Magyar Szó, 1969. április (26. évfolyam, 89-117. szám)
1969-04-08 / 96. szám
Krím Belkasszem Volt algériai vezető fejére halálbüntetést kért a főügyész Algírból jelenti a Reuter. Ahmed Draia őrnagy, az orámi forradalmi bíróság főügyésze halálbüntetést kért öt algériai fejére, akiket ötvenegy társukkal együtt azzal vádolnak, hogy részt vettek a kormány ellen szőtt összeesküvésben. Indítványozta, hogy ítéljék halálra Krim Belkasszemet, az összeesküvés vezetőjét, aki jelenleg Franciaországban él, valamint Amirat Szidmanet, Licsani Belkasszemet, Dzsafair Amoukranet és Tamszout Belkasszemet. Az utóbbi szintén külföldön tartózkodik. Az algériai rádió vasárnap bejelentette, hogy Akii Belkasszem, az egyik vádlott, a bírósági tárgyalás során azt vallotta, hogy az amerikai külügyminisztérium és a CIA is részt vett az államcsínykísérlet előkészítésében. Akii Belkasszem szerint a CIA arra készült, hogy rohamcsoportokat küld Algériába, fontos berendezések lerombolására. Akii Belkasszem franciaországi emigrációjából önként érkezett a tárgyalásra. 2. oldal Elhúzódik az anguillai válság Az angol kormány egy hétig illúziókban élt Londonból jelenti a Tanjug. A londoni kormány mindössze egy hétig ringathatta magát abban az illúzióban, hogy sikerült elsimítania az anguillai válságot. Lord Caradon, Nagy-Britannia ENSZ-fődelegátusa ugyanis a múlt héten megegyezett Ronald Websterrel, anguillai elnökkel, a helyzet rendezéséről. Webster azonban most Puerto Rico-ban kijelentette, hogy Anglia megszegte az egyezményt, mert rendkívüli bíróságokat létesített, feloszlatta a sziget héttagú tanácsát, és növelte a megszálló csapatok létszámát. Közölte, hogy ultimátumot küldött Londonnak, amelyben követeli, hogy hét napon belül váltsa le Anthony Lee-t, a sziget brit főmegbízottját, és vonja vissza a megszálló csapatokat. A hatezer lakosú szigeten mintegy 250 angol katona tartózkodik. Az angol külügyminisztérium azonban cáfolta Webster vádjait. Közölték, hogy figyelmesen tanulmányozzák Webster követelését, de egyelőre nincs szándékukban visszavonni a megszálló csapatokat. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a Wilson-kormány az anguillai béke érdekében esetleg eltávolítja Anthony Lee-t, akit a lakosság a leginkább gyűlöl. Podgornij hazatért Marokkóból Rabattról jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Szovjet elnökségének elnöke, befejezte marokkói látogatását, és visszautazott Moszkvába. II. Hasszán marokkói király meghívására egy hetet töltött az északafrikai országban. MAGYAR SZÓ Mind több jugoszláv dolgozik Franciaországban Anton Polajner nyilatkozata párizsi tárgyalásairól Belgrádból jelenti a Tavnjug. Anton Polajner, a Szövetségi Munkaügyi Tanács elnöke, a napokban visszatért Párizsból. Franciaországi tartózkodása alatt Maurice Schumann népjóléti miniszterrel és több más francia személyiséggel véleményt cserélt a jugoszláv vendégmunkások franciaországi elhelyezkedéséről és társadalombiztosításáról. — Tárgyalásaink jó eredménnyel jártak — kezdte nyilatkozatát —, s a megbeszéléseket folytatjuk a megfelelő francia intézmények képviselőivel. Az újabb tárgyalások április 23-án kezdődnek Belgrádiján és 30-áig tartanak. A jugoszláv munkások Franciaországban való elhelyezkedéséről és társadalombiztosításáról megkötött egyezményt nehézségek nélkül alkalmazzák, s az illetékes jugoszláv és francia intézmények együttműködése is igen kedvező. Párizsba azért kellett elutaznom, hogy a jugoszláv munkaügyi törvényekben végrehajtott módosításokat egybehangoljuk a francia munkaügyi törvényekkel, továbbá, hogy a társadalombiztosításra vonatkozó francia törvényrendeleteket, kiterjesszük az összes jugoszláv vendégmunkásokra. A továbbiakban elmondta, hogy jelenleg mintegy 60 000 jugoszláv dolgozik ideiglenesen Franciaországban. A napokban lefolyt tárgyalások során megállapodtak abban, hogy az idén még mintegy 10 000 jugoszláv vállal munkát Franciaországban, s túlnyomórészt az építőiparban, a fémiparban, az elektroiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatási tevékenységekben helyezkedik majd el. Polajner megítélése szerint a francia iparban elhelyezkedett jugoszláv munkásoknak többé-kevésbé azonos szociális jogaik vannak, mint a francia dolgozóknak. Itt-ott azonban mulasztások észlelhetők, mert a munkaadók idénymunkásokként kezelik a jugoszlávokat, s emiatt a szociális juttatásokra és keresetre való jogaik korlátozódnak. A megbeszélések során megegyeztek abban, hogy az effajta mulasztásokat a munkaengedélyek kiadása során