Magyar Szó, 1969. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1969-02-01 / 30. szám

4. oldal Vajdasági vendéglátóipari küldöttség Magyarországon Szabadkai és újvidéki vendéglátóipari dolgozókból álló küldöttség járt a minap Magyarországon; a küldöttséggel tartott egy belgrádi szakember is, „kültagként”. A delegáció a vajdasági vendéglátóipart képviselte, és a Hungária Vendéglátóipari Vállalat meghívására négy napot töltött a magyar fővárosban. A küldöttség tagjai szakmai tapasztalatcserét folytattak magyar kollégáikkal arról, hogyan hatott erre a gazdasági ágazatra a jugoszláviai reform, illetve a magyarországi új gazdasági mechanizmus. Megtekintették a Hungária irányítása alatt álló Royal-, Budapest- és Gellért-szállót, a margitszigeti Grand-Hotelt, az Astoriát és érdeklődtek a munka szervezéséről, a jövedelemelosztásról. Jártak továbbá a Vendéglátóipari Főiskolán és a Vendéglátóipar Múzeumában is. A küldöttséget elkísérte útjára Jovan Balašević, a Tartományi Idegenforgalmi Szövetség főtitkára is. Elmondta, hogy a rendkívül szívélyes eszme- és tapasztalatcsere során a magyar kollégák elmondták, milyen nagy hagyománya van ott a vendéglátóiparnak, és hogy az új mechanizmus új munkaformákat követelt meg tőlük is. Egy példa: azelőtt a vendégcsoportok fogadására, illetve elhelyezésük megszervezésére az IBUSZ volt az illetékes, most viszont már az egyes szállodavállalatok önálló egységet képeznek és a Hungária inkább csak szervezetileg fogja öszsze őket, tehát most az egyes szállodák maguk köthetnek ilyen szerződéseket. Ennek az önállósulásnak egyik eredménye az is, hogy az egyes objektumoknak nagyobb az anyagi érdekeltsége és újabb szolgáltatási formákat igyekeznek bevezetni. A látogatást hamarosan viszonozzák a magyarországi vendéglátóipari dolgozók. Ez alkalommal talán szóba kerül annak a régebbi ötletnek a realizálása is, hogy egy teljes magyarországi vendéglátóipari egység vendégeskedjen néhány napig Szabadkán, illetve Újvidéken (szakácsok, kiszolgáló személyzet és zenekar) és viszont, természetesen, ha ennek anyagi és egyéb részleteit is tisztázni tudják. (—csj—) Aranylakodalom Budiszaván MANDICS János 76 éves, felesége Anna 73 esztendős. Fél évszázaddal ezelőtt kötöttek házasságot Budiszaván. Néhány napja, hogy megülték aranylakodalmukat, ugyancsak Budiszaván. Jó erőnek és egészségnek örvendenek mindeketten. János bácsinak ugyan magas vérnyomása volt egy időben, de Anna néni kikúrálta, főtt tojással és krumplival táplálta. Ma már „kutya baja sincs”, ahogy mondani szokta. Kettő híján a fogai is megvannak. Dereka még erős, járása gyors. A fiatalok sem szívesen versenyeznek vele. Hiszen félidőben is gyalogszerrel megy Budiszaváról Káityra, rokoni látogatóba. A két világháborúban eltöltött katonaévek és az első világháború alatt orosz hadifogság sem törte meg. Anna néninek viszont csak két foga maradt a harminckettőből. De a krumplival mégis akkor van a legjobb barátságban, amikor a réten vagy a pincében látja. Az asztalnál legszívesebben csirkehússal „birkózik” jó étvággyal. János bácsi is, Anna néni is, amióta eszüket tudják, mindig sokat és keményen dolgoztak, mint a földművesek általában. Ma négy és fél hold földön gazdálkodnak, öt évtizedes házasságuk alatt két lányuk és egy fiuk született. Mindnyájan egészségesek. Gyerekeik házasságából öt unokájuk származott, az unokák házasságából pedig egyelőre még csak két dédunoka. Az egész család részt vett a díszebéden, amit János bácsi és Anna néni aranylakodalma alkalmára rendeztek. (gy) MAGYAR SZÓ Szombat, 1969. febr. 1. Tengeribetegség ellen — vöröshagyma — Mitt ajánlok a tengeribetegség ellen? Vöröshagymát, citromot, száraz, sós ételt. A biztonság kedvéért tartózkodjunk a hajó közepén, mert a hullámzás ott érezhető a legkevésbé. Szálfatermetű fiatalemberrel ülök szemben az újvidéki Park-szállóban. Ha izmos testén nem feszülne fehér köpeny, fején nem volna a jellegzetes fehér sapka, tengerésznek vagy atlétának nézném. A