Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1965-08-19 / 227. szám
Emelkedő kukoricakínálat Terménytőzsde - 1965. augusztus 13-18. A Novi Sad-i terménytőzsdén csupán a kukorica- és a vetőmagkínálat emelkedett. Az elmúlt összejöveteleken a kukorica kínálata 5415 tonnát, a magbúzáé pedig 5745 tonnát tett ki. A kukorica ára 79—80 dináros szinten alakult, a kereslet kisebb a kínálatnál, míg magbúzából, főleg a magas árak miatt, a kereslet elenyésző. Egyéb mezőgazdasági terményből, jószágból és húsáruból a kínálat mérsékelt. Az utóbbi tőzsdei összejövetelek forgalma: GABONANEMŰEK: Eladásra kínáltak mindössze 13 tonna tavalyi búzát 90 din., 325 tonna zabot 83—84 din. és 5415 tonna szemes kukoricát 79—80 dináros árszínten. Kerestek 195 tonna zabot és 3140 tonna kukoricát, míg a felkínált búzán kívül 195 tonna zabot és 1140 tonna szemes kukoricát kötöttek le a felkínált árszinten. A korábban igen keresett sörárpából egyelőre nem volt kereslet MALOMTERMÉKEK: Mérsékelt forgalom. Eladásra kínáltak és lekötöttek C-csoportba tartozó őrleményt 112 dináros áron. Más lisztfajtákból nem volt forgalom. VETŐMAGVAK: Igen nagy tétel különféle fajta magbúzát kínáltak, úgymint 1000 tonna I/I osztályozású Bezosztaját, 1000 tonna II/I osztályozásút, 500 tonna Ifi oszt. San Pastoret, 1000 tonna II/I oszt. azonos fajtát, 150 tonna I/I Leonardot, 1000 tonna II/I oszt. Leonardot, 300 tonna II/I oszt. Abodanzet és 100 tonna II/I oszt. Autonómia-fajta magbúzát, fajtánként és minőség szerint 120—240 dináros áron. Mindössze 120 tonna Be- 1 zosztaja-fajtát adtak el 143— 145 dináros áron. JÓSZÁGFÉLÉK: Gyenge forgalom. Eladásra kínáltak 260 hússertést 450 dináros áron. Lekötötték. HÚSÁRU: Igen gyenge a forgalom. Mindössze 11 tonna vágott üszőt kínáltak 900 dináros áron. Lekötötték. TAKARMÁNYFÉLÉK: Eladásra kínáltak és lekötöttek 400 tonna búzahulladékot 72 (!) din. és 15 tonna szárított lucernalisztet 90 dináros áron. Hízóba fogott sertések takarmányának kiegészítése kékkővel Csehszlovákiában 4 éve használják a rézszulfátot, a kékkőt 0,075 százalékos töménységben a takarmányhoz keverve, a hízósertések takarmányozására. A rézszulfátot finom porrá őrlik és a takarmánnyal alaposan elkeverik. A súlygyarapodás átlag 25 százalékkal volt több, mint a kontroll sertéseké. A rézszulfáttal takar- mányozott sertések étvágya kifogástalan, jól híztak, egészségügyi károsodás nem jelentkezett. Az emésztőszervekre gyakorolt hatása abban nyilvánult meg, hogy egyetlen esetben sem találkoztak a vágóhídon gyomor- és bélgyulladással, míg a kontroll sertéseken ezek a leletek mindennaposak voltak. A sertések húsa és belső szervei nem mutattak semmiféle eltérést a normálistól. Az antibiotikumokkal kiegészített takarmányok esetében is kedvező hatásúnak bizonyult a kékkő. 1858 a minőségről "A termény minőségével sajnos sok termelő nem törődik eléggé, esetleg fel sem ismeri a minőségi hibákat. PARADICSOM Külsőleg hibás a paradicsom bogyója, ha a kehely tájától kezdődően felrepedezik. Az időjárás befolyásolja ezt, mert tartós szárazság utáni esős időben gyakoribb a repedés. Ugyanakkor fajtakérdés is ez, egyes fajták ugyanis, hajlamosabbak a felrepedésre. Más fajták bogyói már zöld állapotban napégést kapnak, a foltok elfehérednek, majd penészednek, rothadnak. Gyakoribb az égésfolt, ha szedéskor a paradicsom szárát átforgatjuk, vagy a szár a bogyó súlya alatt megdől és az árnyékolt részről a bogyók hirtelen napfényre kerülnek. Hiba, ha a bogyó a kehely táján megzöldül. Ez a folt éretten is megmarad. Többnyire a fénynek kitett bogyókon mutatkozik, egyes fajtáknak azonban ez jellemző tulajdonságuk. Még nagyobb hiba, ha a bogyó belsejének a kehely felé eső része fehér. Minél nagyobb ez a fehér, ízetlen folt, annál értéktelenebb a fajta. Nemcsak a csemegefajtáknak nagy hibája ez, hanem a konzerveké is, mert halványítja a püré színét. A csemegefajták húsának színe [ kisebb