Magyar Szó, 1969. május (26. évfolyam, 118-147. szám)

1969-05-01 / 118. szám

Magyar Szó­v­ai*Ki«iiaiiinliiiiiigiiliilliimeillilII|II|||l||tBinÍÍlttvfeflMinfBiiíiin¥sBBÍiaiíigiinmí|i§ V 9 XXVI. ćvf. 118. (7872.) szám ffllfl 1969. ápr. 30., máj. 1., 2. НШ1И111»ВВЧВ¥1ГВВВВВВВ1ВВВВВВВВВ1Јт131111к1ВВ»«ЧВВИВВВВВ1В1ИВДД1ВДЈВВ«ЦЖ1101111а1|; ARA 1 ÜJ DINAR (Brezsán Gyula felvétele) ® Mirko Sanadanović: ® Leveskockától A forradalmi Ford autóig mozgalom (Lapunk nagy fél évszázada nyereménypályázata Vajdaságban ( 1­ ­7' °lda,) • Teljes heti • Az új középtávú terv rádióműsor megalkotása előtt InZZr“• Riportpályázatunk Rikard stamnerrai) és tudósítóverse­(9. oldal) nyünk eredménye Ács József, Bálint István, Bogdánfi Sándor, Brasnyó István, Burány Nándor, Farkas Nán­dor, Fehér Ferenc, Gál László, J. Garai Béla, Herceg János, Kaupert Pál, Kolozsi Tibor, Ko­­peczky László, Laták István, Lovas István, Ma­jor Nándor, Majtényi Mihály, Matuska Márton, Mendrei Ernő, Miavecz Márton, Németh István, Pap Endre, Steinitz Tibor, Sulhóf József, Szeles Károly, Sztáncsics András, Szűcs Imre, Varga Matild, Varga Zoltán és mások tárcával, cik­kel, riporttal, rajzzal szerepelnek Egy szál virág­ b­uz­g­ón tanulnunk kellene a tag­­lejtést, a pózt, hogyan nyújtsuk át az izzadó tenyerünk szorongásától kókadt bokrétát. Jobban össze kellene szednünk gondolatainkat, hogy a szokásos izgalom ne kuszálja össze a monda­nivalót. Esetlen mozdulatunk, fejhangos dadogásunk azon­nal eláadja zavarunkat, s kínossá teszi a meghitt pillanatokat. Egyszerűen képtelenek vagyunk kellő méltósággal és nagyvonalúan felköszöntem az ünne­peltet. A régi japán festők szinte egész életükben gyako­rolták a mesterfogást, hogy villámgyorsan, néhány leheletfinom ecsetvonással reggeli harmattól üde csokrot varázsoljanak a kifeszített selyemre. A hajdani egzotikus poéták­ oly hajlékonnyá fino­mították nyelvüket, hogy egy szóval egész mondatot fejezhettek ki: szegfűvirágleheletzuhatag — tömörí­tették egy költői képbe a déli szélben bódító öröm­illatot árasztó sziromözönt. A romantikus zeneszerzők hang­szabály­ozó techni­kájukat oly sokra fejlesztették, hogy néhány akkord­füzérrel érzékeltetni tudták az alig árnyalt hangulat­­változásokat. A Szelam, a bűbájos napkeleti virágnyelv külön jelentőséget kölcsönzött minden virágnak, hogy han­gos szónál ékesebben titkos vallomást közvetítsen, hírnöke legyen a legrejtettebb érzelmeknek. A rokokó világ gáláns álomlovagjai metszett ve­lencei tükör előtt illegett­ék magukat naphosszat, hogy tetszetős küllemük megnyerő reverendával pá­rosuljon. Így valahogy illene felkészülnünk, ügyeskednünk, hogy díszes mezt öltve az emelkedettség révületében a beszéd ne csapjon át közhelyes pátoszba, a mozdu­lat meg suta gesztusba. Ilyen illemiskolát sajnos nem jártunk ki, ezért a nyájas szónoklatot, a magabiztos fellépést félszegen felkínált virág helyettesíti: a pártnak ötvenedik szü­letésnapján! . S ha a bonton-tudók szerint netán megszegtük az illemtan­ parádé-szabályait, egyben biztosan nem­ té­vedtünk: a virág színének megválasztásában. Ezért a ..május elseji önfeledtségben a jelképes ajándéknak, a szegfűnek élénk pirosa múltat, jelent, jövőt idézve emlékeztet: a bitófák, börtöncellák, csaták vérbíborára; az ellenségtől felforgatott városok, felperzselt fal­vak lángrétjére; a győzelmek zászlódíszének lobogó-vörösére; a munkasikerek és a vidám majálisok jókedv káp* min­jár­a; és sohasem a megalkuvás, árulás, megtorpanás szégyenpírjára. VUKOVICS Géza : Г\ ' OLVASÓINKNAK, TERJESZTŐINKNEK ÉS A LAP BARÁTAINAK KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK­. LEGKÖZELEBBI SZÁMUNK SZOMBATON A RENDES IDŐBEN JELENIK MEG Szabad ember — szabad munka A társadalmi-politikai szervezetek május elseji kiáltványa Jugoszlávia dolgozói és polgárai! Köszöntünk ben­neteket május elseje, a munka és a munkásszoli­daritás nemzetközi ünnepe alkalmából. Munkásosztályunk, vá­rosaink és falvaink dolgo­zói a Kommunista Szövet­ség, a forradalmi szakszer­vezeti és ifjúsági mozga­lom 50. évfordulója je­gyében ünnepük az idei május elsejét. Forradalmi és felszabadító harcunk­ban megteremtettük a szo­cialista Jugoszláviát, a sza­bad és egyenjogú népek és nemzetiségek szövetsé­gét — a dolgozók ön­igazgató közösségét. Ez­zel egyben hozzájárultunk a munkásmozgalomnak a szocializmus győzelméért világszerte folyó harcá­hoz. Termelők és alkotók, az önigazgatású szocializmus harcosai! Folytassuk szo­cialista forradalmunkat a béke s az országok és né­pek egyenjogú együttmű­ködésének élharcosaiként. Harcoljunk, hogy sehol a világon ne legyen kizsák­mányolás, leigázás, erő­szak és hegemónia, har­coljunk a szabad ember és a szabad munka világáért. Támogassuk a világ összes haladó szabadság- és bé­­keszerető erőinek harcát, hogy szétoszlassuk a há­ború sötét fellegeit, ele­jét vegyük az emberek és javaik megsemmisítésének, elfojtsuk az új világégéssel fenyegető tűzfészkeket. Munkások, földművesek, alkotók, fiatalok! Vessük latba erőnket, hogy gyor­sabban tökéletesedjenek a szocialista társadalmi vi­szonyok, hogy valóra vál­jon a társadalmi és a gazdasági reform, az ön­­igazgatási megállapodás rendszere, hogy sokrétűen korszerűsödjön a gazda­ság és jobban bekapcso­lódjon a nemzetközi mun­kamegosztásba, hogy kö­vetkezetesen alkalmazzuk a munka szerinti elosztás elvét. Erre köteleznek bennünket a Jugoszláv Kommunista Szövetség IX. kongresszusának határoza­tai is. Adjunk meg minden segítséget az új képvise­leti testületeknek, hogy minél jobban teljesíthes­sék az önigazgatású tár­sadalom által rájuk bízott feladatokat; igyekezzünk minél előbb és minél bát­rabban elhárítani a fogya­tékosságokat és hibákat; küzdjünk a gyorsabb gaz­dasági fejlődésért és az életszínvonal szilárdabb emelkedéséért. Tegyünk meg mindent, hogy még nagyobb lendületet kap­jon az alkotói kedv, hogy a társadalmi munka min­den területén érvényesül­jön a tudomány, hogy szüntelenül növekedjen a dolgozók képzettségi és (Folytatása a 8. oldalon)

Next