Magyar Szó, 1966. március (23. évfolyam, 58-88. szám)
1966-03-27 / 84. szám
4. oldal Nem vasárnapi téma Felvetődik a kérdés, mondta egy képviselő a mi TMP a köztársasági szkupstinában, mit kellene tenni, ahogy azok az eszközök, amelyekről dolgozóink a közös szükségletek fedezése végett lemondanak, a legcélszerűbben és legésszerűbben legyenek felhasználva. A kérdés időszerűségét és indokoltságát senki sem cáfolta meg. A képviselő még hozzátette: azt hiszem, egyik módja, hogy ezt elérjük a nagyobb nyilvánosság bevonása a költségvetés meghozatalába, a bevételek és kiadások megszabásába. Elég, ha fellapozzuk a költségvetést, megnézzük, milyen célra mennyit irányoz elő, hogy föltegyük a kérdést, vajon a költségvetési eszközöket élvező köztársasági szervek azt a munkát végzik-e, és arra költik-e a pénzt, amire a társadalomnak szüksége van? Elsősorban azok a dolgozók kérdezhetik ezt, akik a költségvetési eszközöket munkájukkal teremtik meg. Reális értékét nézve, a költségvetés csökkenő irányzatú. Ez összhangban van alapvető elvünkkel a munka szerinti elosztás elvével. Egyre inkább mindennapi gyakorlat lesz, hogy nem szedjük be a központba a pénzt, hogy aztán az itt kialakult mércék alapján újra elosszuk. Ez a módszer eleve magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a szubjektív tényezők kifejezésre jutásával és más szempontok folytán több jusson azoknak, akik munkájukért kevesebbet érdemelnek, és fordítva. Ezért is hangoztatták többen, hogy ahol nincs rá szükség, fel kell hagyni az eszközök központosításával. A gyakorlat bizonyítja azt is, hogy sokkal kevesebb gonddal és ésszerűséggel költik a pénzt ott, ahol a költségvetésből kapják, mint mondjuk a vállalatokban, ahol a saját munkájuktól, termelésük eredményességétől függ a jövedelem nagysága. _ Nem új igazságok ezek már. Nem ma találtuk ki őket. Ha gyakorlati megvalósításuk túl lassan halad, ezek okát gazdasági elmaradottságunkban kell keresni. És bizonyos részről nyilván van némi ellenállás is az új gyakorlattal szemben, hiszen a régi elosztás kedvezett egyes szerveknek, intézményeknek. Más szóval: a folyamat megindult, csak gyorsítani kellene, így kívánják érdekeink. Aztán, akinek szüksége van mondjuk a meteorológiai intézet szolgálataira, az majd megfizeti ezeknek az árát, miért fedezzük a költségvetésből az intézet fenntartásának költségeit? „...^««Ihatjuk most: ez ugyan nem vasárnapi téma. Költségvetés? Ugyan. Legyint az ember. De az ilyen elegáns hanyagságban kifejezésre jutó fényűzés sokba kerülhet BURÁN? Nándor ÍTÉLETIDŐ BOSZNIÁBAN Nedves hó nehezedik a villanyvezetékekre • Szünetelt a szarajevói rádió adása ' '. TV Tegnapelőtt este erősen havazni kezdett Szarajevóban és környékén. Egész éjjel szakadatlanul esett, és tegnap reggel már 38 centiméter vastag hótakaró borította az utcákat. Az erős havazás kárt okozott a villany- és telefonvezetékekben. Vogoáce negyedben reggelig nem volt áram, A délott 10 óráig szünetelt. SITIJSS A szarajevói hídmmeteorológiai intézetben délelőtt 10 óráig nem tudtak adatokat szerezni az időjárásról, mert megszakadt az összeköttetés a meteorológiai állomásokkal. Újabb hírek szerint tegnapelőtt éjjel egész Boszniában havazott, Hercegovinában pedig erős szél fújt. A hótakaró vastagsága tegnap reggel Főcónál 10, Bikáénál 8, Drinarnál 9, Tuzlánál pedig 11 centiméter volt. A Bjelaánicán a hó vastagsága elérte a 130 centimétert. Az ítéletidő nagy károkat okozott a zemioni vasművek villanyvezetékeiben. Tegnap délelőtt hóvihar dühöngött a Morava-melléken is. A köztársasági közlekedésügyi titkárság közleménye szerint a hótorlaszok miatt megszakadt a közlekedés a Prijepolje—Pljevlja és megnehezült a Titovo Užice—Prijepolje úton. 337 személyes csuklós villanást terveznek Szlavónbródban A szlavónbródi Đu/o Đakovié gyárban gyorsított ütemben dolgoznak a legújabb négytengelyes hazai villamos előállításán. Az új kocsiknak már júliusban el kell végezni próbaútjukat Belgrádban. A gyárban emellett tervbe vettek 