Magyar Szó, 1969. április (26. évfolyam, 89-117. szám)

1969-04-01 / 89. szám

г2. oldal Bécsben ülést tartott a Szocialista Internacionálé Tanácsa. Az európai integráció problémájáról és a közel-keleti válságról tárgyaltak. Képünkön (balról jobbra) Her­bert Wehner, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt alelnöke, Bruno Pittermann, az Osztrák Szocialista Párt és a Szocialista Internacionálé elnöke és Hans E. Dingels, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt tagja Eayütt a békéért Dr. Zakir Husszein és in dira Gandhi üzenete Delhiből jelenti a Tanjug: Dr. Zakir Husszein indiai köztársasági elnök és In­dira Gandhi miniszterelnök üzenetet intéztek Jugo­szlávia népeihez abból az alkalomból, hogy Splitben ünnepélyesen vízre bocsátották a Jawaharlal Nehru nevű 88 000 tonnás indiai tartályhajót, amelyet a spliti hajógyár épített. Az elnök és miniszterel­nök hangsúlyozza, hogy a két ország közötti barátságot és Jugoszlávia műszaki fej­lődését jelképezi az a tény, hogy Jugoszlávia készítette India számára az óriáshajót. Az üzenet — amelyet Jugoszlávia népeihez a legnagyobb példány­­számú indiai újságok is közzétettek — megálla-­ pítja, hogy India, amióta csak független, a legszo-­­rosabb kapcsolatokat tarta­t­ja fenn Jugoszláviával, s a két ország kölcsönös tisztelete, világnézetük hasonlósága lehetőséget adott, hogy együttesen munkálkodjanak a nem­zetközi feszültség eny­hítésén. Dr. Zakir Husszein és In-­­dira Gandhi végül India né­peinek nevében szívből jövő üdvözleteiket küldték Ju­­­goszlávia népeinek. ­ Humphrey: Nixon döntése felelőtlen New Yorkból jelenti ez AP. Hubert Humphrey, az Egyesült Államok volt alel­nöke, cikket írt a Saturday Rewiew című újságban, amelyben felelőtlennek ne­vezi Nixon döntését, hogy megépítik a ra­kétaelhárító rendszert. Humphrey szerint a szovjet támadó tervekre való hivatkozás csak azt a célt szolgálja, hogy a köz­véleményt meggyőzzék a vé­delmi rendszer szükségessé­géről. A volt elem­ök kétségbe vonta az ellenrakéták hatá­sosságát. Véleménye szerint a már meglevő Poláris raké­ták sokkal nagyobb bizton­ságot nyújtanak. Humphrey sürgette a le­szerelés ellenőrzéséről foly­tatandó tárgyalások megkez­dését. Elmondta, nem ért egyet Nixon elnökkel, hogy a tárgyalásokat ahhoz a fel­tételhez kell­­kötni, hogy elő­zőleg oldják meg a politikai problémákat. Ceausescu törökországi látogatása a balkáni békét szolgálja — írja a Scinteia Bukarestből jelenti a Tan­jug. A Scinteia című romáin új­ság hétfői számában megál­lapítja, hogy Ceausescu tö­rökországi látogatása a két ország jószomszédi és baráti kapcsolatainak fejlesztését, a balkáni és a világbéke érde­keit szolgálta. Az újság han­goztatja, hogy megvan min­den feltétele annak, hogy a két ország viszonya tovább fejlődjön. A Scinteia emlékeztet ar­ra, hogy a román elnök lá­togatása nemzetközi szem­pontból is jelentős. Leszöge­zi, hogy korunk megköveteli minden nagy és kis ország­tól, hogy a béke érdekében dolgozzon. Az újság szerint a román államfő törökorszá­gi látogatása javított a bal­káni politikai légkörön. Kuba továbbra is kereskedik Nyugat-Európával Legfőbb partnerei: Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia Havannából jelenti az AP. Kuba külkereskedelmének mintegy 20 százalékát a nyugati országokkal bonyolítja le. Bizonyos jelek­ből ítélve Kuba