Magyar Szó, 1968. január (25. évfolyam, 1-29. szám)
1968-01-31 / 29. szám
2. oldal Ifjabb érvágás a tartományi költségvetésen ? A vajdasági végrehajtó tanács az előállott helyzetről tájékoztatja a képviselőház elnökségét és a politikai szervezetek vezetőségeit Tegnapi számunkban hírül adtuk, hogy a Tartományi Végrehajtó Tanács hétfőn este hét órakor folytatta az idei költségvetési vitát, lapzártáig azonban nem foglalhattuk össze mindazt, ami az ülésen elhangzott. Visszatérve a kérdésre, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az idén a költségvetési vita hosszabbra nyúlik majd, mint a korábbi években, mert nemcsak az adópolitikát kell meghatározni, s az így várható költségvetési bevételt felosztani, hanem végleg dűlőre kell vinni a költségvetési bevételnek az eddiginél igazságosabb felosztását a tartomány és a köztársaság között. A tanácsban tulajdonképpen erről folyik a vita a múlt év decembere óta, erről volt szó a tegnapelőtt esti ülésen is. Pontosabban arról, hogy az eddigi tárgyalások folyamán — amelyet a Tartományi Végrehajtó Tanács képviselői folytattak a szerb kormány képviselőivel — meddig jutottak az elosztási mércék meghatározásában. A Tartományi Végrehajtó Tanács álláspontja már korábbról ismeretes: a Vajdaság területéről származó költségvetési bevétel egészében Vajdaságot illeti meg, s ebből járul hozzá a tartomány a köztársasággal közös szolgálatok költségeihez. Ami a köztársasági alapok eszközeit illeti, ebben a kérdésben is világos a tartomány álláspontja: az alapok eszközeit teljes egészében decentralizálni kell, és rábízni az önigazgatási szervekre, hogy ezek használják fel a legjobb belátásuk szerint. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tartományi alapok az érdekelt köztársasági alapokkal együtt közös akciókra vállalkozzanak, közös befektetésre, a kultúra a tudományoskutatómunka vagy éppen a testnevelés terén, olyanformán, mind a két fél megfelelő arányban hozzájárul a vállalkozás finanszírozásához. Ez tehát a tartományi kormány álláspontja az elosztási politikával kapcsolatban. Ennek alapján ültek immár háromszor a tárgyalóasztalhoz a köztársaságivégrehajtó tanács képviselőivé, és harmadszorra, tegnapelőtt bizonyos kérdésekben sikerült is közös nevezőre jutni. A köztársaság kormányképviselői beleegyeztek ugyanis abba, hogy az úgynevezett közös szolgálatok számát csökkentsék, sőt a tudományos kutatómunka köztársasági alapját is teljesen decentralizálják. Ennek ellenére az idei tartományi költségvetés 20,7 százalékkal kisebb lesz, mint tavaly. A köztársasági végrehajtó tanács ugyanis továbbra is kitart álláspontja mellett, hogy a fejletlen községeknek egymilliárd régi dinárt kell juttatni, mint póteszközt, a milícia eltartására, 419 millióval pedig a kosmeti társadalmi szolgálatokat kell segíteni. Nagy öszszeggel, 1 milliárd 700 milliárd dinárral kell segíteni Belgrádot, mert mint az ország adminisztratív és kulturális központja, okvetlenül támogatásra szorul. Ami a támogatást illeti, a Tartományi Végrehajtó Tanács teljes egészében egyetért a köztársasági végrehajtó tanáccsal, csupán abban térnek el a nézetek, hogy a tartományi kormány szerint Belgrádot és akosmeti társadalmi szolgálatokat szövetségi forrásból kell segíteni, nem pedig Szerbia, illetve Vajdaság pénzével. A milícia eltartására követelt öszszeg pedig semmiképpen sem indokolt, hiszen a milíciát már tavaly is a