Magyar Szó, 1969. június (26. évfolyam, 148-177. szám)

1969-06-20 / 167. szám

8. oldal Banat Hoch- und Tiefbau Münchenben önálló vállalatot alapított a zrenjanini építőipari kombinát 'A zrenjaniini Bana­t Épí­­t­­őipa­ri Kombinát már több mint egy éve Vajdaság első építőipari vállalata, amely külföldön is végez munkát. Nyugat-Németorszá­g­­an, Münchenben, Oberstdorfban, Mainzban, Frankfurtban és Wiesbadenban a vállalat 85 dolgozója végzett eddig kü­lönféle munkálatokat. Szál­lodákat, áruházakat és alul­járókat építettek. A vállalat célja ez volt, hogy dolgozói és szakembe­rei megismerkedjenek a külföldi építkezési viszo­nyokkal, feltételekkel, a nemzetközi piaccal, el­sajátítsák a nyelvet, kapcsolatot teremtsenek a kivitelezők szakszol­gálataival stb. A munka­csoport jól alkal­mazkodott az új helyzethez, kötelezettségeinek idejében és minőségileg eleget tett, fegyelmezettségével nem­csak a többi hasonló válla­lat és vállalkozó, de a­­be­ruházást végző megbízók el­ismerését is kiérdemelték, felkeltették az érdekeltek fi­gyelmét, és állandóan új megbízásokat kaptak. A munkaközösség ezért el­határozta, hogy müncheni székhellyel, önálló kirendelt­séget létesít, s azt a napok­ban a hatóságok hitelesítet­ték is Banat Hoch- und Tiefban néven. Az új kirendeltség lehető­séget nyújt a munkaközös­ség számára, hogy ezentúl saját vállalkozásokba kezd­jen, műszaki kiképzésben részesítse szakkádereit, üz­leti és esetleg kooperánsi vi­szonyt létesítsen más hason­ló üzemekkel, növelje fog­lalkoztatottjainak számát, egyszóval, hogy­­biztosítsa jövőjét. Már az idén megkétsze­rezi dolgozóinak számát, Wiesbadenban ugyanis egy mammutáruház épí­tésénél 80 ácsmunkásnak van állandó munkalehe­tősége az eddig elkez­dett munkálatokon kívül. A dolgozók egyébként ál­landó­­kapcsolatot tartanak fenn hazájukkal. A vállalat beszerzi számukra az ittho­ni napisajtót is: a Politikát, Magyar Szót, Dnevniket, Sportot és más lapoka­t több példányiban és a Zrenjanint. A munkások keresete kül­földön eléri az átlag 3000 új dináros átlagot, s azt devi­zában kapják meg. Mivel ellátásuk és elszállásolásuk jól szervezett, legtöbbjük i­yen takarékos. A vállalat számára ez az új kirendeltség két szem­pontból igen fontos. Elsősor­ban biztossá teszi az 1600 dolgozót alkalmazó munka­közösség létét, ezenfelül pe­dig saját devizaeszközökre tesz szert, melyekre nagy szüksége van a vállalatnak a korszerűsítése végett. Hozzá is fogtak gépesítési terveik megvalósításához. Már az idén 7 millió di­nárt fordítanak korsze­rű gépek vásárlására. A napokban érkezik meg egy 36 tonna horderejű emelődaru és több más gép, amelyekkel meg­gyorsítják a munkát, növelik a termelést és az akkumulációt is. Különben a kombinát az idén több mint 110 millió új dinár értékű munkát végez belföldön. (hi) • :i :: *•?::•••?•............ * •• »3 •• .M­il­tori "".‘Уу:Т з:Ч: Ј ‘ж N­ étЈ- Ilii ***** ЈШ Н fogi •*«••• ***** flШгЖ\а :::::: ::::::: s”::: •••••* .,,'!!!! !!!!?! ..