337 utast befogadó hattengelyes csuklós villamosok előállítását is. Tízet már jövőre forgalomba akarnak állítani. Sebességük óránként 60 kilométer lesz. MAGYAR SZÓ A villanyerő legdrágább, akkor ha nincs Hol épül fel az első atomerőmű Jugoszláviában? A jugoszláv folyók ereje olyan drága, mint ahogy akkora, hogy évi 45 milliárd most hisszük. Különben is a kilowattóra áramot képesek a villanyerő akkor a legd rátermelni, ha kiépülnek a gálok, ha nincs —■ mint megfelelő vízi erőművek, a ahogy a tanácskozás egyik lignittartalék úgyszólván ki- részvevője találóan megfemeríthetetlen. Eszerint a hő- gyeztes erőművekhez szükséges nyersanyag is megvolna — mégis miért akarunk mindenáron atomerőművet építeni? Körülbelül így veti fel a kérdést a laikus, az átlagolvasó, aki figyelemmel kísérte a kétnapos Novi Sad-i tanácskozást az atomerőműről. A kérdés indokolt. Egy atomerőműnek a felépítése kétszer olyan drága, mint a klasszikus hőerőműé. Ebből az következik, hogy az atom villanytelepben előállított áram kétszer annyiba kerül, mint a hőerőműben előállított. Úgy látszik azonban, hogy fekszik majd, úgyhogy 7,8 csak látszólag van így. Gyans múlva évi négymilliárd korlátilag talán mégis más kilowattóra áramhiányunk képp fest a helyzet, emellett lesz-szól az is, hogy tavaly például a nagyvilágban nem kevesebb mint 17 atomerőmű építésére kötöttek szerződést az áramgazdálkodási A Novi Sad-i tanácskozás részvevői azon a véleményen vannak, hogy tíz év múlva az országnak már mindenfajta villanyenergiavállalatok és más megrende forrással rendelkeznie kell. sők. A hazai szakértők is azon a véleményen vannak, hogy nálunk is, más gazdasági körülmények között rentábilis lesz az atomerőmű, nem lesz Más szóval: a vízerőművek és a hőerőművek mellett atomerőművet is kell építenünk, lehetőleg azonnal 300 megawattosat, hogy gazdaságilag is indokoltan bekapcsolható legyen az országos villamoshálózatba. S vajon, hogy állunk a szellemi és technikai felkészültséggel, milyenek a kilátásaink, építhetünk-e belátnagyvállalat már szép eredményekkel dicsekedhet az atomenergia felhasználásához szükséges berendezések gyártásában. Itt elsősorban a zágrábi Rade Končarra gondolunk, amely elsajátította az akcelerátorhoz szükséges mágnesek gyártását, megalkotta a reaktorban végbemenő láncreakciót automatikusan szabályozó berendezést stb. Egyszóval már azon az úton va-Márpedig Jugoszlávia már most is szüntelenül energiahiánnyal küzd, s idő múltával, mind nagyobb lesz a hiány. Az idevonatkozó konkrét adatok a következőképpen festenek: Jugoszlávia tavaly 16 milliárd kilowattóra villanyenergiát termelt húsz- éyunk, hogy vállalhatjuk a millió lakosra, ugyanakkor a nemzetközi együttműködést Lengyelország csaknem há- t ezen a téren is. romszorta többet pedig csak nagyon fontos ötven százalékkal több a la- I .... lakosa. A jugoszláv szükséglet , kérdés: hol építik fel az eltek, és a ténylegesen előállí- só hazai atomerőművet? Ertett villanyáram közöttire a kérdésre jelenleg még senki sem tud pontos választ adni, de megvannak már az ide vonatkozó alapvető elvek. Eszerint az atomerőműnek a klasszikus energiaforrástól távollevő, de nagy áramfogyasztói központok közelében kell épülnie. Vajdaság például teljesen megfelel ennek a fogalomnak. A tartományi székváros kerületi bírósága tegnap délelőtt folytatta a több mint félszáz betöréssel vádolt Drago- i ható időn belül atomerőmű- mir Aleksić nádalyi kőműves vetői bűnperének tárgyalását. Az j •'Azatomkutató intézeteink!