Magyar Szó, 1965. március (22. évfolyam, 58-88. szám)

1965-03-01 / 58. szám

í. oldal Mulasztás történt Jelacsik János várja a postást Jelacsik János egyszerű, kevésszavú munkásember. Fiatal korában kovácsmester­séget tanult, 1937-ben lett kazánfűtő. A szakképesítő vizsgát Novi Sadon 1951 áp­rilisában tette le. Szabadkán a November 29. húsgyár régi épületében mint fűtő 24 évig dolgozott. 1961 augusztusában került a zen­tai cukorgyárba. Az egyhónapi próbaidőre szóló egyezségben is mint fűtő és gépész van feltüntet­ve. Az épülőfélben levő gyár­ban a különböző végzettségű­ szakemberek azt csinálták,­ ami éppen adódott, így volt­ ez Jelacsik Jánossal is. Hol az egyik hol a másik mű­, helyben dolgozott. A próba­idő letelte után az igazgató­ság meghatározatlan időre segéd­fot­óként akarta alkal­mazni. Ezt az egyezséget , mint szakképzett munkás­ nem írta alá. 1962 áprilisában a gyár, végzést adott ki, amely sze­­­rint Jelacsik János mint a szárító fűtője, 90 dináros óra­bért kap. Ezen a papíron azonban nincs feltüntetve, hogy mint félszakképzett munkás dolgozik. Jelacsik János egyszerű munkásember. A paragrafu­s sokhoz meg az iratokhoz nem­­ sokat ért. Azt, hogy a végzé­sen levő III 1 szám a vállalat­­ szabályzata szerint az e fél­­i szakképzettségét jelenti, nem­­ is gondolta. A 90 dináros óra­bért azonban kevesellte. Kér­vényt is nyújtott be az igaz­gatósághoz. Órabérét a kér­vény a­lapján, amely azóta elveszett, felemelték. Kere­ken 2 dinárral. Ez havonta négy­száz valahány dinárt je­lentett. Jelacsik János,ezt a­­ fizetésemelést is kevesellte.­­ Még egy kérvényt adott be. Erre azonban nem kapott vá­laszt. Ez a kérvény is elve­­­­szett. Jelacsik János egész életé­­­­ben csendes ember volt. Nem­­ szeretett az irodára járni.­­ Annál többet szorgoskodott­­ a szárító kazánházában. 1964 januárjában megbete­­­­gedett. Az akkor 57 éves em­­ i­bert már áprilisban nyugdí­jazták. A nyugd­íjbiztosítás­­­­hoz szükséges írásban a gyár­­ Jelacsik Jánost mint félszak- s képzett munkást tüntette fel.­­ A suboticai társadalombizto­sító intézet ennek alapján,­­ 11 950 dináros nyugdíjat álla­pított meg. A végzés átvételekor Jela­csik János fellebbezett a tar­tományi társada­lombiz­tosí­tó intézethez. Megfelelő iratok­kal igazolta, hogy neki meg­van a szakképzettsége, és mielőtt a zentai cukorgyárba jött dolgozni, Szabadkán mint szakképzett sütő volt munka­­viszonyban. A tartományi társadalom­­biztosító intézet a suboticai végzést megsemmisítette, és­­ mint szakképzett munkásnak,­ nyugdíját 15150 dinárra, emelte fel. A különbözetet,­­ visszamenőleg is megkapta. ] Jelacsik János ekkor értet­­­­te meg hogy ő, a szakkép­zett munkás, a zer­tai cukor-­ [gyárban 1961 augusztusától] 1­934 januárjáig mint félszak-i j képzett munkás dolgozott. [ ! Fizetése is azért volt alap ] I csony, és azért kapott kevés i­s nyugdíjat.­­ Amikor Jelacsik Jánost, a­­ szakképzett munkást a fél­­i szakképzettséget igénylő I munkahelyre beosztották, s mindenki megfeledkezett ar­ról, hogy ezt megmondják ] nek­i, így azután ő csak a fi­­­­zetését kevesellte. Azt meg I sehogysem akarták felemelni ! Éveken át 92 dináros óra-, I bére volt. A többi fűtőnek, akiket mint szakképzetteké­ vezettek. 