Magyar Szó, 1968. január (25. évfolyam, 1-29. szám)
1968-01-31 / 29. szám
Inas, vagy ipari tanuló? Az egyik nagyvállalatban vatív, mondhatnám reakcitörténtés. — Te inas! — kiáltott rá a — Hát hogyan kell? — gyerekre az egyik dolgozó, kérdezte kissé megbántva a — Szaladj le a trafikba és előbbi, hozz nekem cigarettát. — Figyelj, majd én meg.— Ember! — mondta a má mutatom. Te ipari tanuló! sik dolgozó. — Hogy beszél — kiáltotta a másik. — Szabetsz így ezzel a gyerekkel? ladj le a trafikba és hozz Maradj felfogás ez, konzerv a szaktársnak cigarettát. 1018. oldal TÉLI OLIMPIA IRODALOM VÉGRE LACKÓ: EGY ROSSZ BÁCSI CSÚNYÁKAT EMLÉKEZIK S ZABSZERDA Irtó hosszú volt a nap. Tartott reggeltől esteiig. Láttam Belebelét. Ordítóan hülye alak. Munkaviszonyban van. Felesége is van. Egy. Zsebnedugtam a kezem. Erről jut eszembe, hogy végső ideje lenne venni három méter szatint, pirosat. Térdkabátnak. A Frunka Gorában, ahol a múltkor voltunk Bimbammal makikot szedni, mér rügyeznek a fák. E pa šta ćeš. Ha jól emlékszem még nem mondtam, hogy irtó unatkoztam. SZOMORÚCSÜTÖRTÖK Rumrum nagyon rendes szivar. Mondtam neki, hogy találtam munkát. Minden másnap eljárok egy öreg mérnökhöz és csipkedem a bal lába kisujját. Ezért fizet. Nagyon belevaló srác, csak egy kicsit hülye. Teljesen hülye. Zsizsi azt mondta, hogy menjünk a fenébe. Mentünk. Velünk jött ő is. Nagyon sokan voltak ott. Mondtam neki. „Menjünk innen, mert nem szeretem.” Ha sokan vannak. Ott maradtunk. Megfogtam Njanja kezét és elmondtam neki, hogy „Sárga zokni nélkül mit sem ér az élet”. Njanja irtó stramm nő. Megértette. Ha jól emlékszem még nem is mondtam, hogy irtó unatkoztam. APRÓPÉNTEK Hürikánosz irtó hülye alak. Kevés az ilyen rendes ember. Kimentem a fakszról a korzóra. Zsebredugtam a lányokat. Nézegettem a kezem. Irtó szeretek így. Mondtam Zsizsinek, hogy veszek egy kombinált alsónadrágot, két gombsorosat, vállpánttal. Majd kicsipkedem a mérnökből a pénzt. Jujunak mondtam. „Szép idő van ma”. Ezt a többieknek nem mertem volna megmondani, mert nem értettek volna meg. Voltam Njanjával. Azután megittam hetvenkét konyakot ékszre. Nem bírom az italt. Ha jól emlékszem még nem mondtam, hogy irtó unatkoztam. IRTÓSZOMBAT Rumrum kinyíratta magát. Irtó kinyíratta magát. Azt mondta. „Dolgozni fogok”. Vettem egy narancssárga gumicsizmát három fodorral. Köszöntem a péknek. Voltam hülyééknél. Tanultak. Azt mondták. „Vizsgázni szeretnénk”. Mondtam. „Én is szeretnék, de amikor én szeretnék, akkor mások nem szeretnék”. Ez irtó hülye. Njanja nem velem találkozott. „Hja, sokan vagyunk”. Ha jól emlékszem még nem mondtam, hogy irtó unatkoztam. SALENIS Végel László: Egy makró emlékiratai Az ENSZ-ben Házasélet á la Forgács Újabb időkben egyes filmrendezők, úgy lobogtatják előttünk a házasságot, akár valami rosszul menő étterem pincérei az étlapot. Házasság olasz módra, polgári körítéssel nyárson sütve ... Házasság francia módra, vadasan, csipetnyi mézzel leöntve... Gyenge csibehús, tyúkhúsleves, heves menyasszony, özvegy, ki bús ... Férj-jelölt puhára főzve, őrvelő hátulról mellbelőve ... Jó parti, karrier, könnyű állás... ja és persze válás, válás, válás ... Na szóval, a jobbára nőtlen filmszerzők pénzszerző műveiből az derül ki, hogy a házasélet áll pedig egybekelésből és különválásból. Le a kalappal, a két kérdést többnyire művészien meg is oldják. De van egy kérdésem: mi van azzal, ami közbeesik? Ezt én oldom meg művészien! Mindenekelőtt legyünk tisztában eggyel, amit a közmondás, hogy nézd meg az anyját és vedd el a lányát. A naiv nősülendő azt hiszi, hogy a boldogító igen aláírásával szerzett magának egy bájos feleséget, és hozomány gyanánt esetleg némi ingatlant. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy először is szerzett magának baljós após-anyóst, hozomány gyanánt pedig ingó, de annál szerteágazóbb rokonságot. Papa, apa, napa, ipa... s a vége: ipiapa, te vagy a humó! Ezt tudva a teendő a következő: tudomásul véve a tényeket, a rendelkezésre álló erők ésszerű beosztásával kormányozni a házasélet hajóját, lett légyen az akár luxusjacht, akár tehervontató gőzös. Ez utóbbi gyakoribb a feleségvizeken.) Előzetes gyakorlat híján nehezen indul a dolog, de leleményes férfi mindig talál útmutatást a társadalmi életben. Na jó, tudom, vannak egészen korszerű állam- és házasság-berendezések, ám történelmi szükségszerűség esetén a többpártrendszer is jó átmenetileg persze koalíciós kormánnyal. Pillanatnyilag ugyanis még nem juthattam tovább. Anyósom huzamosabb időre biztosította magának a szótöbbséget, s nekem egyelőre csak a közellátási miniszteri tárca jutott. A pénz viszont a családi kasznifiók-intézetben őriztetik... FORGÁCS EGY KIS NYELVELÉS A nyelvészek már rájöttek, hogy milyen ritka az a szó, mely más fogalmak révén is precízen körülírható. Így például az ismert szó, mint teszem azt, a RÁDIÓ, emígy is magyarázható: „képtelen televízió”. No jó, jó, jó —de mit jelent e szó, hogy TELEVÍZIÓ ...? Ez vissza így fordítható: „mindenre képes rádió”. BEDŐ István MESE Az észak-koreai így mondja: — De mi keresnivalója volt a Pueblo-nak Észak-Korea partjainak közelében? Viszont az észak-amerikai: — De mi keresnivalója volt Észak-Korea partjainak a Pueblo közelében? Ezzel szemben a farkas így szólt a bárányhoz: — Te megzavartad az én ivóvizemet, tehát megeszlek. — De hiszen én ... — mondta volna a bárány, de a mondat másik felét is felfalta a farkas. Alma, miben? Mindig irigykedtem a festőkre, amiért olyan szép, romantikus címadásra képesek. Példa erre például Giospanei Paletto olajképe, amely a következő címet viseli: No, KÖKÖRCSINNEL. Adva van egy óriási nő, hosszú, kinyújtott karokkal,egyik kezében egy srinykepicinyke kökörcsinkével, de nem biztos, hogy kökörcsin, lehet szalag, sarkantyúfű vagy akár szamártej is — mini-felfogásban. Nagyanyáink idejében az ínyesmesterek is igyekeztek szecessziós néven nevezni az ételféleségeket, úgy sütötték ki például a HÖLGYSZESZÉLY nevű süteményt, melynek unokatestvére az ALMA PONGYOLÁBAN. Most, hogy divatos lett a régimódi, esti lapunkig előkotorta a nagymama szakácskönyvét és a minap csemegeként tálalta az olvasónak az almát pongyolában. A másik esti lap sem volt rest, leközölte így: almi kimonóban. A Grimasz felbuzdulva ezeken a példákon, a következő címeket ajánlja a soron következő receptközlő lapoknak: Alma overallban (szerelő cím), Alma pizsamában (férfias cím), Alma bikiniben (pajzán cím) és végül alma sztriptíz — maga az alma, minden nélkül, a saját bőrében. (mni) Ez már pech! Hadban H-bomba? Inkább bíznék a lábamba’ Grönlandon is pottyant le H-bomba. Számolja ezt valaki? Szórakozott őrangyalai a szabad világnak most már négyesével szórják a védelmére. Védjen meg téged a Jueszerforsz! Ilyen berúgott kerubokkal az ember hamarébb idvezülhet mintsem óhajtana. Ha véletlenül — egy esetben amerikai szárazföld felett elpottyantott ötven megatonnás H-bombának hét biztosítéka közül hat mondta fel a szolgálatot — ha véletlenül a hét biztosíték sem biztosíték, — akkor bumm! — kérhetik a panaszkönyvet. Nem lehet ám mindegy ilyen „technikai tökély” árnyékában hüsölni. (Hüsölni! — a hideg rázza az embert!) Márpedig a B-52-esek éjjel-nappali ügyeletet tartanak a dacszövetség légterében. Szegény dánok is ha magukhoz térnek első ijedtségükből, bizonyára ezt kérdezik majd: — Sta ti velii NATO?! kópé Egészségi! („Rohács”, Pozsony) 1019. oldal