•«м:мм< |«|амм -•■Síül«::*•• ••••■••••••••. •••••■*• Tartományi díjat kapott a pancsovai könyvtár A vajdasági könyvtárak közössége minden évben 3000 dinéres pénzjutalomban részesíti azt a vajdasági könyvtárat, amely legtöbbet tesz annak érdekében, hogy a könyv és ez olvasó minél közelebb kerüljön egymás­hoz. A díj odaítélésekor szem előtt tartják azt is, hogy melyik könyvtárnak van a legtöbb állandó tagja, ki mit tesz a falusi könyvtáraik megsegítése érdekében. Az idén az apatini könyv­tár mellett a pancsovai könyvtárat is tartományi díjjal jutalmazták. Ezt ered­ményes munkájával érde­melte ki. (Fötim) Hétfőn jég is esett Pancsován A májusi szárazság sok gondot okozott a mezőgaz­dasági szakembereiknek. Má­jusban egész Vajdaságiban igen kevés csapadék hullott. Ez kihatással lesz majd a hazaimra. A pancsovaiak azonban szombat óta nem panaszlkod­­­hatnak, hogy nincs eső. Szombaton, vasárnap és hét­főn egész napos felhőszaka­dás zúdult a városra. Hétfőn estefelé borsószemnél na­gyobb szemű jég is esett. Szerencsére a zivatar és a jégverés alig 10 percig tar­tott, és remélhető, hogy nem okozott nagyobb kárt a me­zőgazdaságban. (Kötim) M­AGYAR SZÓ Pentely, 1969. június 16. A múlt héten tartották meg Szikindán a községi elemi iskolák úszóbajnokságát. A hat iskolából 75 pionír versenyzett. A községi testnevelési szövetség most szer­vezte meg másodszor ezt a tömeges versenyt. Ezzel is hozzá akarnak járulni a nyolc­­osztályos iskolák diákjai nyári sportolásának rendszeresítéséhez. Egész nyáron úszó­oktatók felügyelete mellett tanítják a gyerekeket erre a nemes és hasznos sportra. Képünk az ötödikesek versenyéről készült. b. a. i Ötlettárlat A zentai elemi iskolák képzőművészeti kiállításáról A zentai tolá­tási terem­ben sorakozó gyermekmun­kák összessége kellemes ha­tást tesz ránk. Változatos munkákkal allurak szemben. Egyeseknél az erős, mély színezés az uralkodó, mások­ra pedig az aprólékos meg­munkálás a jellemző. Tech­nikailag is változatos a ki­állítás. Az alkvarell- és a femipera-techniika melllett szép számban találunk gra­fikai és szobrászati, valamint textil- és kerámiai munká­kat Az egész anyag a zen­tad elemi iskoláik képzőmű­vészei­ oktatásának egyen­letes színvonalasságaira utal, és a gyermekek nagy fes­tési, rajzolási kedvéről ta­núskodik. A témák egyszerű bájjal, kedvességgel tükrözik a gyer­mekek életét és a környe­zetet. Gyakori a kakas- és a virágmotívum, továbbá a családi jelenet, a lakodalom, az utca, a tájkép. Őszinte odaadással, üdeséggel, egy­szerű megoldásokkal, játé­kossággal hatnak ezek a munkák. A tapasztalt­ festő is szerezhet itt ötleteket, aranyára újszerűen hatnak ezek az „alkotások”. Élményt jelentenek a rajziak, melyek a játékosság mellett jó színi­­érzékről, tehetségről valla­nak. Milyen kár, hogy mire felnő az ember, elfelejt ját­szana! Figyelmet érdemel­nek a Thulczó Lajos Elemd Iskola tanulói közül Tóth Rózsa (VIII. a) rajzai, Túri Teréz (III. oszt.) tájképe, va­lamint Szabó Edit (I- oszt.), akiinek munkáján a tehetség jelét érezzü­k. A Dózsa György Elemd Is­koláiból Varga Rózsa (VIII. oszt.) arcvarettm­e frissen hat. Varga Zoltán (HL oszt.) la­kodalmas témája expresszív hatású, Vasas Ilona (V. oszt.) pedig textiljével