Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-15 / 224. szám
Péntek, 1969. augusztus 15. FILM A Pál utcai fiúk Az embernek mindig szorongó érzése támad, ha a gyermekkori nagy élményének előidézőjével kell találkoznia, mert ahogy a gyermek szemében a jelentéktelen dolgok is hatalmas méreteket öltenek, ugyanúgy a felnőttek emlékezetében az egykori élmények az idők folyamán megszépülnek és megnagyobbodnak. Mindig félünk egy kicsit az illúzióösszeomlástól, és valljuk meg őszintén, legtöbbször nem alaptalanul. Ilyen szorongással ültünk be a moziba gyermekkori nagy élményünk, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye filmváltozatának újvidéki bemutatóján, s habár az egykori élmény érthető okokból nem ismétlődött meg, de emlékének intenzitása egyáltalán nem gyengült. Fábri Zoltánnak, a rendezőnek az érdeme ez, aki az igazság, az emberség, a becsületesség valóság fölé emelkedő eszményien és gyermekien tiszta értékrendjét maradéktalanul ki tudja fejezni, sőt alkotói koncepciója új dimenzióval gazdagította a történetet, s ezzel közelebb hozta a mai nézőhöz. Gondoljunk csak a film befejezésének képi megoldására, mely már nemcsak a gyermekekhez szól, hanem mondanivalójában nagyon közel áll a mai felnőttek életérzéséhez. Ugyanakkor a rendező meghagyta filmjét az egykori patinás környezetben, s ezzel megőrizte gyermekkori élményünk és a mai realitás közötti távolságot, és így — habár maibbá és konkrétabbá vált — érintetlen maradhatott az illúzió. A rendező érdeme az is, hogy a legkényesebb részletekben sikerült elkerülnie az érzelgősséget. Kár, hogy más, kevésbé veszélyes jelenetek ezzel szemben egy árnyalattal érzelmesebbek a kelleténél. A film egészében véve nem kifogástalan, az indítás például túlzottan lassú, vontatott ütemű, a beteg Nemecsek látomásai pedig nem illeszkednek be elég simán a filmbe. Az ilyen fogyatékosságok azonban eltörpülnek a film erényei mellett. A gyermekszínészek nagyon jók, bár nem mindegyik alakítása egyenrangú, de még a leggyengébb sem átlagon aluli. (!) Szabadkai fiatal írók Kanizsán A SZABADKAI Ifjúsági Tribünnek Kosztolányi Dezső nevét viselő irodalmi tagozata minden évben táborozást szervez tagjai részére. Tavaly Csurgón, majd Noszán, az idén pedig Kanizsán verték fel sátrukat a helybeli felderítők Vízitelepén. Augusztus 9-étől 13-áig voltak a táborban. A kör tagjain kívül, az idén először, néhány fiatal vidéki tollforgatót is meghívtak. Kanizsai tartózkodásukat a szabadkai Fidelinka és a tejgyár, valamint kanizsai Községi Könyvtár támogatta anyagilag. Tegnap a táborozás utolsó napján, a fiatalok ellátogattak a kanizsai Ifjúsági Klubba, ahol este 7 órakor elbeszélgettek a helybeli irodalomkedvelőkkel, valamint a klub mellett működő irodalmi csoport tagjaival. Bognár Antal, Borsos Mihály, Fekete Elvira, Francz Mihály, Gulyás József, Garai László, Babits Ferenc, Kovács Nándor, Szombathy Bálint, Túró Lajos, Csordás Mihály olvasott fel írásaiból. F. M Készülődés a velencei filmfesztiválra Nagyban folynak már az előkészületek az augusztus 23-án kezdődő 30. velencei filmfesztiválra. Hivatalos díjaikat az idén nem osztanak ki, csupán Luis Bunuel, a neves spanyol rendező kap egy nem hivatalos díjat a filmművészet fejlesztésében kifejtett munkásságáért. A szemlén 17 ország 26 filmalkotásét mutatják be. Nagy érdeklődés előzi meg Federico Fellini Satiricon, és Pier-Paolo Pasolini Pigsty (Disznóól) című filmjét. MAGYAR SZÓ Az