Magyar Szó, 1967. február (24. évfolyam, 29-56. szám)
1967-02-01 / 29. szám
Szerda, 1967. február . Ne nehézkes adminisztratív árellenőrzést A szövetségi kormány elhamarkodott lépése Szűkszavú hírügynökségi jelentés számolt be lapunk tegnapi számában arról, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács elfogadta az árak kialakításáról és társadalmi ellenőrzéséről szóló törvény tervezetét. A hír szinte még fel sem szívódott a köztudatba, máris hallható olyan vélemény, hogy igen-igen helytelen a szövetségi kormánynak a törvénytervezettel kapcsolatos eljárása. A Tartományi Gazdasági Kamarában tegnap tartott ülésen ugyanis a gazdasági szervezetek képviselői módfelett furcsállották, hogy a Végrehajtó Tanács már elfogadta a törvénytervezetet, noha a gazdasági tényezők erre vonatkozó véleménynyilvánítása még nem történt meg. Ezáltal ugyanis a kormány, mondhatni, a törvénytervezet ilyen formában való véglegesítése mellett foglalt állást, előre befolyásolja a parlamentben a vitát és a törvény elfogadását teljesen mellőzve a gazdasági tényezőknek véleményét e rendkívül fontos törvény jó néhány nagyon is vitatható szakaszáról. A kamarák ugyanis — az idő rövidsége miatt az ipari központokban (Szerbiában öt helyen: Belgrádban, Nišben, Kraljevón, Leskovacon és Novi Sadon) megbeszélést tartottak a gazdasági szervezetek képviselőivel, s itt számos alapvető fontosságú, de tisztázatlan kérdés került napvilágra. A kormány pedig a vélemények meghallgatása és figyelembe vétele nélkül, elhamarkodottan fogadta el a törvénytervezetet. Érthető tehát, ha felvetik a kérdést: helyénvaló-e, hogy a Végrehajtó Tanács a gazdasági közvélemény megkerülésével terjeszti be elfogadásra a szkupstinának ezt a rendkívüli jelentőségű törvényt. Mindezek után még fontosabb az a kamarai akció, hogy összegyűjtsék és ismertessék a gazdasági szervezetek álláspontjait a szövetségi képviselőkkel, akiknek fő kötelessége éppen az, hogy a szkupstinai vitában mindenekelőtt a gazdasági tényezők szavát, kifogásait, ellenvetéseit tolmácsolják. KORPA Béla A helyi járulék bevezetéséről A kisebbség nem kötelezheti a többséget A köztársasági szkupstina bizottságai most tárgyalnak a polgárok adójáról és járulékairól szóló törvény módosításáról. A módosítás többek között érinti a törvény 86. szakaszát, amely a helyi járulék bevezetését szabályozza. Ez a következőképp módosul: a választók a helyi járulék bevezetéséről kétféleképpen: vagy a választók gyűlésén, vagy pedig referendum, illetve írásbeli kérelem útján dönthetnek. A választók gyűlése csak akkor dönthet a helyi járulék bevezetéséről, ha a gyűlésen az illető terület választópolgárainak több mint a fele részt vesz. Ha az első gyűlésen nem jelenik meg a beírt választóknak több mint fele, akkor újabbat tartanak, ez már harminc százalékos részvétellel is határozatképes. A helyi járulékról szóló határozat akkor tekinthető elfogadottnak, ha a megjelentek többsége támogatja. Referendummal vagy írásbeli kérelem útján csak akkor lehet bevezetni járulékot, ha a beírt választóknak több mint fele megszavazta, illetve a járulékot fizetni köteles polgárok többsége kérte. Így módosul hát a 86. szakasz, ha elfogadják a javaslatot a szkupstinában. Az eddigi törvény szerint ugyanis a községi statútumban kellett meghatározni, hogy milyen qvorum szükséges a választógyűlésen a helyi járulék bevezetéséhez. Némely községi statútum szerint már a polgárok 