126 meg 128 dinár . Jelacsik János 1964 októ-­­berében ismét kérvényt adott át a cukorgyár munkástaná­j­a csának. Kérte, hogy szakkép­zettségét ismerjék el és a két fizetés közötti különbséget 1961. augusztus 1-étől nyug­díjaztatásáig­ fizessék ki.­­ Kérvénye az igazgató bi­­zott­ság elé került. Ez kivizs­gálás miatt az ügyet átutalta az általános ügyosztálynak. Jelacsik János ügye azóta a fiókban hever. pedig január­­­ban újabb kérvényt adott át, és azóta az igazgató bizott­ság már két ülést tartott. Jelacsik János szegény em­ber. A kertek végén lakik. Szoba-konyhában. Havonta 15 150 dinár nyugdíjat hoz a postás. Ketten élnek ebből. Felesége, meg ő. Ha a zentai cukorgyár önigazgatási szer­vei elfogadják kérelmét kö­rülbelül 200 000 dinárt kell, hogy kapjon. És lehet, hogy a nyugdíját is felemelik. Hó­napok óta egyebet sem tesz, mint a postást várja, aki majd hírt hoz a cukorgyár­ból. Eddig hiába leste. Jelacsik János ügyével kapcsolatban a következő véleményeket hallottuk: ERŐS JÁNOS a községi szkupstina munkafelügyelője: — A szakképzett munkást, ha azzal az nem egyezik, a vállalat önkényesen nem he­lyezheti át f­élszakképzet­tsé­­get igénylő munkahelyre. Olyan írás pedig, amelyben Jelacsik János az átminősí­téssel egyezne nincs. Ezért kérelme indokolt. ĐUROVIC MILAN jogász, a cukorgyár általános ügyosz­tályának igazgatója, aki mindössze egy hónapja dol­gozik a gyárban.­­ A hónap végén sorra kerülő igazgató bizottsági ülésen a munkaviszonyról szóló törvény 342. paragrafu­sa alapján javasolni fogom, hogy Jelacsik János kérelmét mint alaptalant és mert­ már idejét múlta, utasítsák el. PAP KLÁRA az önigazga­tási szervek titkára: — Az ügyvitel részéről a múltban nagy mulasztás tör­tént. Jelacsik munkatársunk gyári nyilvántartása hiányos. Például a munkahelyre vo­natkozó végzése nincs meg. Ha annak idején meg is hoz­ták időközben elkallódott. JUHÁSZ NÁNDOR a mun­kástanács elnöke: — Amikor Jelacsik János a gyárba került, én már itt dolgoztam. Mint szorgalmas, csendes embert ismertem meg. Úgy volt, hogy ő lesz a központi gőzfűtés fűtője. Ennek kiépítésével azonban késtünk, és így került ő a szárítóba. Mulasztásnak tar­tom azt, hogy nem íratták alá a nyilatkozatot, hogy mint szakképzett munkás hajlan­dó félszakképzettséget igény­lő munkahelyen dolgozni. Mindezek után olyan ember­nek, mint amilyen ő, kérését szerintem teljesíteni kellene. LEBHAFT GYULA, aki négy évig volt az üzemi szak­­szervezet titkára: — János bácsi mint egy­szerű ember, nem arra fi­gyelt fel, hogy őt milyen szám alatt, vezetik, hanem a fizetését kevesellte. Több­ször is említette hogy ezzel kapcsolatban kérvényeket adott át a munkástanács­nak. Munkatársai szerették, becsülték. Nyugdíjba vonulá­sakor egy karórát adtak ne­ki emlékül. Véleményem szerint, utólagos kérelme in­dokolt. NAGY LUKÁCS, az igaz­gató bizottság elnöke a kö­vetkezőket mondotta: — Az ügyvitel részéről mu­lasztás történt. Ezt a hanyag­ságot most az igazgató bizott­ságnak kell helyrehoznia. Nem szabad alapul venni csak a paragrafusokat. Az embert kell nézni, meg azt hogy mindez milyen