újvidéki képzőművészek tárlattermet kapnak A Tito marsall sugárút legforgalmasabb részén rövidesen megnyílik a kiállítási kisterem. Alapítója a vajdasági képzőművészek egyesülete, amely intézményesíti a kiállításokat és irányítja a munkát. Aleksandar Lakic, az egyesület elnöketájékoztatott bennünket a programról. — Régi kívánság teljesül egy ilyen tárlatterem megnyitásával. Az utca és a művészet e találkozóhelyén a festészet, szobrászat, grafika, keramike, faliszőnyeg és iparművészet alkotásait mutatjuk be. Ugyanitt kap egyesületünk is helyet. Véleményem szerint ezzel több kérdés megoldódik. A közönséggel a legközvetlenebb kapcsolatot teremthetjük meg, oly módon is, hogy minden kiállítást katalógus kísér majd. Mindössze ennyi, amit jelenleg elmondhatok. A terveket részleteiben nem fedhetem föl, meglepetésekre készülünk. Vajon kié lesz a tárlatterem? — Az újvidéki képzőművészeké és a műbarátoké, vagyis a vajdasági képzőművészek egyesületének úgynevezett újvidéki szekciójáé. De az alkotók és műbarátok saját soraikból választott külön tanácsa irányítja. Megbízatásának ideje alatt az egyesülettől s bárkitől függetlenül programot dolgoz ki, művészeti politikát alakít ki. Mindezt a munkát a tárlatterem két alkalmazottja hajtja végre. — Milyen méretű az átalakítás? — Jelentős átalakítás lesz, maximális területkihasználásra törekszünk, s balkonunk is lesz. Egyesületünk huszonöt év után itt kap helyet. A teremben körülbelül 15—30 alkotást lehet majd bemutatni. A tervet Szek András, a Plan építésze készítette, s pályázat útján egy bizottság fogadta el. — Hogyan működik a galéria? — Kéthetenként vagy egyhetesként, hétfőn este nyílik meg a kiállítás, s minden alkalommal vasárnap este zárul. Vasárnap estétől hétfő estig készül az új kiállítás, melyet természetesen jelentős munka előz meg. — Nem beszéltünk még a pénzelésről, habár minden ettől függ. — Az egyesület programja alapján benyújtja igényeit a városnak és a Tartományi Művelődési Közösségnek, mert nemcsak a helyi, hanem a vajdasági művészeti élet céljait is szolgálja az eddig még névtelen galéria. Az átalakítás augusztus végén kezdődik, és terveink szerint október 23- án, a város felszabadulásának a napján nyílik meg. ÁCS József 7. oldal Humor a Holdban Bogdánfi Sándor nyilatkozik Ember a Holdban című új könyvéről Bogdánfi Sándor legújabb kötetének, az Ember a Holdban című könyvnek a megjelenése szerencsésen egybeesik a Hold-utazással. Érthető, hogy első kérdésünkkel azt firtatjuk: miről is szól ez a mű, mi köze a nagy vállalkozáshoz? — Új kötetem, bizonyítja, hogy sokkal előbb jutottam el a Holdra, mint Neil Armstrong, csak én nem csináltam olyan nagy hűhót belőle. A súlytalanság állapota számomra egyáltalán nem újdonság, mivel egyes kritikusaim már rég megállapították, hogy írásaimnak nincs elég súlya. Talán ezért is volt könnyű feljutnom a Holdra, és játszi könnyedséggel tréfát űznöm halálosan komoly földi dolgokból. Új kötetem éppen ezeket a tréfakőzeteket tartalmazza, s most az olvasókon a sor, hogy megvizsgálják, vajon ezek a kőzetek ártanak vagy használnak az emberiségnek. Remélem, nem ártanak neki, bár egyet-mást a fejéhez vágtam. — Hogy értsük ezt a fejbe vágást? — Az Ember a Holdban szatirikuseladás arról, hogy milyen rengések mozgatták meg bennem a humoristát az utóbbi tíz esztendőben. Szeizmográfszerű mű ez tehát, de nemcsak a vidám rezgéseiket jelzi, hanem a tragikusakat is. Esküszöm, nem akartam megríkatni senkit, mert őszintén hiszek ama régi igazságban, miszerint az embert kizárólag a nevetés különbözteti meg az állatttól. Sírni, nyafogni, nyivákolni, bömbölni tud az állat is, nevetni — csak az ember. Erre az egyszerű örök igazságra építem egész írói munkásságomat, s mindig azt lesem, ami egy-'-ét !........ ra a zord valóság talaja fölé emeli az emuu...» szabadon lebeghessen, és felülről mosolyoghassa meg a világot és önmagát. — S újabban min dolgozik, a Hold után most hova megy az ember? — Új regényemet írom, olyan világrengető regényt, amellyel szeretném egy csapásra megváltoztatni az emberiség jellemét, bár úgy sejtem, hogy az ezúttal sem fog sikerülni. De ha az egész emberiséget nem is, legalább néhány olvasót szeretnék lépre csalni, lábujjhegyen a hátuk mögé lopakodni és a fülükbe súgni valamit, amit még sohasem hallottak. Ez szerintem a legmagasztosabb írói törekvés. Különben a bécsi Paul Neff-Verlag-gal levelezek Egy merénylő vallomása című regényem német kiadásáról. Olaszul nemrégen jelentek meg szatíráim és aforizmáim a torinói Il Narciso című folyóiratban. Szerbhorvátul és szlovénul rendszeresen köztik írásaimat. A napokban adtam át Tito művei 13. kötetének fordítását, tavaly írt regényem kézirata szintén a kiadónál fekszik. Betegen is rengeteget dolgoztam az utóbbi években, de a kritika még arra se érdemesített, hogy lehúzzon. — Ez szemrehányás akar lenni a kritikának? Afféle kesztyű-odadobás? — Kritikánk elért a csúcsra, csak éppen a humorig nem jutott el még. A humor kellékeit, a szellemességet, iróniát, groteszkséget, melyek nélkül nincs nagy irodalom, nem értékelik kritikusaink, a csattanós történeteiktől pedig szinte a hideg rázza őket, mert az anekdota-ellenes dogma a komolyság és nagyképűség bilincseit rakta rájuk. Ez anynyira szembeszökő, hogy nálunk évtizedekre visszamenőleg magában a kritikai szövegekben sem találunk egyetlen szellemes mondatot. Népünk lényegében vidám, tréfálkozó, évődő, sokat nevető nép, s nem hiszem, hogy valaha is átvenné a tanáros, intellektuális komorságot. Itt van például Csépe Imre esete. Ezt a naiv művészt, az egyetemes magyar irodalomnak egyedülálló alakját, a kiveszőben levő ízes mesemondás művesét, ahelyett, hogy őrizné és értékes fosszilisként mutogatná a kritika, merőben téves intellektuális mércévelméri, és fölényeskedve elveti. Csépe ma nyilván nem követendő példa, de hogy őrizendő kivétel, az biztos. Különben is, szerintem az, aki itt csak egyféle irodalmat propagál és támogat, a legnagyobb ellensége a jugoszláviai magyar irodalom szabad és sokoldalú fejlődésének. Elismerem, hogy nálunk nehéz kenyér a kritika, mert elvszerű állásfoglalással itt csak ellenségeket szerezhet magának, mégis úgy vélem, hogy az a kritikus, aki nem hajlandó az itt megjelenő művekről írni, gyávaságát és tehetetlenségét bizonyítja, semmi mást. Elnézést kérek, hogy könyvem kapcsán ilyen éles megjegyzésekre ragadtatom el magamat. Úgy érzem, irodalmunk válságos pillanatokat él át, és válaszút előtt áll: vagy öncélúvá válik teljesen, vagy visszatér az olvasóhoz, népéhez. Az Ember a Holdban című kötetem sorsát is csak az döntheti el, hogyan fogadja az olvasó, a nép, melyhez elválaszthatatlanul tartozom, és amely nem élhet, a holdban, hanem csak itt, ezen a földön. Mészáros András: Gondolat Dél-Bánát magyarlakta városait és falvait fesztiválra hívja Vojlovica A vojlovicai Ady Endre részleteit megvitassák. A napos műsorról korai lenne