szakácsot általában pirospozsgásnak és kövérnek képzeljük. Pedig Jovan Miladinovic a főzőkenál forgatásával keresi kenyerét. A Park-szálló főszakácsa. Tengeri hajón tanulta ki szakmáját, ezért kértem meg, ajánljon receptet a tengeribetegség ellen. — Nem erre a szakmára készültem. Szüleim Hercegovinából jöttek Bácskába, Gajdobrán telepedtek le, kaptak némi földet, s ezért beiratkoztam az adat mezőgazdasági iskolába. Néhány hónap múlva az iskolát pénzhiány miatt bezárták. Családunkban is pénzhiány volt, ezért nem iratkozhattam más iskolába. Hazamentem. Jovan Miladinovic pár év múlva bevonult katonának és ez döntötte el sorsát- Tengerésznek sorozták be, és a Galeb iskolahajóra került. Harminc hónapig állt a hajó konyhájában a potyogó fazekak mellett; hámozta a krumplit, festette a borsót, a Földközi-, az Északi-, a Balti- és a Fekete-tengeren. Persze akonyhát is ő mosta fel; ő volt a kukta. Közben azonban nagy igyekezettel elleste a szakácsművészet titkait. Volt is kiktől, hiszen a Galebon csak elsőszámú szakácsok dolgoztak, így aztán a leszerelés után könynyűszerrel tette le a szakmai vizsgákat. Az utolsón, két évvel ezelőtt, elnyerte a magas szakképzettséget. — Volt-e valami érdekes élménye a Galebon? — Egy napot sose felejtek el. Az Északi-tengeren borzalmas viharbakerültünk. A hullámok szinte labdáztak a hajóval. A tengerészek mind egy szálig kékek, zöldek voltak és gyakran hajoltak r át a korláton. Én sem bírom nagyon a hullámzást, de aznap nem tudom mi volt velem, föl sem vettem az egészet. Ahogy teszek-veszek a konyhában egyszercsak bejön a kapitány. Gúnyos mostolyra húzta a száját, biztos volt benne, hogy én, a bácskai, a szárazföldi patkány, már jól kikészültem. Meghökkent azonban amikor látta, hogy fittyet hányok a viharnak. Megkérdezte van-e valami ennivaló. A konyha persze tele volt étellel, aznap senkinek esze ágába sem jutott át, hogy ebédeljen. Megterítettem, és ekkor a kapitány intett, hogy magamnak is tegyek tányért az asztalra. Nagy megtiszteltetés volt ez. A közlegény, a kukta, együtt evett a hajópanancsnokkal. Ebéd után — még ma sem tudom hogyan volt hozzá bátorságom — egy palack bort tettem azasztalira. Koccintottunk és a kapitány impolygó léptekkel elindult a fedélzetre. Miladinovic a Gatebról a Park-szállóba került és már jó néhány éve ott dolgozik. Ez idő alatt ötször volt alkalma, hogy Tito marsallnak főzzön. Elmondta, hogy köztársasági elnökünk a házi kosztot szereti legjobban. Egyszer például a következőket készítette számára: raguleves, borjúpörkölt metélttel, almás- és diósrétes. Csak arra kel vigyázni, hogy az étel ne tegyen túl fűszerezve. Állameilnökünk mindig nagyon meg volt elégedve a föztjével. Miközben mindezt elmondja szerényen, nagyzolás nélkül, egy kérdés motoszkál bennem. Itt van ez az életerős ember, tele energiával, 34 éves kis szakmájában már majd mindent elért. Mit fog csinálni, megállapodik és várja a nyugdíjat? Felteszem neki akérdést. — Nem dicsekvésképpen mondom, de mi, akik a nincstelenségből tornásztuk fel magunkat, és valamit már elértünk, nemigen tudunk megállni, mindig feljebb törekszünk. Ő is hegyifaikó elődjeinek szívósságával kapaszkodik fel a meredeken egyre feljebb. Külföldre szeretne menni egy-két évre, de nem pénzt keresni, hanem ellesni a francia és a svájci szakácsok műhelytitkait. Utána egy időre leteszi a főzőkanalat — beiratkozik a munkaszervezési főiskolába. CSERGŐ Béla Jovan Miladinović Csőd helyett felszámolás? A gazdasági bíróság meghallgatta a Palics kombinát vezetőit és hitelezőinek képviselőit Az előzetes csődeljárás során a szabadkai gazdasági bíróság pénteken 11 órára összehívta a Palics kombinát vezetőit, a községi szkupstina képviselőjét és a hitelezőket, hogy megvizsgálják, van-e mód a megegyezésre, illetve a kombinát szanálására. A Palics kombinát képviselője és munkástanácsának elnöke a bíróság előtt kijelentették, hogy kitartanak a december végén hozott ha-ttározat mellett, és kérik a csődeljárás megindítását. A