Magyar Szó, 1966. január (23. évfolyam, 1-29. szám)
1966-01-03 / 1. szám
Hétfő, 1966. január 3. Egységben az erő meg nyítt szállodaköltség Megettük a JAT vacsoráját Nem is tudtam, hogy Dózsa György dédunokája vagyok. Most kiderült. Az is, hogy Gubec Máté is retyerutya. Lázadtam, pártot ütöttem, kirohantam és — szemben a felsorolt lelki és szellemi ősök szomorú sorsával — győztem. Az úgy kezdődött, hogy ... Az idő pénzt Ha kevés az ideje, utazzék repülőgépen! Kényelmes, gyors utazás — JAT. Nem volt időm, kényelmesen akartam utazni, hogy pihenten érkezzem Ljubljanába, s mindjárt hozzáláthassak a munkához, megváltottam hát a repülőjegyet, és a Jugoszláv Légiforgalmi Vállalat autóbuszán Surcinba utaztam, hogy a délután fél hatkor induló repülőgépbe ülve, két óra múltán a szlovén főváros kellős közepén tegyen le a kék egyenlakkot viselő busz. Igen ám ... Fél ötkor már a repülőtéren voltam — huszonnyolcad magammal. Ekkor még se rajtam, se a többi utason — zömmel szlovének voltak — nem látszott a dózsai és a gubeci rokonság. Letelepedtünk a pompás repülőtéri palota vendéglőjében, és kávé meg miegymás társaságában vártuk az idő múlását, a fél hatot. El is érkezett. Megszólalt a hangszóró. — Figyelem! Figyelem! Értesítjük a Ljubljanába utazókat, hogy a repülőgép technikai okok miatt fél hat helyett fél hétkor indul. Ismétlem ... Hm! Egyórás késés ... Na mindegy, egye fene! Még így is jókor érkezünk. Újabb kávé, miegymás. Fél hétkor ismét suhogni kezdett a hangszóró, aztán meg is szólalt: — Figyelem! Figyelem! Értesítjük a Ljubljanába utazókat, hogy a repülőgép technikai okok miatt további egy órát késik. Ismétlem ... Hm! Ifjabb kávé, újabb miegymás, egy-két korholó szóval elegyítve. És gyors számítások: kétórás késés, fél nyolc helyett fél tízkor érkezünk meg. Az első találkozónak fuccs. Ki bolond várni rám két órát? De a másodikra még odaérek ... Hogy ne szaporítsam a szót, a hangszóró egyórás, majd félórás időközökben közölte, hogy technikai okok miatt........ Azután úgy tíz óra tájban beszálltunk a pocakos hernyóhoz hasonló gépbe. A sárga sapkát és kesztyűt viselő légiforgalmista megadta a jelet az indulásra. A pilóta megnyomta az indítógombot. A két motor nyögött egyet, nyöszörgött kettőt, nyüszített is hozzá, és koromsötét lett a körülöttünk levő henger alakú világ. A motorok most már se nem nyögtek, se nem nyöszörögtek, de még csak nem is nyüszítettek. Megálltak. Csak a pilóta káromkodásának foszlányai szűrődtek ki a fülkéből, a sötétkék egyenruhás légikisasszony pedig bűbájos mosollyal kérte föl az utasokat, szíveskedjenek kiszállni, mert a a gép technikai okok miatt... A Dózsa és Gubec dédunokák még mindig ártatlan báránykák voltak, csak némi elfojtott farkasmozgás hallatszott soraikból. Amikor pedig a JAT egyenruhás tisztviselője közölte — volt már vagy tizenegy óra — hogy a gép aznap nem indul, föllobbant a lázadás tüze, amit hiába igyekezett csillapítani a JAT-legény azzal, hogy aki akarja, visszakapja a pénzét, ezzel csak magas oktánszámú bernit öntött a tűzre. A pillanatok alatt elhangzott keresetlen, egészen közvetlen szavak idézését nem engedi meg a sajtótörvény, így hát csak a