméleti és komoly elemző írásoknak, s nem szabad csak a hazai színpadi művészetre támaszkodni, hanem a külföl­di áramlatokat is taglalni kell. Nem ártana a Sterija Játékok külföldi vendégeivel, s a meglevő néhány hazai folyóirattal is együttműköd­ni. Az új folyóirat feltétlenül kell — állapították meg —, de a pénzkérdés megoldása nem olyan egyszerű. Nem szabad megengedni, hogy esetleg az új indítása a meg­lévő folyóiratok beszüntetését eredményezze, hisz sokszor indítottak már színművésze­ti lapot, de mind rövid életű volt. Mindössze a Pozorišni Zivot érte el hogy tíz éve megjelenik. A vitázók elképzeléseit nem lehetett közös nevezőre hozni. Igaz, nem is ez volt a megbeszélés célja, hanem az, hogy a hozzászólások útmu­tatók legyenek, s amikor meg­alakítják a szerkesztőséget, felhasználhassák a javaslato­kat a szerkesztőségi koncep­ciók kialakítására. Az egyik vitázó azonban megjegyezte, hogy a folyóiratnak minősé­ge és arculata nem a meg­beszélésektől függ, hanem a szerkesztőség tagjainak rá­termettségétől. Slavko Sóhaj: Lány a macskával 9. oldal Regények, elbeszélések: BeRNYAI JÁNOS: Álarc felett a nyári nap 300.— din. DEÁK FERENC: Rekviem , 300.— din. BÖRCSÖK ERZSÉBET: Emberek a Karas mellől 300.— din. Dr. DEÁK ANDRÁS: Éhes asszonyok 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Csodabolt 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Emberhús 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Szamár a hegyen 600.— din. ■ GÁL LÁSZLÓ: Nők bárkája 450.— din. KOLOZSI TIBOR: Gyeplő és zabla 400.— din. KOPECZKY-SÁFRÁNY: Mire a teknős­béka odaér 350.— din. KVAZIMODO BRAUN ISTVÁN: Barát­ságos arcot kérek 400.— din. LATÁR ISTVÁN: Kavargó sorsok 350.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: A magunk nyomában 500.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: Lássuk a medvét 300.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: Szikla és hamu 600.— din. LŐRINC PÉTER: Alakok 400.— din. LŐRINC PÉTER: Válságok és erjedések 850.— din. MUNK ARTUR: Bácskai lakodalom 400.— din. LAFFER PÁL: Folyók, hegyek, emberek 300.— din. SZIMIN MAGDA: Mire a meggyfa kivirágzik 400 — din. PETKOVICS KÁLMÁN: Feketebetűs ünnep 500.— din. SINKÓ ERVIN: Aegidius útrakelése 1000.— din. SZENTELEKY KORNÉL: Ugartörés — Gesztenyevirágzás 1000.— din. VARGA ZOLTÁN: A kötéltáncos 500.— din. Klasszikus jugoszláv elbeszélők 672.— din. Mai jugoszláv elbeszélők 742.— din. PASSUTH: Megszólal a sírvirág 1008.— din. MAUGHAM: Színház 728.— din.

Next