szép deko­ratív hatást ért el. Az Em­­lékis­­olából a képzőművé­szeti csoport iközös rézd­om­­borműve érdemel említést. Szép hatású Pekla Rózsa (hetedik oszt.) grafikája. Vera Kovacevic (nyolcadik oszt.) tan­ulmányrajza pon­tos meg­figyelésről tesz tanú­ságot. A Stevani Sremac is­kolából Andrijana Hužvar (ötödik oszt.) munkája álom­szerűen hat. Igazi gyerme­kes rajz Vakszófer Mátyás (negyedik oszt.) tusrajza. Fe­hér Ákos (negyedik oszt.) linómetszete. Vera Stojkov (ötödik oszt.) Cirkusz című akvarellje érdekes kompo­zíció. A Csokonai Mihály Elemi Iskosa tanulóinak mun­­ká­i között expresszív hatású Lengyel Aranka (első oszt.) és Kovács Béla (ötödik oszt.) képe. Persze, ha minden színvo­nalas képet meg akarnánk említeni, hosszú lenne a fel­sorolás. Feltétlenül meg kell azonban még említetni a Thurczó Lajos pályázaton díjjal jutalmazott illusztrá­­cióka­t, melyek szintén szere­pelnek a kiállításon: Szabó Anikó és Vasas Tamás (nyol­cadikos tanulók) a Stevain Sremac Elemi Iskolából, Kalmár Éva (negyedük os­zt)­, Balla Mátyás (nyolcadik oszt.) a Dózsa György isko­lából, Lengyel László a Thur­zó Lajos iskolából és Kajá­­ri Aranka (második osztá­lyos) az Emléknekol­ából. Ezek az illusztrációk hűen visszaadták a Thulczó-ver­­sek mondanivalóját. Reméljük, hogy ilyen ki­állítást jövőre de láthatunk. Addigira azonban jó lenne, ha a szervezők vendégköny­vet is beszereznének, hogy a látogatóik beírhassák ész­revételeiket. BENES József Nagyobb megértést Néhány szó a debelyacsai nyugdíjasok problémáiról Debedyecsa belterétől nem mes­sze­ szerény, mondhat­nánk, kopottas iroda áll a nyugdíjasok rendelkezésére. Tévedne, aki azt hinné, hogy itt jönnek össze minden es­te, és beszélgetnek el a na­pi eseményeikről. A nyug­díjasok irodája csak minden­­hónap elsején, pontosabban másodikjától nyolcadikéi­g zajos. Kérdésünkre, hogy milyen körülmények között élnek a helybeli nyugdíjasok, Mo­hácsi Gyula a következőket mondta: — Elég nehéz anyagi kö­rülmények között élnek, egyesek igen kis nyugdíjat kapnak. Úgy segítünk raj­tuk, hogy rövidebb időre ka­matmentes kölcsönt adunk nekik. Nyugdíjasaink ked­vezményes áron vehetnek szenet, az idén 900 méter­­miázsét rendeltünk. Saját költségünkön három tagot nyaralni küldtünk az idén. A nyaralási költségek fede­zéséhez a vajdasági nyug­díjasegyesület is hozzájá­rul. — A faluban sok a nyug­díjas, de nincs kellő klub­helyiségük. Mi az oka en­nek? — Szervezetünk 236 tagot számlál, de csak ez a kis iroda áll rendelkezésünkre. A vezetőség itt nyújt segít­­séget­Ћ hozzájuk fordulónak, például elkészíti kérvényei­ket. Klubunk sincs. Habár az alapeszközökből már ösz­­szegyűlt egy kis összeg, a magasabb fórumok mindig elveszik tőlünk, illetve más­ra költik. A helyi közösség viszont képtelen bajukat or­vosolni. Egyelőre minden marad a régiben — mondta Mohácsi Gyula. A munkában megőszült öregek pedig közben az ut­cán vagy a kocsmában gyűl­nek össze. Hát csak ennyit érdemelnek? Vagy az ille­tékesek nem gondolnak ar­ra, hogy egyszer őket is nyugdíjazzák? BECSEI István A képen látható Fítyó gazdája alaposan a pohár fenekére