Magyar Szó, 1964. október (21. évfolyam, 272-302. szám)

1964-10-01 / 272. szám

oldal Mennyit fizetnek a napraforgóért Az olajgyárak ügyviteli szövetségének közleménye Az olajgyárak ügyviteli szövetsége közölte, hogy az idei termésű napraforgót az olajgyárak mindenütt 90 dinárért veszik át. Kilencven dinárt fizetnek azért a napraforgóért is, amelyet már eddig átvettek 85 dinárért. Valójában csak most kezdik következetesen alkalmazni a Szövetségi Végrehajtó Tanács júliusi határozatát, melynek célja javítani a mezőgazdasági szervezetek helyzetén. Mint ismeretes, a Szövetségi Végrehajtó Tanács júliusi határozatában 40 dinárral emelte az étolaj árát, s most az olajgyárak 90 dinárt fizethetnek a napraforgóért. Az olajgyárak eddig csak 85 dinárt fizettek kilónként. Dusán Goldmayer az olajgyárak ügyviteli szövetségének igazgatója kijelentette, hogy az olaj árának emelése nem tette azonnal lehetővé a napraforgó árának növelését, ugyanis még rendezetlen maradt az olajpogácsa ára. A napraforgódara árát most 25-ről 40-re, a napraforgó-pogácsa árát pedig 28-ról 45 dinárra emelték kilónként. A napraforgó új ára lehetővé teszi, hogy az eszközök nagyobb részét átömlesszé k a mezőgazdaságba, vagyis oda, ahova a Szövetségi Végrehajtó Tanács határozata szerint kívánták. Az olajgyárak az idén körülbelül 230 000 tonna napraforgót vásárolnak fel, mintegy 9 százalékkal többet, mint tavaly. Az olajgyárak nyersanyagszükségle-üknek 80 százalékát tehát a hazai termésből fedezik. Az utóbbi években mind több napraforgót termesztett nek, főleg a társadalmi szektoron. Az idei termésnek több mint felét a társadalmi szektor adja. (Tanjug) Eddig 80 szerzemény érkezett az Omladina 65 táncdalfesztiválra A hazaiakon kívül külföldi zeneszerzők is pályázhatnak Az Omladina elnevezésű táncdalfesztivált jövőre immár ötödször rendezik meg Szabadkán. A szervező bizottságtól szerzett értesüléseink szerint, a fiatal zeneszerzők vetélkedése négy napig tart és a negyedik napon műsorra kerülnek az eddig megtartott fesztiválok legsikerültebb szerzeményei is.Eddig 80 szerzemény érkezett a Mladost Ifjúsági Kultúregyesület címére, az országból és külföldről. A hazai zeneszerzők mellett előreláthatólag magyar, román, cseh, bolgár, lengyel zeneszerzők vesznek részt szerzeményeikkel az Omladina 65 táncdalfesztiválon MAGYAR SZÓ Feltűnést keltett egy szerződés Nagy kínálat és növekvő kereslet a gyümölcs- és konyhakertészeti vásáron A gyümölcs- és zöldségfélék nagy kínálata és növekvő kereslet jellemzi a Novi Sad-i gyümölcs- és konyhakertészeti vásárt. Majd százezer tonna friss idei, és jövő évi termésű gyümölcsöt és 220 000 tonnazöldségfélét kínáltak eladásra a termelők. Vevőre vár azonkívül 195 000 facsemete és hárommillió szőlővessző. Megvételre kínáltak ezenkívül 2300 tonna gyümölcs- és 3000 tonna zöldségkonzervet, valamint 22 600 tonna vetőmagot. A nagyobb fogyasztó központokat ellátó kereskedelmi vállalatok élénken érdeklődnek az áru iránt, különösen vonatkozik ez a szarajevói, zágrábi és a Crna Gora-i városokra és idegenforgalmi központokra. Legnagyobb feltűnést a Bešenovo birtok és a rijekai nagykereskedelmi vállalatok között kötött szerződés keltette, amely szinte egyedülálló a maga nemében. Ötéves szerződést írtak alá, mely szerint a birtok összesen 16 800 tonna gyümölcsöt és főzelékfélét szállít a rijekai kereskedelmi vállalatoknak, az idei termésből 2500 tonnát, utána minden évben 10 százalékkal többet, majd az utolsó évben 4000 tonnát. A szervezők