jelentőségű, a konzervfajtáké annál nagyobb mert csak a sötét húsú bögyókből kapunk szép színűepürét. A paradicsom belső értéke: vitamintartalma (körülbelül 30 mg—100 g), cukortartalma (3—4 százalék), amelyet magas savtartalma (0,6—0,8 százalék) elfed. ízleléskor főként a San Mariano paradicsomot érezzük édesnek, mert kicsi a savtartalma. A cukor fokozza a szárazanyag tartalmát. E tekintetben nagy eltérést találunk a fajták között. Vannak 6—8 százalékos szárazanyag-tartalmúak, de vannak négyszázalékosak is. Ha négyszálékos szárazanyag-tartalmú paradicsomból pürét főzünk, kétszer annyi mennyiségből kapunk annyit, mint a 8 százalékos bogyókból. A háziasszonyok is tudják ezt, S mert az ilyen paradicsom- I nak a levét el kell főzni, ez pedig időt, munkát és fűtő- I anyagot kíván. Egyes vidék I kékén a sűrűbb Resista paradicsomot keresik befőzésre, amelynek jó a szárazanyag-tartalma és az iparban is nagy jelentősége van. Ha a levélzet idő előtt lehullik a tőről, a bogyók kényszeréréssel megpirosodnak, de túl savasak lesznek. A determinált, törpefajták korábban élők, de bogyójuk kisebb és hozamuk kevesebb. A hosszúszárú fajták késeiek, nagyobb bogyójúak, sötétebb színűek és bővebben termők. UBORKA Az uborka termése és mt- s nősége típusonként és fajtanként nagy eltérést mutat. Az úgynevezett kígyóuborka üreg alatt, nagy melegben tenyészik, termése hosszúkás, nagy, megtermékenyülés nélkül terem. Húsa vastag, magkezdeményei puhák, salátauborkaként nagy értékű. Szabadföldi termelésre nem alkalmas. Az éjjeli lehűlések hatására elkorcsosul, termése megcsavarodik. A méhek megtermékenyítik, a termékenyítés azonban tökéletlen, a megtermékenyült magvak táján megpuffad, pohos lesz. Ha a termést korán szedjük, ráncos. A szabadföldi salátauborka esetleges korcs képződése az időjárás függvénye. Hiba, ha túlfejlődik, a hs- 1 gye felé sárgul és a sárga csíkok áthúzódnak a deréktájra is. Némelyik keserű ízű, ami nagy hiba, azonban nem csak fajtakérdés, hanem az időjárástól is függ. A fürtös uborka előnye, hogy magrekesze vékony, magja fejletlen, a húsa finom, szedése azonban nem kiadós. Vadon terei dísznövények Erdős, dombos vidékeinken sokfelé találunk értékes vadfajokat, amelyek kertünk díszére is válnak, így a hűvös erdőkben gyakori a vadciklámen. Nyár végén nyílik lilás virágja illatos, vázában tartós. Gyökgumóját árusítani is szokták. Árnyékos, humuszban gazdagabb földbe ültessük, olyan mélyen, ahogy eredetileg állt. A gumóból gyökértörzs fejlődik, ezen újabb gumók képződnek. A gumóról nyúlik fel hajtása, a csúcsrügyéből nőnek ki a lomblevelek és a virágok. Késő őszig átültethető. Erdőben óvatosan ássuk ki a földből. (A fiókgumókra ügyeljünk!) Gyökérzete igen dús. Cserépben is megkísérelhetjük nevelését. 8—12-es cserépbe ültessük és süllyesszük ki a szabadföldbe. Ott gyökeresedjen és erősödjön meg. Majd, ha virágzik, cserepestől felvesszük, és szobánkat hosszabb időn át ékesíti. A kisebb gumók jobban tűrik az áttelepítést. Az erdei pajzsikát (páfrányt) is a vegetáció bármely szakában felszedhetjük. Hűs völgyekben, patakok mentén gyakori Vastag gyökértörzse van, ezt a föld színéig süllyesszük. Falak északi oldalán, árnyas, párás helyen kertben is jól fejlődik. Levelét időnként szedhetjük, csokor mellé mutatós. Gyökértörzsét levelestől tavasszal piacon is árusítják. Érdemes gyöngyvirág rizómát is felszedni. Előzetesen azonban a virágzás idején tartsunk helyszíni szemlét. Vannak ugyanis, törzsek, típusok, amelyek felveszik a versenyt a kerti változatokkal. Hajtáshoz is szoktak erdei gyöngyvirág rizómát szedni. Van olyan típus, amelynek a virágzatában 14, sőt 16 virágot (harangocskát) is találunk. Vannak kissé rózsaszínes árnyalatúak is. Kézi ásóval felszedjük a tövet és olyan rizómákat viszünk haza, amelyekben vastag rügyek vannak, mert ezek a virág ,zóképesek. A többi rizómát rakjuk vissza a helyére, ne tegyünk kárt az állományban. A gyöngyvirágot késő őszig ültethetjük. Árnyékos, üde talajt kíván. 