Magyar Szó, 1969. március (26. évfolyam, 58-88. szám)

1969-03-04 / 61. szám

8. oldal Idejében készítsük be szénszükségletünket Kamatmentes kölcsön és árkedvezmény A szénbányák és a keres­kedelmi hálózat, a vasút és nagyobb fogyasztóközpontok képviselői megbeszélést tar­tottak a Szövetségi Gazda­sági Kamarában, amelyen ezúttal is, mint minden év­ben, arról tárgyaltak, ho­gyan lehetne a fogyasztókat rábírni, hogy szénszükségle­tüket a nyári hónapok fo­lyamán szerezzék be. Ebben az ügyben legérde­­keltebbek természetesen a szénbányák, mert a zökke­­­­nőmentes termelést csakis­­ egyenletes eladással tudják­ megvalósítani. Tavaly a­­ szénkészletnek csak 10 szá­zalékát adták el nyáron, a többit mind a téli hónapok­ban. A nagy készletek miatt a szénbányák egyes hóna­pokban a termelést 30 szá­zalékkal is kénytelenek vol­tak csökkenteni. Jövő évi szénszükségletün­ket február elsejétől augusz­tus 1-éig kamatmentes köl­csönre és legalább 10 száza­lékos árkedvezménnyel be­szerezhetjük. A barnaszénre április elsejétől szeptember 30-áig érvényes az árked­vezmény. A 10 százalékos kedvezmény a szén rendes ára után jár. Akik augusz­tus, illetve október 1-e után vásárolnak, a rendes árnál 10 százalékkal többet fizet­nek, tehát a nyári és a téli árak között tulajdonképpen 20 százalék a különbözet, ez pedig három tonna szén ese­tén több mint 70 dinár. Szs. Ta­­tervek, tankönyvek A Tartományi Közokta­tásügyi Tanács ülése A nemrégen alakult Tar­tományi Közoktatásügyi Ta­nács tegnap délelőtt tartot­ta meg második ülését. Tag­jai megvitatták és kisebb módosításokkal elfogadták a tanács ez évi munkatervét, valamint a tantervek elfo­gadására és a tankönyvek behozatalára vonatkozó sza­bályzatot. Meghallgatták a tanács idei anyagi szükség­leteiről szóló jelentést, majd hét állandó bizottságot ala­kítottak a nemzetiségi isko­lák helyzetének és problé­máinak tanulmányozására. E bizottságok többek kö­zött a tantervekről, a tan­könyvekről, a tankönyv-be­hozatalról és a nemzetiségi iskolák más sajátos kérdé­seiről döntenek. (sz) Emberölésért 12 évi fogház Elítélték a karlócai tömegverekedés részvevőit Az újvidéki kerületi bíró­ság ötös tanácsa, Hübsch Ri­chard bíró elnökletével, íté­letet mondott a tavaly októ­ber 4-én Karlócán történt tö­megverekedés részvevőinek ügyében. Lalovic, az elsőren­dű vádlott, mint megírtuk, megölte Serjanovic Abazt, egy vándorcirkusz alkalma­zottját, majd Bardak Mehme­­det is meg akarta ölni. Az ötöstanács gyilkosságért és gyilkossági kísérletért 12 évi szigorított fogházat szabott ki rá. Társai közül Gojko Vule­­ticot másfél évi, Stevan Jan­­kovicot, Milan Krecát és Ste­van Bezit pedig egyévi fog­házra ítélték. A Bratjkovo kolo nevű ün­nepségen ittas állapotban egy semmiségen összeszólalkoz­tak Serjanovictyal, s aztán Lalovic egyetlen késszúrás­sal végzett vele. A­ t tíz eredményes szavazásért — köszönet A beírt választók 57,91 százaléka, a szavazók 62 százaléka igent mondott a csantavéri vízvezeték-hálózat építése és pénzelése ügyében Nagy nap volt március 2-a Csantavéren. Népszavazást tartottak a vízvezeték-háló­zat építése és pénzelé­se ügyében. Már az el­ső jelentések, délelőtt 9 órakor, arról tanúskodtak, hogy a lakosság túlnyomó többsége a reggeli órákban leszavazott. A Drvo Kereske­delmi Vállalat irodájában be­rendezett szavazóhelyen, a kommunális vállalat épületé­ben levő szavazóhelyen, a Szőlősoron, a tűzoltóotthon­ban 40—43 százalékban le­szavaztak, de a 21 szavazó­­helyen mindenütt 25 száza­lék felett volt már a lesza­vazottak száma. Délután 3 órakor egyetlen szavazóhely sem akadt, ahol ne haladták volna túl a 79 százalékot, de volt oly­an hely, ahol 97 szá­zalékban is leszavaztak er­re