hangsúlyozzák, hogy ilyen szerződéseket kellene kötni a termelőknek a kereskedelmi vállalatokkal, vagy a feldolgozó iparral, mert csak így tervezhetnek előre. Kedden egy s zenicai nagykereskedelmi vállalat 3500 tonna zöldségféle vásárlására kötött szerződést 200 millió dinár értékben. A rijekai Poljopromet az egyik legjobb vevőnek bizonyult, 1380 tonna idei és 6800 tonna jövő évi termésű veteményre és gyümölcsre kötött szerződést. A vásáron mindennap szakmai tanácskozásokat, üzleti megbeszéléseket tartanak. Kedden délután a gyümölcstermelők, a kereskedelmi és kiviteli vállalatok, valamint a feldolgozóipar képviselői arról tárgyaltak, hogyan lea piac igényeihez idomítani. A termesztett fajták és a minőség ugyanis nem mindig felelnek meg a követelményeknek. Az ellátók véleménye szerint hiány mutatkozik téli és részben nyári almában, minőségi téli körtében, asztali szilvában, korai cseresznyében. A piac rendszeres ellátása érdekében szükséges lenne változtatni a kajszi- és az őszibarack fajta arányán is. Sok szó volt arról is, hogy a termelők nem készültek fel arra, hogy a leszedett gyümölcsöt megfelelően előkészítsék az értékesítésre. Sok a kivetnivaló a gyümölcs válogatása és csomagolása körül is. A termelők erre azzal érveltek, hogy nincs pénzük a drága gyümölcsosztályozó és egyéb gépek vásárlására. S. Z. Egy bátortalan megjegyzés nyomán úgy volt már, hogy vége az értekezletnek, nincs több hozzászólás, kifogytak az észrevételek és javaslatok, amikor óvatosan, alig fölemelt ujjakkal szólásra jelentkezett egy elvtársnő. Határozatlan, bizonytalan hangon mondta: — Nem tudom ... egyszerűen nyugtalanít itt a 28. oldalon a 13. pont egy mondatának inkább csak egyetlen szava. A Kommunista Szövetség szervezeteinek fő feladatairól van szó: „Szüntelenül erősítse a Kommunista Szövetséget, a munkások, parasztok és az értelmiségigek soraiból való új tagok felvételével...” — Hát ezzel az „értelmiségi” kifejezéssel nem vagyok én kibékülve — folytatta az elvtársnő —, a háború utáni időkre emlékeztet, akkor beszéltünk a becsületes, tisztességes értelmiségről. Én azt hiszem, ma nem lenne szükség a statútumban ilyen felsorolásra... Be sem fejezte teljesen a gondolatát, máris jelentkeztek az újabb hozzászólók, akik vagy szintén hasonlóan néznek a felvetett kérdésre, vagy ellenkezőleg, teljesen megfelelőnek tartják a tervezetben található megfogalmazást. — Valóban, miért kell külön az értelmiségről beszélni? — tették fel többen a kérdést —, hiszen ezek is dolgozók. Ha vannak is különbségek, azok egyre inkább eltűnnek. — Az igaz, — jött a válasz —, de akárhogy fogalmazzuk is meg, a valóságban vannak parasztok, vannak munkások, és ... — Igen, de miért erősítsük meg így az egyre inkább elmosódó határokat? — De elvtársak, — hallatszak egy higgadt, határozott hang —, ne felejtsétek el, hogy Lenin is a parasztok, munkások és értelmiségiek szövetségéről beszélt. Miért vitatkozunk mi erről, mikor már a klasszikusok is meghatározták ezt? Ez a vélemény sem maradt ellenvetés nélkül. — Mennyi minden megváltozott azóta itt nálunk is. Itt van az alkotmány, az sem beszél munkásokról és parasztokról, hanem egyszerűen a dolgozó népről, miért nem felelne meg itt is ez a megoldás. Valóban miért nem? Vagy mégsem? Szavakról volt szó. Talán túl nagy jelentőséget kapott, túl heves vitát idézett elő az értekezleten, és itt sem érdemelt volna talán ennyi teret ez a formálisnak tűnő kérdés. De talán mégsem csupán három szóról van szó. Komolyabb, elmélyültebb