közösségek finanszírozták. Az igazi érvágást azonban • nem ezek a tételek végzik • a tartományi költségvetésen, • hanem az, hogy — a szerb • kormány szerint — a külön- féle köztársasági közigazga- • tási szervek fenntartása az • idén 30—50 százalékkal töb • be kerül, mint tavaly. Szá • mokban kifejezve ez újabb • nyolcmilliárdos kiadást je • lent, amelyből Vajdaságra • csaknem 2,5 milliárd dinár • esik. Így jutottunk el a fent • említett, radikálisan, 20,7 • százalékkal csökkentett tar- tományi költségvetéshez. A Tartományi Végrehajtó Tanács ülésén ezzel kapcso- latban megállapították: a tartományi közigazgatás és a vajdasági jellegű intézmé- nyek, valamint a különféle tartományi alapok a legnegyobb jóakarattal sem tudnak beleilleszkednie minden oldalról megnyirbált költségvetési keretbe. Erről a végrehajtó tanács rövidesen értesíteni fogja a tartományi képviselőház elnökségét, a tartományi pártvezetőséget és a Szocialista Szövetség tartományi választmányát. Ugyanakkor a szerb képviselőház elnökségének javaslatára -tovább folytatja a tárgyalásokat a szerb kormánnyal. CSORBA István Szénmonoxid-mérgezés okozta a Szlavonbródban megfulladt törökök halálát A szlavonbródi vizsgálóbíró hivatalos közleményt adott ki a városban vasárnapra virradóra tragikusan elhunyt török állampolgárok halálának okáról. A szerencsétlenül járt emberek — mint megírtuk — szombaton este szállást kértek egy helybeli lakostól, s hogy befűtsék a hideg vendégszobát, kölcsönkérték a házigazda gázmelegítőjét. Reggel mindnyájukat holtan találták. A bírósági szakemberek megállapították, hogy halálukat szénmonoxid-mérgezés okozta. Az egész éjszaka működő gázmelegítő elhasználta a szoba levegőjét, és a szerencsétlen emberek megfulladtak. Kilétüket csak tegnap sikerült megállapítani. A szerencsétlenségben életét vesztette Mehmed Gagir, Oszmán Alpungul-Yuskel, Hafer Yolfu, Szabri Gakimak és Bayram Nalbant. MAGYAR SZÓ / Szerda, 1968. január 31. „Mi termelők isszuk meg a levét...” ■ Válasz egy képviselő kérdésére A gazdasági tanács ülésén Djoka Karabaš alibunári képviselő a következő kérdést tette fel a végrehajtó tanács képviselőjének: „Tudomásom szerint az idén jóval lassúbb ütemben folyik a szerződéskötés cukorrépa termesztésére, mint a korábbi években. Mi a baj, és hogyan lehetne orvosolni?” Dr. Todor Birovljev tartományi mezőgazdasági titkár a képviselő kérdésére válaszolva, egyebek között elmondta, hogy a mezőgazdasági titkárság adatai szerint Vajdaságban eddig 17 000 hektár cukorrépára kötöttek szerződést a termelők. Minthogy az idén a cukorgyárak kevesebb répát szándékoznak feldolgozni, mint tavaly, a mezőgazdasági titkárság véleménye szerint, mintegy 4000 hektárral kevesebb cukorrépa vetésére lehet számítani, mint tavaly. Akkor összesen 25 000 hektáron termesztettünk répát. A mezőgazdasági titkár az előállt helyzet okát fejtegetive két dologra mutatott rá: az egyik az, hogy a behozatali cukor nehézségeket teremtett, a másik pedig, hogy a 130—135 napos répakampány egészen rendellenes, a legtöbb cukorgyár a világon legfeljebb 100 napot dolgozik évente. Djoka Karabaš a mezőgazdasági titkár válaszával meg volt elégedve, az előállt helyzettel azonban annál kevésbé. — Mi, termelők isszuk meg a levét a felelőtlen cukorbehozatalnak — állapította meg mielőtt megköszönte volna dr. Birovljev válaszát. (Csa) A régi százdináros utolsó napja : Az 1955. május elsején