körülmé­nyek között történt. Vélemé­nyem szerint a Jelacsik Já­nosnak járó különbözetet el kell ismerni és minél előbb ki kell fizetni. Hogy a zentai Cukorgyár önigazgatási szerve milyen határozatot hoz, majd elvá­lik. Egy azonban biztos: Jela­csik János továbbra is nap­hosszat szorgalmasan várja a postást, hogy végre hírt hoz­zon a gyárból. Sokáig kell-e még várnia? KERESZTÉNYI József Reu­ms-intézet nyílt Belgrád­ban­ Belgrádban tegnap meg­nyílt hazánk első reuma­in­tézete. A korszerűen fölsze­relt intézet a reumás bete­gek gyógykezelésével és e szolgálat megszervezésével foglalkozik. Az intézet részt vesz az orvosok továbbkép­zésében, ezenkívül tudomá­nyos kutatómunkát is végez. Az intézet építése és felsze­relése 480 millió dinárba ke­rült. A reumás betegek egyre nagyobb gyógyászati és szo­­ciálós problémát jelentenek az egész világon és nálunk is. A reuma miatt igen sok munkaóra veszik el évente. 1962-ben csupán Szerbiában több mint kétmilliárd dinárt költenek a reumás betegek gyógykezelésére. Ugyanebben az évben Szerbiában 880 000 reumás beteg volt, magában Belgrádban 170 000. Emiatt már nagy szükség volt egy olyan intézetre, amely kizá­rólag a reumás betegekkel és a reumatizmussal foglalko­zik. (Tanjug) (44) 339. szakasz (1) ha a biztosított személy 1965-ban ▼agy 1967-ben idő előtti nyugdíjat valósít meg (28. és 35. na.ke.sz), de nem alkalmaz­hatók rá a törvény 337. szakaszának ren­delkezései, a törvény 31. szakasza szerint megállapított nyugdíjat, ilytt a di­lkerítés függően meghatározott százalékkal csök­kentik, minden évért, ami a biztosított férfinak a 60 éves és a biztosított, nőnek az 55 éves kor betöltéséig hiányzik, éspedig: 1/ a nyugdíj 1 százalékka! — a 38 vagy 39 évi nyugdíjké­l rendelkező férfiak és a 33 vagy 34 évi munkakorral rendelkező nőnek; ti a nyugdíj 1,3 százalékával — a 35, 36 vagy 37 évi nyugdíjkorral rendelkező fér­finak éti a 30, 31 vagy 32 évi nyugdíjkor­­ral rendelkező nőnek. (2) Az 1968. január 1. után megvalósított idő előtti nyugdíjat e törvény 35. szákaszá­nak rendelkezései szerint számítják ki. Az 1966-ban és 1967-ben megvalósított idő előtti nyugdíjak százalékszerű csökken­tését. a biztosított személy neme életkora és nyugdíjkora szerint., az alábbi áttekin­tés mutatod A nyugdíjbiztosítási alaptörvény Ha a biztosított nő Például, ha egy 56 éves férfi, 39 éves nyug­­díjkorral, 40 000 dináros nyugdíjalappal 1967 ben nyugdíjaztatja magát, akkor nyugdíja a törvény 34. szakasza szerint a nyugdíj­alap 83 százaléka, vagyis 33 200 dinár. Ezt az összeget a fenti szakasz rendelkezései szerint a 60 éves korig hiányzó minden évért 1 százalékkal, tehát összesen 4 száza­lékkal, vagyis 1323 dinárral csökkentik, úgyhogy havi nyugdíja 31 872 dinár. 