Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)
1967-05-01 / 117. szám
Májusi üdvözlet Május elseje a munka, a munkásosztály, a világ minden dolgozójának ünnepe, amely lendületet ad, újabb erőfeszítésekre ihlet, hogy szebbé, tartalmasabbá tegyük az életünket. Ezt a mostani május elsejét is társadalmi viszonyaink és a szocializmus fejlesztésében elért nagy eredményekkel köszöntjük. Határozott léptekkel haladunk a társadalmi és gazdasági reform útján. A gazdasági élet megszilárdítására, a munkatermelékenység fokozására, a dinár értékállóságának biztosítására tett erőfeszítéseink megteremtik az önigazgatás és a munka szerinti közvetlen jövedelemelosztás tökéletesítésének, a dolgozó ember egyre nagyobb gazdasági függetlenségének fő feltételeit. Most kell megvívnunk a reform döntő ütközeteit. A városban, falun, a gyárban, intézetben, iskolában és szövetkezetben, mindenütt, minden munkahelyen erősödik a dolgozó ember meggyőződése, hogy elsősorban saját magától és a közvetlen demokratikus viszonyokért vívott harcától függ jelene és jövője, önigazgatású társadalmunk haladó erőd nagy győzelmeket vívtak ki az etatista-bürokratikus és más elemekkel való küzdelemben. Növekedett a polgárok közvetlen befolyása és felelőssége a társadalmi ügyek intézésében. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a haladás és a demokrácia útján még mindig vannak olyanok, akik kételkednek a dolgozó ember erejében, értelmében és buzgalmában, akiknek nincs ínyére, hogy a munka és a szellemi alkotások gyümölcse alkotóinak kezében van. Az önigazgatás egyre mélyülő viszonyai népeink és nemzetiségeink egyre egyenjogúbb kapcsolatainak forrásai. A közeledés, az együttműködés, az igazi egyenjogúság, az igazi testvériség és egyéb alapjai; a dolgozó ember szabadsága és öntudata, közvetlen érdekei, munkaközösségének és tágabb közösségének érdekei. , Forradalmunk — mind programját, mind pedig élharcosainak és az őket követő újabb és újabb tömegek szellemét tekintve — fiatal és lendületes. Szocialista élményeink azonosak, s a fiatalok alkotóképességeikkel csatlakoznak a forradalom erőihez. Harcos derűlátással vetjük latba továbbra is erőnket a béke megszilárdításáért, a népek együttműködéséért és egyenjogúságáért, kifejezzük szolidaritásunkat a népek felszabadító harcával, és támogatjuk a haladó erők harcát a nemzeti szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért, az erőszak és az elnyomás ellen. Dolgozók, a szocialista Jugoszlávia polgárai, üdvözlünk benneteket május elsején, és további sikereket kívánunk munkájokban. 1967. május 1. A JKSZ Központi Vezetősége A JDNSZ Szövetségi Választmánya A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa A Harcos Szövetség A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Vezetősége .. (ISv) Ünnepvárás Ciébe szöktem az Ünnepnek, hogy itt, a hegyháton várjam be érkezését. Bármerről jön, innen megleshetem. Ne a megszokás, ne is a kényszere sodorjon, hanem érkezésének áhítata töltsön be ismét. Akárcsak húsz-huszonkét éve, azoknak az első májusvárásoknak a napjaiban, amikor faliújságot ragasztottunk a körzeti ifjúsági otthonban — ünnepre hazaérkezett diák, szomszéd munkásifjú és parasztlány. Legyél jó hírhozam, fürge lábú szél, fussál elébük, időben jelentsd, merről, melyik ösvényen jönnek felém a fehér inges, piros nyakkendős ifjúkori társak, a mezei virágokat csokorba szedő, éneklő lányok... S ha gitárral, táskarádióval jönnek, vagy ha kocsival szelik a kanyart, azt is