lényeget mondom el: — Márpedig mi innen el nem mozdulunk, amíg a JAT egy másik gépet nem bocsát rendelkezésünkre! — így a Dózsák és Gubec Máték. A kékruhás JAT-legény igen udvariasan, de határozottan közölte a lázadó néppel, hogy a vállalat szabályzata értelmében az utasoknak a pénz visszatérítésén kívül semmire sincs joguk, mert — idézte — a JAT nem felel az indulásért, a késésért, az elveszett időért, az utazás elmaradásáért. — Hát ilyen aztán nincs sehol a világon! Látszik, hogy monopol helyzetben vannak! Törődnek is az utasokkal! Fontos, hogy bevasalják a pénzt! — zúgott a huszonnyolc főből álló tömeg, amelyből ekkor kivált egy pocakos, vadászkalapos Dózsa unoka, s követelte a vállalat vezérigazgatóját. Az egyenruhás JAT-tisztviselő szolgálatkészen tárcsázta előbb a technikai, azután a közlekedési, majd a vezérigazgatót. — Az utasoknak nincs joguk egyébre, mint a menetjegy árának visszatérítésére — hangzott a legmagasabb helyekről érkező válasz. — Hát az idő? Hát a holnap reggel ránk váró munka? Mi vagyunk mi? ömlesztett teheráru, nimfúra? Így a Dózsák, Gubecek. A botrány egyre inkább botrány lett. A telefont a pocakos, pipás zergetollas Gubec unoka vette kézbe. Határozottan közölte az ügyeletes szent Péterrel, hogyha holnap reggel nem lesznek Ljubljanában, akkor... Egy szemüveges Dózsafi tépte ki kezéből a kagylót: — Ha holnap reggel nem leszek Ljubljanában, akkor ... A sajtó jelenlevő képviselőjét is emlegették, meg — magánhasználatra — a JAT keresztanyjának pimpókos térde kalácsát. Végül is a JAT kitűzte a fehér lobogót a tömör sorokban rohamozó pártütök előtt. — Minden utast elszállásolunk a legjobb belgrádi szállodában, vacsorát szolgálunk föl nekik, kora reggel indul a repülőgép, hogy idejében Ljubljanában lehessenek. Az autóbusz közvetlenül az ágyuk mellől indul. Nem igaz! Ilyen még nem volt a repülés történetében Daedalosz és Ikarusz óta — hitetlenkedett a sorok írója, pillanatnyi Dózsa és Gubec unoka. Aztán rájött, hogy mégis igaz, de arra is,hogy miért igaz.. Ezért: A lázadó utasok között szövetségi képviselők és három szlovén nagyváros szkupstinájának elnökei is ott voltak. Hiába, nincsen győzelem szépséghiba nélkül. (bits) PONTOZÓ (duruzsol magában): Tirarara ... rararara ... raraara (csönget): HÁZIASSZONY (ajtót nyit)... PONTOZÓ (kedvesen köszön): Jó napot kívánok... HÁZIASSZONY (barátságosan): Jó napot kívánok. PONTOZÓ (kedélyesen): Én vagyok, kérem, a lakáspontozó ... Ne tessen haragudni, egy kicsit megkéstem ... Hukk. HÁZIASSZONY (mosolyogva): Hát már nagyon várjuk. PONTOZÓ: Tudniillik, a szomszédban nagyon jó barackpiálinkhát ittam, és egy kicsit eltikkadtam ...Hukk. HÁZIASSZONY: Tessék, foglaljon helyet. Mindjárt főzök egy feketét. PONTOZÓ (sértődötten): Khérem, engem nem lehet lefeketekávézni... (A háziasszony főzi a feketét.) ... Én szigorú vagyok, mint a törvény... Hukk .. . (Pakol ki a táskájából.) HÁZIASSZONY: Ott van az újság az asztalon. PONTOZÓ: Minek az nekem. Tudom az egészet fejből... Hukk ... Khérem, én kétperces tanfolyamon vettem részt... Hikk ... És a pontokat úgy bevéstem a fejembe, mint a szomszédban az előbb a phálinkát... Hukk. HÁZIASSZONY (elébe