elemzés nélkül is megkockáztathatjuk ezt a megállapítást, olyan szenvedélyes vita alakult ki ama bátortalan felszólalás után. Az utolsó vitatott kérdés volt ez az értekezleten, s mi ezzel kezdtük ezt az írást. Nem is annyira a jelentősége miatt. A vita spontán sodrása volt mindenekelőtt megragadó. Ezenkívül több más kérdésben is alakultak ki különböző álláspontok. Itt is voltak, akik nem helyeslik, hogy a vezetőség esetleg felmentheti egyes tagjait attól, hogy jelen legyenek az alapszervezet összejövetelein. Többen kifogásolták azt is, hogy a tervezet szerint az alapszervezet évente titkári és titkárhelyettest választ, viszont nem mondja ki, mint a mostani statútum, hogy az alapszervezet évi értekezletet tart... BURÁNYII. Leégett egy nádfedeles ház Koviljban Tegnap délután a szomszédok észrevették, hogy lángba borult Vera Sestic kovilji munkásnő nádfedeles háza. A tulajdonos munkahelyén volt a mezőgazdasági birtokon s bútorát a szomszédok mentették ki a lángokból. Addigra azonban a tető, a fészer, minden mellékhelyiség leégett, s bennük pusztult az egész háromfiadomány. A tűz a szomszédos Bogoljub Živanov pajtájából terjedt át a házra. Ott a szalmakazal égett le, a mezőgazdasági szerszámokkal. Feltételezik, hogy gyufával játszó gyerekek idézték elő a tüzet, vagy valaki a járókelők közül égő cigarettavéget dobott a pelyvával telirakott pajtára. A kár több száz ezer dinár. A vizsgálat folyik. A-t Végső határidő? Mikorra készülnek el Növi Sadon az új toronyépületek —örömhír az új állomás környékéről Az első határidő szerint még a tavasszal el kellett volna készülnie Növi Sadon a stadionnál levő két toronyépületnek. Nem készültek el időre, sőt, most az ősz beálltával sem. Az érdeklődők türelmetlenül lesik, várják az új meg új határidőt, s naponta csörög a telefon a Lakásépítő Alap ésa mun-kát kivitelező Neimar hivatalában, kérdezgetik. — Nos, mi lesz már? Még mindig nem kész a lakás? Mivel a választ maguk is tudják, mindjárt hozzáte-szik: — És mikor lesz kész? Ezért érdeklődtünk mi is a Lakásépítő Alapnál és a Neimarnál, hogy megtudjuk, mi a helyzet. A Lakásépítő Alaptól azt a választ kaptuk, hogy a két toronyépület közül az első novemberben elkészül és a lakók beköltözhetnek. A másodikat talán február közepére fejezik be. Bővebb felvilágosítást természetesen ők nem tudtak nyújtani, hanem a Neimarhoz utasítottak be minket. Ott először is afelől érdeklődtünk, hogy vajon anyaghiány, munkaerőhiány, rossz időjárás vagy pedig más hiány okozta a késést. — Az egyetértés hiánya — jött a válasz. A határidő megszabásakor ugyanis tekintetbe vették mindazokat a körülményeket, amelyek esetleg késleltethetik a munkát, nem számoltak azonban olyasmivel, ami éppen előfordult. A munkák pénzelője ugyanis a szerelőmunkálatokat nem velünk akarta elvégeztetni, hanem a mi közvetítésünk nélkül egy harmadik vállalattal, az Elektrostrojjal. Ez a vállalat azonban" nem tudott eleget tenni a feltételeknek, s a Lakásépítő Alap kénytelen volt mégiscsak hozzánk fordulni. Mi azután a Novomontra bíztuk az összes szerelőmunkákat, s az el is vállalta. A munkát azonban az Elektrostroj már elkezdte. A Novomontnak kellett folytatnia. Míg az egyik átadta, a másik átvette a munkát, addig sok idő eltelt, sok vitás kérdés támadt és sokáig nem tudtak teljes lendülettel dolgozni. (A Lakásépítő Alap ezért fordult közvetlenül az Elektrostrojhoz, mert az körülbelül 20 millió dinárral olcsóbban végezte volna a munkát, de mint később kitűnt, képtelenek voltak