Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)

1967-05-01 / 117. szám

4. oldal Város a falun "A város a falunál általá­ban nagyobb, zártabb tele­pülés, amely többnyire nagy épületekből áll, s rendszerint közművei, közlekedési háló­zata, középületei, művelődé­si intézményei is vannak, lakói elsősorban iparral és kereskedelemmel foglalkoz­nak. Így szól a város fogal­mának nem éppen mai ke­letű meghatározása. Ebből az következik, hogy egy falu annál városiasabb, minél Azt hallottam, Veselinov Vlada, a horgosi helyi közös­ség titkára tud erről legtöb­bet mondani, hiszen Horgos tulajdonképpen azóta indult erőteljes városiasodásnak, amióta önálló helyi közös­ség. — Azóta igyekezünk mi­nél többet tenni a falu köz­művesítése érdekében — mondja. — Ebben a lakosság felfogása volt a döntő, az, hogy megérezték a közmű­vek szükségét. Mert csak ön­kéntes járulékból tudtunk pénzt teremteni. Így szüle­tett a vízvezeték megépíté­séről hozott határozat és így jött össze rá a pénz. Ami­kor megkaptuk az árverést, láesett az állunk: a kivite­lező 108 millió dinárt irányo­zott elő. De a lakosság ra­gaszkodott a korszerűbb életnek ehhez a szükségleté­hez, háztartásonként meg­szavaztak 60 000 dinárt csak a hálózat kiépítésére. Ta­valy összejött 60 millió di­nár, ebből megépítettünk 17 kilométer vízvezetéket, öt­száz háztartásban már van víz.­­ Nem érdektelen az sem, hogyan használják az embe­rek a vizet, csupán a kony­hában van-e csap, főzésre, mosásra szolgál-e a víz, vagy egyben a fokozottabb és tökéletesebb tisztálkodási lehetőség megteremtésére is. Vannak-e fürdőszobák a víz­vezetékkel ellátott lakások­ban? — Azelőtt csak a bíróság elnökének és az orvosnak volt itt fürdőszobája, újab­ban hatvanötöt beszereltek. Dr. Szöregi Magdolna or­vos ehhez hozzáfűzi a régi aranyszabályt: ahány csap, annyi tiszta kéz. Ha tehát sok helyen nincs is még für­dőszoba, a tisztálkodási le­hetőség sokkal nagyobb lett, s a vízcsap jelenlétével az emberek jobban megérzik a fürdőszoba hiányát. Az újabb lakóépületekben már higiénikusabbak a lakások. Több a padlós szoba, az ad­róbb benne a nagy épület, minél fejlettebbek közmű­vei, minél jobb a közlekedé­se és minél több kulturális és egyéb intézménye van. Nézzük Horgos példáján, hogyan alakul át fokozato­san nálunk a falu, miképpen teremti meg a városi ember igényeinek megfelelő felté­teleket, hogyan lopóznak be azok a sajátosságok, ame­lyek­ a városra jellemzők, lakók nagyobbak, az udva­rokat kikövezik vagy beto­nozzák. A technika térhódítása Zdravko Đurović építész­­technikus közbeveti, hogy szerinte falvaink azért vá­rosiasodnak, mert korlátoz­va van a földvásárlás. Ez sokban változtatott a föld­műves felfogásán. Amíg korlátlanul lehetett földet venni, nem törődött sem magával, sem környezetével, lakásával, otthonával, csak a földre gyűjtötte a pénzt. Egyetlen célja az volt, hogy minél több földet szerezzen. Ma másra költi a pénzt. Ké­nyelmesebb, szebb házat, jobb lakást épít, s a műsza­ki kellékek is bevonulnak a lakásokba. 