teszi a feketekávét): Tessék a fekete, néptársam. (És leül az asztalhoz.) PONTOZÓ: Köszönöm. (Iszik belőle.) Pfipfinom... Hikk. HÁZIASSZONY (elégedetten mosolyog.) PONTOZÓ (kivesz a táskájából egy pontozóívet): Na, kezdjük, asszonyom ... A shakás, ugyebár, szilárd anyagból készült... Hukk... 45 pont. HÁZIASSZONY (közbeszól): De sötét! PONTOZÓ: Nem tesz semmit. Majd meggyújtják a villanyt. IHÁZIASSZONY: Hiszen ég. PONTOZÓ: Annál jobb, nem kell meggyújtani ... Hikk. HÁZIASSZONY: A falak is nedvesek. PONTOZÓ: Jó vicc, esik az eső. Majd a nyáron megszáradnak... Hikk... Megyek tovább ... (Feláll.) ... Hol a fürdőszoba? HÁZIASSZONY: Tessék erre jönni. PONTOZÓ (benéz): Igen, bojler, fürdőkád ... 20 ... 10 ... összesen 30 pont. HÁZIASSZONY (rimánkodva): De, kérem, a bojlert meg a fürdőkádat mi vettük a férjemmel, nincs is beépítve a falba. PONTOZÓ: Az enyhem nem érdekel... Hukk ... Miért nemépítették be?! ... Megyek tovább... Televízió... HÁZIASSZONY (összecsapja a kezét): De, kérem, ez már abszurdum. PONTOZÓ (erélyesen) Kérem, mondtam már, hogy szigorú vagyok, mint a törvény ... Hukk ... Engem nem lehet kijátszani... Én minden ponthozok ... (Megakad a szeme az asszonyon.) ... Magán is látok két pontot, jobbról, balról... Hukk ... és ... Hikk is.... (A háziasszony összekapja magán a pulóvert.) ... Testvérek között is megérnek 2—2 pontot, összesen 4 ... Hukk ... (Kiesik a ceruza a kezéből, kábultan néz maga elé.) HÁZIASSZONY (kétségbeesve): Mi történt, néptársam? PONTOZÓ: Elkkábultam a feketekávétól. HÁZIASSZONY (csodálkozva): A feketétől? PONTOZÓ: Igen a feketétől... Hukk ... Annyi feketét ittam már máma ... HÁZIASSZONY: Hát, kérem, van nekem pálinkám is. Megkínáljam? PONTOZÓ: Ezt kérem, nem szokták kérdezni ... Hikk. HÁZIASSZONY (tölt egy pohár barackpálinkát): Tessék, parancsoljon. PONTOZÓ (felhajtja): Uh, de jó erős. Megér vagy öt pontot... Hikk ... Megyek tovább ... HÁZIASSZONY (erélyesen): Nem megy sehova! Ezt már mégsem lehet... Még a pálinkámat is felpontozza! Ki hallott már ilyet?! PONTOZÓ: Asszonyom, fő a nyugalom és a csigavér ... Hukk ... Eddig csak a plusz pontokat írtam ... Most következnek a mínusz pontok. HÁZIASSZONY (felcsillan a szeme): Igazán? PONTOZÓ: Igen, kérem... Tehát a lakás nedves, sötét, kicsi ... —45 pont... Hikk ... Ha nincs víz, a bojler nem működik ... —20 pont... Hukk ... És fürdeni sem lehet... —10 pont... Hikk! HÁZIASSZONY: Pontozó néptárskám, ha így folytatja, kiegyenlítődnek a jó és rossz pontok. PONTOZÓ: Nem tesz semmit... Hukk ... (Kiesik a ceruza a kezéből, kábultan néz maga elé.) HÁZIASSZONY: Néptársam, mi történt?. PONTOZÓ: Elkábított a feketekávé. HÁZIASSZONY: Akkor töltök egy pohár pálinkát. (Tölt.) PONTOZÓ: Uh, de jó erős. Megér vagy mínusz öt pontot... Hikk. HÁZIASSZONY: Már csak négy pont van. PONTOZÓ: Tudom, kérem, tudom. .. Csak azt nem tudom, hogy mit csináljak velük. Mert azok mégiscsak jó pontok ... Hikk ... Hukk : Megvan ... Mivel azok nem az én pontjaim, számomra mégiscsak negatív pontok ... Hukk. HÁZIASSZONY: De hiszen most nincs egyetlenegy pontunk sem. Mit fognak szólni, milyen lakás ez?! PONTOZÓ: Ez, asszonyom, pontatlan lakás ... Hikk ... Hangsúlyozom, hogy pontatlan a lakás ... A viszontponthozásra. (Énekel.) Én vagyok a lakásponthozó egyedül... [Hukk! Tőlem retteg minden lakó messziről.. .] [Hikk! (Az ajtóból visszaszól): Két jó pontja azért mégis van! , PAPP Gábor: A lakáspontozó (Történik 1965 utolsó napján) MAGYAR SZÓ Dusán Petrović átadta a kitüntetéseket Dusán Petrovic, a Szerb Szkupstina elnöke csütörtökön ünnepélyesen átadta azokat a magas kitüntetéseket, amelyekkel köztársasági elnökünk jutalmazta meg tudományos és kulturális életen kiváló dolgozóit. Aranykoszorús Köztársasági Érdemrendet kapott dr. Siniša Stankovic. A Népért Tett Szolgálatok Aranycsillagos Érdemrendjét dr. Radivoj Berovic, dr. Borislav Blagojevic, dr. Julijana Bogičević, Đorđe Bošković, dr. Jovan Đorđević, dr. Milic Grujic, Petar Konjovic, Petar Lubarda, dr. Stanoje Stefanovic, és dr. Risti Stijovic kapta. A Köztársasági Szkupstina elnöke ezután átnyújtotta a Vörös Zászlós Munkaérdemrendet ötvenkét tudományos dolgozónak és művésznek. Érdemei elismeréséül húsz tudományos munkás megkapta a Köztársasági Ezüstkoszorús Érdemrendet, tizennégyen a Népért Tett Szolgálatok Ezüstsugaras Érdemrendjét, negyvenhárman pedig az Aranykoszorús Munkaérdemrendet kapták meg. Dr. Mirjana Močićot, a köztársasági elnök az Ezüstkoszorús Testvériség-Egység Érdemrenddel tüntette ki. Vidám újévi járőrben Szilveszter napján feltűnően sok morcos emberrel találkoztunk városszerte, a legdühösebbektől alig mertük megkérdezni, hogy mi okozta rossz hangulatukat. Végül mégis rászántuk magukat. Az egyik mérges ember azt válaszolta, elszámította magát, minden pénzén ajándékot vásárolt, s így szilveszterezésre egy dinárja sem maradt. A másik azért volt elkeseredve, mert Szegedre akart utazni, felesége pedig Milánóba. Miután nem tudtak megegyezni, otthon maradtak... A legtöbb megkérdezett vállvonogatva, szó nélkül tovább állt, csak huszonnégy órával később, újév hajnalán döbbentünk rá, hogy a legtöbb morcos ember tulajdonképpen takarékoskodott a jókedvvel. Ugyanis akkor olyan kurjongatás verte fel a várost, hogy a színes égők ezrei szinte hunyorogtak tőle ... A Rudié utcában hajnali három körül négy fiú és négy lány jött velünk szembe. Olyan jókedvük volt, hogy vadidegen járókelőket is sorra csókolgattak, a változatosság kedvéért a fiúk a lányokat, a lányok pedig a férfiakat. Nem tudjuk, hogy megharagszanak-e, amiért csókos útonállóknak neveztük el őket... A Belgrád kávéház előcsarnokában egy negyven év körüli polgár a télikabátját, kesztyűjét és félautomata nyakkendőjét kereste ... csak félórai perpatvar után derült ki, hogy a jóember eltévesztette a házszámot, ugyanis a Palics hotelban hagyta a keresett holmit és egész társaságát... Reggel öt óra körül egy másik mulatozó leesett a posta elől induló villamosról. Mérgében elhatározta, hogy gyalog megy haza. De alighogy elengedte a vasoszlopot, összerogyott, majd nagynehezen feltápászkodott és elindult, persze az oszlopot, amely biztonsági tengelyül szolgált, nem merte elengedni s így körbekörbe járkált. Néhány vidám polgár kiszámította, hogyha meglesz az 1500 kör, akkor talán hazaér . 3. oldal Szilveszterezés a Park Hotelban