ű^ég^ vádbeszédében Szigö- , , , ... ru. a vedo pedig enyhe bun-i ben és, a velük, rokon intéz- . . kért. ak'íté-MéWbetf-« és , ikterd^át ^kedden déli fitudós dolgozik; néhány , zenkét órára tűzte ki. (ek) SZAVICS György Lesz hely a középiskolákban (Folytatás az 1. oldalról) ző szikupstinák illetékesei között létrejött, illetve véglegesítés előtt álló megállapodást említették. Eszerint a zrenjanini középiskolákba járó vidéki diákok költségének fedezésében a szécsányi szkupstina 10, a csernyei szkupstina 20, a žitištei szkupstina A vezetékekben okzott kár 40 a Novi Besez szkupstja miatt a szarajevói radio adadi százszázalékban vál fedést. Az újságírók a helyenként bevezetésre javasolt pótjárulékról, a szövetségi és a köztársasági részesedésről és a középiskolát végzett diákok elhelyezkedési lehetőségéről kérdeztek. A válaszok szerint a pótjárulékok bevezetéséről vagy elvetéséről maguknak az érdekelt szkups tmáknak kell dönteniük; a szövetség és a köztársaság közoktatási hozzájárulását az érvényben levő előírások szabják meg — a következőben pedig a meghozatalra váró új közoktatásügyi törvény szabályozza majd. A középiskolások elhelyezkedését illetően viszont — hangzott a válasz — nem indulhatunk ki csupán a pillanatnyi kedvező, vagy kedvezőtlen feltételekből, hanem azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a gazdasági reform egyre inkább a termelés fokozását szorgalmazza, ezzel együtt pedig azt is, hogy megfelelő munkahelyre, megfelelő képzettségű pályázókat vegyenek fel. Az elhelyezkedési kívül eső munkahelyek betöltését, munkaerővándorlást stb. SZŰCS Imre Szenvedélyes szerencsejátékos a nyertes Kétszáz fél sorsjegyért - másfél millió régi dinár — Novi Sadon adták el azt a sorsjegyet, amely a Jugoszláv Sorsjáték 12. húzásán hárommillió régi dinárt nyert — jelentették a minap az újságok és a rádió. Szombaton délelőtt jelentkezett is a 240730 számú sorsjegy egyik felének tulajdonosa, Jandrié Marko péterváradi szabómester. Gyógyíthatatlan szenvedélyem a szerencsejáték — mondta tegnap a bank pénztáránál. Nagyobb összeget azonban eddig csak egyetlenegyszer nyert, — éppen húsz évvel ezelőtt —, 300 000 dinárt. Most 200 fél sorsjegye volt, tehát tulajdonképpen nem sokat nyert. Elmondta, hogy minden fordulóban, ha nem is kétszázat, de több sorsjegyet vesz. Tehát tulajdonképpen csak egy része térült meg a huzamos időn át befektetett pénznek. Az összegen most autót szeretne vásárolni. Szenvedélyétől azonban továbbra sem válik meg, ezentúl is jó üzletfele lesz Eremie Milenko sorsjegyárusnak, s állandó vendége a népszerű Milenko bácsi sugárúti sorsjegyirodájának. M. Kedden mondanak ítéletet Vasárnap, 1966. március 27. A jövedelemelosztásról még nem a gazdasági egység dönt A szakszervezeti tanácsokban dolgozó kommunista funkcionáriusok megbeszélése A tartományi szakszervezeti fórumokban dolgozó kommunista funkcionáriusok tegnap a Kommunista Szövetség Központi Vezetősége III. pri uma határozatainak szellemében megbeszélést tartottak a gazdasági reformtörekvések megvalósításával kapcsolatos kérdésekről. A beszélgetésen, a többi között részt vett Đorđe Radomavljevic, a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének szervező titkára is. Dragoljub Kircanski, a tartományi szakszervezeti tanács elnöke vitaindító bevezetőjében főleg az önigazgatási mechanizmus erősödésének és a jövedelemelosztási rendszer tökéletesítésének előtérbe helyezésével közeledett a gazdasági reformintézkedések és a III. plénum határozatai végrehajtásának sokrétű kérdéséhez. Egyebek között elmondta, hogy az önigazgatás gyorsabb fejlődését egyelőre többféle tényező is gátolja, de főképpen az, hogy a jövedelme elosztását igen sok munkaközösségben még mindig nem bízták a gazdasági egységekre. Emiatt — hangsúlyozta Kircanski elvtárs — a gazdasági egységek tanácsai anyagiak nélkül vannak, ami pedig már eleve kizárja az önigazgatás hatékony gyakorlását. A bevezetőt tartalmas vita követte. A felszólalók bírálták a szakszervezeti csoportokat, mivel úgyszólván sehol sem fordítottak kellő gondot az említett akadályok elhárítására. Megtűrik — mondták a beszélgetésen —, hogy az események sodorják őket, ahelyett, hogy megfelelő, tevékenységet fejtenének ki. ha Az utolsó szó jogán Az ember, ha úgy érzi, hogy elérkezett életének egy sorsdöntő szakaszához, magába száll, számot vet önmagával. „Harmincnégy évvel ez ra. — A te dolgod — felelték előtt egy szerbiai falucska erre. Emlékszem, egy gyóban láttam meg