az időre. Valamivel 17 óra után a Drvo vállalatban berendezett szavazóhelyről jelentették, hogy a lakosság 100 százalékban leszavazott. Ezt követően az­­ események este 7 óráig gyorsan pereg­tek. _ A szavazatok összeszám­­lálása után kitűnt, hogy Csantavéren a beírt választó­­polgárok 92 százaléka lesza­vazott, ebből 62 százaléka igennel. Az előírások értel­mében azonban figyelembe kell venni a választási név­jegyzékbe beírtak számát is, és ha ezt vesszük alapul, ak­kor a beírtak 57,91 százaléka szavazott igennel. Tehát akár egyik, akár másik adatot vesszük figyelembe, Csanta­­vér népe megszavazta a víz­vezeték-hálózat építését, és a szabadkai községi szkupstina anyagi támogatása mellett helyi hozzájárulással vállal­ták a munkálatok pénzelé­sét. A népszavazás befejezése után azonnal összeült a csan­tavéri helyi közösség taná­csa. Az ülést Bogdner Sándor, a tanács elnöke nyitotta meg, örömmel állapította meg: Csantavér népe bebizonyí­totta, hogy nem halad ősei nyomdokain, akik annak ide­jén megakadályozták az út és a vasút építését. A víz­vezeték-hálózat építése Csan­­tavér életében jelentős gaz­dasági tényező. Komoly le­hetőségeket ad a kertészke­désre, és olyan gazdasági ágazatok fejlődhetnek ki, amelyek " újabb munkához, jövedelemhez juttatják a la­kosságot. Ezután megkö­szönte a Szocialista Szövet­ség, a Kommunista Szövet­ség, a szakszervezet, az Ifjú­sági Szövetség aktivistáinak tevékenységét, s külön a sza­­vazóhelyeken dolgozó bizott­ságok lelkiismeretes munká­ját. Méltatta az 1200 iskolás­­ gyereknek a tájékoztatás te­rén végzett szorgoskodását, és végül indítványozta, hogy mondjanak jegyzőkönyvi kö­szönetét Csantavér népének ezért a nagy, mondhatnánk — történelmi jelentőségű fel­adatvállalásért. A napirendi pont értelmé­ben Orovecz Lajos, a sza­badkai községi szkupstina tagja, a választási bizottság elnöke, megtette hivatalos jelentését, s utána megszüle­tett a helyi közösség írásbeli határozata. Ezt a határoza­tot március 3-án már eljut­tatták a szabadkai községi szkupstina ülésére. Vasárnap Csantavéren tar­tózkodott Bagi Károly, a szabadkai községi szkupstina elnöke, Josip Gabrie titkár és több közéleti személyiség. A szkupstina elnöke ez al­kalomból ígéretet tett, hogy ha Csantavér népe igennel szavaz, a községi szkupstina a felajánlott több száz mil­lió dinár mellett egy kutat fúrat Csantavéren a szkups­tina külön költségére. u. Roginer Sándor KECKE BÉKA... Engedelmükkel, néhány találós kérdést teszek fel. Mi az: Kecke béka... Süta mama pogását... Faragnak ősz... Három bokor saláta... Zsep a roszám? Nem találták ki? Magyarnóta-címek! Ennek szánta tudniillik a fenti förmedvényeket a zágrábi Jugoton vál­lalat legújabb Long play lemezén, amely a büszke CSAR­DAS, CSARDAS nevet viseli. A szép borítólapon így tün­tették fel a lemez tartalmának címszövegét. A címek nyilván a következőképpen hangzanak: Kecske béka... Süt a mama pogácsát... Faragnak az ácsok ... Három bokor saláta... Szép a rózsám. Vannak amolyanabb dalcímek is: Most kész dödik... Arany erdő... A cigan sátora... Kifordítom a szoba­­mat... A kislángy ... Szeretnék rózsaközött stb. Mivel a lemez kivitelre is készült, nyilván azzal akarnak büszkél­kedni a hanglemezgyár illetékesei, hogy nálunk jól tud­nak magyarul, még Zágrábban is! Csak azt nem tudjuk még, minek az a felszólítás, fel­hívás a dalcímeknek minősített korésszavak végén: Ere­deti magyar cigánynóták. Talán azért, nehogy azt gondolja valaki, hogy holmi furfangos kínai dalok­ról van szó. P-s MAGYAR SZÓ 1969. márc. 4.Kedd. Közeledik március 8-a, a nők napja, amikor vala­mennyi nőt virággal köszöntenek. Újvidéken az idén 40 000, összesen 15 féle cserepes virágot, és 50 