Magyar Szó, 1968. május (25. évfolyam, 119-148. szám)

1968-05-01 / 119. szám

c /* •* ff ✓ .­­/ // Ara­­­üj dinar Magyar Sió xxv. évf. 119. (7513.) szám jjjjjjjj:­i»««- ápr. зо„ máj. 1., 2. Egymás­­ megbecsüléséért Interjú Sóti Pállal, a JKSZ KV Elnökségének tagjával A JKSZ és a köztársasági kommunista szövetségek előkészületei már országszerte folynak: tevékenysé­gük eddigi eredményeit számba véve a kommunisták feltérképezik mindazokat a társadalmi-politikai prob­lémákat, amelyeket a kongresszusokon meghányva­­vetve, kijelölik majd további tevékenységük menetét. Tartományunk kommunistái is kiveszik részüket az előkészületekből. Szerkesztőségünk felkérte Sóti Pált, a JKSZ Központi Vezetősége Elnökségének tagját, nyilatkozzon lapunknak e tevékenységről. ▲ A tartományi pártszerve- közvetlen termelő a társadal­mi szerint a kongresszusi elő- mi­nket minden területén az készület legyen a folyó tarsa- .... , ______. dalmi-politikai problémák meg­ eddigieknél is hatekonyab­­o­dását célzó munka s nem ban vehessen részt a társa­­párton belüli, a kongresszus- dalmi javak elosztásában. S usak alárendelt, külön teve­ , _ , ... , ...­kenység. Nevezzen meg Sóti hogy ezt elérhessük, tovább elvtárs néhány tennivalót, kell tehát fejlesztenünk az amelyek társadalmunk fejlő­ önigazgatást, következetesen -különböztetett figyelmet érdem­i­ben kell tartanunk magun­­mesnek. A­kát az elosztási rendszer el­- Úgy vélem, talán ez a­­ veihez i­­­s folytatnunk kell legfontosabb: olyan viszon­y politikai rendszerünk de­nyokat alakítani, hogy a­e­mokratizálását.­­ Ezek az általános tenni­valók nyilván az ország egész területén egyaránt fontosak. Vidékenként azonban bizonyá­ra sajátos színezetet nyernek, s ez a kommunisták tevé­kenységét is befolyásolja, mó­dosítja. Mely sajátos körül­mények játszanak közre a vajdaságiak esetében? — Igen, más például az önigazgatás helyzete Vajda­ságban, ahol a dolgozóknak majdnem a fele a mezőgaz­daságban serénykedik, és más azokban­­ a régiókban, ahol még több, vagy ellen­kezőleg, kevesebb a mező­­gazdasági alkalmazottak szá­ma. Más ott, ahol több a magángazdaság, és ismét más, ahol fejlett a kooperá­ció, és a szövetkezetek már bevonták a magántermelő­ket, hogy együttes munká­jukról önigazgatási alapon döntsenek. Vajdaságban pél­dául számolni kell azzal, hogy a földterületeknek mintegy 65 százaléka ma­gánkézben van, s a kommu­nistáknak az önigazgatás fejlesztése terén ehhez kell igazodniuk. Mert ha például a kooperáló földműveseknek nem nyílik alkalmuk, hogy termelésükről önigazgatás útján döntsenek, akkor ön­­igazgatási joguk csak a he­lyi közösségek, a választók gyűlése és a szkupstinák közvetett útján érvényesül­het. Hasonlóképpen más az önigazgatás helyzete a vaj­dasági gyáriparban — amely a mezőgazdaságra épül, s részben egyébként is feldol­gozóipar, méghozzá többnyi­re elavult berendezéssel —, s más olyan vidékeken, amelyeknek ipara egyéb problémákkal küzd.­­ Említette Sóti elvtárs az elosztási rendszer elveinek kö­vetkezetesebb érvényesítését, a politikai rendszer demokrati­zálását. Mely sajátosságokra gondolt ezzel kapcsolatban? — Kiragadhatunk néhá­nyat. Az elosztás elveinek érvényesítése természetesen minden területen fontos, a munkában is,­ tehát a gyá­rakban, iskolákban, egész­ségügyi intézményekben egyaránt, de a politikai kö­zösségek között is, tehát a helyi közösségek, a közsé­gek, tartományok, köztársa­ságok és a föderáció között. Így például a vajdasági több nemzetiségű közösség szük­ségleteinek sajátosságát is figyelembe kell venni az el­osztás elveinek realizálásá­ban. Vagy ami a politikai rendszer demokratizálását il­leti: több nemzetiségű, vaj-Folytatása a­­2. oldalon Tito elnök megbeszélései Moszkvában Szvjet részről Brezsnyev, Podgornij és Koszigin volt jelen Tito elnök és munkatársai tegnap délelőtt moszk­vai időszámítás szerint 11 órakor a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának épületében megkezdték tárgyalásaikat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával és a többi magas rangú szovjet párt- és államvezetővel. A megbeszélésekben Tito elnökön kívül jugoszláv részről részt vett: Ivan Ma­­ček, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség tanácsá­nak tagja, Vladimir Popo­vic, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség tanácsá­nak tagja, Rudi Kolák, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke, Savka Dab­­čević-Kučak­, a JKSZ KB el­nökségi tagja, a Horvát Vég­rehajtó Tanács elnöke, Mi­lo Pavičević külügyi államtit­kár-helyettes és­ Dobrdvoje Vidic, a JKSZ KB tagja, hazánk moszkvai nagyköve­te. Szovjet