Magyar Szó, 1964. május (21. évfolyam, 121-149. szám)
1964-05-12 / 130. szám
Redd, 1964. május 12. Nem öncélú búvárkodás és nem egyéni kedvtelés már nálunk a tudományos kutatómunka, hanem szervezett társadalmi tevékenység. Talán éppen az általános figyelemnek és a sokoldalú segítségnek köszönhető, hogy ez, a kutatóintézetek csöndes névtelenségében meghúzódó munka közelebb került közösségünk mostani vagy hosszabb időre szóló követelményeihez. Kétségkívül nagy eredmény az, hogy kutatóintézeteinknek hálózata kiterjedt, és hozzáidomult társadalmi, gazdasági életünk fejlődéséhez. Ma már hétszer annyi tudós foglalkozik kutatómunkával, mint öt évvel ezelőtt. S nem bízhatjuk a véletlenre, hogy kiemelkedik-e egyegy tehetséges fiatal az egyetemi hallgatók között, hogy idővel tudós váljék belőle, hanem szervezett módon, az egyetemi oktatás harmadik fokozatának a segítségével készítjük elő a kutatómunkusök új nemzedékeit. Éppen ez a társadalmi szükségszerűség diktálja, hogy a hétéves tervben a tudományos munka előtt általános fejlődésünkkel egybehangolt távlatok nyíljanak, és hogy meghatározott helyet kapjanak szocialista közösségünk életében. Ily módon a társadalmi fejlődés terve nem lehet a sokféle Intézet saját külön-külön tervének egyszerű összegezése, hanem olyan okmány, mely általános országos, vagy még szélesebb jellegű feladatokat állít a tudomány elé, hogy ezek konkrét vonatkozásaival egyegy meghatározott intézet foglalkozzon. Az ilyen feladatok jellege összetett, és ezért meghatározásuk is sok elmélyülést kíván. Ízelítőül kiragadunk néhány kérdést, hogy megmutassuk, milyen körültekintéssel kell hozzáfogni még a részletek kidolgozásához is. Elvi kérdéssel kezdjük a milyen legyen a tudomány és a technológia viszonya?! Elképzelhető-e a teljesen független tudomány, illetve szabadna-e teljesen a termelés szolgálatába állítani? Az első kérdés teljesen abszurd, mert a tudomány egy konkrét társadalom függvénye, tehát feladatai is csak ebből indulhatnak ki. Mi történne a tudománnyal, ha teljes egészében a technológiát szolgálná, ha letérítenénk a maga sajátos útjáról? Kétségkívül nagyon sokat tehetne a MEGLEVŐ termelési folyamat tökéletesítésében. De mi legyen akkor, ha ez a technológia teljesen elavulttá válik? Ki tudatosítja ezt, és ki dolgozza ki az új eljárásokat? Tehát ez a véglet sem fogadható el. Némi egyszerűsítéssel az következik, hogy a tudománynak továbbra is kettős szerepet kell adni; legyen mindig kéznél a technológiában, de legyen annak a kritikája, és ha kell a parancsolója is. Második kérdésként ismerkedjünk meg röviden azzal, ami a tudományokon belül végbemenő asszociációs és disszociációs folyamatokból következik. Már 40 év óta a tudományágak állandó elaprózódása és egymástól való eltávolodása uralkodik. Ezt az osztódást napjainkban befejezettnek tekinthetjük. Helyette erőteljes integráció indult meg és ennek a hatása egyelőre a határterületeken és az érintkezési pontok körül érezhető legjobban. Ez a tény hat a kutatóintézetek munkájára is, jóllehet azokat eddig az elkülönülés jellemezte. Joggal várható, hogy az elkövetkező hétéves időszakban itt is az igazolt , és szükségszerű integráció lépjen előtérbe, hogy a szűk munkakörre szorítkozó, nagy számú és éppen ezért aránylag fejletlen intézetek helyett erős, életképes szervezetek keletkezzenek. Nem elhanyagolható szempont a NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS a tudományban, amely már eddig is nagy eredményeket hozott. Tekintettel erre, nem volna helyes a meglevő és aránylag szűkös eszközeinket meg kis számú kádereinket nagy kiterjedésű munkaterületekre irányítani. Inkább megfelelne, ha kiválasztanánk azokat az ágazatokat, ahol már eddig is nemzetközi jelentőségű eredményeket értünk el, ahol ezért távlataink is vannak, és itt kellene összpontosítani erőinket, hogy a sokoldalú munka középszerűségei helyett csúcseredményekkel jelenhessünk meg a nemzetközi porondon. Végül nézzük meg meg azt, miképpen kapcsolódjék egybe a tudomány meg a technológia. Jelenleg kétségkívül egyik legfájóbb problémánk egy Oly híd hiánya, amelyen át állandóan áramlatlanak egyrészt a tudományos eredmények a termelés felé, másrészt pedig a mindennapi gyakorlatból eredő problémák eljuthatnának a tudományos kutatómunka