10 százalékának megjelenése is elegendő ahhoz, hogy ezt elhatározza. Így történt, hogy a kisebbség, néha egészen jelentéktelen kisebbség döntött a többség kötelezettségeiről. A helyi járulék ilyen esetekben voltaképpen adó jellegű volt, ez pedig nincs összhangban az alkotmányos elvekkel. A módosító javaslatot tehát az a szándék vezérli, hogy a helyi járulékot egyegy helyi közösség területén csak akkor vezethessék be, ha a választópolgárok többsége akarja. Meg kell azonban mondani, hogy az eddigi szkupstinai viták során több képviselő túl szigorúnak minősítette a fenti feltételeket. Némelyek szerint nem kellene a választók 50 százalékának jelenlétét követelni, mert ha 30—35 százalékuk megy is el a választók gyűlésére, akkor is átlagban minden család képviselve van. (b. n.) MAGYAR SZÓ A kamarában megvitatták az árak kialakításáról és társadalmi ellenőrzéséről szóló törvénytervezetet Néhány vajdasági kereskedelmi és termelővállalat képviselője, valamint a tartományi árhivatal meg a tartományi és köztársasági kamara megbízottjai tegnap a kamarában megvitatták az árak kialakításáról és társadalmi ellenőrzéséről szóló törvénytervezetet, amely hamarosan a Szövetségi Szkupstina elé kerül. A törvénytervezetet már tegnapelőtt elfogadta a Szövetségi Végrehajtó Tanács. A vállalatok képviselői elsősorban azt kifogásolták, hogy a törvénytervezet 80 százaléka az ellenőrzés módjaival foglalkozik, s alig néhány szakaszt szentel a vállalatoknak, habár abból indul ki, hogy a gazdasági szervezetek önállóan határozzák meg termékeik árát. A Novi Sad-i Centrokolonijal kereskedelmi vállalat képviselője hiányolta, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik a kereskedelmi haszonkulccsal. Ezért javasolta, hogy a törvénytervezetbe iktassanak be egy szakaszt, mely szerint olyan árucikkek esetében, amelyeknek ára szabadon alakul, a kereskedelmi haszonkulcsot is fel kell szabadítani. A Novi Sad i Sloga szabószövetkezet képviselője szerint az árellenőrzés túlságosan merev. A készruhagyárak például csökkenthetnék termékeik árát (erre szükségük is lenne, mert raktáraik tele vannak áruval), ha az árcsökkentést ellensúlyozhatnák néhány drágább divatcikkel. A jelenlegi helyzetben azonban, amikor minden árkiigazításért a szövetségi árintézetbe kell szaladniuk, nem alkalmazkodhatnak időben a kereslethez. Ezenkívül az árintézet leginkább nem is engedélyezi ezeket a különleges árakat. Az árellenőrzésnek a jövőben jóval rugalmasabbnak kell lennie — mondta. Ezen a véleményen volt a szabadkai Solid cipőgyár képviselője is. Megemlítette azt az ellentmondást is, hogy a cipőkészítéshez szükséges minden nyersanyag és segédanyag ára szabadon alakul, a cipő pedig árellenőrzés alatt áll. Az ellenőrzésre nyilván még szükség lesz egy ideig — állapították meg a megbeszélésen. Arra azonban nincs szükség, hogy minden egyes cikk árát csak hosszadalmas és nehézkes adminisztratív eljárással lehessen megváltoztatni. Ezért a vállalatok képviselői többek között javasolták, hogy csak meghatározott alapvető fontosságú termékcsoportok árát tartsák ellenőrzés alatt, és az ellenőrzést ne az árintézetek, hanem a kamarák végezzék. P. Gy. Búza, kukorica, sertés Az idei búzára is kötik már a szerződéseket • Emelkedett a kukorica, csökkent a sertés ára Elemezve a terménytőzsde januári áruforgalmát, megállapítható, hogy főleg három mezőgazdasági cikkből van jelentős kereslet: búzából, kukoricából