a napvilányörű tavaszi napon loptam got. Gabi gyerek voltam. A először. Mert tudják-e, mi felszabadulás után a törvény az éhség?!” bennünket is ugyanolyan jó- A fogházban egy reggel gokkal ruházott fel, mint a vért köpött, s megtudta, hogy lehetőségeket illetően termiházasságból születetteket, tüdőbajos. Szabadulása után 47etP4pnémá4 fénypzókot 1951-et írtak, nem töltöttem rámosolygott a szerencse, számításba kell venni pél- s de még 19. évemet sem, ami munkát kapott egy építődéül a nagyobb központokon i kor a járásbírósághoz sor- vállalatnál. Egy hét múlva dúltam, apai örökségemet azonban munkaképtelenné apai kerestem ...” nyilvánították, mint tüdőbe-A fiatalembert elutasítotteget. A gondozóban betelták, s mert egy fillérje sem a létszám, nem fogadhatták volt, hogy ügyének intézését be. Ismét következtek a paragrafusok közt járatos koplalás napjai. És mert tudemberekre bízza, személye- ra, hogy a központi fogházbem tett panaszt a felsőbb ban kórház is van, elkövette fórumoknál. Bízott benne, első betörését, hogy legalább hogy azok, akiknek hivatal oda kerüljön be.beli feladatuk (így tudta és Az 1958. esztendő utolsó hitte) a törvénytelen gyerek napjai meghozták szabadulások jogainak védelmezése, sőt, eljárnak érdekében. Nem „Napokig kilincseltem mán így történt, káért, segélyért. Éhes vol-Az 1956. újesztendő hajnatam, sovány, beteg, kimela a fővárosban virradt, rárült. Mindenütt azt kérdez- e, de, hogyan? Előtte való ték, honnan jövök, miért nap kikapta munkakönyvét, voltam börtönben. Meg Télvíz idején szünetel az mondtam az igazat. Hímelépitkezés, nincs rounka. Sajtek-hámoltak, magyarázkodnáljuk — mondták a várlatok, de voltak köztük őszinlat vezetői. Korgó gyomorral téli is: — Tolvajnak nincs ratta az utcákat, és sokszor segély — nevettek a szen várótermek bűzös melegelembe... mentette meg a megfagyás „Azt hallottam egyszer, tól. Hidak alatt, elhagyott éhező embernek nem bűn kőbarakkokban, földbe vájt nyeret lopni. V.-ben betörvermekben talált menedéket, tem egy péküzletbe, össze- Ha melegebbre fordult az szedtem a pogácsát — mert idő, lyukas cipőjébe becsur csak azt találtam —, legyengott a hólé, máskor meg néhány napra eledelem. A csonttá fagyott, s a rongyos rendőrség elfogott. A pogágányába beszemtelenkedő kacsát elvették, megették. Ensava végignyargalt a geringém bíróság elé állítottak, cén. Egy hónapot kaptam, és még „Segítségért folyamodtam, kellett térítenem a pogácsa Találd fel magad, mondták, árát. Megkérdeztem a bíróelvégre felnőtt vagy. Minságot, miért mondják akkor, dennel próbálkoztam, még hogy kenyeret lopni nem csak a tolvajlás maradt hátban. Az ám, de te pogácsát loptál, az pedig már fényűzés — felelték ... „Láttam, hányatott életemnek nincs vége. Otthonra vágytam, s nem bántam már azt se, ha becstelen úton jött pénzen szerzem meg. Betörő lettem ... „Számos betörést követtem el, de pénz, amit annyira akartam, sehol sem volt. Csak nagy ritkán akadt apróban néhány ezer. Abban reménykedtem, hátha egyszer kedvez a szerencse. Sorra követtem el a betöréseket. Habár tudatában voltam, mit teszek, azt gondoltam, így eltarthatom családomat ... „Higgyék el, nekem sem mindegy, amit tettem. Nem mindegy, hogy fiatal éveimet betegen, fogházban kell leélnem. De a nyomor, az éhség törvényt bont... „Jól tudom, a bíróság nem mentesíthet a felelősségtől. De kérem, legyen tekintettel életem ilyen alakulására, betegségemre, családi állapotomra. Kérem, enyhe büntetést rójon rám’. -ott sűrűn teleírt papírlap hever előttem a zöld posztóval borított asztalon, a kék zubbonyos kicsi ember életútjának szomorú regénye. Érzem, őszinte volt és tárgyilagos. Igazat mondott, mint ahogy nem tagadott egyetlen rovására írt bűncselekményt sem. Számot vetett önmagával, tudja, tetteiért büntetés jár, s nem tiltakozik ellene. Becsülni kell érte. Eszembe jut, néhány nappal ezelőtt azt gondoltam, a bíróval folytatott párbeszéd izgalma varázsolt pírt halvány arcára. Most tudom, tévedtem. Lázrózsák ERDÉLYI Károly