Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)

1967-05-01 / 117. szám

Májusi üdvözlet Május elseje a munka, a munkásosztály, a világ minden dolgozójának ün­nepe, amely lendületet ad, újabb erőfeszítésekre ih­let, hogy szebbé, tartalma­sabbá tegyük az életün­ket. Ezt a mostani május el­sejét is társadalmi viszo­nyaink és a szocializmus fejlesztésében elért nagy eredményekkel köszönt­jük. Határozott léptekkel ha­ladunk a társadalmi és gazdasági reform útján. A gazdasági élet megszilár­dítására, a munkatermelé­kenység fokozására, a di­nár értékállóságának bizto­sítására tett erőfeszítése­ink megteremtik az ön­igazgatás és a munka sze­rinti közvetlen jövedelem­­elosztás tökéletesítésének, a dolgozó ember egyre na­gyobb gazdasági függet­lenségének fő feltételeit. Most kell megvívnunk a reform döntő ütközeteit. A városban, falun, a gyár­ban, intézetben, iskolában és szövetkezetben, min­denütt, minden munkahe­lyen erősödik a dolgozó ember meggyőződése, hogy elsősorban saját magától és a közvetlen demokra­tikus viszonyokért vívott harcától függ jelene és jövője, önigazgatású társadal­munk haladó erőd nagy győzelmeket vívtak ki az etatista-bürokratikus és más elemekkel való küz­delemben. Növekedett a polgárok közvetlen befo­lyása és felelőssége a tár­sadalmi ügyek intézésében. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a ha­ladás és a demokrácia út­ján még mindig vannak olyanok, akik kételkednek a dolgozó ember erejében, értelmében és buzgalmá­ban, akiknek nincs ínyé­re, hogy a munka és a szellemi alkotások gyü­mölcse alkotóinak kezé­ben van. Az önigazgatás egyre mélyülő viszonyai népeink és nemzetiségeink egyre egyenjogúbb kapcsolatai­nak forrásai. A közeledés, az együttműködés, az igazi egyenjogúság, az igazi testvériség és egyéb alap­jai; a dolgozó ember sza­badsága és öntudata, köz­vetlen érdekei, munkakö­zösségének és tágabb kö­zösségének érdekei. , Forradalmunk — mind programját, mind pedig élharcosainak és az őket követő újabb és újabb tö­megek szellemét tekintve — fiatal és lendületes. Szo­cialista élményeink azo­nosak, s a fiatalok alko­tóképességeikkel csatla­koznak a forradalom erői­hez. Harcos derűlátással vet­jük latba továbbra is erőn­ket a béke megszilárdí­tásáért, a népek együtt­működéséért és egyenjo­gúságáért, kifejezzük szo­lidaritásunkat a népek fel­szabadító harcával, és tá­mogatjuk a haladó erők harcát a nemzeti szabad­ságért, a demokráciáért és a szocializmusért, az erő­szak és az elnyomás ellen. Dolgozók, a szocialista Jugoszlávia polgárai, üd­vözlünk benneteket május elsején, és további sikere­ket kívánunk munkájok­ban. 1967. május 1. A JKSZ Központi Vezetősége A JDNSZ Szövetségi Választmánya A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa A Harcos Szövetség A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Vezetősége ­ .. (ISv) Ünnepvárás C­iébe szöktem az Ün­­nepnek, hogy itt, a hegyháton várjam be ér­kezését. Bármerről jön, innen megleshetem. Ne a meg­szokás, ne is a kényszere sodorjon, hanem érkezé­sének áhítata töltsön be ismét. Akárcsak húsz-hu­­szonkét éve, azoknak az első májusvár­ásoknak a napjaiban, amikor fali­újságot ragasztottunk a körzeti ifjúsági otthonban — ünnepre hazaérkezett diák, szomszéd munkásif­jú és parasztlány. Legyél jó hírhozam, fürge lábú szél, fussál elébük, időben jelentsd, merről, melyik ösvényen jönnek felém a fehér in­­ges, piros nyakkendős if­júkori társak, a mezei vi­rágokat csokorba szedő, éneklő lányok... S ha gitárral, táskarádióval jön­nek, vagy ha kocsival szelik a kanyart, azt is