000 szál csokorba való virágot — szegfűt, ibolyát, nárciszt, mimó­zát — bocsátanak áruba a nők napjára. Képünk az újvidéki Városi Kertészet egyik üveg­házában készült. Ezer és ezer cserép primula várakozik szállításra. (hj) útleveleket hamisított magának Ranko Ristié újvidéki, fog­lalkozás nélküli 23 éves fia­talember hamarosan okirat­hamisításért felel az újvidé­ki községi bíróság előtt. Az eljárást egyelőre Lázár Fe­renc vizsgálóbíró vezeti el­lene, míg a vádlott a fog­házban várja a tárgyalást. A belügyi titkárság felje­lentése szerint Ristic valami­lyen módon megszerezte Svetlana Radišić útlevelét, vegyszerrel kitörölte belőle az adatokat, és sajátjait ír­ta be. El­er Sevgije török állampolgár útleveléből ki­vette a fényképet és bera­gasztotta a sajátját. A sze­mélyi adatokon ebben az esetben nem változtatott. A két útlevél segítségével több ízben átlépte néhány ország határát, mire végül is lefü­lelték. A-t . 25 éves a Magyar Szó Irodalmi almanach A péterrévei tollforgatók tervezik kiadni Négy éve alakult meg a péterrévei tollforgatók klub­ja. Fennállása óta számtalan irodalmi estet rendezett. A klub tagjai Svetislav Travi­­ca egyetemista, Zsolnai Já­nos ipari tanuló, Dóró Sán­dor tisztviselő, Koliger Ká­roly pedagógus, valamint Lajber György tudósító Raj­tuk kívül számos diák is tagja a klubnak. Tavaly októberben TŰZ­­VIRÁGOK NYÍLNAK cím­mel sikeres irodalmi estet tartottak, amelyen a péter­révei költők, írók, humoris­ták olvastak fel műveikből. Szabadkán az Életjel irodal­mi élőújság műsorában is be­mutatkoztak. Ezenkívül Zen­­tán, Adán és Becsén is fel­léptek. Vasárnap délelőttön­ként Péterréve egyik magán­cukrászdájában tartanak rendszeresen félórás irodal­mi műsort. Ezzel nemcsak a helyiséghiányt akarják meg­oldani (ugyanis nincs klub­­helyiségük), hanem közelebb szeretnének kerülni a fiata­lokhoz, illetve így akarják megkedveltetni, megszeret­tetni velük az irodalmat. Idei tervükben is szá­mos irodalmi est ren­dezése szerepel. Megszer­vezik a Polya és az Új Symposion irodalmi folyó­iratok köré csoportosuló fia­tal írónemzedék péterrévei vendégszereplését is. Felve­tődött egy irodalmi alma­nach kiadásának gondolata is. A péterrévei írókon kívül becsei és földvári tollforga­­tók alkotásai is helyet kap­nak majd benne. Vajdasági, illetve Tisza menti jelentősé­gű lesz az ifjúság napja al­kalmából szervezett irodal­mi kirándulás is. Horgostól Becséig öt község ifjúsági szervezetének támogatásával kerékpáron járják be a fal­vakat, és minden helység­ben felolvasnak írásaikból. Nem­ szabad megfeledkez­nünk a nehézségekről sem. A péterrévei topforgatók klubja ez ideig nem kapott semmilyen anyagi támoga­tást. Az idén talán megol­dódik ez a probléma is a művelődési ház megalakítá­sával, amelynek alosztálya­ként fognak működni. LAJBER Katalin Péterréve Eredményes közgyűlés A felsőhegyi önkéntes tűzoltó testület a napokban megtartotta évi közgyűlését a szövetkezeti otthonban. Bár ködös, esős volt az idő, a tűzoltókon kívül még­is számos földműves, munkás és tanügyi dolgozó is megjelent. Kíváncsiak voltak az egyesület tavalyi munkájára. KASZÁS Károly előadó, a tes­tület titkára olvasott fel beszá­molót. A tagság eredményeire, de a hiányosságokra is rámu­tatott. A tagok száma tizenkét fiatallal bővült. A fiatal és az idősebb tagok számára vasárnaponként a téli időszakban előadássorozatot in­dítottak. A gyakorlati oktatás tavaszra lesz. A zentai községi tűzoltó szövetség jóvoltából KE­CELI Gyula parancsnok vezeti az előadásokat. A hallgatók meg­ismerkednek a legújabb oltó­szerekkel és használatukkal, to­vábbá ismereteket szereznek a tűzmegelőző óvóintézkedésekről. Megtanulják a villamos és gáz­fűtéses