1855 31. szám — 1365. aug. 19. Főmunkatársak: Dr. Petar Drezgić, ing. Belja Savic, ing. Szibiger István, ing. Váradi Loránd, Ing. Ivic Blanko, ing. Radojic Klja- Jlé és Dr. Csikós István. A Hivatalos Lap idei 27. számában közzétették a bortörvényt. Úgy gondoljuk, sok olvasónkat érdekli, ezért az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A törvény általános szakaszaiban szó van arról, hogy a borászat fejlesztése, valamint a fogyasztók megvédése céljából a bortermelés, a bor forgalomba hozatala, valamint a szőlőből készült egyéb italok forgalomba hozása, a borászatban használatos eszközök és berendezések fölhasználása, csakis a törvény alapján történhet. A BORTERMELÉS A szőlőnek feldolgozását borrá csak termelők vagy pedig erre följogosított vállalatok végezhetik, amelyek eleget tesznek a bortörvény egyéb rendelkezéseinek is. Szőlőtermelőknek számítanak azok a magánszemélyek és munkaszervezetek, akik saját földjükön vagy pedig igazgatásuk alatt levő földön szőlőt termesztenek, vagy ha magánszemélyek és vállalatok bérbe vett földön foglalkoznak szőlőtermesztéssel. A munkaszervezetek csak akkor dolgozhatják fel a szőlőt, ha megfelelő helyiségekkel és berendezéssel rendelkeznek, és ha a szőlő feldolgozását mezőgazdasági (borászati) szakember irányítja. Különösen fontos a törvénynek az a rendelkezése, amellyel megtiltják a mustinak és a törkölyös mustnak cukorral vagy más cukortartalmú anyaggal való édesítését. Kedvezőtlen évjáratban, vagy ha a szőlőt betegség támadta meg, a must vagy a törkölyös must cukortartalma az illető vidéken szokásos cukortartalomnál alacsonyabb lehet. Ilyenkor a bortörvény megengedi, hogy a musthoz, vagy a törkölyös musthoz sűrített mustot keverjenek, de csak annyit, hogy később a bor vagy a must cukortartalma ne haladja meg azt a százalékot, amely az illető vidék boraira, vagy pedig egy meghatározott szőlőfajta borára jellemző. Az ilyen borhoz vagy az édesített esetleg a törkölyös musthoz ezután tilos borkősavat vagy citromsavat adni. Tilos továbbá alkoholból, és cukorból, víz, savak, törköly, sűrített must, mazsola vagy egyéb anyagok hozzáadásával bort készíteni. Nem szabad a borhoz olyan anyagokat adni, amelyek ízükkel vagy illatukkal megtéveszthetik a fogyasztókat. A bortörvény tiltja a borhamisítást, a beteg vagy hibás bornak egészségessel való keverését. Előírja azonkívül a különleges, édes-, csemege- és pezsgőborok készítési módját. A BOR FORGALOMBAHOZATALA Csakis olyan must és bor árusítható, amely a törvény rendelkezéseinek megfelel, tehát tilos eladni a beteg és hibás borokat. A törvényben részletesen leírják milyen borok tekinthetők betegnek vagy hibásnak. A törvény meghatározza, hogy a bor forgalomba hozatalával olyan munkaszervezetek és magánszemélyek foglalkozhatnak, akik az általános feltételek mellett (engedély stb) egyéb különleges rendelkezéseknek is eleget tesznek (megfelelő helyiséggel rendelkeznek, borászati felszereléssel és berendezéssel, ahol lehetséges a bor kezelése, feldolgozása, és mindez szakemberek felügyelete alatt történik). Külön foglalkozik a bortörvény a kivitelre kerülő bor minőségével. Törvény védi az egyes borvidékekről származó különleges borfajtákat, az édes-, csemege- és pezsgőborok készítési eljárását és szól a hibridszőlőből készült borokról is. Az ellenőrzést a mezőgazdasági ellenőrző szolgálat szakemberei végzik, míg a piaci felügyelőségek a bor és egyéb szőlőből készült italok forgalomba hozatalát, a behozatalt és a kivitelt ellenőrzik. A büntető rendelkezések a borkészítésre és a forgalomba hozatalra is vonatkoznak, a törvényszegőket 20 000-től tízmillió dinárig terjedő pénzbüntetéssel sújtják. A pénzbüntetés mellett a felügyelőségek elkobozhatják a rendelkezéseknek nem megfelelő mustot, bort és más szőlőből készült italt. S. Z. Közzétették a bortörvényt Szigorúan büntetik a borhamisítást