terítékére. Egyelőre kézenfekvőnek látszik, hogy a nagyobb termelő szervezetek mellett KUTATÓEGYSÉGEK létesüljenek. De az elemzés folyamán természetesen más megoldások is jelentkezhetnek. Csak néhány példa ez, de garmadával akad hasonló a hétéves terv ide vonatkozó részének a megszövegezésekor. Mi kerüljön előtérbe, mi legyen másodlagos, vagy mit hagyjunk tudatosan a harmadrangú feladatok csoportjában? Rendkívül kényes kérdések ezek, és ezért nem is szabad csodálkozni azon, ha ez a munka a megszokottnál kissé lassabban halad. FEJŐS István : A kutatómunka távlata A tudomány és a gazdasági élet kapcsolata Kitörni a telepi keretekből MAGYAR SZÓ A Novi Sad-i Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlése . Az elmúlt évben a vezetőség elsőrendű feladatává tűzte ki, hogy megszervezze a minél színvonalasabb kulturális tevékenységet, és hogy helyesen vezetett művelődési politikájával hasson a telepi közönség ízlésének nevelésére, politikai állásfoglalásának alakítására. Ezekkel a szavakkal kezdődött május 9-én, szombaton este a Novi Sad-i Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlésén a titkári beszámoló, hogy utána tömören rámutasson az eredményekre, a fogyatékosságokra és a hibákra is. Az eredmények taglalása közben — amit a vita még inkább hangsúlyozott — feljegyeztük, hogy a színvonalas rendezvények érdekében az egyesület vezetőségének sikerült kiküszöbölnie a színvonalat nélkülöző előadásokat; továbbá, hogy az elmúlt esztendőben a Suboticai Népszínház magyar együttese mintegy hússzor vendégszerepelt az egyesület színpadán, és a különféle kulturális rendezvények száma tavaly elérte a százat. Emellett az egyesület a klubélet minél sokoldalúbb fejlesztésére is súlyt helyezett. Klubesteket szervezett, s neves politikai, társadalmi, kultúr- és sportmunkásokat hívott meg, hogy a közönséggel való közvetlen beszélgetésekben megvilágítsák az éppen időszerű kérdéseket. Az állami ünnepek és évfordulók sem múltak el jeltelenül, a kisszínpad is megalakult, egy egészen nagy erőfeszítést és rátermettségét megkövetelő színpadi előadás is volt (Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom), de az eredmény még nagyobb lehetett volna, ha az egyesület nem kényszerül arra, hogy a dotáció tetemes részét az otthon javítására fordítsa és ha több olyan hivatásos rendezőt talál, akik nem szabnak csaknem elfogadhatatlan anyagi feltételeket. Az egyesületnek természetesen egyéb fogyatékosságai is voltak. Megemlíthető elsősorban az, hogy a vezetőség bizonyos esetekben nem volt eléggé vállalkozó szellemű, nem mindig használta ki a helyzet adta lehetőségeket. Egyebek között a vidéki vendégszereplések megszervezésére sem fordított kellő gondot, ami pedig nagy mulasztás volt, mert így az egyesület magába zárkózott! A jövőben az egyesületnek — hangsúlyozták a vitában — ki kell törnie a telepi keretekből; a vezetőségnek viszont jobban egybe kell hangolni a különféle szekciók munkáját, fokoznia kell a tagság felelősség- és köteles,ségtudatát, nem utolsósorban pedig azt is meg kell állapítani, hogy milyen munkát kire lehet és kell bízni, nehogy aztán évközben, mint már anynyiszor megesett, minden gond csupán néhány emberre háruljon. Szorosan ebből adódik az is, hogy az egyesület tevékenységét szélesebb alapra kell helyezni, mint eddig. Ez bizonyára nem marad el, mert a közgyűlés az iskolákkal, a tanügyi munkásokkal és a vidéki műkedvelő egyesületekkel való szorosabb együttműködést is sürgette, s ennek a célnak felelt meg az ülést záró tisztújítás is. A közgyűlésen az új vezetőségbe 18, a színpadi tanácsba 2, az ellenőrző bizottságba 3 tagot választottak. (SzOcS) Fiatal zeneszerzők fesztiválja Suboticán Pár nap választ el bennünket a fiatal amatőr zeneszerzők suboticai fesztiváljának megnyitásától. A városban is a fiatalság között érezni lehet mér a feszült várakozás hangulatát. Mindenki a jegyek után érdeklődik. Sokszor elhangzik a kérdés: tartogat-e a szervező bizottság valamilyen kellemes meglepetést a nézők számára? Reméljük, hogy ebben nem lesz hiány. Ahogy a Mladostban hallottuk, mindkét zenekar tagjait új „egyenruhába” öltöztetik, és úgy jelennek meg az ifjúság májusi slágerparádéján. Érdekességnek számít az is, hogy a fesztivál fennállása óta az idén először jelenik meg Boján Adataié, az