150—200 ember­nek gépkocsija van, sokkal többet mozog, sokkal több helyen megfordul, mint ré­gebben, s mindez befolyá­solja szokásait, felfogását. Horgoson több mint 400 té­vé­készülék van, s rövide­sen javítóműhelyt is nyit­nak, így szövődnek egybe a láncszemek, így tör be a vá­ros a falura. — A kulturális igények is megnövekedtek — szövi to­vább a gondolatot Vince László tanító, a munkás­egyetem referense. — Mivel jó a közlekedés, az emberek nem szívesen néznek nívót­­lan darabokat, hanem in­kább bemennek Szabadká­ra vagy Szegedre színházba. Két éve nem volt komo­lyabb verekedés a faluban. Két zenekar muzsikál a kul­turáltan berendezett loká­lokban, s a táncmulatságo­kon nem mérnek alkoholt. — Mini-szoknya van-e a faluban — kérdezem. Vendéglátóim egy pilla­natra összenéznek, mert ez eléggé relatív fogalom. — Hát, olyan egészen kur­ta nincs, de jóval a térden felül nem egyet láthatunk. Főleg a diáklányok viselik, lassan azonban mások is át­veszik. Mert a divatot min­den fiatal szereti. Azelőtt például egy fodrászunk volt, most három. S egy sem pa­naszkodik az adóra. Két fényképész is dolgozik, az­előtt csak egy volt és az sem állandó.­­ Horgoson a közelmúl­tig egyetlen emeletes épület volt, tavaly épült aztán egy háromemeletes ház 15 lakás­sal, s az idén egy újabb, szintén 15 lakással — veszi át a szót Veselinov. — Pá­lyázat útján felkínáltuk ke­reskedelmi vállalatainknak, hogy nyissanak nálunk üzle­teket. Már épül is egy nagy textil és konfekciós áruház, június 20-áig be kell fejez­ni. Lesz egy korszerű ét­termünk is, aztán a szabad­kai November 29. Húsáru­gyár üzletet nyit, a Nada Stark édesipari üzem és a koprivnicai Podravka közö­sen csemegeboltot nyitnak Horgoson. Három vállalat is jelentkezett, hogy hajlandó korszerű áruházat építeni műszaki cikkek árusítására. Mire szolgál a víz? Többet a vendégnek Jankovác Đorđe, a horgosi vendéglátóipari vállalat igazgatója arról szól, hogy lendületesen növekszik a község idegenforgalma, s a vendéglátóipar igyekszik a nagyobb igényeknek is meg­felelni. Újabb lokásokat nyit­nak, szakács­cseréket szer­veznek Szegeddel, és általá­ban azon vannak, hogy töb­bet nyújtsanak a vendégek­nek, mint eddig. Az órámra pillantok. Len­ne itt még mondanivaló bő­ven, de eljárt az idő. Ven­déglátóim leolvassák gondo­lataimat, s marasztalnak. — Ne siessen, a közleke­désünk is városias. Naponta 78 autóbusz indul innen. A szabadkai városi közlekedé­si területhez tartozunk, s minden félórában van autó­buszunk, akárcsak a váro­siaknak. Éppen mostanában tárgyalunk arról, hogy bel­ső közlekedésre is beállítunk egy buszt Horgoson. Vajon miben különbözik ez a Horgos a várostól, s főleg miben fog különbözni néhány évtized múlva? Lovas István MAGYAR SZÓ 11ú­nis­­s 2. A üdvözletek natolij nagyot neve­tett — mert a morze­jelekkel nevetni is lehet —, amikor mellének szegeztük a kérdést: — Hol tölti a május else­jét? — Hihihi... (morzejelek­kel ez így néz ki: ..../..// ...) Miért kér­dezi ...? Kissé nehezen ment, amíg megértette, hogy egy jugo­szláviai magyar lap olvasói­nak készülő riport alanya lett, de aztán­­készséggel le­kopogta : — V pervoje Maja budu doma ili na reke ... A rádióamatőrök fegyel­mezett emberek, hozzáedződ­tek már a meglepetésekhez: Anatolij is gyorsan vissza­nyeri hidegvérét, angolra fordítja a szót, és elmondja, illetve elkopogja, hogy Ana­­tolij Kiszeljovnak hívják, kievi lakos, és már nagyon várja az ünnepeket. Ha szép idő lesz, lemegy a Dnyeperre horgászni, ha nem, akkor otthon marad, hogy jól kib­eszélgesse ma­gát a világ távoli csücskei­ben élő amatőrökkel. El­kéri végül a címünket is, mert az amatőrök szokása szerint­­ igazolólapot küld beszélgetésünkről... — Jó éjszakát, Anatolij, megyünk