és sertésből. A kukorica kereslete, a rekordhozam ellenére is, egész idényben nagyobb volt a kínálatnál. Főleg a kivitel keresett nagy tételeket, amit a kínálat a téli hónapokban közel sem fedezett. Ezt igazolja a kukorica árának alakulása is. Az őszi hónapokban, amikor még kicsi volt a kereslet, a szárított szemes kukoricáért 52, az idényszáraz kukoricáért pedig 52 —56 dinárt kértek, novemberben, amikor fokozódott a kereslet, a szárított kukoricáért 66—67, decemberben 68—70, január elején 69—72 dinárt, s az utóbbi tőzsdei összejöveteleken már 74—75 dinárt kínáltak. Ugyananynyit kínálnak az idényszáraz kukoricáért is. Ez az árszint előreláthatólag mindaddig tartja magát, amíg nem növekszik a kínálat (erre márciusban számíthatunk). Búzából változatlanul nagy a kereslet. Az utóbbi öszszejöveteleken az acélos búzáért — a korábbi 100—103 dinár helyett — már 106— 107 dinárt is kínáltak. A búzabehozatal körül előállott újabb helyzet kétségen kívül kihatással volt a kereslet növekedésére, sőt az utóbbi összejöveteleken már idei termésű búzát is lekötöttek, aratás utáni szállításra, s akkori árszinten. Az olasz búza ára, a mérsékeltebb kereslet ellenére, nem volt magasabb a korábbi 94 dináros szintnél. A búzakereslet ellenére, változatlanul nagy a kínálat búzalisztből, minden érdeklődés nélkül. A sertéshiány miatt a terménytőzsdén változatlanul nagyobb a kereslet a kínálatnál, sőt a januári összejöveteleken egyáltalában nem volt felhozatal. Ennek ellenére a fehér hússertés ára a decemberi 660—670 dinár helyett, most 650 dináros szinten alakul, míg a zsírsertésért, szintén kínálat nélkül, 560 dinárt ajánlanak. A jelek szerint búzából és sertésből tovább tart a kereslet, változatlanul gyenge kínálat mellett, míg kukoricából, az idő enyhülésével, emelkedni fog a kínálat, s ez kihatással lesz a kukorica árának alakulására is. —ez Megszűnik a biztosítóintézetek monopolhelyzete A biztosításról és a biztosítóintézetekről szóló új szövetségi alaptörvény, amelyet a múlt héten fogadott el a Szövetségi Szkupstina, kimondja, hogy a motoros járművek biztosítására nézve a törvény negyedik szakasza érvényes. Ez pedig így szól: a biztosító intézetek és a viszontbiztosító intézetek Jugoszlávia egész területén működnek. Ez azt jelenti, hogy az új törvénnyel megszűnt a biztosítóintézetek területi monopóliuma a motoros járművek önkéntes biztosítása tekintetében is. A biztosítottak maguk döntik el, hogy melyik intézettel kötnek biztosítási szerződést, mondja ki a 10. szakasz, majd ennek a jognak a szavatolására, a biztosítóintézet köteles elfogadni a biztosítási szerződés megkötésére hozzá benyújtott kérelmet. Valószínű, hogy ez az egyik legfontosabb újítás a törvényben. Egyik célja minden bizonnyal a biztosítási körülmények, az intézetek által nyújtott szolgáltatás javítása. Mert ha a meglevő mellett, például Novi Sadon még három-négy biztosító nyit fiókintézetet, akkor a polgárok majd válogathatnak a feltételekben, és ezt fogadják el, amelyik számukra a legmegfelelőbb. A törvény több új megoldásai is a fent említettből következnek. Az intézetek nagyobb önállóságot kapnak, munkájukban jobban kifejezésre jut a gazdasági érdekeltség. A versengés közepette — miután megszűnik a községek kizárólagos joga biztosítóintézetek létesítésére — csak így tudnak boldogulni. Mint az eddigi, az új törvény is kimondja, hogy a biztosítóintézeteknek a bekövetkezett kár