elvégezni.) A Neimai kötelezettsége a határidőre úgy szól, hogy 90 nappal a szerelőmunkák befejezése után beköltözhetővé teszik a lakásokat. Mivel a szerelőmunkák megkéstek, így ők is késnek. — És mi a véleményük, mikorra lesznek készek a házak? — Véleményem szerint — mondotta Subotički mérnök, a Neimar műszaki igazgatója — az első épületet november folyamán, a másikat talán január elsejére be tudjuk fejezni. Ennek az utóbbinak befejezése azonban még igen kérdéses és a határidő bizonytalan. A határidő annál is inkább érdekli a leendő lakókat, mert ebben a két épületben központi fűtés lesz, tehát a lakók nem vásároltak szenet. Kénytelenek lesznek azonban, szén után nézni, mert régi lakásukban töltik a tél egy részét. A szén szerzése pedig, most ősszel — mindannyian tudjuk —, nem valami könnyű feladat, hiszen az sem kapta még meg, aki még a nyáron befizetett rá. A Lakásépítő Alapnál érdeklődtünk az új állomásnál épülő házak sorsa felől is, és azt a választ kaptuk, hogy néhány épület nem jövő őszre készül el, mint tervezték, hanem már az idén az év végére, ami csak úgy történhetett meg, hogy az alapban — ismerve az építővállalatok helyzetét — jóval tágabb határidőt szabtak meg, mint amire a kivitelező vállalat kötelezte magát és aminek most kivételesen, eleget is tett. Ennek köszönhető, hogy végre talán lesz határidő előtt elkészült épület is. (M) Csütörtök, 1966. október .» A BIRTOK KERTÉSZE Késő tavaszra járt az idő, az idejében elültetett virágok már nyíltak, amikor a gyöngyszigeti birtokon eldöntötték, hogy kertészt alkalmaznak. Találtak is egyet, aki alkalmasnak ígérkezett, és hajlandó volt elvállalni a munkát. Néhány nappal a döntés után megérkezett a senki szigetének nevezett Gyöngyszigetre a kertész. (Azért senki szigete, mert tulajdonképpen sem Bánáthoz, sem Bácskához nem tartozik. Egyiktől a Tisza, a másiktól a holt Tisza választja el.) Néhány embert kért maga mellé, és segítségükkel fölásta az igazgatósági épület, a bolt és az étkezde közötti részt. A munkások mosolyogtak rajta. — Ugyan mit akar ezzel a földdel? — kérdezgették esténként a bolt előtt sörözgetve. — Nem lesz itt semmi. Ki sem kel a mag a száraz földben, de ha kikel is, kitapossák a gyerekek, meg mi magunk is. Az igaz, hogy virágágyás csak akkor volt itt, amikor még főúr volt a tulajdonos, s azóta el is felejtették az emberek, hol is volt az ágyás. Erre nem volt idejük gondolni a nagy erőfeszítések közepette, az állandó pénzhiányban. Hol az út építésére, hol a komp vásárlására, szőlőtelepítésre, lakásépítésre kellett a pénz. Ezért aztán kertész fizetésére sosem jutott. S a virágágyásoktól egészen elszokott emberek, most azt látták, hogy a kertész és emberei naphosszat aprítják a már cserepessé száradt földet. — Nem lesz itt semmi. Inkább feküdjön az árnyékba — mondták neki, de ő nem hallgatott senkire, hanem elszórta a virágmagokat, s azután, hogy a munka nagy részét így elvégezte, elbocsátotta maga mellől a segítséget, és ő naphosszat hordta a vizet a szomjas földbe. Máskor meg annyira belefeledkezett a kapálásba, hogy észre sem vette, már este lett. Azóta már régen kikelt a sok-sok virág, s lassan, el is hervadnak, a kertész nem kapál már, hanem szedegeti a magot. A birtok munkásai pedig úgy vigyáznak a virágágyásra, hogy eladó lány sem jobban a kiskertre. Megszokták, hogy az épületek körül ott pompázik színnek minden árnyalatában a kertész virágja. Még a játszadozó macskáktól is óvják a kertet, pedig már letörte a virágokat a szép М-њ.