Magyar Szó, 1969. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1969-02-25 / 54. szám
0. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1969. febr. 25. Költséges lakodalmak a Szovjetunióban A Pravda bírálja az elavult szokásokat A moszkvai Pravda szerint egy szibériai faluban három napig tartott a lakodalmi dínom-dánom. A vendégek 200 kilométeres utat tettek meg autóbuszokon és 22 személygépkocsin a lakodalmas házig. Háromszáz vendég 72 órán át evett és ivott. Civakodás is kirobbant közöttük, egy részeg meghalt. Közben a teheneket csak nagy késéssel vagy egyáltalán meg sem fejték. Az újság szerint csak az eszmei nevelés fogyatékosságaival magyarázható a sztyeppei földesurak és gazdagok feledésbe merült szokásainak újjáéledése. Miután másként nem tudott segíteni ezen a helyzeten, Masijev kolhozigazgató, a szocialista munka hőse felháborodott levelet írt a moszkvai Pravdának. A Pravda ezután, keményen bírálta a kolhoz dolgozóit, akik felelevenítik a minden erkölcsi alapot nélkülöző, már rég feledésbe ment szokásokat. Elmondta többek közt, hogy a vőlegény meg a menyasszony szülei vetélkednek, ki hív meg több vendéget, ki vágat le több birkát, és kinél isznak meg több vodkát. Az egészben az a legsajnálatosabb, hogy a dáridók tulajdonképpen az egykori szokások és hagyományok újjáéledését jelentik. És akadnak „néprajzi szakértők”, akik az effajta hagyományokat tanulmányozzák és sorra járják a lakodalmas házakat. Ilyen „szakértő” például Nimajev, egy Mogojtujszk környéki kolhoztag is. Volga típusú autója van, és több száz kilométeres körzetben részt vesz minden lakodalmon. Amikor a lánya férjhez ment, a vendégek személygépkocsikon és autóbuszokon több mint 200 kilométert utaztak Uland- Udon kolhozig. Kívülük az egész falu hivatalos volt a lakomára. A 300 vendég három napon át evett, ivott, dorbézolt. És a vendégeknek nemcsak ételt, italt illik adni, minden nőt egy ruhára való anyaggal és minden férfivendéget egy inggel kell megajándékozni. Masijev az eszmei szempontok mellett egészségügyi szempontokat is felhoz. Elmondja például, hogy Cutkula faluban egy sofőr alkoholmérgezésben meghalt. Masijev új szertartást szorgalmaz Saját kolhozában új lakodalmi szertartást igyekszik meghonosítani. A szertartás fénypontja az ünnepi ebéd, amelyet a kultúrpalotában hangverseny és amatőr színjátszók előadása követ. A Pravda fölteszi a kérdést, jól érziik-e magukat a vendégek a Masijev rendezte lakodalmakon. Mindjárt válaszol is, azt írja, hogy igenis a lakodalmas nép nagyon jól szórakozik, és az ifjú pár is nagyon boldog. Hozzáteszi még, hogy az embereknek mindenképpen tovább emlékezetükben marad az ilyen lakodalom, mint a féktelen dínom-dánom. A Szovjetunió azonban hatalmas ország, és sok érdekes esemény történik benne. Nem sokkal a Pravda-cikk megjelenése után egy másik újságban, a bonni szovjet nagykövetség által kiadott folyóiratban képes riport jelent meg egy nagy lakodalomról Grúziában. A bőségesen terített asztal mellett a felköszöntő sem maradhat el AZ ELMÉLETI ALAP: Mao Ce-tung eszméi a Kínai KP új szervezeti szabályzatának tervezete A Kínai Kommunista Párt új szervezeti szabályzatának tervezete, amelyet a IX. pártkongresszusnak kell megvitatnia és elfogadnia, elég rövid: mindössze 1600 szóból áll. Hat fejezetben, I szakaszban foglalja össze a jelenlegi kínai helyzet jellegzetes vonásait. Az I. fejezet, az egész szöveg egyharmada, a párt általános programelveit foglalja össze. Lényegesen eltér az 1956 szeptemberében tartott VIII. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzattól. „A proletariátus politikai pártjaként” határozza meg a KKP szerepét, amelynek fő programja „a burzsoázia végleges megdöntése, a burzsoá diktatúra felváltása proletárdiktatúrával, a szocializmus győzelme a kapitalizmus fölött”. A párt végső célja: „a kommunizmus megvalósítása”. Az új szervezeti szabályzat kihagyta azt a szót, hogy „Kínában”. A tervezet bevezető része szerint a KKP elméleti alapja a marxizmus—leninizmus és Mao Ce-tung eszméi. Ezzel kapcsolatban ismét leszögezi, hogy „Mao Ce-tung elvtárs a marxizmus—leninizmus általános érvényű igazságát a forradalom konkrét gyakorlatával kötötte egybe abban a nagy küzdelemben, amelyet a nemzetközi kommunista mozgalom vív az