Székely-Magyar Művelődé pekban meghívót küldenek még beszámolni. Egyelőre si Egyesület legutóbbi veze- a pancsovai Petőfi Sándor annyit tudtunk meg, hogy a tőségi ülésén eldöntötte, Művelődési Egyesületnek, ha fesztiválon fellép majd a hogy október első napjaiban,lamint Fehértemplom, Ver- vojlovicai szlovák és a ver- Pancsova és Vojlovica felsec, Kovin, Örményháza, De seri román népitánc-csoport szabadulásának 25. évfordu- belyacsa, Székelykeve, Iva- is, ha elfogadja a meghívóján megrendezi a dél-bánovo műkedvelőinek. A javást. náti magyarlakta városok és vaslat szerint Dél-Bánát hat .. .. . . falvak fesztivál]] át. Ezen azközségének kilenc együt- varga Sándor, a vojloviülésen megalakult a kezdetese lép fel. Mai művelődési egyesület alményező bizottság, s kidől- A kezdeményező bizottság 11 .oke. gozta a részleges tervet is. jelenleg még nem tudja pon- *az f*tói a találkozótól. Elgondolása szerint a sereg- talan, hogy létezik-e és mű- Ha terveiket sikerül megyaszemlén kizárólag népi tanködiik-e mindenütt a műve- ^osl^®ni’ rem,e^’ ® rencosok, énekesek és zenekülődési egyesületek magyar ösztönzőleg hat az rok vesznek részt, hiszen szakosztálya, s ezért a köz-eS^ttwekr^ s 1970-ben már nek a vidéknek igen gazdag, régi művelődési központok- másutt tarthatják meg ezt még ma is megőrzött folk- nek küldi meghívóját, a talaljtozot-tónja van. A tervek nagyszabású ren Mint minden ilyen rendez A kezdeményező bizottság dezvényt ígérnek. A rendezvény esetében, az anyagiak augusztus utolsó vagy szép- geknek alkalmuk lesz hal- most is akadályt jelentenek, tember első napján tanács leni az eredeti székely nép- A pénz előteremtésének fokozást tart a meghívottak dalokat, balladákat is, emehetőségeit az első tanácsikóképviselőivel, hogy a műsortelyeket az idő nem törölt zás alkalmával fogják mega részvevők számát, az anya még ki az idősebbek emlék vitetni, ginket és a fesztivál egyéb keretéből A két és fél na- P. R. Aj dev Sare Magyarországi énekesek Újvidéken és Vajdaságban TALÁLKOZZUNK ESTE 8-KOR címmel tegnapelőtt Újvidéken is sikeres zenés-vidám műsort tartott az a lelkes kis magyarországi együttes, amelynek DOBOS Attila, MARY Zsuzsa, POÓR Péter és KARDA Beáta táncdalénekes, MADARÁSZ Katalin népdal- és cigány dalénekes, valamint HAVASY Viktor és DARÁS István zeneszerző, BODOR Zoltán és BODOR Károly paródiaművész volt a tagja. A Kertmoziban megtartott műsoros esten az ismert és az új magyar táncdalokból, slágerekből hallott egy színes, színvonalas egyveleget a közönség — és persze nem utolsósorban a népdalokból, cigánydalokból, amelyeket olyan eredetien, vérpezsdítően tud előadni Madarász Katalin. Hallgatni, látni őt — még egy szál ütött-kopott zongora kíséretében is — nagy élvezetet jelentett, hiszen oly eleven temperamentummal énekelte a neki és a közönségnek is egyaránt kedves dalokat, hogy érdemes volt vastapssal jutalmazni. De Madarász Katalinon kívül Poór Péter, Dobos Attila, Halxisy Viktor és Mary Zsuzsa is hosszan tartó tapsot kapott , Bodor Károly pedig főképp jódlizó számaival aratott sikert. Az előadóművészek és a közönség között az első pillanattól kezdve meghitt, meleg kapcsolat alakult ki, s ez a tudással, tehetséggel bemutatott számokon kívül jórészt annak tulajdonítható, hogy harsány csinnadratta nélkül azt nyújtotta az együttes a közönségnek, amit a műsort beköszöntő Bodor Zoltán ígért: hangulatot, üdeséget, vidámságot és fülbemászó dalokat. (sz) Poór Péter