Magyar Szó, 1965. április (22. évfolyam, 89-118. szám)

1965-04-01 / 89. szám

Csütörtök, 1965. Április 1. MAGYAR SZÓ Is parti földeken már vetnek Több mint kétszáz hektár ipari paprika termesztésére kötöttek szerződést Kanizsán Kanizsa felé vezető út jobb oldalán még szinte mozdu­latlan a határ, a cirok és a kukoricaszár kúpokban áll, imitt-amott lehet csak szán­­togató földművest látni. A bal oldalon, a magasan fekvő földeken már megindult az élet, szántanak, néhol már vetnek is, tavaszi árpát, krumplit, cukorrépát. A kanizsai szövetkezetben egymásnak adják a kilincset a földművesek. A tavasziak­ra kötik a szerződést. Nagy­üzem van az irodában egé­szen ebéd utánig, azután megritkulnak az érdeklődők. Az agronómusok, Dusán Zve­kié és Nagy Károly a nagy forgalomra való tekintettel az irodában tartózkodtak. Ott, az ajtóval szemközti falon a zentai cukorgyár két nagy plakátja. Egy hónappal ezelőtt szögezték fel őket, az­óta már javítottak is rajtuk. A szövegben a 12 dináros árat leragasztották és helyé­be egy 13-ast rajzoltak. Eny­­nyit fizet most a gyár, illetve a szövetkezet a termelőnek. A szövetkezet 80 hektár répa vetését tervezte, majd­­­­nem ennyire már szerződést is kötöttek a termelőkkel. A parti földekbe többet nem is vethetnek, a rétben pedig ke­veset lehet, mert csak május­ban kezdhetnék el a vetést, akkor pedig már késő. Pedig annak a termelőnek, aki a rétben vet répát, a szövetke­zet — kilónként fél dinárt számítva — a termést be is hordja. Vásároltak egy új po­rozó és egy permetezőgépet is, remélik, hogy megvédhe­tik a termést a kártevőktől.­­ A kukorica és az ipari paprika szerződéskötése ki­elégítően halad. Kukoricából 400 hektárt terveztünk, eny­­nyire már majdnem szerző­dést is kötöttünk, az ipari paprikából pedig a tervezett kétszáz hektár helyett már a 220 hektárnál járunk — mondta Nagy Károly. A paprika termesztése a többi növényhez képest kifi­zetődő, mert emelték a felvá­sárlási árakat. A paprika­üzem az elsőosztályú papri­káért tavaly 43, most­ 50, a másodosztályúért 38, most 45, a harmadosztályúért tavaly 23, most 30 danárt fizet. Ol­csóbb ezenkívül a vetőmag is. A rétben még el sem kez­dődött a munka. Dusán Zve­­kic elmondta, hogy az öt lánctalpas traktor még mun­ka nélkül áll, mert magas a Tisza vízállása és a rétben talajvíz van, legfeljebb két­­három hét múlva kezdődhet csak meg a szántás és a ve­tés. A parti földeken már javá­ban dolgoznak, bár egyelőre nem nagy a tolongás a gépe­kért. Március közepén ugyan­is 20—25 százalékkal meg­drágult a szolgáltatás. Az adorjáni üzemrészlegben arra panaszkodnak, hogy a terme­lők most fele annyira sem használják a szövetkezet gé­peit, mint régebben. S. Z. Kinőtt íróasztal eladó... Hallottam már süte­mény- és fagylaltárusító találkahellyé átalakított csatahajóról, ócskapiacra került mozdonyról, ház­őrző oroszlánról, a fáraók sírjában talált , 4000 éves fogyasztható­­mézről, és egyéb olyan érdekessé­gekről, amely az átlagha­landó számára mesébe il­lőnek tűnhetne, ha nem találkozna saját pályafu­tása során is különféle, helyi jellegű érdekességek­kel és furcsaságokkal, amelyek olyannyira jel­lemzők egy egy korszak­ra. Engem például életem első másfél évtizede során elérhetetlen álomként kí­sértett a törékeny póniló alakja, amelyen délutá­nonként kevélyen vágtá­zott egykori iskolatársam. Őt a sors abban a tartós kegyben részesítette, hogy amikor kinőtte a hinta­lovat, azonnal megkapta a pónilovat, tizenhat éves korában pedig egy igazi angol telivér versenyló tu­lajdonosa lett... Azóta azonban változott az idő és