je­lentsd, hogy átadhassa nekik egy napra a szót a fejem fölött csattogó er­dei pinty... ^Tudnom kell, mikor ■* oszlik majd ez a ko­rom, telepedő hétköznapi nyugalom, hogy megles­hessem az Ünnepet. Most még csak ezek a vándorló gomolyfelhők sejtetik, me­lyeknek égi ablakain át­­nyilaz a nap, s a hango­san sarjadó fű a hétköz­nap lankáin ... Merről érkezik az Ün­nep? A völgyekben elfek­vő falvak felől­e, melyek fölé eső utáni fátylat fe­szített ez a hétköznapi ragyogás, talán a szőlős domboldalak venyigéi fe­lől, a virágzó barackfák szirom-permetegéből, a most még hallgató prés­házak ajtaja mögül... De az is lehet, hogy a távolba vesző folyón úszik majd felém, vidáman repdeső kis lobogóval, hajós ki­rándulók nótájával... Merről várjam az Ün­nep érkezését, ujjam he­gyén botorkáló, okos kis bogár? Röppenj abba az irányba, hogy arra for­díthassam figyelő arco­mat. Nem mozdulsz ujjam hegyéről? T­uss már szél, várom a híradásodat! Letele­pedtél? Válaszoljatok, felhők! Megálltatok az égen? Nem téveszthettek meg. Ez még a hétköznap, az Ünnep már indulóban van valahol; ott van az üzle­tek ajtajának lengő rit­musában, a felvirágozott vonatszerelvények kígyó­zásában, a sürgős híradá­sokban: jövünk a gyere­kekkel s a nagymamával, várjatok!... Miért jó itt mégis ez a csend, ez a hétköznapi nyugalom? Az ünnepvárás bizton­sága ez? Merről érkezik az Ün­nep? T­alán itt van már. Ta­lán megült az ujjam hegyén, csak nem figyel­tem föl rá. Talán körém telepedett már, csak én nagyon messzire kalan­doztam ünnepváró tekin­tetemmel ... Én szöktem-e az Ünnep elé, vagy ő előzött meg engem? Fehér Ferenc BREZSÁN GYULA Május ARA CT PARA (CT REGI DINAR) Magyar Sió тшштаЛашшапмаааааааааааааваавшавввашашааааааавааааавававаававааааавааваавааваашшттааашшав тваааашааашашвшшаашиваашаашаааааашшттаттштаааааааааааааааша»тшштпагпо^^<папв*тпттштцтшаи9вв ::::::: xxrv. évf. 117. (7152.) szám*:::::::: m7. ápr. зо„ május 1., 2. ::::::: A Levél egy párttaghoz munka ünnepét közö­sen üljük meg. Má­jus elseje mindnyá­junké. A dolgozóé, aki leg­alább annyira kommunista, mint egyik-másik párttag. A polgáré, aki becsülettel helyt áll a maga posztján. Mind­­azo­ké, akik mozgalmas va­lóságunkban a közös érdeket képviselik. Hát akkor miért szól a levél „egy” személy­nek, a piros könyvecske egyik (valójában mindegyik) tulajdonosának? Azért, mert újabb sorsdöntő lépés előtt áll, önmagának, egész szer­vezetének átformálására ké­szül. Erre utalnak a JKSZ megújhodását javasló tézi­sek. Nem magánügyét boly­gatjuk hát, hanem a közös érdek jegyében fordulunk nyíltan hozzá. Elvtárs! Megszoktad, hogy mindig az események köz­pontjában légy. Lelke vol­tál az egykori illegális mun­kának, a fegyveres harcnak, az országépítésnek. Te bá­báskodtál az önigazgatás születésénél is. Érezted, de hirtelen talán fel sem tud­tad mérni, hogy egészen újat hoztál létre a munkás­­osztály történelmében. Rá­döbbentél: az önigazgatás nem egyeztethető össze a po­litikai kiváltságokkal. A do­log lényege ugyanis: töb­bé nem a nép nevében gya­korolni a hatalmat, hanem a hatalomgyakorlást telje­sen átadni a dolgozónak! Ezért szálltál síkra. Ebbéli igyekezetedben a parancsol­gatók érdekszövetségének el­lenállásába ütköztél, talán jómagad is kissé megijed­tél a „túl merész” eszmék­től, lassítottad megvalósu­lásukat. Netán előhozakod­tál aggályaiddal: mi lesz a szocializmussal, ha a Párt lemond a hatalom gyakorlá­sáról? Két végletbe is es­tél. A gazdasági politikai életben, megában a munka­szervezetben azt vallottad, akaratlanul is a bürokraták malmára hajtva