tovább az éter­ben ... Kamcsatkától a Tűzföldig — Itt YU1XH... Itt YU1XH ... Mit fog csinálni május elsején...? Mit fog csinálni május elsején...? Vétel... Fece Iván Novi Sad-i rá­dióamatőr hívójele a másod­perc töredéke alatt végigszá­guld a földgolyón, Kamcsat­kától a Tűzföldig, Grönland­­tól Új-Zélandig. A falra akasztott rádiószénképen szin­te látom, hogy az amatőrök ezrei figyelnek fel hívóje­lére. Persze, a kapcsolat felvé­tele nem megy olyan köny­­nyen, mint ahogy azt a lai­kus elképzeli!... Végered­ményben egy szimpla vá­rosi telefonhívás se sikerül mindig. Néha órákon át pró­báljuk felhívni szomszédun­kat, de hiába. Elképesztően nagy a for­galom a világűrben. A ke­resőskála minden milliméter­­én tucatnyi állomás dolgo­zik teljes gőzzel, amatőrök, és hivatalos adók, katonai támaszpontok, hajók, sőt űrhajók jelzéseinek­­kusza szövevénye népesíti be a világűrt és tölti meg a kis szobát. Az amatőr gyakor­lott füle azonban pillanatok alatt megállapítja mind­egyiknek az eredetét: ... VP8 ... VP8 ...hívja Ausztráliát... Itt YU1XH... ILI iuLUi... a Latin negyedért cserébe ■m T­EM­MÁ SZAJNA-PARTI világváros egyetemista­­­ negyedére gondolok. Itt, a Száim-parti városnak i- t is van egy része, s az idősebbek közül sokan nem kis melankóliával emlékeznek vissza ifjúságuk itt eltöltött napjaira. A Marx—Engels térről indulva, a Bulevar Revolucije bal oldalán, valahol a Slavijával egy magasságban he­lyezkedik el a jogi fakultás, aztán jön a Metropol-szál­­ló, majd az egyetemi tömb másik része, a gépészeti, elektrotechnikai, építészeti és a technológiai fakultás épülete. A sugárúton hatalmas öreg platánok egy elemi érzésre, a kor iránti tiszteletre intenek. Parkok, sok zöld. Az egyetemista-könyvtár, az állami levéltár, a Vuk-emlékmű, az egyetemistaotthon, ebédlő, könyvke­reskedések ... és sorolhatnánk még tovább, mi minden van a Latin negyedben. Ide persze nem tavasszal, de ősszel, a tanév kez­detén jönnek a gólyák, most is jöttek azonban új lako­sok. A jogi kar előtti platánok ágai közé varjak raktak fészket, s föntről próbálják túlkárogni a villamosok éktelen csörömpölését. Az egyetemi könyvtár öreg bútorzatú olvasóterme mindig tele van vizsgára készülő egyetemistákkal, fiúk, lányok, szakállas fiatal tanársegédek kutatnak a katalógusok között, az oszlopos bejárat boltívei alatt, a lépcsőn ülve vagy az oszlopnak dőlve mindig akad néhány cigarettázó, napozó diák. S este? A minap egyik újvidéki barátommal a Met­­ropol társalgójában ültünk, tele volt a nagyterem, diák­lányok, diákok ültek kettes, hármas, ötös csoportokban az asztalok körül. Jaffát, limonádét, bort, feketét ittak. Este volt, fél tíz. Nem huligánkodtak, csöndben beszél­gettek. A legújabb divat szerint voltak nyírva és öl­tözködve, otthonosan érezték magukat, mozdulataik­ban, hanglejtésükben, ahogy a pincért szólították, ben­ne volt az önbizalom, s annak az embernek az érzése, aki nem fél, aki megbízik önmagában, barátaiban, a jövőben. Nyugalom, kiegyensúlyozottság. Üres kávéházi élet? S már ilyen fiatalon kezdik? A szálloda előtt olasz, német, francia jelzésű meg diplo­mata­ kocsik. Állandó testközelség a világgal. Ezek még gyerekek, féltsük őket? Most éppen kukoricaültetés ideje van, kezdődnek a tavaszi munkák. Megint erre kell itt is gondolnom, meg a többiekre a Gyepszélről. Ha mi is így, itt kezdhettük volna, s ha az ottaniak