Magyar Szó, 1964. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1964-07-18 / 197. szám
II. oldal (42) Attól sem kell tartania, hogy újra bíróság elé állítják. Ugyanis az angol perrendtartás szerint, akit egy ízben fölmentettek valamilyen bűncselekmény alól, ugyanazért a bűncselekményért nem vonható még egyszer felelősségre, még akkor sem, ha az államügyészségnek meggyőző, döntő bizonyítékai vannak ellene. Legfeljebb orgazdaság címén indíthatnának eljárást ellene, persze csak abban az esetben, ha rá tudnák bizonyítani, hogy az öt és tízfontos bankjegyek, amelyekkel olyan bőkezűen bánik, a postarablásból származnak. Ezt a lehetőséget azonban éppen a Scotland Yard hiúsította meg. Ugyanis Butler detektívfőfelügyelő áldozatul esett saját ravaszságának. A postarablás után egyik sajtónyilatkozatában közölte, hogy az elrabolt bankjegyek száma nincs feljegyezve. Ezzel az állítással gondtalan költekezésre akarta késztetni a postarablókat, de módszere csak Cordrey és Boas esetében vált be. Ők két kézzel szórták a pénzt, ezzel magukra vonták a figyelmet, és ennek tulajdoníthatják letartóztatásukat. A Scotland Yard ezután taktikát változtatott. Azt a hírt terjesztette, hogy az elrablott bankjegyek nyolcvan százaléka regisztrálva van, vagyis a rendőrség ismeri a számukat. Butler ezzel a sakkhúzással pánikot akart kelteni a postarablók között. Az eredmény ezúttal is roppant sovány volt: egy londoni nyilvános telefonfülkében 50 000 font gazdátlan bankjegyet találtak. A bírósági tárgyaláson azután a Scotland Yard kénytelen volt színt vallani. Az államügyész egy listát helyezett a bíróság asztalára az elrablott bankjegyek számával. Kiderült, hogy a postarablók által zsákmányolt bankjegyek alig tíz százalékának a számát ismeri a rendőrség. Kilencven százalékot nyugodtan forgalomba hozhatnak a még szabadlábon levő postarablók, mert most már ismerik a feljegyzett, azaz „kényes” bankjegyek számát. Roy James, a fiatal autóversenyző mégis a feljegyzett bankjegyeknek tulajdoníthatja elítélését. Ő még egy héttel tovább bujkált, mint John Daly. December 10-én a rendőrség körülfogta azt a külvárosi házat, ahol rejtőzködött. Filmszerű jelenet játszódott le ezután, miközben a rendőrök beverték a földszinti ablakokat, hogy a lakásba juthassanak , mert csöngetésükre nem nyitottak ajtót — Ray James a padláson felbontott néhány cserepet, a tetőre jutott, onnan a szomszédos ház tetejére, lecsúszott a villámhárító drótján, és egy rendőr karjai között kötött ki. Szökési kísérlete előtt gyorsan teletömte zsebeit pénzzel. 12 041 fontot találtak nála. E bankjegyek száma nem volt regisztrálva. Viszont a pénztárcájából két ötfontos bankjegy került elő, amelyeknek száma a listán szerepelt. Ez a két bankjegy okozta a vesztét. Egyébként Roy Jamest, mint John Dalyt is, rendőrségi besúgók árulták el. A nála talált 12 051 fonttal együtt kereken 330 000 font térült meg az elrablott pénzből. Ez az összeg azóta sem gyarapodottja az arcát, vagyis új arcot csinál neki. A lapok szerint dr. Bäcker nem volt hajlandó elcsúfítani a páciens szép, szabályos arcát. Néhány nappal később az orvos az egyik újságban meglátta Bruce Reynolds őrnagynak, a megszökött postarablónak az arcképét. Úgy tűnt neki, hogy hasonlít ahhoz a külföldihez, aki nála járt. Észleletét rögtön jelentette a német rendőrségnek, az pedig továbbította a jelentést Londonba. Másnap a német lapok öles címbetűkkel, első oldalukon közölték: Az egyik angolpostarabló 50 000 márkáért új arcot akart csináltatni egy hamburgi orvosnál! A hír bizonyára Bruce Reynolds őrnagyot lepte meg a legjobban. Ugyanis hamarosan kiderült, hogy dr. Bäcker rejtélyes páciense egy tudathasadásban szenvedő dán egyetemi hallgató volt, akit időközben egy elmegyógyintézetben gyógykezelés alá