jelentsd, hogy átadhassa nekik egy napra a szót a fejem fölött csattogó erdei pinty... ^Tudnom kell, mikor ■* oszlik majd ez a korom, telepedő hétköznapi nyugalom, hogy megleshessem az Ünnepet. Most még csak ezek a vándorló gomolyfelhők sejtetik, melyeknek égi ablakain átnyilaz a nap, s a hangosan sarjadó fű a hétköznap lankáin ... Merről érkezik az Ünnep? A völgyekben elfekvő falvak felőle, melyek fölé eső utáni fátylat feszített ez a hétköznapi ragyogás, talán a szőlős domboldalak venyigéi felől, a virágzó barackfák szirom-permetegéből, a most még hallgató présházak ajtaja mögül... De az is lehet, hogy a távolba vesző folyón úszik majd felém, vidáman repdeső kis lobogóval, hajós kirándulók nótájával... Merről várjam az Ünnep érkezését, ujjam hegyén botorkáló, okos kis bogár? Röppenj abba az irányba, hogy arra fordíthassam figyelő arcomat. Nem mozdulsz ujjam hegyéről? Tuss már szél, várom a híradásodat! Letelepedtél? Válaszoljatok, felhők! Megálltatok az égen? Nem téveszthettek meg. Ez még a hétköznap, az Ünnep már indulóban van valahol; ott van az üzletek ajtajának lengő ritmusában, a felvirágozott vonatszerelvények kígyózásában, a sürgős híradásokban: jövünk a gyerekekkel s a nagymamával, várjatok!... Miért jó itt mégis ez a csend, ez a hétköznapi nyugalom? Az ünnepvárás biztonsága ez? Merről érkezik az Ünnep? Talán itt van már. Talán megült az ujjam hegyén, csak nem figyeltem föl rá. Talán körém telepedett már, csak én nagyon messzire kalandoztam ünnepváró tekintetemmel ... Én szöktem-e az Ünnep elé, vagy ő előzött meg engem? Fehér Ferenc BREZSÁN GYULA Május ARA CT PARA (CT REGI DINAR) Magyar Sió тшштаЛашшапмаааааааааааааваавшавввашашааааааавааааавававаававааааавааваавааваашшттааашшав тваааашааашашвшшаашиваашаашаааааашшттаттштаааааааааааааааша»тшштпагпо^^<папв*тпттштцтшаи9вв ::::::: xxrv. évf. 117. (7152.) szám*:::::::: m7. ápr. зо„ május 1., 2. ::::::: A Levél egy párttaghoz munka ünnepét közösen üljük meg. Május elseje mindnyájunké. A dolgozóé, aki legalább annyira kommunista, mint egyik-másik párttag. A polgáré, aki becsülettel helyt áll a maga posztján. Mindazoké, akik mozgalmas valóságunkban a közös érdeket képviselik. Hát akkor miért szól a levél „egy” személynek, a piros könyvecske egyik (valójában mindegyik) tulajdonosának? Azért, mert újabb sorsdöntő lépés előtt áll, önmagának, egész szervezetének átformálására készül. Erre utalnak a JKSZ megújhodását javasló tézisek. Nem magánügyét bolygatjuk hát, hanem a közös érdek jegyében fordulunk nyíltan hozzá. Elvtárs! Megszoktad, hogy mindig az események központjában légy. Lelke voltál az egykori illegális munkának, a fegyveres harcnak, az országépítésnek. Te bábáskodtál az önigazgatás születésénél is. Érezted, de hirtelen talán fel sem tudtad mérni, hogy egészen újat hoztál létre a munkásosztály történelmében. Rádöbbentél: az önigazgatás nem egyeztethető össze a politikai kiváltságokkal. A dolog lényege ugyanis: többé nem a nép nevében gyakorolni a hatalmat, hanem a hatalomgyakorlást teljesen átadni a dolgozónak! Ezért szálltál síkra. Ebbéli igyekezetedben a parancsolgatók érdekszövetségének ellenállásába ütköztél, talán jómagad is kissé megijedtél a „túl merész” eszméktől, lassítottad megvalósulásukat. Netán előhozakodtál aggályaiddal: mi lesz a szocializmussal, ha a Párt lemond a hatalom gyakorlásáról? Két végletbe is estél. A gazdasági politikai életben, megában a munkaszervezetben azt vallottad, akaratlanul is a bürokraták malmára hajtva a