Magyar Szó, 1967. május (24. évfolyam, 117-146. szám)
1967-05-01 / 117. szám
4. oldal Város a falun "A város a falunál általában nagyobb, zártabb település, amely többnyire nagy épületekből áll, s rendszerint közművei, közlekedési hálózata, középületei, művelődési intézményei is vannak, lakói elsősorban iparral és kereskedelemmel foglalkoznak. Így szól a város fogalmának nem éppen mai keletű meghatározása. Ebből az következik, hogy egy falu annál városiasabb, minél Azt hallottam, Veselinov Vlada, a horgosi helyi közösség titkára tud erről legtöbbet mondani, hiszen Horgos tulajdonképpen azóta indult erőteljes városiasodásnak, amióta önálló helyi közösség. — Azóta igyekezünk minél többet tenni a falu közművesítése érdekében — mondja. — Ebben a lakosság felfogása volt a döntő, az, hogy megérezték a közművek szükségét. Mert csak önkéntes járulékból tudtunk pénzt teremteni. Így született a vízvezeték megépítéséről hozott határozat és így jött össze rá a pénz. Amikor megkaptuk az árverést, láesett az állunk: a kivitelező 108 millió dinárt irányozott elő. De a lakosság ragaszkodott a korszerűbb életnek ehhez a szükségletéhez, háztartásonként megszavaztak 60 000 dinárt csak a hálózat kiépítésére. Tavaly összejött 60 millió dinár, ebből megépítettünk 17 kilométer vízvezetéket, ötszáz háztartásban már van víz. Nem érdektelen az sem, hogyan használják az emberek a vizet, csupán a konyhában van-e csap, főzésre, mosásra szolgál-e a víz, vagy egyben a fokozottabb és tökéletesebb tisztálkodási lehetőség megteremtésére is. Vannak-e fürdőszobák a vízvezetékkel ellátott lakásokban? — Azelőtt csak a bíróság elnökének és az orvosnak volt itt fürdőszobája, újabban hatvanötöt beszereltek. Dr. Szöregi Magdolna orvos ehhez hozzáfűzi a régi aranyszabályt: ahány csap, annyi tiszta kéz. Ha tehát sok helyen nincs is még fürdőszoba, a tisztálkodási lehetőség sokkal nagyobb lett, s a vízcsap jelenlétével az emberek jobban megérzik a fürdőszoba hiányát. Az újabb lakóépületekben már higiénikusabbak a lakások. Több a padlós szoba, az adróbb benne a nagy épület, minél fejlettebbek közművei, minél jobb a közlekedése és minél több kulturális és egyéb intézménye van. Nézzük Horgos példáján, hogyan alakul át fokozatosan nálunk a falu, miképpen teremti meg a városi ember igényeinek megfelelő feltételeket, hogyan lopóznak be azok a sajátosságok, amelyek a városra jellemzők, lakók nagyobbak, az udvarokat kikövezik vagy betonozzák. A technika térhódítása Zdravko Đurović építésztechnikus közbeveti, hogy szerinte falvaink azért városiasodnak, mert korlátozva van a földvásárlás. Ez sokban változtatott a földműves felfogásán. Amíg korlátlanul lehetett földet venni, nem törődött sem magával, sem környezetével, lakásával, otthonával, csak a földre gyűjtötte a pénzt. Egyetlen célja az volt, hogy minél több földet szerezzen. Ma másra költi a pénzt. Kényelmesebb, szebb házat, jobb lakást épít, s a műszaki kellékek is bevonulnak a lakásokba. 