a vizet, hogy afféle agytröszt eszelje ki a legjobb megoldásokat, a tömeg pedig serényen hajt­sa végre őket. Nem vetted észre a fura logikát: a ter­melőtől el kell, venni az egész többletmunkát, és azt majdhogynem kegyelemke­­nyérként visszaadni neki, akár jószándékú szociális juttatások formájában is. Ezt a bábáskodást éppúgy meg­tűrted, mint azt, hogy he­lyenként az „igénytelenek” érve diadalmaszkod­jon: va­lahányunknak egy szája, egy gyomra van, osszuk el hát a jövedelmet egyenlő részekre. Hatása alá kerül­tél az önigazgatás kebelé­ben suttyomban elhatalmaso­dó tévhitnek is: ez a mi gyárunk, azt teszünk vele, amit akarunk; ha jól megy sorunk, ha előnyös helyze­tünk folytán rengeteget ke­resünk, bánjuk is mi, hogy mi történik másutt... H­A MEG felfigyeltél ezekre a balfogások­ra, esetenként min­dentudó Salamon szerepé­ben akartál tetszelegni, vagy pedig sztrájkoltál, lé­nyegében önmagadat káro­sítva, netán visszaadtad tag­sági könyvecskédet. Közben megfeledkeztél arról, hogy a KSZ mind kevésbé a hátra­lom tényezője, mindinkább a történések motorja, esz­mei-politikai hajtóereje, nem lehet tehát saját akaratát másokra kényszerítő bíró, még ha bölcsen ítélkezik is. Azt meg, hogy könyvecské­det tehetetlen dühödben visszaadtad, megértjük, de nem helyeselhetjük. Mindez és a gyors fejlődést kérlelhe­tetlenül kísérő többi fonák jelenség azt hozta magával, hogy az önigazgatás még nem tartja teljesen kezében gazdaságunk, társadalmunk egész arcvonalát. Ezért kell neked, kommunistának most már nem kívülről, alulról vagy felülről támogatnod az önigazgatást, hanem belül­ről. A párttagság nem elő­jog. Inkább add vissza köny­vecskédet, ha ilyesmire szá­mítasz. Egyébként is, miért ne mondanál le kisebb-na­­gyobb funkcióidról, ha úgy érzed, hogy nem győzöd a munkát, ha képtelen vagy eleget tenni a követelmé­nyeknek? Azokkal tarts to­vábbra is, akik önkéntesen, meghatározott kötelességet vállalva a munkásosztály és az egész szocialista társa­dalom érdekét képviselik, küzdenek érte, persze meg­felelő elmélettel, tudással felvértezve. A tézisek szer­vezeted átépítését is megfon­tolásod tárgyává teszik. A demokratikus cenralizmus újféle értelmezése megköve­teli tőled, hogy­ minden szin­ten részt vegyél az állás­pontok kialakításában, ha pedig a többség magáévá te­szi őket, ez számodra is kö­telező irányelv. Tekintélye­det sem erősítheti meg tisz­tán párttagságod, rajtad áll, hogy a KSZ céljainak meg­valósításában milyen ered­ményekkel bizonyítod élhar­cos mivoltodat. Nem zárkózhatsz be mun­kaközösségedbe, nem gubóz­­hatsz be az utcai szervezet­be. Neked, minden dolgozó társadnak feladata, hogy a közvetlen termelő többet has­son a kultúrára, a kommuna társadalmi életére, s hogy a „nem termelő szféra” dolgo­zója többet foglalkozzon az anyagi javak termelésével. Csak ez mozdíthatja elő a kölcsönös megértést, a „ki ad, ki követel” dilemma el­döntését. Hármas feladat há­rul rád, elvtárs, s persze mindenkire, akinek szívügye közösségünk boldogulása: tevékenyen részt kell venni munkaközösséged minden megmozdulásában, kommu­nád társadalmi életében, az országos érdekű kérdések vitatásában. Ezen áll vagy bukik önigazgatásunk, egész előrehaladásunk. Bocsáss meg, hogy ilyen komoly problémákkal zaklatunk má­jus elsején, de mentségünk, hogy ez mégis a munka ün­nepnapja. Vukovics Géza Olvasóinknak,terjesztőinknek és a lap barátainak KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK­­ • 40 oldalas ünnepi számunk ára 60 dinár • Lapunk legközelebbi száma szerdán a megszokott időben jelenik meg

Next