részről a megbe­szélésekben — Leonyid Brezsnyeven kívül — rész­t vett: Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB poli­tikai bizottságának tagja, a szovjet minisztertanács el­nöke, Genadij Voronov, az Orosz Föderáció kormányá­nak elnöke, Konsztantín Katyusev, az SZKP KB tit­kára, Andrej Gramiko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere és Konsztantyiin Ruszakov, az SZKP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, az SZKP KB osztályfőnöke. Tito elnök feleségével és a kíséretében levő személyi­ségekkel vasárnap este sé­tát tett Moszkvában, majd Arbat étteremben részt vett a tiszeletére rendezett va­csorán. ,----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.t I Olvasóinknak, terjesztőinknek és a lap barátainak[ I KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK I I • 36 oldalas ünnepi számunk ára 1 új dinár I • Lapunk legközelebbi száma pénteken a megszokott időben jelenik meg. - — — - - —----------------------------------------------------------—_________________ __ _ Májusi üzenet — A pók a takácséihoz hasonló mű­veleteket végez, a méh viaszsejtjeinek felépítésével nem egy emberi építő­mestert megszégyenít. De a legrosz­­szabb építőmestert már eleve a leg­jobb méh fölé helyezi az, hogy a sejtet a fejében már felépítette, mielőtt viasz­ból megépítené, így emelte a sorsát irányító, tervező embert minden természeti tünemény fölé a napokban százötvenedik élet­évét betöltő Marx Károly, akit élőnek tekintünk, mert ma is gondolkodni tanít bennünket. Lobogó sörényével, dús szakállával, múlt század végi öltö­zékével még feltűnést sem keltene az utcán, hisz valamelyik felkapott vil­­lanygitár-együttes tagját vélnék fel­ismerni benne. Közénk való volna azért is, mert bizonyára gúnyosan kinevetné azokat, akik éppen az ő valóságmeglá­tására hivatkozva a fényképszerű má­­zolmányokat többre tartják, mint Pi­casso bontott síkú, lüktető vásznait, vagy az ezeregy­rétű jelenségeket be­skatulyázó álrealista irományokat, oktondian szembeállítják az érzelem­gazdagodást megjelenítő modern mű­vekkel. Mindenesetre másfél évszázados szü­letésnapja nem formális ürügy, hogy a munka ünnepén reá hivatkozzunk, hisz felbecsülhetetlen érdemei vannak, hogy a májusi kezdőnap piros betűs díszhelyet kapott az alkotó emberiség naptárában. A legnagyobb mélyfúrást végezte el az anyagi világban, hogy a szellem gejzíre annál magasabbra szök­jön fel. Ő az önerejére döbbent shakes­­peare-i mór — így becézték a hozzá közel állók —, aki miután megtette kö­telességét, befejezte kutatómunkáját, nem vonult félre, hanem eszméivel év­századok élére állt; ő a gyermekeitől meglovagolt szelíd családapa, aki meg­zabolázta a történelem féktelen fejlő­dési törvényét; ő a mindennapi nélkü­lözésben is szellemi magaslatokon járó forradalmár, aki felfedezte „azt az ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az етЂегекпек előbb en­niük, inniuk, és ruházkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, mű­vészettel, vallással stb. foglalkozhat-Munkásságát egy lelkes magyarázó­­ja mesebeli csodacipőnak nevezte, amely a magatehetetlen, tétlen ember házá­ban gyorsan elfogy, a szorgos, lelemé­nyes ember kezében meg időtlen táp­forrás. Erre rájöttünk mi is, vagy húsz év­vel ezelőtt, amikor megszületett nálunk egy közismert szállóige komolyan tré­­fás változata: „Segíts magadon, Mara­ is megsegít!” Azóta is jól megtanultuk, hogy a marxi tanítás a haladás irá­nyát jelzi — az utat magunknak kell megterveznünk és megépítenünk, ön­állóan kell eldöntenünk, hogy e céloi milyen anyagot használhatunk fel,­­ hogy a többé-kevésbé siekrült műúton milyen járművet és milyen gyorsan hajtunk. Persze a marxi útmutatás nem afféle felrándításos eligazítás, mint azt a po­ros dűlőn az ismeretlen falusi teszi, hanem gazdag tára a régebbi útépítési tapasztalatoknak, és az időálló közle­kedési szabályoknak. Rengeteget kö­zülük még meg sem szívleltünk, sokat még nem is alkalmazunk. Sokszor érez­zük is, hogy az építés majd a kész útszakaszon való rohanás hevében egy­más lábára ejtjük a követ, nem tisztel­jük az előnyszabályt... Pedig emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy a helyzete és szükséglete tudatá­ra ébresztett ember boldogulása azon áll vagy bukik, hogy a puszta létezés jegyében termelt tárgyi értékek mel­lé sőt fölé emeli-e a szépség törvé­nyei szerint létrehozott alkotásokat, hogy anyagi jussát, javait céltudatosan rendezgetve megnemesíti, humanizál­ja-e önmagát és társaihoz való viszo­nyát. Ez Marx legféltőbb és legbiztatóbb májusi üzenete. Vukovics Géza Brezsán Gyula felv.

Next