imperializmus, a modern revizionizmus és a világ reakciósai ellen. Mao Ce-tung örökölte, megvédte, és továbbfejlesztette, egészen új szintre emelte a marxizmust” a szocialista forradalomban, Kína építésében. Az eddigi szervezeti szabályzatból hiányzott Mao neve, míg az 1945. évi említést tett Mao eszméiről, amelyek az új tervezet szerint „annak a kornak marxizmus-leninizmusát jelentik, amelyben az imperializmus a teljes összeomlás felé, a szocializmus viszont a világgyőzelem felé tart”. A kommunista mozgalom történetében egyedülálló az a tény, hogy a tervezet egy bekezdése Lin Piaót a maói irányvonal legodaadóbb és leghatározottabb harcosának, az elnök utódjának minősíti. A tervezetnek a fő kérdésekkel kapcsolatos álláspontjai a következő pontokba foglalhatók: a szocializmus egész hosszú időszakában léteznek osztályok, osztályellentétek és osztályharc; ezeket az ellentéteket csak a marxista elméletre és az állandó forradalom gyakorlatára támaszkodva lehet megoldani; a „nagy proletár kulturális forradalom” éppen ilyen politikai forradalom a szocializmus viszonyai között; a szocializmust függetlenül, kitartó küzdelemmel, erőkifejezéssel stb. kell építeni; A KKP „a proletár internacionalizmus és az igazi marxista—leninista pártokkal való egység híve”; H a párt „küzd az Egyesült Államok vezette imperializmus, a szovjet revizionista renegát klikk és a világ reakciósai vezette modern revizionizmus megdöntéséért”. Küzd a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen is, s az osztályharcban és az egyes irányvonalak küzdelmében „meg kell szabadulnia a selejttől, friss erőket kell felvennie, hogy a párt- és államvezetés örökre a marxisták kezében maradjon”. A szervezeti szabályzat tervezete többek között a párttagok kötelességévé teszi, hogy „Kína és a világ népei többségének érdekében munkálkodjanak”. Arra szólítja fel a párttagokat, hogytanúsítsanak „különleges éberséget a karrieristáikkal, cselszövőkkel és csalókkal szemben”, akadályozzák meg, hogy ilyenek hatalmukba kerítsék a párt- és államvezetést. Kötelességükké teszi még, hogy „fontos ügyekben tanácskozzanak a tömegekkel”. A tervezet magáévá teszi a demokratikus centralizmus alapelvét. Kimondja, hogy „a párt vezető szervei minden szinten demokratikus tanácskozások és választások alapján alakuljanak meg”. A tervezet elismeri a párttagoknak azt a jogát, hogy eltérő véleménye legyen a párt döntéséről vagy irányvonaláról, s észrevételeivel közvetlenül a központi bizottsághoz és annak elnökéhez fordulhasson. Jégszekrény, rádió és tévé a nászajándék A folyóirat szerint a lakodalmat egy kolhozban tartották meg. A kolhoz elnöke férjhez adta lányát, a tagok pedig szép ajándékokkal kedveskedtek az új párnak: zongorát, hűtőszekrényt, rádiót és tévékészüléket ajándékoztak neki. A szertartás az ősök szokásait tükrözte. Harcosoknak öltözött fiatalemberek jelentették a vőlegény és a menyasszony érkezését, majd az új pátra fiatalemberek kivont kardja által alkotott diadalív alatt vonult el A lakomát egy nagy réten, a szabad ég alatt rendezték meg. Háromszáz vendég volt hivatalos. Egymást követték a köszöntők, majd bordalakat énekeltek. A hangulat mind magasabbra csapott. Végül a vőlegénynek játékbabát nyújtottak át, hogy az ifjú pár elsőszülöttje fiúgyerek legyen. (Stern) Alain Delonnak meglehetősen hányatott múltja van. Párizs egyik hírhedt külvárosában látta meg a napvilágot. Anyja zöldségeskofa volt, nem vetette fel a pénz és nem sok ideje maradt a kis Alain nevelésére. A gyerek a párizsi utcán nőtt fel. Vásott, minden rosszra kész csibész lett belőle. Az iskolákat is gyakran kellett váltogatni, a Delon-gyerek magaviselete gyakran került ellentétbe a szabályokkal. Tizenhat iskolával próbálkozott, válogatta őket, mint más a fehérneműjét, egyik sem nyerte el a tetszését. Csakhamar abbahagyta a próbálkozást és anyjának segédkezett a piacon, majd hentesinas lett. Közben persze kijárta a párizsi alvilág iskoláját. Itt aztán jelesre vizsgázott, tanulékony diáknak bizonyult. Selyemfiúkkal és egyéb stricikkel barátkozott. Néhány „nehéz fiú” is akadt baráti társaságában: csaló, tolvaj, kasszafúró, bérgyilkos. Mire tizenhét éves lett, már égett talpa alatt a párizsi aszfalt. „Olajra kellett lépnie”. Elment katonának. Nem a hazafiság