vettek. Az egyik nürnbergi szállodában valóságos hajsza játszódott le, amíg letartóztattak egy gyanús vendéget. A letartóztatás után a nürnbergi rendőrség az Interpol útján büszkén jelentette Londonba: Elfogták James White postarablót. A letartóztatott férfi valóban feltűnően hasonlított a körözött James White postarablóra. A rendőrség gyanúját még megerősítette, hogy az illető egy exotikus külsejű, sötét bőrű, fekete hajú nővel és egy kisgyermekkel együtt szállt meg. Amikor a rendőrök elvezették a szállodából, kitépte magát közülük, és futásnak eredt. Az egyik rendőr figyelmeztetésül utána lőtt. A szökevényt végül is utcai járókelők fogták el. Ám hamarosan kiderült, hogy nem postarablót, hanem egy angol kereskedőt tartóztattak le. A túlbuzgó nürnbergi rendőrség kénytelen volt egy nap alatt két delikvenstől is bocsánatot kérni a tévedésért. Ugyanis egy nappal előbb egy kanadai egyetemi tanárt tartóztattak le postarablóként. VESZTEGETÉSI KÍSÉRLETEK A bűnper öt hónappal a postarablás után, 1964. januárjában kezdődött. Rögtön a tárgyalás megnyitása után szenzációs bejelentés hangzott el. Ugyanis Karin Field, a letartóztatott Brian Field ügyvéd felesége közölte a bírósággal, hogy két nappal azelőtt felkereste egy ismeretlen férfi, és felajánlotta, hogy 3000 fonttal megvesztegeti az egyik esküdtet. (Folytatjuk) Felső sor: A három Fulham-boy ROGER CORDREY, a vasúti védjelző szakértő húsz, WILLIAM 150 AL huszonnégy, RONALD BIGGS harminc évet kapott. Középső sor: MARY MANSON, a postarablók gyermekeinek nevelője. A bíróság bizonyítékok híján felmentette. A titokzatos TWINKY, ő adta az ötletet a postarabláshoz. Kilétét még nem állapították meg. Éppen úgy ismeretlen a rendőrség előtt az AZ ÍR VASUTAS is, akinek értesítése alapján a Gentlemanek Ligája egy nappal elhalasztotta a postarablást, hogy nagyobb összeget zsákmányolhasson. Alsó sor: a Leatherslade farm megvásárlásának lebonyolítói: BRIAN FIELD ügyvéd huszonöt, JOHN WHEATER nyugalmazott hadbíró három, LEONARD FIELD -Strohmann” 25 évi börtön. - O) A Lynchnek nevezett kísérőm nyomban végrehajtotta a parancsot, s meggyújtotta a fáklyát. Annak fényénél láttam, hogy sejtelmem nem csalt: Lynchen valóban fekete csuklya volt. Ekkor megszólalt a Nagy Mágus: — A Klan örül, hogy Mr. Bolton eljött közénk — mondta és hangja recsegett, mintha dörzspapírt rágott volna. — S örülünk annak is, hogy senkinek sem szólt a levélről. A Nagy Klán első utasítását híven teljesítette. Ebből látszik, hogy Mr. Bolton komolyan vette a levelet, a Klán hívó szavát. Egy percnyi szünetet tartott. — Rátérek hát a dolog lényegére. A Nagy Klán úgy határozott, hogy Mr. Boltont, érdemeire való tekintettel, felveszi a Klan dicső seregébe. Egyelőre egyszerű tagnak, Klan-testvérnek. Most pedig öné a szó, Mr. Bolton! Kissé furcsán éreztem magam e négy idegen között. Vajon kicsodák lehetnek? — töprengtem magamban. — Annak a Nagy Mágusnak olyan ismerős a hangja! Hol is hallottam ezt a recsegő, parancsoló hangot? De sehogy sem jutott az eszembe. Ez a magas, szikár termet is nagyon emlékeztet valakire! De kire? Az ördög tudná megmondani! Akárhogy is erőltettem agyam, semmi rakos dolog nem jutott az eszembe. __,____..._________,____._______. Miközben idáig jutottam gondolatban, megkaptam a szót a Nagy Mágustól. Válaszolnom kellett. Örülök, hogy meghívtak, uraim — feleltem és nagy lélegzetet vettem, mert hirtelen nem jutott eszembe, hogyan is folytassam. — Szíves-örömest leszek a Klan tagja, ha a Nagy Klán méltónak tart arra, hogy dicsőséges serege egyszerű szürke harcosa legyek. Ezért jöttem el, ezért nem szóltam senkinek a levélről, ezért követtem vakon a kísérőmet idáig. Tudtam, hogy csakis a Nagy Mágus elé vezethet, akinek egyedüli és kizárólagos joga dönteni felvételem ügyében __ Itt megálltam s vártam, hogy ismét a Nagy Mágus szóljon. — Bolton úr helyesen cselekedett. A Nagy Mágus tapsolt. Két társa pillanatra eltűnt a sötétben, aztán újból megjelentek, de akkor már egy kis fekete asztalt hoztak magukkal, amit a Nagy Mágus elé állítottak. Az asztalon egy emberi koponya világított kísérteties foszforeszkáló fénnyel. A feketecsuklyás Lynch testvér az asztal másik oldalára lépett és magasba tartotta a fáklyát, hogy az jól bevilágíthassa az asztalt és a körülötte álló fehércsuklyásokat. Ismét a Nagy Mágus szólalt meg: — Most pedig Mr. Bolton álljon ide szembe a halálfejjel és tegye balkezét előbb a szívére, majd onnan a halál eme kísérteties jelképére, jobb kezét pedig emelje esküre. Úgy tettem, ahogy parancsolta a Nagy Mágus, aki most így folytatta: — Ököljog testvérünk mondja majd az eskü szövegét, Mr. Bolton pedig ismétli szavait. Kezd el Ököljog testvér! Ököljog testvér a Nagy Mágus jobbján állott karbafont kézzel. Most kissé előbbre lépett, és amikor a csuklya szemréjén egy pillanatra rámszegeződött tekintete, meg mertem volna esküdni, hogy a Jimmy szemei néznek farkasszemet velem! Ámbár lehet, hogy tévedek, — futott át agyamon a kételkedés. És Ököl jog testvér mondani kezdte az eskü szövegét. Én pedig utána: ■— Én, John Bolton, aki ezentúl csak Sasszem leszek a Klan-testvérek és a Nagy Klan előtt, esküszöm a Halálfejre, hogy ... A hang mégsem a Jimmyé! Sokkal mélyebb annál. Sasszem lettem és megszűntem John Bolton lenni. Ez lesz hát ezentúl a Klan-nevem. Ezen a néven jegyeznek be a Nagy Fekete Könyvbe, a Klan-laj síromba, ahonnan csak akkor törölnek ki, ha — erőszakos vagy rendes — halállal kimúltam már ebből az árnyékvilágból. Az eskü véget ért, de a szertartás még nem. A Nagy Mágus most hozzám lépett, két karját előrenyújtotta, a vállamra tette, majd megölelt: — Üdvözöllek, Sasszem testvér a Klán soraiban! — recsegte. Társai követték példáját, és ők is elhadarták az üdvözlő szavakat. Csak Lynch, a feketecsuklyás testvér állt továbbra is mozdulatlanul, akár a cövek és magasba tartotta a fáklyát. Ezzel a szertartás befejeződött. A Nagy Mágus, mielőtt útnak bocsátott volna közölte még, hogy ha a jövőben expressz levelet fogok kapni, áztassam le róla a bélyeget, és ha a bélyeg alatt egy fekete halálfejet és három K betűt találok, a kézhezvétel után egy órával jöjjek ide a szurdokba. A további parancsot itt fogom megkapni. Ezt ünnepélyesen megígértem, majd a feketecsuklyás Lynch testvérrel útnak eredtünk. Amikor kiértünk a kanyonból, Lynch testvér így szólt hozzám: — Menj előttem, Sasszem testvér. Én rövidesen végleg lemaradok és beleveszek a sötétbe. Te pedig siess haza és arról, ami itt ma történt, senkinek egy árva szót se szólj! De furcsa kívánságaik vannak ezeknek a Klantestvéreknek! — gondoltam, de aztán megpróbáltam nem törődni az egész dologgal. Látszólag egykedvűen bandukoltam a sötét ösvényen. De közben erősen füleltem hátrafelé: kísérőm alig hallható lépteit még egy ideig ki tudtam venni. Aztán egyre gyengültek, végül bárhogy is hegyeztem fülem, semmit sem hallottam. Lynch testvér végleg lemaradt és beleveszett a sötétbe. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ EGY DÁN EGYETEMISTA ÚJ ARCOT AKAR Még a tárgyalás előtt többször híre ment, hogy a rendőrség nyomában van a még szökésben levő postarablóknak. Hol az egyik, hol a másik európai ország sajtójában bukkantak fel ilyen hírek. Tavaly szeptemberben például a nyugat-németországi lapok azt a szenzációs hírt közölték, hogy dr. Bäcker ismert hamburgi sebészorvosnál megjelent egy külföldi, és 50 000 márkát (több mint 9 millió dinárt) kínált neki, ha sebészi műtéttel elváltoztat Szombat, 1964. Július 1I. 1 — Ebből annyit ehetsz, amennyit akarsz, a soványító pirula benne van a töltelékben.