150—200 embernek gépkocsija van, sokkal többet mozog, sokkal több helyen megfordul, mint régebben, s mindez befolyásolja szokásait, felfogását. Horgoson több mint 400 tévékészülék van, s rövidesen javítóműhelyt is nyitnak, így szövődnek egybe a láncszemek, így tör be a város a falura. — A kulturális igények is megnövekedtek — szövi tovább a gondolatot Vince László tanító, a munkásegyetem referense. — Mivel jó a közlekedés, az emberek nem szívesen néznek nívótlan darabokat, hanem inkább bemennek Szabadkára vagy Szegedre színházba. Két éve nem volt komolyabb verekedés a faluban. Két zenekar muzsikál a kulturáltan berendezett lokálokban, s a táncmulatságokon nem mérnek alkoholt. — Mini-szoknya van-e a faluban — kérdezem. Vendéglátóim egy pillanatra összenéznek, mert ez eléggé relatív fogalom. — Hát, olyan egészen kurta nincs, de jóval a térden felül nem egyet láthatunk. Főleg a diáklányok viselik, lassan azonban mások is átveszik. Mert a divatot minden fiatal szereti. Azelőtt például egy fodrászunk volt, most három. S egy sem panaszkodik az adóra. Két fényképész is dolgozik, azelőtt csak egy volt és az sem állandó. Horgoson a közelmúltig egyetlen emeletes épület volt, tavaly épült aztán egy háromemeletes ház 15 lakással, s az idén egy újabb, szintén 15 lakással — veszi át a szót Veselinov. — Pályázat útján felkínáltuk kereskedelmi vállalatainknak, hogy nyissanak nálunk üzleteket. Már épül is egy nagy textil és konfekciós áruház, június 20-áig be kell fejezni. Lesz egy korszerű éttermünk is, aztán a szabadkai November 29. Húsárugyár üzletet nyit, a Nada Stark édesipari üzem és a koprivnicai Podravka közösen csemegeboltot nyitnak Horgoson. Három vállalat is jelentkezett, hogy hajlandó korszerű áruházat építeni műszaki cikkek árusítására. Mire szolgál a víz? Többet a vendégnek Jankovác Đorđe, a horgosi vendéglátóipari vállalat igazgatója arról szól, hogy lendületesen növekszik a község idegenforgalma, s a vendéglátóipar igyekszik a nagyobb igényeknek is megfelelni. Újabb lokásokat nyitnak, szakácscseréket szerveznek Szegeddel, és általában azon vannak, hogy többet nyújtsanak a vendégeknek, mint eddig. Az órámra pillantok. Lenne itt még mondanivaló bőven, de eljárt az idő. Vendéglátóim leolvassák gondolataimat, s marasztalnak. — Ne siessen, a közlekedésünk is városias. Naponta 78 autóbusz indul innen. A szabadkai városi közlekedési területhez tartozunk, s minden félórában van autóbuszunk, akárcsak a városiaknak. Éppen mostanában tárgyalunk arról, hogy belső közlekedésre is beállítunk egy buszt Horgoson. Vajon miben különbözik ez a Horgos a várostól, s főleg miben fog különbözni néhány évtized múlva? Lovas István MAGYAR SZÓ 11úniss 2. A üdvözletek natolij nagyot nevetett — mert a morzejelekkel nevetni is lehet —, amikor mellének szegeztük a kérdést: — Hol tölti a május elsejét? — Hihihi... (morzejelekkel ez így néz ki: ..../..// ...) Miért kérdezi ...? Kissé nehezen ment, amíg megértette, hogy egy jugoszláviai magyar lap olvasóinak készülő riport alanya lett, de aztánkészséggel lekopogta : — V pervoje Maja budu doma ili na reke ... A rádióamatőrök fegyelmezett emberek, hozzáedződtek már a meglepetésekhez: Anatolij is gyorsan visszanyeri hidegvérét, angolra fordítja a szót, és elmondja, illetve elkopogja, hogy Anatolij Kiszeljovnak hívják, kievi lakos, és már nagyon várja az ünnepeket. Ha szép idő lesz, lemegy a Dnyeperre horgászni, ha nem, akkor otthon marad, hogy jól kibeszélgesse magát a világ távoli csücskeiben élő amatőrökkel. Elkéri végül a címünket is, mert az amatőrök szokása szerint igazolólapot küld beszélgetésünkről... — Jó éjszakát, Anatolij, megyünk tovább az