tavaly a gazdasági nehézségek elle­nére is fokozta a nyugati országokkal folytatott áru­csere-forgalmat. Nem teljes adatok szerint az ország legfőbb üzletfelei Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia. Az árucsere-forgalomban fontos szerepet játszottak a hitelegyezmények, ami azt jelenti, hogy a kapitalista üzletemberek bíznak Kuba hitelképességében. Másrészt ebből az is kiviláglik, hogy a kubai kormány az USA gazdasági zárlata ellenére is sikeresen kereskedik a kül­világgal. Általánosságban véve azon­ban a Szovjetunió Kuba leg­fontosabb partnere. A tava­lyi szovjet-kubai kereske­delem értéke meghaladta a 930 millió dollárt, s az idén is növekvő irányzatot mu­tat Nem megy gyorsan a döntés• Benn marad-e Kanada a NATO-ban Ottawából jelenti az AP. A kanadai kormány befe­jezte kétnapos megbeszélé­seit anélkül, hogy döntött volna, továbbra is tagja ma­­rad-e Kanada az Atlanti Szövetségnek vagy sem. Pierre Trudeau elnök az új­ságíróknak elmondta, hogy döntését bejelenti a parla­mentnek. MAGYAR SZÓ Kedd, 1969. április 1. A háború az emberiség átka... Egy amerikai őrnagy levele Vietnamból Victor Colasuonno, Vietnamban harcoló amerikai pilótaőrnagy karácsony előtt levelet kapott. A levél tartalma meglehetősen különös volt. Amerikai kan­sasi középiskolás diákok írták neki. Arra kérték az őrnagyot, hogy írja meg, milyennek látja a háborút? Az őrnagy maga is kansasi, a következőket válaszolta a diákoknak: „A háború magában fog­lalja mindazokat a szörnyű­ségeket, amelyeket egy sze­retet nélkül élő ember má­sokra kényszeríthet. Enged­jétek meg elmondom inkább azt, hogy mit nem tartal­maz a háború. A hadviselés nem dicsőség és hősiesség, nem az igazság és a jó diadal­maskodik benne. A­ háború nem a rettenthetetlen pilóta hősiessége, aki gépére pat­tan és lelövi az ellenséget. A háború nem olyan játék, ahogyan ti, odahaza játszo­­tok és ahogy én is játszot­tam gyerekkoromban. A há­borút igazi emberek, nem pedig hollywoodi filmcsilla­gok vívják, a háború az em­beriség átka.” Az őrnagy tanácsot is adott a diákoknak. Azt írta, hogy ha az ember igazán megtanul szeretni, akkor ta­lán majd nem lesz több há­ború, mert senki sem akar szeretteinek fájdalmat okoz­ni. Hozzátette: „A ti nemze­déketek talán már megtanul szeretni. Az én nemzedékem mellékvágányra futott. Épp ezért ne engedjétek meg a felnőtteknek, hogy gyűlöl­ködésre tanítsanak bennete­ket, függetlenül attól, hogy milyen megokolással akar­ják szívetekbe palántánn­ a gyűlölködés magvát.” A levelet a Kansas állam­beli Wichita iskolájában is felolvasták. A diákok közt volt Victor Colasuonno őr­nagy négy gyereke is. Mind a négy zokogott, mert ak­kor már tudták, hogy édes­apjuk időközben elesett a harctéren. (STERN) Japán 235-ös urániumot gyárt Az Asahi című japán lap arról ad hírt, hogy a japán atomfizikai intézetben si­került 235-ös urániumot előállítani, amely atom­bomba gyártásához vagy atomerőmű építéséhez szük­séges. A 235-ös urániumot Ja­pán eddig az Egyesült Ál­lamokban szerezte be. A lap nem részletezi, hogyan sikerült a japán tudósok­nak előállítaniuk az atom­bombához szükséges nyers­anyagot, de közli, hogy ha­sonló módszerekkel dolgoz­tak, mint az öt atomhata­lom tudósai. ||r^|^NoftVrtNof4|| It...........