kiadott százdináros bank- * jegy holnaptól kezdve * nem lesz törvényes fizeté- Z si eszköz. Ezután — áp-rilis 30-áig — már csak a bankok fogadják el és cse- Z rélik be. A Jugoszláv Nemzeti Z Bank már a múlt év de- •cemberében megkezdte fo- 7kozatos kivonását a forga- a lomból. Hogy eddig meny- • nyit vont ki és mennyi Z van még forgalomban, er- Z röl nincs pontos adat. • A Nemzeti Bank hama- rosan forgalomba bocsát- • ja az új százdinárosokat Z (10 000 régi dinár). Csak a Szövetségi Végrehajtó • Tanács beleegyezésére vár.• Folytatás az 1. oldalról társadalmi viszonyok között az egyéni munka nélkülözhetetlen, sőt fejleszteni kell. A társadalmi ösztönzés és serkentés mellett azonban a társadalmi ellenőrzést is fokozni kell, hogy elejét vegyük minden jogtalan gazdagodásnak, üzérkedésnek ésa kizsákmányolásnak. • Megfelelő törvényeket, előírásokat, rendelkezéseket • kell hozni. Ezzel kapcsolatos ban az a vélemény alakult ki, hogy a szövetségi szervek csak a kerettörvényt Kelemen Mátyás elvtárs felszólalásában megállapította, hogy az egyéni munka kérdését Vajdaságban nagy érdeklődéssel vitatták. A szövetségi Választmány téziseit különösen a magántermelők és a kisiparosok terében nagy visszhangra találták. —• A mezőgazdaság terén már vannak tapasztalataink — mondotta Kelemen Mátyás. — Itt már tisztábban átjuk az egyórai munka társadalmi helyzetét és szerepét. Ismerjük a társadalmi hozzák meg, a részleteiket pedig a községek hatáskörébe kell utalni, már csak azért is, mert a községek tudják legjobban felmérni a magánkezdeményezés jogosultságát, és az egyéni munkát minden bizonnyal csak akkor fogják támogatni, ha erre a község területén szükség van. Természetesen a társadalmi ellenőrzés szerepét is a községeknek kell vállalniuk, hogy a magántevékenység ne zavarja meg a szocialsta társadalmi viszonyokat, és a magánszektor együttműködésének a feltételeit és lehetőségeit, ugyanígy az önigazgatás fejlesztésének körülményeit, valamint a jövedelemszerzés és elosztás gyakorlati kérdéseit. Vajdaságban a földműveseknek ma sokkal több termelőeszközük van mint néhány évvel ezelőtt, többek között majdnem háromszor annyi a magántraktor, mint 6—7 évvel ezelőtt. A társadalmi-politikai erők — állapította meg Kelemen elvtárs — nagy eszmeipolitikai küzdelmet folytattak azért, hogy a magántermelők traktorokat Társadalmi ösztönzés ellenőrzés mellett Vajdaságban a föld 65 százalékát a magántermelők műveltik meg és elvtársi nagy eszmei tarthassanak. Egyes közsépolitikai küzdelmet félygekben, ha nem is elleneztattak azért, hogy a matek ezt, olyan magas illetégántermelők traktorokat keket állapítottak meg, vagy adót vetettek ki, hogy a földműveseknek nem volt ..... ‘ "" ■**" kifizetődő traktort vásárolni és tartani. — A gazdasági reform és az új gazdálkodási feltételekhatására mind több földműves válik árutermelővé. A földművesek legtöbbje a magán termelőeszközök mellett a társadalmi tulajdonban levő gépeket és eszközöket is mind nagyobb mértékben igénybe veszi, s ennek folytán az egyéni munka bizonyos társadalmi jelleget ölt. Kelemen elvtárs ezután e társastermelési viszonyok alakulásáról és jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy a földművesek és a társadalmi szektor gazdasági együttműködésében az önigazgatás is mind nagyobb szerepet kap. A magántermelők már világosan látják hogy nagy termishozamot csakis akkor érhetnek el, ha társulnak