igyekeznek majd kiküszöbölni. A jugoszláv idénymunkásokkal kapcsolatban szintén megállapodás született: ezek a jugoszláv dolgozók is ugyanolyan jogokat élveznek majd, mint a más országokból származó idénymunkások. A Belgrádban sorra kerülő tárgyalásokon szó lesz többek között a Franciaországiban dolgozó jugoszláv vendégmunkások szociális juttatásainak rendezéséről, a gyermekpótlék átalányösszegének növeléséről, a gyermekpótlék-igénylés határidejének meghosszabbításáról, a munkabaleset után járó segély növeléséről és még néhány gyakorlati kérdésről. — Lényegében véve arról van szó — mondta végül Anton Polajner —, hogy megállapodásainkkal a francia társadalombiztosítási törvények valamennyi kedvező tételének érvényét kiterjeszszük a Franciaországban dolgozó jugoszláv munkásokra is. Semmi hír a kínai pártkongresszus munkájáról A Hszinhua csak az esemény hazai és külföldi visszhangjáról tudósít A Kínai KP IX. kongreszszusának megnyitásáról szóló rövid közlemény után mind a mai napig nem érkezett semmilyen fontos hír a kongresszus munkájáról. A Hszinhua már hat napja csupán a kongresszus hazai és külföldi visszhangjáról tudósít. Pekingban tartózkodó külföldi tudósítók szerint a kongresszus semmilyen szempontból nem változtatta meg a város képét. Noha részletesebb híreik nincsenek, a kongresszus mégis nagy visszhangot keltett világszerte, és sokhelyütt találgatásra adott okot. Azok az országok, amelyek Kínát tartják felelősnek a legutóbbi szovjet—kínai határincidensért, szélsőségesen kedvezőtlenül ítélik meg a kongresszust, a kommunista pártok egy része viszont fenntartás nélkül támogatja. Néhány párt úgy véli, hogy a kongresszus kedvezően befolyásolja majd Kína bel- és külpolitikáját. Ezzel kapcsolatban érdekes megvizsgálni, mely pártok és mozgalmak intéztek üdvözlő táviratot a Kínai KP kongresszusához. A Hszinhua híradása szerint a kongresszus eddig az albán, a román, a vietnami, az újzélandi, a burmai kommunista, illetve munkáspárt központi bizottsága, a „marxi—lenini” Ausztráliai KP, a marxi—lenini Osztrák KP, és a „baloldali” Japán KP Központi Bizottsága üdvözölte. (A marxi—lenini és baloldali kifejezés a szóban forgó pártiak Kurva-barát csoportjait jelölik meg, amelyek kisebbségben vannak.) A kínai hírügynökség leközölte a „Lengyel KP Központi Bizottságának” üdvözletét is, ami kezdetben zavart keltett. Hamarosan azonban kiderült, hogy egy minden bizonnyal emigráns csoportról van szó, amelyet a kínai sajtó már több ízben Lengyelország Kommunista Pártjának nevezett. Az üdvözletek közül figyelmet keltett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front központi bizottságának és Sekou Taiménak, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának a távirata. Már ebből a listából is látszik, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban bekövetkezett megoszlás kifejezésre jut a Kínai KP IX. kongresszusa iránti állás■ pontokban is. Egyes pártok üdvözlet helyett hevesen bírálták, ,,nacionalistának és sovinisztának” nevezték a kongresszust, az „antikom- munizmus és a saovjetedle■ nesség” kongresszusának „a maoisták szemléjének” miinősítették. Azok a pártok, amelyek • üdvözölték a kongresszust, igen elismerőleg nyilatkoztak róla, sőt néhány párt • üdvözlő táviratában elítélte • a „szovjet revizionizmust”. Jellemző, hogy a Kínai KP egyáltalán nem hívott ■ egyetlen külföldi delegációt ■ sem a kongresszusra. Ebből arra is lehet következtetni, , hogy Kínát most elsősorban saját belső problémái foglalkoztatják. Feltételezhető ugyanis, hogy a belső dilemmák és problémáik annyira bonyolultak és kényesek, hogy a külföldi küldöttségek jelenléte nem is kívánatos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csupán belpolitikai kérdéseket taglalnak, hanem azt, hogy a nemzetközi kommunista mozgalommal és a többi külpolitikai kérdéssel kapcsolatban a pártvezetőség részletesen fel akarja dolgozni további stratégiáját. Mindezekből a mozzanatokból arra lehet következtetni, hogy a Kínai KP ismét visszatér a zárt ajtók mögötti döntés régi módsze■ jéhez. Ezt a módszert 1960- ban vezették be, amikor utoljára jelentek meg a részletes hivatalos jelentések az ország belpolitikai és gazdasági helyzetéről. Ettől a gyakorlattól csak a kulturális forradalom alatt tértek el, amikor Peking falain mindenről mindenki írt, ám ezt is időnként bírálták, állami és párttitkok elárulásának nevezték. Úgy látszik, hogy a IX. kongresszus pontot tesz a kulturális forradalom úgynevezett tömegdemokráciájára. A IX. kongresszus napirendjéből