ösztökélte erre a lépésre. Algériában koptatta a hadsereg bakancsát, majd Indokínában. A tengerészgyalogosoknál háromszor léptették elő és háromszor fokozták le. Közben hosszabb-rövidebb ideig le is csukták. A darócruhás üdülések után folytatta életmódját. Amikor leszerelt, visszahajózott Franciaországba. Marseille-ben lépett partra, ott már tárt karokkal fogadták. A rendőrök. Elfelejtette ugyanis leadni szolgálati revolverét. A francia közbiztonsági közegek nem szeretik az ilyen feledékenységet. Különösen olyankor nem, amikor olyan Delon-féle fickók hordják magukkal a katonai fegyvert. Díszkapu helyett ismét cella várta a visszatérő „hőst”. A marseille-i epizód után néhány kölcsönkért frankkal és merész tervekkel érkezett Párizsba. A revolvertől ugyan megfosztották, ez azonban nem ejtettekétségbe, tudta, hogy egyéb segédeszközökkel is pénzhez lehet jutni a világvárosban. A Pigalle téren bérelt egy kis szobát, ott húzta meg magát, amíg majd valami lehetőség kínálkozik tervei megvalósítására. Előbb hordázkodott, majd pincér lett a Champs Elysées-n. Esze, ágában sem volt belépni a serény párizsi dolgozók sorába. Céltudatosan választotta a pincérséget. — Majd csak megakad a szeme rajtam valamelyik ,,dohányos” nőnek, „legombolok” róla egy kis kezdőtőkét — mondogatta haverjainak. Akadt is egy-két adakozó kedvű hölgy. Jó kiállású fickó a mi Delonunk! Megfelelő foglalkozási ágnak tartotta a selyemfiúskodást, nem érezte erkölcsi, hátrányát, de nem is tartotta végleges megoldásnak. A kezdőtőke azonban csak nem akart összegyűlni, ahogy jött a pénz,el is úszott a kezei között. Aztán rámosolygott a szerencse. Megismerkedett Brigitte Auber filmszínésznővel. Brigitte a cannes-i filmfesztiválra készült, meghívta Delont, tartson vele. Delon szívesen elfogadta a meghívást, jó alkalomnak tartotta, hogy megismerkedjen egy-két pénzes pasassal vagy éppenséggel nővel is , ha a sors éppen úgy akarja. Cannes-ban aztán találkozott az akkor még kezdő Jean-Paul Belmondóval és Jean-Claude Brichyvel. Csodálkozva hallgatta, hogy a filmszakmában szeretnének érvényesülni. Akkor még nem tudta, hogy ő is éppen ebben találja meg számításait. — Jules Dassin filmjét néztük éppen — mondta el a történetet maga Delon. — Az előadás szünetében hármasban kimentünk az előcsarnokba és beszélgettünk. Nagy volt a nyüzsgés, felvonult a filmbrancs számos nagysága. Egyszerre csak hozzánk lépett egy idegen pasas és megkérdezte, filmszínész vagyok-e? Mondtam, hogy nem. Dolgozik a filmnél? — Nem — mondm én. — Elnézését kérem a faggatásért — mentegetőzött —, de felfigyeltem az arcára. Nincs kedve megpróbálkozni a filmezéssel? Azt hittem, viccel. Komolyan gondolta. Filmügynök volt. Fel voltam fedezve.' Hát így kezdődött. A többi már gyorsan ment. " Delont próbafelvételre Olaszországba hívták, s a felvételeket Hollywoodba küldték. Igazi karrierje mégsem a nagy filmvárosban kezdődött, hanem Franciaországban. Yves Allegreto rendező bízta rá az első főszerepet „Amikor a nő mindenbe beleavatkozik” című filmjében. Delonnak sikere volt, egyik főszerep a másikat követte. Futószalagon, Zsákszámra dőlt hozzá a pénz. Miréne Demongeot, Jean-Paul Belmondo, Pascal Petit voltak, a társszereplői. Delon egyre emelkedett a ranglétrán. Sztár lett. Neon-fények hirdették nevét.. Asszonyok, lányok vetélkedtekkegyeiért. Romy Schneiderrel kapcsolatban már úgy emlegették őket, mint a film neves házaspárját. A házasságból nem lett semmi, Delon Nathalie-t vette feleségül. Alain Delon életútja Stevan Markovic meggyilkolásával kapcsolatban az utóbbi időben a jugoszláv lapok is sokat írtak Alain Delon neves francia filmszínészről. Az alábbiakban röviden ismertetjük életútját. Grúziai lakodalom A beat-zene süketít Etereck Alton egy britannniai egészségügyi felügyelő nemrégiben felkérte a pedagógusokat, hogy figyelmeztessék a fiatalokat arra a veszélyre, amely a túlságosan hangos beat-zene hallgatása miatt fenyegeti őket. A beat-zenekar lámpája néha 130 decibelnél is erősebb. Ez minkora zaj, amekkorát egy lökhajtásos repülőgép okoz. Az ilyen zene hllgatása kétségkívül gyöngíti a hallást. A fiatalok hallása 20—25 éves korukban azanyira rossz, mint a 60 éves embereké, s az a veszély fenyegeti őket, hogy hatvanéves koraikra teljesen magsüketülnek.