■••••■•••MiiiMiiiiiiiiiilillllllillltlllllll BELGRAD. — Dr. Rikard Štajnernek, a Szövetségi Tervügyi Hivatal igazgatójá­nak vezetésével jugoszláv gazdasági küldöttség utazott Pakisztánba és Indiába. (Tanjug) ZÁGRÁB. — Dr. Geneni Corea ceyloni iperügyi mi­niszter hétfőn délelőtt elláto­gatott az Ingra vállalatba. (Tanjug) LUSAKA. — Kenneth Kaunda zambiai köztársasági elnök kijelentette, hogy or­szága még mindig Nkruma­­hot tekinti Ghana elnökének. (Tanjug) ATHÉN. — Az Egyesült Államok a napokban újabb öt vadászrepülőgépest küldött Görögországnak. (AP) STOCKHOLM. — A biaf­­raiak megsegítésére alakult finn, norvég és svéd nem­zeti bizottságok felszólították a skandináv államok kormá­nyait, hogy tegyenek meg mindent a nigériai polgárhá­ború megszüntetéséért. (Tanjug) TUNISZ. — Mongi Síim tunéziai igazságügyminiszter egyhetes hivatalos látogatás­ra Romániába utazott. (AFP) DELHI. — Dinesh Shing indiai külügyminiszter beje­lentette, hogy a kormány megengedte, hogy szovjet utasszállító repülőgépek út­ban Észak-Vietnam felé he­tente egyszer átrepüljenek az ország fölött. (AP) PÁRIZS. — Vaclav Peckot, a csehszlovák külügyminisz­térium magas rangú tisztvi­selője, a francia fővárosba érkezett, hogy a két ország kapcsolatairól tárgyaljon. (API) ADEN. — A szanaai rádió bejelentette, hogy Hasszán al Amri tábornok elfogadta a köztársasági tanács komány­­alakítási megbízatását. (Reuter) SINGAPOORE. — A sin­­gapoore-i és az etiópiai kor­mány elhatározta, hogy dip­lomáciai kapcsolatra lépnek egymással. | __________ (AFP) |VAJDASÁG ÉS MAGYARORSZÁG 1Q,Q Шп DCJ ! FORRADALMI ^ KAPCSOLATAI lallUH BEN j (1) A vajdasági munkásmozgalom 1918-ig a magyarországi mozgalom szerves részét képezte, mégis, már a mozgalom utópista, majd szociáldemokrata szakaszában is megvoltak a maga sajátosságai. Csupán e­gy ilyen sajátosságra kívánok rámutat­ni: Vajdaság a magyarorszá­gi „prot­émie” egyik „nemzetiségi” vidéke volt, olyan terület, amelyen például a szerbek már régen élj ütöttek a fejlődésnek arra a fo­kára, amelyen megoldhatták — mint nem­zetté alakult népcsoport — nemzeti kér­déseiket, de oly módon, amelyre a magyar pártok, még a szocialista párt sem mert, a­kart vagy tudott gondolni: az önrendel­kezés jogával élve, elszakadva Magyaror­szágtól és csatlakozva a többi jugoszláv nemzethez, közös álla­mot alkotva velük. Mint Lenin erre több helyen rámutatott, nem csupán az ázsiai, de a kelet-európai, köztük a balkáni és Duna menti, még fel nem szabadult népek nemzeti szabadság­harcai, még polgári irányítás alatt is, le­hettek akkoriban haladószell­eműek, kép­viselhették még egy ideig a haladtássit az elnyomó más nemzetiségű polgársággal szemben, ső­t a Balkán-háború (1912) ma­ga is haladást képviselt, tekintet nélkül arra, hogy a népek és közgazdaságaik he­lyett itt monarchiák léptek szövetségre; tekintet nélkül még arra is, hogy nem for­radalom, hanem háború útján valósították meg ezt a szövetséget, mert így is nagy lépést tette­k előre azon az úton, amelyik Kelet-Európa középkori maradványainak eltakarítását fogja eredményezni. Ha ma­guk a népek forradalmi útjon vették vol­na kezükbe nemzeti felszabadulásuk ügyeit, teljes lett volna az eredmény, így termé­szetesen — mondta Lenin — bizonyos mértékben meg fog maradni a nemzeti elnyomás. Prófétai szavak voltak ezek, hiszen már a XX. század első két évtizedében is érez­hetőek volta­k a szerb polgárság elnyomó szándékai, hiszen itt is kifejlődött már