községi szkupstina jogvédője közölte, nincs mód arra, hogy községi forrásokból fedezzék az 1967. és 1968. évi 1,6 milliárd régi dinár veszteséget. A Belgrádi Mezőgazdasági Bank kifogást emelt a csődeljárás megindítása ellen, és több megjegyzést tett a községi szkupstina rovására. Kijelentette, hogy a szkupstina nem tett meg minden tőle telhetőt a csőd megelőzésére. Véleménye szerint még tavaly kényszerigazgatás alá kellett volna helyezni a kombinátot, s kifogásolta azt is, hogy a kombinát, a szkupstina jóváhagyásával, minimális fizetés helyett, kifizette a személyi jövedelmeket, s ezzel csak tetézte a veszteségeket. A bank képviselője továbbá megállapította, hogy nincsenek meg a reális feltételek ahhoz, hogy a kombinát folytassa munkáját. Rendes felszámolását indítványozta, mert a csődeljárás két-három évet venne igénybe, növelné a költségeket, s még inkább súlyosbítaná a helyzetet. Követelte, hogy a szkupstina korlátozza a kombinát önigazgatási szerveinek jogait és hozzon határozatot a minimális személyi jövedelmek bevezetéséről. A veszteségek fedezésére, valamint a kombinát más kötelezettségeinek kiegyenlítésére kezdjék el a készletek kiárusítását. A szabadkai Hitelbank és a társadalmi könyvviteli szolgálat képviselője támogatta a Mezőgazdasági Bank indítványát a felszámolási eljárás megindítására. A községi jogvédő 15 napi haladékot kért, hogy a szkupstina állást foglalhasson. Egyúttal javasolta, hogy ez idő alatt szakemberek vizsgálják felül a kombinát pénzügyi helyzetét. —m— lakat alatt a szabadkai éjjeli mulatók réme Megtámadta a rendőröket, nyilvános helyen lövöldözött és megsebesített egy embert Február 11-én Szabadkán ismét bíróság elé állítják Kovács József 34 éves foglalkozásnélkülit, aki az utóbbi időben valóságos réme lett a város éjszakai mulatóinak és szórakozóhelyeinek. Kovács nem először került összeütközésbe a törvénnyel. Legutóbb gyilkosságért húszévi szigorított fogházra ítélték, de a fellebbviteli bíróság tízévi szigorított fogházra enyhítette büntetését. Büntetésének kitöltése után sem változtatott életmódján, még hírhedtebbé vált Szabadkán. Botrányos kilengéseket rendezett a Pátria Szállodában és más nyilvános helyen. Állandóan fegyvert hordott, és rettengésben tartotta a vendégeket. A múlt év augusztus 20-án rálőtt Lakatos Miklósra, és a bal kezén megsebe- s sítette. Október 16-án a Pátria Szállodában, október 23- án a Piac büfében vereke- s dett, s amikor emiatt őri- Izetbe vették, a nyomozókat is megtámadta és megfenyegette. Ezek után vizsgálati fogságba helyezték. A vádirat szerint kétrendbeli súlyos testi sértésért, s hatóság elleni erőszakért fogják felelősségre vonni. (H) Gyermekének szeme láttára ölte meg Bíróság előtt egy nyujtott belgrádi rendőrkapitány Rendkívül súlyos bűncselekmény tárgyalását kezdte meg a minap a belgrádi törvényszék. A vádlottak padján Milorad Golubovic nyugalmazott rendőrszázados ül, Mirosanda Sataric belgrádi munkásnőnek, két kiskorú gyermek anyjának gyilkosa. Esete jogi szempontból világos, mert a gyilkosságot beismerte, a bíróságnak azonban mégsem könnyű elbírálni az eset súlyosságát, a gyilkos kegyetlenségének, szadizmusának és embertelenségének fokát. A gyilkosság oka — mint Golubovic a tárgyaláson elmondta — az volt, hogy halálosan beleszeretett Mirosanda Satarióba. A vádlott pusztán a tanúknak azt az állíítását vonja kétségbe, hogy már azelőtt is fenyegette a szerencsétlen asszonyt, hogy megöli, ha nem lesz az övé. Ellene szól, hogy Dragián Satarié, az asszony férje több ízben is jelentette az illetékeseknek, hogy Golubovic üldözi feleségét. A vádlott a nyílt utcán lőtte agyon Mirosanda Satariéot, hétéves kislányának szeme láttára. A kislány a tragikus esemény után a következőket írta a történtekről: „Kértem a bácsit, hogy ne ölje meg anyukámat. Nem segíthettem anyámnak, mert még kicsi vagyok.” Ennek ellenére a közvádló szerint őt is meg kellene szólaltatni a bíróságon, s ezért február 12-ére beidézték tanúnak.