korszerűsödtek az igé­nyek. Manapság a gyere­kek szüleik zsebétől füg­gően­­ mást kapnak aján­dékul. Lehetőleg olyan dolgokat és holmikat, amelyek leendő szakmá­juk vagy hivatásuk sze­­retetére nevelik őket. Bencike például, aki egy óvodai ünnepségen érzé­kenyen és nagy átéléssel szavalta el, hogy: " Boci boci tarka, egy testhezál­ló, igazi kis íróasztalt ka­pott. Azóta már egy év is elmúlott, s Bencike to­vábbra is kedveli az író­asztalt meg a versikéket. Sajnos, az íróasztalt ha­marosan ki fogja nőni, egy számmal nagyobbra lesz szüksége. És mert Bencike négyéves öccse kijelentette, hogy fütyül az íróasztalra, ugyanis őt a rakéták érdeklik, el kell adni az asztalt. Tehát legkésőbb fél éven belül egy érdekes hirdetés megjelenése esedékes va­lamelyik napilapban. Jó karban levő, kinőtt íróasz­tal, óvodás testalkatú poétajelölt számára sürgő­sen eladó... "­. Alkot­ó­mester fizette a landitát Hogyan is osztják a jövedelmet az indijai kombinátban Találmányukat nem je­gyezték be a szabadalmi hi­vatal nagykönyvébe, még kevésbé részesültek elisme­résben, kitüntetésre sem ter­jesztette fel senki őket. Nem is ez a fontos. Lé­nyeg, hogy elégedettek, mert hát va­lóban nagy dolog, ha az ember 15 000 dinár he­lyett 30—50 ezret talál­hat a borítékban. Ott, ahol ez a nagy változás történt, nyilván a csodá­val határos dolgokat kel­lett művelni. Főként vo­­ natkozik ez az indijai kombinátra, ahol tudva­levő, az összeházasodás­nál egyes birtokok hozo­mányul százmilliós vesz­teséget hoztak. — Ki hitte volna, hogy ezektől a szemre sem vala­mi szép tehenektől 3000 li­ter tejet is lehet kapni ... Ezt mondták a kombinát tehenészei, sőt most azon fáradoznak, hogy valamilyen úton-módon egyes gazdasá­gokon, ahol a tehenek teje­­lőképessége több mint 3000 liter, bevezessék a gépi fe­­jést, mert enélkül nem fo­kozhatják a tejtermelést. A tapasztalat ugyanis azt mu­tatja, hogy 3000—3500 lite­rig, még valahogy boldogul­nak a kézi fejéssel, de sok ember kell hozzá, viszont 4000 liternél már okvetlenül szükséges a gépi fejés. Eze­ket a termelési elveket be­tartva a tehenészek tanfo­lyamokon sajátítják el a gépi fejest. Arra voltam kíváncsi, hogyha már ennyire feldi­csérték a jövedelemfelosz­­tási szabályzatukat, milyen serkentő rendelkezései, irányelvei vannak annak va­lójában.­­ Szabályzatunkban az áll, hogy mindenkit a maga helyén bíráljunk el. MINDEN MUNKACSOPORT EGYFORMÁN RAJTOL Ezen lényegében azt értet­ték, hogy úgyszólván test­hez, szabták a feladatokat. Az egyik jószágtenyész­­tő csoportnak például 100 millió dinár az évi terve. Az érvényben levő árak alapján azt is könnyű ki­számítani, hogy a jószágte­nyésztő csoport mennyi jö­vedelmet valósíthat meg, természetesen a termelési költségek levonása után. És ha ezek a termelési költsé­gek nagyobbak a jövedelem­nél, akkor nyilván vesztesé­get terveznek. Ennek a csoportnak 20 milliós veszteséget is­mertek el, s ez azt je­lenti, hogyha 80 millió dináros jövedelmet való­sítanak meg, akkor mindegyik megkapja a rajtalapját. Viszont, ha 100 millió a jövedelmük, akkor a 20 milliónak egy részét személyi jövedel­mi alapokba helyezik. Ezek szerint tehát a rajtnál mindegyik munkacsoport a növénytermesztésben és a jószágtenyésztésben is egy­aránt kiegyenlítődött. Ebből nyilvánvalóan az követke­zik, hogy hozamnöveléssel, nagyobb jövedelemmegvaló­sítással kaphatnak csak töb­bet. A személyi jövedelem ilyen felosztásának köszön­hető, hogy egy-egy munkás akkora jövedelmet valósított meg a vállalatnak, mint egyes korszerű gyárak mun­kásai, ahol tudvalevő a ter­melés gépesítése magas