háztartási készülékek ke­zelésének módját, mert ezek bizony elszaporodtak falunkban, és sokszor a hozzá nem értés komoly veszedelmeket okoz. SÜTI Ferenc a községi tűzoltó szövetség nevében megdicsérte a testület munkáját. Főleg a fia­talokkal való törődést emelte ki. A legfontosabb az, hogy a Ha­zai tagok elvégezték a felsőhegyi Csokonai Mihály Elemi Iskola nyolc osztályát. A dicséret igen jólesett a nemrégen ezüstéremmel kitünte­tett testületnek. Nagyobb lendü­lettel fognak ismét munkához. Nagy gondot okoz, hogy a meg­levő laktanyában van a VI. he­lyi közösség irodája. Kevés a helyiség. A Szocialista Szövetség és a KSZ helyi alapszervezeté­­nek vezetői megígérték, hogy ezt a problémát a közeljövőben közösen megoldják. Befejezésül természetesen mind­annyian táncra perdültek a fú­vószenekar táncdalaira. Vidá­man, jókedvvel zárult a közgyű­lés. ANDRUSKÓ Béla In memóriám - kisvonat Mint ahogy az életből tá­vozókról is „vagy jót vagy semmit”, úgy róla is — a sok bosszúság után is — csak jót mondhatunk. Miről is van tulajdonképpen szó? Röviden arról, hogy leállt a „Tyitó”, a népszerű bánáti kisvonat. Mire ez a néhány sor nap­világot lát, valószínűleg már kialszik pöfögő mozdonyában az utolsó parázs is,­­és be­vontatják a fűtőház mögöt­ti kiöregedett ócskaságok kö­zé, vagy talán az olvasztó­kohók gyomrában fogja ki­lehelni lelkét. Igen, ez a va­lóság: február 28-án pöfögött végig utoljára az 51 kilomé­teres sínpáron a ,,bánáti expressz”. Zrenjanin és Radojevo kö­zött megszűnt egy vonat, mert nem bírta a versenyt a nála gyorsabb és korsze­rűbb közlekedési eszközökkel. Korszerűsítése pedig nem fi­zetőtlöt­t volna ki se a vasútnak, sem a községek­nek. Mielőtt azonban végleg ilyen határozat született vol­na, talán még egyszer ta­nulmányozni kellett volna ezt a kérdést, és nem utolsósor­ban meghallgatni talán az ér­dekelt polgárokat is, akik bi­zony kifogásolják, és egy ki­csit elhamarkodottnak tartják ezt a határozatot, és ilyen gyors keresztülvitelét. Igaz, már néhány éve napirenden van ez a kérdés, és volt is számtalan tanácskozás ez ügyben, de a ,,nagybeteg” életét, úgy látszik, nem lehe­tett meghosszabbítani. Tudva azt, hogy a közúti forgalom mind élénkebb, az utak kor­szerűsítése pedig nem tart vele lépést, félő, hogy az érdekelt polgárok, a kisvas­út mentén élő dolgozók na­gyon is megérzik a hiányát. Valószínű, hogy még egy ideig elpöföghetett volna, ha másért nem, a teherszállítá­sért. Talán a három, érdekelt község, Zrenjanin, Zitište és Nova Crnja, hozzájárulhatott volna egy ideig a fenntartá­sához. A gazdasági számítá­sok azonban mást mondanak, és ezek aztán megpecsétel­ték a sorsát. A bevezetőben említett bosz­szúságot, melyet lassúságával, sokszori késésével és más fo­gyatékosságával kapcsolatban okozott, elfelejtjük, és csak jót mondunk róla. Ne legyen e pár sor búcsúbeszéd ,,ki­hűlt teteme” fölött, de mégis úgy érezzük, hogy szükséges tudatni a tragikus eseményt a „hozzátartozókkal”, az ér­dekelt polgárokkal, akik min­dig szeretettel fognak rá visz­­szaemlékezni. Sokáig fogjuk még emlegetni, mi, akik olyan sokat utaztunk vele, akiknek olyan sokszor el­vitte vagy elhozta a néhány zsák burgonyát, lisztet, sőt még a röfögő kismalacot is, amit a falun élő szülök küld­tek olyan sok szeretettel vá­rosba költözött családjuknak. Sokáig emlékezünk még ar­ra az időre, amikor kis füs­tös mozdonya néha 10—15 sze­mélykocsiban néhány száz utast is szállított, 4, sőt néha 6 és 8 órán keresztül az 51 kilométeres távon. De így is jó volt. Emlékezni fogunk rád, kis­vonat, különösen akkor, ami­kor az autóbuszon is fél lá­bon szorongva utazunk, 70-en meg 80-an egy 35 személyes buszban. HICKO János, Csernye

Next