nézett, aminek a vége az lett, hogy Zentán a Gajeva utcában a Sárga Kulacs nevezetű kocsma előtti árok­ban kötött idő Százh­arminckilenc kombájn vezényszóra vár Minden előkészületet megtettek az aratás megkezdésére Baranyában A napokban hullott csa­padék még jókor érkezett a baranyai vetéseikre is. A szakemberek rekordtermést jósoltak ezen a tájon. Kü­lönösen a besllyei kombinát földjein szép a búza. Az ara­tás megkezdésére minden előkészületet melyítettek. A kombinát földjein 139 kom­bájnt ámítanak munkába. Egyi­k-másik aratócséplő új motort kap. A kombájnok­­a tél folyamán a szabadban állta­k, és emiatt több alkat­részük tönkrement. A kom­bájnok javítását idejében megkezdték, de az alkatré­szek beszerzésében nehézsé­gek támadtak. Június 20-ára azonban az utolsó javítása­­ikat is elvégzik. Az aratás megkezdése után egy 28 tagú szakmun­kás­csoport kíséri a kom­bájnok munkáját. A kombinát illetékes ve­zetői a napokban megbeszé­lést folytattak a munka meg­szervezéséről és a gabona tárolásár­ól­ ­. I. SZOKNYÁS MADARAK Szedik az eperfalevelet a selyemhernyóknak. Megszo­kott látvány a reggeli órák­ban Ivanovón az utcákat szegélyező öreg eperfákhoz támasztott létra. A biztonsá­gos vastag ágakon óriási szoknyás madarakként gub­basztanak a zsákos falevél­gyűjtők. Sok kell ám a se­lyemhernyóknak ! Szaporán jár a kezük, s megunván a reggeli csöndet, a szájuk is működni kezd. Az­ átsüvölt a szomszéd fáig a drótnélküli szikratávíró­juk: — Mongya mán, szomszéd­­asszony, a magik ku­kacaik hányat aludott mán? — Imán most aluggyák a negyediket. Nemsokára mász­nak föl — hangzik a titok­zatos válasz. A hogy két nadrágos illető lépeget a fa alatt, lekiabál: — Magának nem muszáj idenézni. Ne rontsa a sze­mét! Nem látja, hogy a fán vagyunk?! — Dehogyisnem látom! Éppen azért. De csak fél­szemmel. Mókáznak, méláznak. Tré­fával ütik el a dolog élét. Pedig valójában a selyem­­hernyó-t­enyésztéshez is há­rom dolog szükséges: levél, levél és megint csak eper­falevél, illetve: türelem, szorgalom és kitartás. Amíg peték, az első alvás előtti időszakban, még csak el le­het győzni valahogy. De ahogy nőnek, úgy nő az ét­vágyuk is. Az utolsó — a negyedik — alvás felé bizony meg kell nyomni az abrako­lást. Hallhatóan zizeg-serceg, s láthatóan fogy az eledel. A kisujjnyi vastagságú fehér selyemhernyók csak úgy fal­ják a friss eperlevelet. — Ilyenkor kell erősen etet­ni őket — mondja Jula néni, a fő hernyószakértő —, akkor hibátlan, jó nagy gubókat szőnek. Én már elkészítet­tem nekik a létrát, a söprű­­kórókat, amire fölmásznak, és begubóznak. Aztán már csak le kell szedni, kiválo­gatni. Amelyik gubó lyukas, kifúrt, kirepült belőle a pil­le, az már nem sokat ér. Sok velük a küszködés, igaz. Ágak közt bujkálni, bottal, gumóval gebeszkedni ... De hát semmit sem adnak in­gyen . . . Nem ám. A selyem ejtő­ernyőket sem. S bizony a selyem estélyi­ruhás hölgy nem is gondol­ja, hogy hány falusi asszony társa verítéke és mennyi se­lyemszálat bocsátó hernyó szorgalma szükséges ahhoz, hogy testhez simuló, ra­gyogó selyemtoalettjében pompázhasson . .. H. Zs.

Next