éterben ... Kamcsatkától a Tűzföldig — Itt YU1XH... Itt YU1XH ... Mit fog csinálni május elsején...? Mit fog csinálni május elsején...? Vétel... Fece Iván Novi Sad-i rádióamatőr hívójele a másodperc töredéke alatt végigszáguld a földgolyón, Kamcsatkától a Tűzföldig, Grönlandtól Új-Zélandig. A falra akasztott rádiószénképen szinte látom, hogy az amatőrök ezrei figyelnek fel hívójelére. Persze, a kapcsolat felvétele nem megy olyan könynyen, mint ahogy azt a laikus elképzeli!... Végeredményben egy szimpla városi telefonhívás se sikerül mindig. Néha órákon át próbáljuk felhívni szomszédunkat, de hiába. Elképesztően nagy a forgalom a világűrben. A keresőskála minden milliméterén tucatnyi állomás dolgozik teljes gőzzel, amatőrök, és hivatalos adók, katonai támaszpontok, hajók, sőt űrhajók jelzéseinekkusza szövevénye népesíti be a világűrt és tölti meg a kis szobát. Az amatőr gyakorlott füle azonban pillanatok alatt megállapítja mindegyiknek az eredetét: ... VP8 ... VP8 ...hívja Ausztráliát... Itt YU1XH... ILI iuLUi... a Latin negyedért cserébe ■m TEMMÁ SZAJNA-PARTI világváros egyetemista negyedére gondolok. Itt, a Száim-parti városnak i- t is van egy része, s az idősebbek közül sokan nem kis melankóliával emlékeznek vissza ifjúságuk itt eltöltött napjaira. A Marx—Engels térről indulva, a Bulevar Revolucije bal oldalán, valahol a Slavijával egy magasságban helyezkedik el a jogi fakultás, aztán jön a Metropol-szálló, majd az egyetemi tömb másik része, a gépészeti, elektrotechnikai, építészeti és a technológiai fakultás épülete. A sugárúton hatalmas öreg platánok egy elemi érzésre, a kor iránti tiszteletre intenek. Parkok, sok zöld. Az egyetemista-könyvtár, az állami levéltár, a Vuk-emlékmű, az egyetemistaotthon, ebédlő, könyvkereskedések ... és sorolhatnánk még tovább, mi minden van a Latin negyedben. Ide persze nem tavasszal, de ősszel, a tanév kezdetén jönnek a gólyák, most is jöttek azonban új lakosok. A jogi kar előtti platánok ágai közé varjak raktak fészket, s föntről próbálják túlkárogni a villamosok éktelen csörömpölését. Az egyetemi könyvtár öreg bútorzatú olvasóterme mindig tele van vizsgára készülő egyetemistákkal, fiúk, lányok, szakállas fiatal tanársegédek kutatnak a katalógusok között, az oszlopos bejárat boltívei alatt, a lépcsőn ülve vagy az oszlopnak dőlve mindig akad néhány cigarettázó, napozó diák. S este? A minap egyik újvidéki barátommal a Metropol társalgójában ültünk, tele volt a nagyterem, diáklányok, diákok ültek kettes, hármas, ötös csoportokban az asztalok körül. Jaffát, limonádét, bort, feketét ittak. Este volt, fél tíz. Nem huligánkodtak, csöndben beszélgettek. A legújabb divat szerint voltak nyírva és öltözködve, otthonosan érezték magukat, mozdulataikban, hanglejtésükben, ahogy a pincért szólították, benne volt az önbizalom, s annak az embernek az érzése, aki nem fél, aki megbízik önmagában, barátaiban, a jövőben. Nyugalom, kiegyensúlyozottság. Üres kávéházi élet? S már ilyen fiatalon kezdik? A szálloda előtt olasz, német, francia jelzésű meg diplomata kocsik. Állandó testközelség a világgal. Ezek még gyerekek, féltsük őket? Most éppen kukoricaültetés ideje van, kezdődnek a tavaszi munkák. Megint erre kell itt is gondolnom, meg a többiekre a Gyepszélről. Ha mi is így, itt kezdhettük volna, s ha az ottaniak