fo­kon van. Noha itt egy mun­kásra csak 1 421 000 dinár értékű alapeszköz jut, és majd 4 millió dinár jövedel­met hozott a vállalatának. Egyébként ez az összeg 63- ban 2 170 000 dinár volt. Az átlagkeresete egy-egy mun­. I­kásnak 1963-ban 25 000,­­ 1964-ben pedig 38 000 dinár. Magyarázattal tartozunk arra vonatkozólag is, hogy a tehenészek és traktorosok három-négy évvel ezelőtt miért kaptak csak 15 000 di­nárt havonta. HÁROMSZÁZMILLIÓ AZ ALAPOKBAN Kozakovic mérnök szerint három évvel ezelőtt alakult meg a kombinát, mégpedig négy birtokból. Ezek közül­­ csak a Partizánnak nem volt vesztesége, a többinek annál inkább, úgyhogy majd 200 millió veszteséget kellett fe­dezni. Tavalyelőtt ezt a köte­lezettségüket teljesítették. Akkortájt, hogy ne legyen né­zeteltérés az összeházasított birtokok között, mindenütt kiegyenlítették a rajtalapot, mégpedig 24 000 dinárra. Azért emelték ennyire, mert a Partizán birtokon, amely­nek kezdeményezésére tör­tént az integráció, a rajtalap 24 000 dinár volt. Ezek után nyilván érthető, hogy a Par­tizánban semmit nem kaptak a munkások, a három másik társuló birtokon azonban an­nál többet. A tandíjat tehát a mester, a Partizán fizette meg. Ezen azonban már túl van­nak. A tavalyi zárszámadás sze­rint most majd 300 millió­­ dinár van az alapokban, s ha a búzát nem éri hőguta, vagyis legalább 35 mázsát takaríthattak volna be hek­tárjáról, akkor az alapok­ban nem 300 millió, hanem legalább félmilliárd dinár volna, és nyilván több munkáslakást is építhetné­nek. A 300 millióból 200 milliót ugyanis új traktorok és mun­kagépek vásárlására fordíta­nak, s bizony kevés jut la­kásokra. A tervek szerint az idén tovább szakosítják a termelést, több kukoricát és napraforgót termesztenek, csökkentették a búza és a cu­korrépa vetésterületét. Leg­nagyobb növekedést nyilván a takarmánytermesztésre irányozták elő. Ha termelési tervüket megvalósítják, ak­kor az idén három integrált birtok is beéri mesterüket, a Partizánt. P. E. Kaszás Péter adai földműves a műtrágyát szórja Nehézségek az idegbetegek gyógykezelése körül A tartományi szkupstina népjóléti-egészségügyi bizottságának ülése Vajdaságban a suboticai, a zombori és a zrenjanini vá­rosi kórháznak van ideggyó­gyászati osztálya. Novi Sa­­don, mint ismeretes, még nem fejeződtek be a munká­latok az ideggyógyászati kli­nika épületén, s így összesen 312 ágy áll az idegbetegek rendelkezésére. A kovini és­­a verseci idegkórházban ösz­­szesen 1834 ágy van. Ez tehát azt jelenti, hogy tartomá­nyunkban ezer lakosra körül­belül 0,6 ágy jut az ideggyó­gyászati intézményekben. Az ideggyógyászok egy­behangzó véleménye sze­rint figyelembe véve az idegbetegek számát, alap­vető követelmény, hogy ezer lakosra négy ilyen kórházi ágy jusson. Ha a vajdasági helyzetet figye­lembe vesszük, első tekin­tetre láthatjuk, hol a prob­léma: kevés az ideggyó­gyászati intézmény, illet­­­­ve kicsik a kapacitások. Ehhez még hozzá kell ten­ni, hogy a vajdasági ideg­kórházak befogadóképes­ségének közel 50 százalé­kát más köztársaságokból származó betegek foglal­ják le. Egyetlen problémát ragad­tunk ki csupán abból a kér­déskomplexumból, amelyről a tartományi szkupstina nép­jóléti-egészségügyi bizottsá­ga tegnapi ülésén tárgyalt. A bizottság határozata értel­mében ezt a kérdést rövide­sen a Népjóléti­ Egészségügyi Tanács ülésére is napirend­re kell tűzni. Többoldalú megvilágításban nyilván sok­kal átfogóbban foglalkozha­tunk majd vele. A bizottság ülésén egyéb­ként szó volt még a volt har­cosok lakásproblémáiról. A terv szerint Vajdaság­ban az idén 688 lakás