akár ma is így indulnának! Hazaérsz a munkából, fájó derékkal, piszkosan, rendesen meg sem tudsz mosakodni, maradsz úgy izzadtan, a szobában csipognak és büdösek a csirkék ... Olvastam már meg hallottam is, ahogy mondják a Metropolban ülő fiatalokra meg a hozzájuk hason­lókra, hogy igen, de ezek sosem tudják meg igazán, hogy mi az élet, s hogy mi azért nem cserélnénk velük! Hazugság? Én cserélnék? Csúnyán hangzana az őszinte válasz, ezért mellőzzük inkább ezt a kérdést, minthogy meg­inogjon a hitünk a válaszok őszinteségében... Burány Nándor Jéghegyek Grönland körül A VP8 a Fal­kand-szige­tek hívójele, Dél-Amerika alsó csücskénél. .. Norvég és dán hajó beszélget vala­hol a Jeges-tengeren, Grön­land közelében, majd a dán hajó a grönlandi parti állo­mást keresi. A jéghegyek vonulása felől érdeklődik. Vigyázni kell, mert ilyen­kor tavasszal, tízemeletnyi jéghegyek szakadoznak le Grönland partjairól, és ke­resztezik a hajók útját... ... Itt OKISZ... Itt OKISZ... Csehszlovák amatőr jelent­kezük. Elmondja, hogy Josef Vystupnak hívják. Megad­ja a címét is: Plzen, Via Svazarm. Náluk is három­napos lesz az ünnep ... Csa­ládjával együtt otthon ma­rad, mert „a sávban” lesz, minden délelőtt 8 és 12 között. Hívjuk majd vissza. Este talán hangversenyre megy. Szívélyesen üdvözli a Magyar Szó olvasóit. — Szereti a sört? Nem csodálkozik a kérdé­sen, hiszen a plzeni sör vi­lághírű. — Rádiózás közben majd képzeletben koccintok egyet magukkal, és iszom ez egész­ségükre. — Jó sörözést és jó vé­telt, Josef... A brazíliai Sao Paulóból jelentkezik egy amatőr. Leg­alább tízezer kilométer van köztünk, de olyan erős a hangja, mintha itt lenne a szobában ... Szinte a finom Santos kávé illatát is érez­zük a jeleken. Házigazdám szélsebesen dolgozik kopogtatóján, de a kapcsolat váratlanul meg­szakad. — Valami QRM le­het ... — mormogja, ami az amatőrök nyelvén helyi za­vart jelent. Tovább kalandozunk az éterben, és bekapcsolódunk egy Massachusetts állambeli rádióamatőr beszélgetésébe. Megtudjuk, hogy Newton városában és környékén­­ szörnyű hóvihar dühöng. Pista a Balatonra meg. Felvesszük a kapcsolatot a székesfehérvári HA44B hí­vójelű amatőrrel. Készsége­sen válaszol... Pistának hív­ják... A Balatonra megy le motorom ... Nem, nem egye­dül ... de sajnos megint köz­bejön a QRM, a légköri za­var és a beszélgetés meg­szakad ... ...WA2BLS keresi HA8­­CZ-t... WA2BLS keresi HASCZ-t... Ez a jelzés annyit jelent, hogy Frank Garwood, az amerikai New Jerseyből hív­ja János barátját Szege­den... így is mondja: My friend, János... Hiába ke­resgéli azonban, lehet, hogy János barátunk már nyu­govóra tért, tekintettel ar­ra, hogy hajnali fél három var.. Frank szívesen válaszol nekünk is. Amerikai üzlet­emberhez egyáltalán nem méltó bőbeszédűséggel elme­séli, hogy New Jerseyben havaseső esik, este fél 9 van, egy könyvet akar küldeni Jánosnak Szegedre, és most akarta vele megbe­szélni a részleteket... Má­jus elsejére Koppenhágába megy ... üzleti ügyben, de amúgy is nagyon szeret utazni. Reméli, hogy Euró­pában­­szebb idő fogadja, mint az otthoni... Szívélye­sen üdvözli a Magyar Szó minden olvasóját és a szer­kesztőséget. És végül tegyük fel a kérdést házigazdánknak is: — Mit csinálnak május elsején? — Ha jó időnk lesz, le­megyünk a Dunára, és eső­térként persze én is „a sávban leszek”, hajnalig. — Jó vételt! Jancsics Miklós

Next