vizet, hogy afféle agytröszt eszelje ki a legjobb megoldásokat, a tömeg pedig serényen hajtsa végre őket. Nem vetted észre a fura logikát: a termelőtől el kell, venni az egész többletmunkát, és azt majdhogynem kegyelemkenyérként visszaadni neki, akár jószándékú szociális juttatások formájában is. Ezt a bábáskodást éppúgy megtűrted, mint azt, hogy helyenként az „igénytelenek” érve diadalmaszkodjon: valahányunknak egy szája, egy gyomra van, osszuk el hát a jövedelmet egyenlő részekre. Hatása alá kerültél az önigazgatás kebelében suttyomban elhatalmasodó tévhitnek is: ez a mi gyárunk, azt teszünk vele, amit akarunk; ha jól megy sorunk, ha előnyös helyzetünk folytán rengeteget keresünk, bánjuk is mi, hogy mi történik másutt... HA MEG felfigyeltél ezekre a balfogásokra, esetenként mindentudó Salamon szerepében akartál tetszelegni, vagy pedig sztrájkoltál, lényegében önmagadat károsítva, netán visszaadtad tagsági könyvecskédet. Közben megfeledkeztél arról, hogy a KSZ mind kevésbé a hátralom tényezője, mindinkább a történések motorja, eszmei-politikai hajtóereje, nem lehet tehát saját akaratát másokra kényszerítő bíró, még ha bölcsen ítélkezik is. Azt meg, hogy könyvecskédet tehetetlen dühödben visszaadtad, megértjük, de nem helyeselhetjük. Mindez és a gyors fejlődést kérlelhetetlenül kísérő többi fonák jelenség azt hozta magával, hogy az önigazgatás még nem tartja teljesen kezében gazdaságunk, társadalmunk egész arcvonalát. Ezért kell neked, kommunistának most már nem kívülről, alulról vagy felülről támogatnod az önigazgatást, hanem belülről. A párttagság nem előjog. Inkább add vissza könyvecskédet, ha ilyesmire számítasz. Egyébként is, miért ne mondanál le kisebb-nagyobb funkcióidról, ha úgy érzed, hogy nem győzöd a munkát, ha képtelen vagy eleget tenni a követelményeknek? Azokkal tarts továbbra is, akik önkéntesen, meghatározott kötelességet vállalva a munkásosztály és az egész szocialista társadalom érdekét képviselik, küzdenek érte, persze megfelelő elmélettel, tudással felvértezve. A tézisek szervezeted átépítését is megfontolásod tárgyává teszik. A demokratikus cenralizmus újféle értelmezése megköveteli tőled, hogy minden szinten részt vegyél az álláspontok kialakításában, ha pedig a többség magáévá teszi őket, ez számodra is kötelező irányelv. Tekintélyedet sem erősítheti meg tisztán párttagságod, rajtad áll, hogy a KSZ céljainak megvalósításában milyen eredményekkel bizonyítod élharcos mivoltodat. Nem zárkózhatsz be munkaközösségedbe, nem gubózhatsz be az utcai szervezetbe. Neked, minden dolgozó társadnak feladata, hogy a közvetlen termelő többet hasson a kultúrára, a kommuna társadalmi életére, s hogy a „nem termelő szféra” dolgozója többet foglalkozzon az anyagi javak termelésével. Csak ez mozdíthatja elő a kölcsönös megértést, a „ki ad, ki követel” dilemma eldöntését. Hármas feladat hárul rád, elvtárs, s persze mindenkire, akinek szívügye közösségünk boldogulása: tevékenyen részt kell venni munkaközösséged minden megmozdulásában, kommunád társadalmi életében, az országos érdekű kérdések vitatásában. Ezen áll vagy bukik önigazgatásunk, egész előrehaladásunk. Bocsáss meg, hogy ilyen komoly problémákkal zaklatunk május elsején, de mentségünk, hogy ez mégis a munka ünnepnapja. Vukovics Géza Olvasóinknak,terjesztőinknek és a lap barátainak KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK • 40 oldalas ünnepi számunk ára 60 dinár • Lapunk legközelebbi száma szerdán a megszokott időben jelenik meg