ítélve — az igen szűkszavú jelentések alapján — arra a megállapításra juthatunk, hogy a Kínai Párt nagy figyelmet szentel a szervezeti változásoknak. A napirend három pontból áll: 1. A Kínai KP KB politikai beszámolója (Lin Piao terjesztette be); 2. A Kínai KP szabályzatának revíziója, és 3. az új vezetőség megválasztása. A napirendi pontokból és a kongresszust megelőző helyeztből ítélve a Kínai KP IX. kongresszusa valószínűleg mérlegeli, kiértékeli és szentesíti a kulturális forradalom által létrejött állapotokat, és az elkövetkező időszakra biztosítja a kulturális forradalom radikális irányvonalának folytatását és Mao Ce-tung tekintélyének további megszilárdítását. Peking A moszkvai újságok a korlátozott szuverenitás elméletét magyarázzák Nincs különbség a szocialista országok és a szovjet köztársaságokközt? Moszkvából jelenti a Tanjug. A szovjet lapok és folyóiratok az utóbbi időben mind nagyobb igyekezettel próbálják megmagyarázni a szocialista országok úgynevezett korlátozott szuverenitásáról szóló elméletet. A jelekből ítélve ezt a buzgóságot a gyakorlati követelmények és a konkrét események tették szükségessé. A Pravda, a SZKP KB sajtószerve tegnapi számában ezzel kapcsolatban közölte E. Bagramovnak, a filozófiai tudományok doktorának A nemzeti kérdés az ideológiai harcban című cikkét, amely többek között leszögezi: „A marxisták a leninisták úgy vélik, hogy ha bármely ország népének forradalmi vívmányait, s ezt követően pedig bármely szocialista ország szuverenitását, illetve a testvéri közösséget veszély fenyegeti, akkor a szocialista államok nemzetközi kötelessége mindent megtenni a veszély elhárítására, és szavatolni a szocializmus fejlődését, valamennyi szocialista ország szuverenitásának megszilárdítását”. Bagramov mellőzi témájának egyik igen fontos kérdését: azt ugyanis, ki illetékes felbecsülni, mikor forognak veszélyben valamely szocialista ország vívmányai, kinek van joga „testvéri segítséget” kérni, illetve felajánlani, és ki hivatott megszabni e „segély” formáit és módszereit. A cikkíró megállapításainak és következtetéseinek jó részét a csehszlovák eseményekkel példázza. Az állítja, többek között, hogy a szocialista és proletár nemzetköziséget a nacionalista jelenségek nagy mértékben veszélyeztetik. „Mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus közös nevezője manapság éppen a nacionalizmus” — teszi hozzá. Bagramov szerint a revizionisták nem tagadják meg mindig az internacionalizmust, de csak látszatra teszik ezt, a gyakorlatban igyekeznek megsemmisíteni forradalmi lényegét, és az „önállóság” és „egyenjogúság” elveinek elismerésére próbálják korlátozni. „Az SZKP és az összes marxil leniai pártok abból a tényből indulnak ki, hogy mindaddig, amíg agresszív politikát folytató imperializmus lesz, az a szocialista világrendszer aláásására irányul, megpróbálja elfojtani a népek szabadságmozgalmát, addig valamennyi forradalmárnak kötelessége, hogy a reakciós erők ellen küzdő harcosok mellé, a barikád ugyanazon oldalára álljon” — szögezi le végül. A Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat legutóbbi számában S. Szanapojev, a történelemtudományok doktora, igyekszik megindokolni a korlátozott szuverenitás elméletét. A távolabbi múltból vett példákkal próbálja bizonyítani annak a szükségességét, hogy az egyes országok érdekeit a közösség érdekeinek kell alárendelni. Többek között ismertette, hogyan fejlődtek azoknak az országoknak a kapcsolatai, amelyek manapság a Szovjetunió részét képezik. Mindebből megfelelő következtetéseket von le, ugyanakkor azonban elvben nem tesz különbséget a szocialista országok (Csehszlovákia, Lengyelország stb.) és a szovjet köztársaságok (Ukrajna, Grúzia stb.) között. Nem szivároghat ki semmi hír a kongresszusról Csou En-laj üzenete a japán néphez Tokióból jelenti a Kyodo: Csou En-laj kínai miniszterelnök a Pekingben tartózkodó japán parlamenti küldöttség két tagja előtt kijelentette: kormánya japán területnek tekinti az amerikaiak által megszállt Okimnawát és két, Japántól északra fekvő szigetet, amelyek most szovjet fennhatóság alatt vannak. A beszélgetés során azt üzente a japán népnek, hogy indítson harcot az amerikai imperializmus, a szovjet revizionizmus, a japán kormány és a Japán KP ellen. A japán küldöttség egyébként azért utazott Pekingbe, hogy magánjellegű kereskedelmi szerződést kössön a kínai kormánnyal. A delegáció másfél órás beszélgetést folytatott Csou En-lajjal több időszerű gazdasági és politikai kérdésről. Kedd, 1969. április 8.