a proletariátus, amely ellen a polgárság fel­vette a harcot. A szerb, álltalában a vajdasági polgár­ság, de a vajdasági proletariátus kettős­sége is rányomta bélyegét erre a korra: itt, ezen a tájon (Vajdaság, Horvátország, Szlovénia) volt legérez­hetőbb a forron­gás, a forradalmi erjedés és vajúdás már 1912 óta a régi monarchiában, de főleg a régi Magyarországon, mégis éppen itt nem került és nem kerülhetett sor még rövidebb idő­re sem egy akár időlegesen diadalmas forradalomra. Ahol a leggyön­gébb az imperializmus láncszeme, ahol legszövevényesebb az ellentmondások so­kasága, ahol, hogy egyébre ne térjünk ki, kettős — szociális és nemzeti — elnyo­más alatt él a nép, ott a legközelebbi a forradalom. Ott, ahol a nép nemcsak a kapitalizmus átkát szenvedi, de szenved amiatt is, hogy túl fejletlen még a kapi­talizmus, hogy túl soke még e régi társa­dalmi rendszerből fennmaradt csökevény. Ezzal szemben ne feledjük, hogy Vajda­ságnak elég fejlett kis- és közép-burzsoá­ziája volt, hogy Szerbia az antant olda­lán harcolt, hogy Szerbia győztes állam­ként került ki a háborúból, hogy Szerbiá­nak — miután évekig megszállás alatt állott — győztes hadserege volt, olyan hadserege, amelyet a vajdaságiak, horvá­­tok­ rendelkezésére bocsáthatott a forra­dalmi kísérlet megakadályozására. Ez bi­zonyára egyik objektív oka annak, hogy a boszniai, vajdasági, horvát forradalmi kísérlet nem nőhetett át akár rövid időre szóló diadalmas forradalommá. Ne feled­jük el Lenin mondását sem. Ezen a tá­jon — akárhogy is állt a dolog, a polgár­ságnak is volt még némi haladó szerepe,­­ éppen ez adott neki bizonyos erkölcsi erőt és önigazolást a proletariátus elleni harcában, a forradalom elfojtásához. Mert a proletár maga is érezte, hogy a nem­zeti felszabadulás óriási előnyt jelent to­vábbi harcában. Mindez azt is magyarázza, hogy habár a háború alatt, mondjuk 1918-ban, a mo­narchia szláv, főleg jugoszláv ezreden voltak a legforradalmibbaik, ezek zendül­­tak leginkább, 1918 végén minden komoly forradalmi próbálkozás mégis eleve ku­darcra volt ítélve, mert ha az osztrák— magyar csapatok fel is bomlottak, ha nem is fojthatták el ezeket a megmozduláso­kat — a győztes szerbiai hadseregben, minden forradalmi erjedése ellenére is még volt annyi katonai teljesítőképesség, hogy az új országrészekbe győztes hábo­rús hadseregként vonuljon be, amelynek feladata e­­­pacifikálás. Bizonyára ez volt az egyik objektív oka annak is, hogy annyi vajdasági kommunista folytatta az­után a harcot Magyarországon, még akkor is, ha nem kényszerült emigrációra Jugo­szláviából. (Folytatjuk) Az üzletemberek aggódnak a svéd-amerikai viszony megromlása miatt Miután a svéd kormány elhatározta, hogy elismeri Észak-Vietnamot, és befo­gadja a Vietnamból szökött amerikai katonákat, a svéd üzletemberek aggódnak, hogy megromlanak az Egyesült Államok és Svédország ke­reskedelmi kapcsolatai. A Svenska Dagbladet című újság arról ad hírt, hogy 40 svéd üzletember levelet kül­dött Torsten Nilsson külügy­miniszternek, amelyben ag­godalmukat fejezik ki a svéd—amerikai viszonyok esetleges megromlása miatt. Figyelmeztetik a kormányt, hogy az Egyesült Államok­ban erős svédellenes hadjá­rat kezdődött, ami súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Az üzletemberek valószínűnek tartják, hogy Amerikában bojkottá­lják a svéd árut.

Next