Magyar Szó, 1968. május (25. évfolyam, 119-148. szám)
1968-05-01 / 119. szám
c /* •* ff ✓ ./ // Araüj dinar Magyar Sió xxv. évf. 119. (7513.) szám jjjjjjjj:i»««- ápr. зо„ máj. 1., 2. Egymás megbecsüléséért Interjú Sóti Pállal, a JKSZ KV Elnökségének tagjával A JKSZ és a köztársasági kommunista szövetségek előkészületei már országszerte folynak: tevékenységük eddigi eredményeit számba véve a kommunisták feltérképezik mindazokat a társadalmi-politikai problémákat, amelyeket a kongresszusokon meghányvavetve, kijelölik majd további tevékenységük menetét. Tartományunk kommunistái is kiveszik részüket az előkészületekből. Szerkesztőségünk felkérte Sóti Pált, a JKSZ Központi Vezetősége Elnökségének tagját, nyilatkozzon lapunknak e tevékenységről. ▲ A tartományi pártszerve- közvetlen termelő a társadalmi szerint a kongresszusi elő- minket minden területén az készület legyen a folyó tarsa- .... , ______. dalmi-politikai problémák meg eddigieknél is hatekonyabodását célzó munka s nem ban vehessen részt a társapárton belüli, a kongresszus- dalmi javak elosztásában. S usak alárendelt, külön teve , _ , ... , ...kenység. Nevezzen meg Sóti hogy ezt elérhessük, tovább elvtárs néhány tennivalót, kell tehát fejlesztenünk az amelyek társadalmunk fejlő önigazgatást, következetesen -különböztetett figyelmet érdemiben kell tartanunk magunmesnek. Akát az elosztási rendszer el- Úgy vélem, talán ez a veihez is folytatnunk kell legfontosabb: olyan viszony politikai rendszerünk denyokat alakítani, hogy aemokratizálását. Ezek az általános tennivalók nyilván az ország egész területén egyaránt fontosak. Vidékenként azonban bizonyára sajátos színezetet nyernek, s ez a kommunisták tevékenységét is befolyásolja, módosítja. Mely sajátos körülmények játszanak közre a vajdaságiak esetében? — Igen, más például az önigazgatás helyzete Vajdaságban, ahol a dolgozóknak majdnem a fele a mezőgazdaságban serénykedik, és más azokban a régiókban, ahol még több, vagy ellenkezőleg, kevesebb a mezőgazdasági alkalmazottak száma. Más ott, ahol több a magángazdaság, és ismét más, ahol fejlett a kooperáció, és a szövetkezetek már bevonták a magántermelőket, hogy együttes munkájukról önigazgatási alapon döntsenek. Vajdaságban például számolni kell azzal, hogy a földterületeknek mintegy 65 százaléka magánkézben van, s a kommunistáknak az önigazgatás fejlesztése terén ehhez kell igazodniuk. Mert ha például a kooperáló földműveseknek nem nyílik alkalmuk, hogy termelésükről önigazgatás útján döntsenek, akkor önigazgatási joguk csak a helyi közösségek, a választók gyűlése és a szkupstinák közvetett útján érvényesülhet. Hasonlóképpen más az önigazgatás helyzete a vajdasági gyáriparban — amely a mezőgazdaságra épül, s részben egyébként is feldolgozóipar, méghozzá többnyire elavult berendezéssel —, s más olyan vidékeken, amelyeknek ipara egyéb problémákkal küzd. Említette Sóti elvtárs az elosztási rendszer elveinek következetesebb érvényesítését, a politikai rendszer demokratizálását. Mely sajátosságokra gondolt ezzel kapcsolatban? — Kiragadhatunk néhányat. Az elosztás elveinek érvényesítése természetesen minden területen fontos, a munkában is, tehát a gyárakban, iskolákban, egészségügyi intézményekben egyaránt, de a politikai közösségek között is, tehát a helyi közösségek, a községek, tartományok, köztársaságok és a föderáció között. Így például a vajdasági több nemzetiségű közösség szükségleteinek sajátosságát is figyelembe kell venni az elosztás elveinek realizálásában. Vagy ami a politikai rendszer demokratizálását illeti: több nemzetiségű, vaj-Folytatása a2. oldalon Tito elnök megbeszélései Moszkvában Szvjet részről Brezsnyev, Podgornij és Koszigin volt jelen Tito elnök és munkatársai tegnap délelőtt moszkvai időszámítás szerint 11 órakor a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának épületében megkezdték tárgyalásaikat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával és a többi magas rangú szovjet párt- és államvezetővel. A megbeszélésekben Tito elnökön kívül jugoszláv részről részt vett: Ivan Maček, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség tanácsának tagja, Vladimir Popovic, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség tanácsának tagja, Rudi Kolák, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke, Savka Dabčević-Kučak, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Horvát Végrehajtó Tanács elnöke, Milo Pavičević külügyi államtitkár-helyettes és Dobrdvoje Vidic, a JKSZ KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Szovjet részről a megbeszélésekben — Leonyid Brezsnyeven kívül — részt vett: Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács elnöke, Genadij Voronov, az Orosz Föderáció kormányának elnöke, Konsztantín Katyusev, az SZKP KB titkára, Andrej Gramiko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Konsztantyiin Ruszakov, az SZKP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, az SZKP KB osztályfőnöke. Tito elnök feleségével és a kíséretében levő személyiségekkel vasárnap este sétát tett Moszkvában, majd Arbat étteremben részt vett a tiszeletére rendezett vacsorán. ,----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.t I Olvasóinknak, terjesztőinknek és a lap barátainak[ I KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK I I • 36 oldalas ünnepi számunk ára 1 új dinár I • Lapunk legközelebbi száma pénteken a megszokott időben jelenik meg. - — — - - —----------------------------------------------------------—_________________ __ _ Májusi üzenet — A pók a takácséihoz hasonló műveleteket végez, a méh viaszsejtjeinek felépítésével nem egy emberi építőmestert megszégyenít. De a legroszszabb építőmestert már eleve a legjobb méh fölé helyezi az, hogy a sejtet a fejében már felépítette, mielőtt viaszból megépítené, így emelte a sorsát irányító, tervező embert minden természeti tünemény fölé a napokban százötvenedik életévét betöltő Marx Károly, akit élőnek tekintünk, mert ma is gondolkodni tanít bennünket. Lobogó sörényével, dús szakállával, múlt század végi öltözékével még feltűnést sem keltene az utcán, hisz valamelyik felkapott villanygitár-együttes tagját vélnék felismerni benne. Közénk való volna azért is, mert bizonyára gúnyosan kinevetné azokat, akik éppen az ő valóságmeglátására hivatkozva a fényképszerű mázolmányokat többre tartják, mint Picasso bontott síkú, lüktető vásznait, vagy az ezeregyrétű jelenségeket beskatulyázó álrealista irományokat, oktondian szembeállítják az érzelemgazdagodást megjelenítő modern művekkel. Mindenesetre másfél évszázados születésnapja nem formális ürügy, hogy a munka ünnepén reá hivatkozzunk, hisz felbecsülhetetlen érdemei vannak, hogy a májusi kezdőnap piros betűs díszhelyet kapott az alkotó emberiség naptárában. A legnagyobb mélyfúrást végezte el az anyagi világban, hogy a szellem gejzíre annál magasabbra szökjön fel. Ő az önerejére döbbent shakespeare-i mór — így becézték a hozzá közel állók —, aki miután megtette kötelességét, befejezte kutatómunkáját, nem vonult félre, hanem eszméivel évszázadok élére állt; ő a gyermekeitől meglovagolt szelíd családapa, aki megzabolázta a történelem féktelen fejlődési törvényét; ő a mindennapi nélkülözésben is szellemi magaslatokon járó forradalmár, aki felfedezte „azt az ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az етЂегекпек előbb enniük, inniuk, és ruházkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhat-Munkásságát egy lelkes magyarázója mesebeli csodacipőnak nevezte, amely a magatehetetlen, tétlen ember házában gyorsan elfogy, a szorgos, leleményes ember kezében meg időtlen tápforrás. Erre rájöttünk mi is, vagy húsz évvel ezelőtt, amikor megszületett nálunk egy közismert szállóige komolyan tréfás változata: „Segíts magadon, Mara is megsegít!” Azóta is jól megtanultuk, hogy a marxi tanítás a haladás irányát jelzi — az utat magunknak kell megterveznünk és megépítenünk, önállóan kell eldöntenünk, hogy e céloi milyen anyagot használhatunk fel, hogy a többé-kevésbé siekrült műúton milyen járművet és milyen gyorsan hajtunk. Persze a marxi útmutatás nem afféle felrándításos eligazítás, mint azt a poros dűlőn az ismeretlen falusi teszi, hanem gazdag tára a régebbi útépítési tapasztalatoknak, és az időálló közlekedési szabályoknak. Rengeteget közülük még meg sem szívleltünk, sokat még nem is alkalmazunk. Sokszor érezzük is, hogy az építés majd a kész útszakaszon való rohanás hevében egymás lábára ejtjük a követ, nem tiszteljük az előnyszabályt... Pedig emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy a helyzete és szükséglete tudatára ébresztett ember boldogulása azon áll vagy bukik, hogy a puszta létezés jegyében termelt tárgyi értékek mellé sőt fölé emeli-e a szépség törvényei szerint létrehozott alkotásokat, hogy anyagi jussát, javait céltudatosan rendezgetve megnemesíti, humanizálja-e önmagát és társaihoz való viszonyát. Ez Marx legféltőbb és legbiztatóbb májusi üzenete. Vukovics Géza Brezsán Gyula felv.