építését­­ irányozták elő a volt harco­sok részére. Ez csekélyen számolva is közel hárommil­­liárd dinárba kerül. Ebből kell adnia, kétmilliárd dinárt egymilli­árd dinárt a tarto­mányi lakásépítő alapnak pedig a községek teremtenek elő. Mivel azonban április 30-ával megszűnik a tarto­mányi lakásépítő alap, felve­tődik a kérdés, ki pénzeli az előirányzott lakásépítést. A bizottságnak az az állás­pontja, hogy a jövőben szo­rosabb együttműködést kell teremteni az illetékes társa­dalmi-politikai szervezetek­nek, a községi lakásépítő alapoknak és nem utolsó sor­ban a községi szkupstinák­­nak, hogy ne kelljen sokáig várniuk a lakásra a népfel­szabadító háború azon részt­vevőinek, akiknek eddig még nem rendezték lakáskérdését. Cs­ a S. oldal " Egyre keresettebbek a kerámiai cikkek Az utóbbi időben nálunk is egyre keresettebbek a kerámiai háztartási cikkek. Sokan a drága és gyakran gyenge minőségű porcelán helyett a jóval olcsóbb, de rendkívül tartós cserépedé­nyeket használják. A fenti állítást bizonyít­ják a legújabb termelési adatok is. Januárban pél­dául 722 tonna kerámiai cikket készítettek, 170 ton­nával többet, mint tavaly januárban. A piacokon egy­re nagyobb a kereslet, ami­ből arra lehet következtet­ni, hogy a jövőben még na­gyobb mértékben növekszik a kerámiaipar termelése. ­ Áprilisi hagyaték KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK ÁPRILIS ELSEJEI TELEXJELENTÉSE SUBOTICÁRÓL Ma reggel egy korábbi határozat hivatalos adatait hozták nyilvánosságra Suboticán. A volt járási szerve­zetek, intézmények, valamint a községi társadalmi szer­vezetek képviselői jelenlétében felbontották a megbol­dogult járás végrendeletét. A könnyesszemű, fekete karszalagos gyászolók kö­zött nagy meglepetést keltett a végrendeletnek az a pontja, mely szerint a békében elhunyt járási szkups­tina székhelyét Subotica fiataljaira testálta azzal, hogy oda senki sem vihet be villanygitárt még akkor sem ha netalán „szórakozni akar.. Ennek ellenére néhány suboticai ifjúsági aktivista lelkesen tapsolni kezdett. Elragadtatásuk csak fokozódott, amikor meghallgatták a szintén tegnap elhunyt járási ifjúsági vezetőség tes­tamentumát. Tőle is örököltek némi ingatlant. kiürí­tett helyiségeit, meg egy rozsdás kerékpárt ráadásul. A végrendelet egyéb pontja megfelelő magyarázat kíséretében már a többi községre vonatkozik. Ezek sze­rint Topolya örökölte a gépkocsit és egy faliórát, hogy idejében és gyorsabban utána járhassanak az ifjúsági aktívákban jelentkező problémáknak. A bajmokiak számára adományozott rádiókészülék arra hivatott, hogy emelje az ottani fiatalok szórakozási lehetőségei­nek színvonalát. A zentaiak kapták az acél pénzszek­rényt, hogy pénz híján legalább biztos helyre zárhas­sák a felsőbb fórumoktól kapott utasításokat. A mo­­ravicaiak csak azért kaptak írógépet, hogy feljegyez­hessék problémáikat. Kishegyes fényképezőgépet örö­költ úgymond, legalább képen láthassák az ott élő fia­talokat. A fekete telefon, amit Ada örökölt, arra szol­gál, hogy az ifjúsági vezetőség gyakrabban küldhessen jelentést a kommuna középiskolákban jelen­tkező homá­lyos jelenségekről. Kanizsa nem kapott semmit, ők már régebben kije­lentették, hogy úgy sem fogadnák el az örökséget. Hogy Zombor és Apafin nem örökölt, azon senki sem lepődött meg. Viselkedésük alapján nem is érdemelték ki. Mindig haragban voltak a családdal. A végrendelet ismertetése után a részvevők kivo­nultak a szkupstina épülete elé és főhajtással tiszteleg­tek az elhunytak emlékének tiszteletére félárbocra eresztett zászlók előtt. SIFLIS István

Next