megtérítésén kívül igyekezniük kell a kárveszélyt, a kockázatot csökkenteni. Amíg azonban erre a célra előbb külön alapja volt a biztosítónak, most a kármegelőzés másfajta eszközeit szorgalmazza. A törvény szerint elsősorban a biztosítottat kell nagyobb mértékben anyagilag is érdekeltté tenni a kár megakadályozásában. Például az intézeteik, aszerint, hogy milyen intézkedéseket tett a biztosított a kár elhárítására, csökkentheti a biztosítási díjat. Ilyen intézkedés az is, hogy bizonyos esetekben a biztosítottnak viselnie kell a kár egy részét, vagy teljesen elveszti a kártérítésre való jogát. A versengés bizonyosan nagy mértékben befolyásolja majd az intézeteknek díjszabási és kártérítési politikáját. Biztosítóintézetet létesíthetnek munkaszervezetek és más önigazgatási szervezetek, társadalmi-politikai közösségek és polgárok is. Több fiókintézettel rendelkező, szerteágazó tevékenységet kifejtő, versenyképes biztosítóintézetnek jelentős anyagi eszközökre van szüksége. Ezért hamarosan előírják az intézet alapításához szükséges feltételeket. (b. n.) Pénz sem kell hozzá, csak jóakarat! Nem múlik el egy összejövetel vagy gyűlés Szabadkán, a helyi szervezetekben, hogy a polgárok ne hozakodnának elő a városi közlekedés problémáival. Nagyon jól tudják, milyen helyzetben van a vállalat, miért nem telik új autóbuszokra, villamosokra. Miért kell esős időben nyitott esernyővel utazni, hogy a becsurgó víztől megóvják magukat. Azt is megértették (igaz nehezen), hogy miért közlekedik a villamos Palics felé minden félórában. Ismerik már a vállalat gazdasági helyzetét és nehézségeit, mint a tenyerüket. Mégis. A polgárnak nagyon igaza van, amikor azt mondja, hogy sok kérdést pénz nélkül is meg lehetne oldani. Semmi sem kell hozzá, csak egy kis jóakarat. Igen, jóakarat és figyelmesség, ami, sajnos, nagyon sokszor hiányzik a személyzetnél. Nem akarok most azzal az embertelen példával előhozakodni, ami lenn valahol Szerbiában történt, hogy a kalauz figyelmetlensége miatt egy ember kéz nélkül maradt, hogy egy idős, 68 éves asszonyt két kilométeren át vonszolta maga után az autóbusz, mert ruháját — szintén figyelmetlenségből — odakapta az ajtó. Ilyen esetek nálunk nincsenek, nem voltak és reméljük nem is lesznek. De a figyelmetlenség száz más formában megnyilatkozik autóbuszban, villamoson egyaránt. Nálunk is hajlamosak egyesek arra, hogy az ember orra előtt becsapják az ajtót, hogy oda fogják a kezét is, hogy a kalauzok gorombáskodjanak a békés vagy a felháborodott utasokkal. A villongások úgyszólván napirenden vannak, s orvoslás erre nincs? Pár évvel ezelőtt a televízióban láttuk, hogy Zágrábban például a közlekedési vállalat időnként tanfolyamot rendez alkalmazottai számára, hogyan kell az utasokkal bánni. Bizony, nálunk is elkelne néha ilyesmi. íme a legfrissebb példa, hogy miért szombaton utaztam a zombori út felé. A szőnyeggyár előtti kitérőnél szálltam le. A villamosból úgyszólván a járdára léptem. Visszafelé menet a villamos azonban egy sártenger kellős közepén állt meg. Pedig ez a kitérő elég tágas arra, hogy két méterrel arrébb álljon meg, ahol téglázott átjáró köti össze a két sínpárt. Az utasok bokáig érő sárban taposva közelíthették csak meg a villamost. Hát ide aztán pénz sem kell, csak egy kis jóakarat a villamosvezető és a kalauz részéről. De éppen ez a jóakarat hiányzik egyesekből. Hát mondom, egy kis tanfolyam azért itt sem ártana. —m— 3. oldal