240. szakasz (1) Mindaddig, amíg az e törvény alap­ján (123. szakasz) biztosított, önálló fog­lalkozású személyek csoportosítását nem szabályozza köztársasági törvény vagy szer­ződés, e személyek nyugdíjbiztosítását a tör­vény 216. szakaszában előírt táblázat sze­rint hajtják végre azzal, hogy a megfelelő biztosítási osztályt a szerződéskötő társa­dalombiztosító intézet állapítja meg. (2) Az önálló foglalkozású személyeknek az 1. bekezdés szerinti nyugdíjalap után kell járulékot fizetni, s jogaik megállapí­tására és nyugdíjuk átminősítésére ezt a nyugdíjalapot kell alkalmazni. (3) A törvény hatálybalépésének napjá­tól számított tíz évben az önálló foglalko­zású biztosítottak nyugdíjalapjának azt az összeget kell tekinteni, amelyre a törvény hatálybalépésétől nyugdíjjogosultságuk ér­vényesítéséig biztosítva voltak. (Folytatjuk) Ha a biztosított férfi Nyugdíjkora szerint meg­állapított nyugdíjat ennyi száza­lékkal csök­kentik, életkora nyugdíjkora Nyugdíjkora szerint meg­állapított nyugdíját ennyi száza­lékkal csök­kentik. életkora nyugdíjkora 55év 38 vagy* 39 év 5százalék 55év 35, 36 vagy 37 év 7,5százalék 50év 38 vagy 39 év 4százalék 58év 35, 36 vagy 37 év 3­6százalék 57év 38 vagy 39 év 3százalék 57év 35, 36 vagy 37 év 4,5százalék 58év 38 vagy 39 év 2százalék 4 év 35, 36 vagy 37 év 3 százalék 59év 38 vagy 39 év­­ 1 százalék 59év 35, 36 vagy 37 év 1,5 százalék 50 év 33 vagy 34 év 5 százalék 00 év 30, 31 vagy 32 év 7,5 százalék 51 év 33 vagy 34év 4 százalék 51 év 80, 31 vagy 32 év 6 százalék 52 év 33 vagy 34év 3 százalék 52 év 30, 31 vagy 32 év 4,5 százalék 03 év 33 vagy 34 év 2 százalék 53 év 30, 31 vagy 32 év 3 százalék 54 év 33 vagy 34 év­­ 1 százalék 54 év 30, 31 vagy 32 év 1,5 százalék MAGYAR SZÓ Hétfő, IMS, ma revis­t a kukorica ára emelkedik A termésnek alig három százalékát vásárolták fel Rekordtermés volt tavaly kukoricából. A Szövetségi Statisztikai Intézet adatai szerint több mint hétmillió tonna termett, és Jugoszlá­via ezzel az öt legnagyobb kukoricatermelő ország közé­­került. Megteltek a raktárak, a magtárak, sőt még a seb­tében összetákolt górék is. Itt-ott még letöretlen kuko­rica is akad a földeken. Ilyen bő termés után min­denki azt várta, hogy ol­csóbb lesz a kukorica. Ta­valy nyáron ugyanis 80, sőt 85 dinárért adtak kilóját. Ára a törés idején sem csök­kent, mivel igen nagy volt a kereslet. Később valamivel olcsóbb lett. Januárban a Novi Sad-i terménytőzsdén a szárított szemes kukoricát 62—65 dinárért adták, 48—50 dinárért az időszerűen szá­raz szemes kukoricát és 34 dinárért a csöves kukoricát. Azt remélték­, hogy jelen­tősebb mennyiséget sikerül majd felvásárolni és tartalé­kolni. Nem egészen pontos adatok szerint azonban az országos tartalékok csak mintegy 200 000 tonnát vásá­roltak fel, azaz feleannyit, mint tavaly ilyenkor, pedig akkor sokkal kisebb volt a termés. Legtöbbet Szerbiában és Szerénységben vásároltak fel a termelőktől. A földművesek tehát most várnak, mert nagyobb ára­kat remélnek. A magánter­melők góréi tömve vannak kukoricával, de az egész termést nem etethetik fel a jószággal. A pillanatnyi helyzet mint­ha reményeik valóra váltá­­­­sát sejtetné. A kukorica­­ ugyanis január végétől las­, f­ran, de biztosan drágul. Feb­ruár elején a szárított sze­mes kukoricát még 62—65, az­­ időszerűen száraz kukoricát­­ 51—52 dinárért, határidős szállításra pedig 63—64 di­nárért kínálták, míg az utób­bi tőzsdei összejöveteleken a szárított szemes kukoricát 65—68, az­ időszerűen száraz kukoricát 55—58 dinárért­­ adták. Észrevehető volt az is, hogy csökkent a kínálat