a mezőgazdasági szervezetek- A Szövetségi Választmány kel,éspedig olyan alapon, tegnapi ülésén Kelemen Máhogy ebben az együtteműköt jást megválasztotta a falusi dósban mindenki megtalálviszonyokkal foglalkozó szak- tja a maga számítását. osztályának elnökévé . SZERENCSÉS József A Szövetségi Választmány tegnapi ülésére Korszerűsítés kelti körültekintés nélkül A TARTOMÁNYI KÉPVISELŐHÁZ GAZDASÁGI TANÁCSÁNAK ÜLÉSE A Tartományi Képviselőház gazdasági tanácsának tegnapi ülésén a legtöbb szó az ipar korszerűsítésének lehetőségeiről esett. Miután a tanács meghallgatta Vasa Šilićet, aki a gazdasági bizottságnak a vajdasági gyárak és üzemek korszerűsítésére vonatkozó álláspontját tolmácsolta. Martinek Antal tartományi gazdasági titkár felhívta a képviselők figyelmét e kérdés néhány fontos mozzanatára. Martinek titkár mindenekelőtt leszögezte, hogy 1956 óta, amióta Vajdaságban gazdasági ráfordításokról, tehát az ipar korszerűsítéséről beszélhetünk, a fő cél mindig az állóeszközökre való beruházás volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy túltengett az ilyen befektetés — hiszen még ma is legtöbb gyárunk és üzemünk elavult termelőeszközökkel dolgozik. —, hibának tekinthető azonban, hogy az új gépek mellé nem mindig igyekeztünk megfelelő szakembereket állítani, továbbá nem korszerűsítettük a munkaszervezést, mellékesnek tartottuk az áruértékesítést és ezzel kapcsolatban a piackutatást, nem követeltük elég erélyesen a kamarák, ügyviteli szövetségek és nem utolsósorban a felső közigazgatási szervek segítségét, egyszóval: nem terjedt ki a figyelmünk a korszerűsítés minden összetevőjére. A gazdasági titkárhoz hasonlóan, Josip Kulkuruzar képviselő, az első felszólaló is több oldalról vizsgálta meg a kérdést, ő nem a múltról beszélt, a korszerűsítés jelenlegi nehézségeit boncolgatta, és megállapította: — Napjainkban több tényező is közrejátszik abban, hogy holtpontra jutott a tartomány iparának korszerűsítése. Sok munkaközösség idegenkedik a termelés modernizálásától, mert attól fél, hogy mivel így kevesebb munkásra lesz szükség, sok dolgozónak fel kell mondani. Máshol meg úsznék az adósságban, és nem is mernek korszerűsítésre gondolni. Végül: meglehetősen hibás a dologban a bankhálózat is, mert az ország több mint száz gazdasági bankja, több mint százféle „irányelvet” jelent, amikor ez ipar korszerűsítésekerül szóba. Molnár Vilmos a termelőképesség alacsony fokú kihasználásáról beszállt, Ilija Rajačić, a tartományi képviselőház elnöke pedig az ésszerű gazdálkodás szemszögéből vizsgálta meg a kérdést, amelyről — mint mondotta —, sohasem szabad megfeledkezniük a gazdasági szervezeteknek. Az elnöklő Dragoljub Kircanski azzal zárta le a vitát, hogy a gazdasági tanács javasolni fogja a községeknek, hogy ők is indítsanak vitát a korszerűsítésről, és értesítsék a képviselőházat, érdemleges észrevételeikről, elképzeléseikről. A fenti vélemények alapján a gazdasági tanács majd újra napirendre tűzi ezt a kérdést. Az ülésen ezenkívül foglalkoztak a gazdasági tanács egy különbizottságának mnnkájával, amely a különleges, bizonyos értelemben kiváltságos helyzetben levő vállalatok gazdálkodási feltételeit hivatott megvizsgálni, továbbá módosították a tanács ügyrendi szabályzatát, valamint saját kérelmére felmentették képviselői tisztségétől Mila Colovicot, a gazdasági tanács tagját, mert hosszabb ideig Líbiában fog tartózkodni. (CSORBA)