akár ma is így indulnának! Hazaérsz a munkából, fájó derékkal, piszkosan, rendesen meg sem tudsz mosakodni, maradsz úgy izzadtan, a szobában csipognak és büdösek a csirkék ... Olvastam már meg hallottam is, ahogy mondják a Metropolban ülő fiatalokra meg a hozzájuk hasonlókra, hogy igen, de ezek sosem tudják meg igazán, hogy mi az élet, s hogy mi azért nem cserélnénk velük! Hazugság? Én cserélnék? Csúnyán hangzana az őszinte válasz, ezért mellőzzük inkább ezt a kérdést, minthogy meginogjon a hitünk a válaszok őszinteségében... Burány Nándor Jéghegyek Grönland körül A VP8 a Falkand-szigetek hívójele, Dél-Amerika alsó csücskénél. .. Norvég és dán hajó beszélget valahol a Jeges-tengeren, Grönland közelében, majd a dán hajó a grönlandi parti állomást keresi. A jéghegyek vonulása felől érdeklődik. Vigyázni kell, mert ilyenkor tavasszal, tízemeletnyi jéghegyek szakadoznak le Grönland partjairól, és keresztezik a hajók útját... ... Itt OKISZ... Itt OKISZ... Csehszlovák amatőr jelentkezük. Elmondja, hogy Josef Vystupnak hívják. Megadja a címét is: Plzen, Via Svazarm. Náluk is háromnapos lesz az ünnep ... Családjával együtt otthon marad, mert „a sávban” lesz, minden délelőtt 8 és 12 között. Hívjuk majd vissza. Este talán hangversenyre megy. Szívélyesen üdvözli a Magyar Szó olvasóit. — Szereti a sört? Nem csodálkozik a kérdésen, hiszen a plzeni sör világhírű. — Rádiózás közben majd képzeletben koccintok egyet magukkal, és iszom ez egészségükre. — Jó sörözést és jó vételt, Josef... A brazíliai Sao Paulóból jelentkezik egy amatőr. Legalább tízezer kilométer van köztünk, de olyan erős a hangja, mintha itt lenne a szobában ... Szinte a finom Santos kávé illatát is érezzük a jeleken. Házigazdám szélsebesen dolgozik kopogtatóján, de a kapcsolat váratlanul megszakad. — Valami QRM lehet ... — mormogja, ami az amatőrök nyelvén helyi zavart jelent. Tovább kalandozunk az éterben, és bekapcsolódunk egy Massachusetts állambeli rádióamatőr beszélgetésébe. Megtudjuk, hogy Newton városában és környékén szörnyű hóvihar dühöng. Pista a Balatonra meg. Felvesszük a kapcsolatot a székesfehérvári HA44B hívójelű amatőrrel. Készségesen válaszol... Pistának hívják... A Balatonra megy le motorom ... Nem, nem egyedül ... de sajnos megint közbejön a QRM, a légköri zavar és a beszélgetés megszakad ... ...WA2BLS keresi HA8CZ-t... WA2BLS keresi HASCZ-t... Ez a jelzés annyit jelent, hogy Frank Garwood, az amerikai New Jerseyből hívja János barátját Szegeden... így is mondja: My friend, János... Hiába keresgéli azonban, lehet, hogy János barátunk már nyugovóra tért, tekintettel arra, hogy hajnali fél három var.. Frank szívesen válaszol nekünk is. Amerikai üzletemberhez egyáltalán nem méltó bőbeszédűséggel elmeséli, hogy New Jerseyben havaseső esik, este fél 9 van, egy könyvet akar küldeni Jánosnak Szegedre, és most akarta vele megbeszélni a részleteket... Május elsejére Koppenhágába megy ... üzleti ügyben, de amúgy is nagyon szeret utazni. Reméli, hogy Európábanszebb idő fogadja, mint az otthoni... Szívélyesen üdvözli a Magyar Szó minden olvasóját és a szerkesztőséget. És végül tegyük fel a kérdést házigazdánknak is: — Mit csinálnak május elsején? — Ha jó időnk lesz, lemegyünk a Dunára, és esőtérként persze én is „a sávban leszek”, hajnalig. — Jó vételt! Jancsics Miklós