és a kereslet is. Mégis úgy tűnik, hogy ez a drágulás nem sokáig fog tartani. Feltételezhető, hogy a következő hónapokban az árak azon a szinten állapod­nak meg, amelyen most a száraz szemes kukoricát kí­­nálják határidős szállításra. Ezt a feltevést arra is ala­pozhatjuk, hogy még mindig érvényben van a kukorica kiszállítását tiltó rendelet. Még ha újabb kivitelt hagy­nának határidős szállításra, megbolygatni a terménypia­cot és az árakat. Sok terme­lő szlovéniai vevőkkel kötött szerződést nagyobb mennyi­séget határidős szállításra. Nem várható a kereslet hir­telen növekedése azért sem, mert némileg csökkent a hizlalás, valamint azért sem, mert a nagyobb jószágte­nyésztéssel foglalkozó mező­gazdasági szervezetek, ser­­tésfarmok és a feldolgozó üzemek nagyjából beszerez­ték a szükséges mennyiséget. Végül pedig közeledik a ta­vasz: a jószágot hamarosan zöldtakarmánnyal etethetik, s ahol lehetőség van rá, le­gelőre csapják, ez pedig csökkenti majd a kukorica fogyasztást. S. Z. ­­ 1 kongresszus a sifep mindig kéznél legyen A su­boticai Sever villanymotorgyár kommunistáinak évi értekezlete A suboticai Sever villany-, motorgyár kommunistái teg-­ nap megtartották évi érte­kezletüket, amelyen megje­­­lent Cirok Sándor, a KSHF tartományi vezetőségének tagja, Vladimír Danic, a já­­­­rási, és Malija Sedlasc, r. köz­ségi vezetőség titkára. Vlas­j­­imir Svrrdakovic titkári be­számolója után a Sivar kom­­­­munistái felmérték a f­el­a­da-­­ tokat és higgadtan levonták­­ a tapasztalatokat az elmúlt napok eseményeiről. Veco Tonkovic a munkás-­­ tanács elnöke felszólalásában , hangsúlyozta, hogy az ese­,­ményekért a kommunisták is­ felelősek, de a munkaközös­ség tájékoztatása is meglehe­tősen hiányos volt. Radovan Krnjajaki véleménye szerint a sajtó téves információkat közölt az eseményekről. Vladimír Danic alapos elemzést adott a Severben történt eseményekről. Feltet­te a kérdést, vajon milyen mértékben érvényesültek a gyárban a kongresszus tö­rekvései és a közvetlen ter­melők milyen mértékben vesznek részt az irányítás­ban, az üzem politikájának kialakításában. Hangsúlyoz­ta, hogy eredményesebb len­ne, ha a kommunisták a I kedvezőtlen és bürokratikus I jelenségek ellen harcolná- I nak. A munkástanács tagjai­nak­ fele kommunista, de ez még nem jelenti azt, hogy I döntései is helyesek. Tény,­­ hogy a munkástanács a I kongresszus törekvéseivel­­ ellentétes döntést hozott,­­ amikor a jövedelem elosztási­­ szabályzat életbe lépése után­­ is növelte a fajtalapokat. Ezt a döntést a kommunistáknak­­ kellene megtárgyalniuk. Va­ljon milyen nyomós okok , vezették a munkástanácsot , arra, hogy megszegje a­­ kongresszus elveit? Úgy lát­szik azonban, hogy a Sever­­kommunistái nem tanulmá­­­nyozták át a kongresszus anyagát. Erre nem is volt idejük, hiszen olyasmit kel­lett tisztázniuk, amit min­denképpen elkerülhettek­­ volna, ha alaposan elmélyed­nek az anyag tanulmányozá­­­­sában. A kongresszus anyaga­­ ezért mindig kéznél legyen ! — mondotta befejezésül. A vitában felszólalt még Cirok Sándor is. Végül meg­választották az új üzemi ve­zetőséget, amelynek titkára ismét Vlastimir Mrdakovic lett. — m —

Next