ismert ljubljanai karmester és zeneszerző mégpedig mint zsűritag. A másik számunkra érdekes személyiség dr. Antonio Wolf lesz, a Servizi per Relazioni con la Stampa ismert római zenei újság munkatársa, aki elfogadta a meghívást és a Zenekedvelő olasz közönséget tudósítja Suboticáról. Régi jó ismerősöket üdvözölhet a zenerajongó közönség Biljana Pilic, Zoran Rambosek, Stevan Záric és Dorozsmai Katica személyében. Őket már ismerik, mert már tavaly is felléptek. De jönnek az új, nemrégen felfedezett tehetségek is. Ervina Stehl, B. Veletanké, Biserka Spevac, Zahir Hadžimanov és a többiek. Bizonyosan ők is valamennyien megállják helyüket a nagy vetélkedőn. Új színművészeti folyóirat Megbeszélés a Sterija Játékok vendégeivel A Sterija Játékok bizottsága a színházi napokat megelőző üléseinek egyikén elhatározta, hogy színművészeti folyóiratot indít. Mivel csak elvi megállapodás jött létre, tegnap a Sterija Játékok vezetősége beszélgetést szervezett a vendégekkel a leendő folyóirat arculatáról. Sokan kifogásolták, hogy csak a kiadási szándék alapján szervezték meg a vitát. Szerintük előzőleg meg kellett volna alakítani a szerkesztőséget és a már körvonalazott koncepciót bocsátani vitára, aminek alapján véglegesen megállapították volna a szerkesztési elveket. A folyóirat pénzelése is még nyílt kérdés, holott ez is kihat arculatára. A vélemények nagyon eltérőek voltak azzal kapcsolatban, hogy kz milyen jellegű legyen a folyóirat. Külföldi példákra hivatkoztak, egyéni elképzeléseket közöltek. Kérdő azonban, hogy a meglevő erőkkel elérhető-e magas minőségi színvonal, aminek alapvető követelménynek kell lennie, mert nem szabad csak tájékoztatásra szorítkozni. A színházelméleti irodalmunk ugyanis nagyon gyér, sőt sok esetben még az alapfogalmakat sem tisztáztuk. Ezért az új folyóiratban helyet kell kapnia esztétikai, elméleti és komoly elemző írásoknak, s nem szabad csak a hazai színpadi művészetre támaszkodni, hanem a külföldi áramlatokat is taglalni kell. Nem ártana a Sterija Játékok külföldi vendégeivel, s a meglevő néhány hazai folyóirattal is együttműködni. Az új folyóirat feltétlenül kell — állapították meg —, de a pénzkérdés megoldása nem olyan egyszerű. Nem szabad megengedni, hogy esetleg az új indítása a meglévő folyóiratok beszüntetését eredményezze, hisz sokszor indítottak már színművészeti lapot, de mind rövid életű volt. Mindössze a Pozorišni Zivot érte el hogy tíz éve megjelenik. A vitázók elképzeléseit nem lehetett közös nevezőre hozni. Igaz, nem is ez volt a megbeszélés célja, hanem az, hogy a hozzászólások útmutatók legyenek, s amikor megalakítják a szerkesztőséget, felhasználhassák a javaslatokat a szerkesztőségi koncepciók kialakítására. Az egyik vitázó azonban megjegyezte, hogy a folyóiratnak minősége és arculata nem a megbeszélésektől függ, hanem a szerkesztőség tagjainak rátermettségétől. Slavko Sóhaj: Lány a macskával 9. oldal Regények, elbeszélések: BeRNYAI JÁNOS: Álarc felett a nyári nap 300.— din. DEÁK FERENC: Rekviem , 300.— din. BÖRCSÖK ERZSÉBET: Emberek a Karas mellől 300.— din. Dr. DEÁK ANDRÁS: Éhes asszonyok 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Csodabolt 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Emberhús 450.— din. DEBRECZENI JÓZSEF: Szamár a hegyen 600.— din. ■ GÁL LÁSZLÓ: Nők bárkája 450.— din. KOLOZSI TIBOR: Gyeplő és zabla 400.— din. KOPECZKY-SÁFRÁNY: Mire a teknősbéka odaér 350.— din. KVAZIMODO BRAUN ISTVÁN: Barátságos arcot kérek 400.— din. LATÁR ISTVÁN: Kavargó sorsok 350.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: A magunk nyomában 500.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: Lássuk a medvét 300.— din. MAJTÉNYI MIHÁLY: Szikla és hamu 600.— din. LŐRINC PÉTER: Alakok 400.— din. LŐRINC PÉTER: Válságok és erjedések 850.— din. MUNK ARTUR: Bácskai lakodalom 400.— din. LAFFER PÁL: Folyók, hegyek, emberek 300.— din. SZIMIN MAGDA: Mire a meggyfa kivirágzik 400 — din. PETKOVICS KÁLMÁN: Feketebetűs ünnep 500.— din. SINKÓ ERVIN: Aegidius útrakelése 1000.— din. SZENTELEKY KORNÉL: Ugartörés — Gesztenyevirágzás 1000.— din. VARGA ZOLTÁN: A kötéltáncos 500.— din. Klasszikus jugoszláv elbeszélők 672.— din. Mai jugoszláv elbeszélők 742.— din. PASSUTH: Megszólal a sírvirág 1008.— din. MAUGHAM: Színház 728.— din.