Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)
1970-03-26 / 83. szám
6. oldal MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. márc. 26. Százötven vállalatot érint a Zanat-Eksport vesztesége Vajdaságban 40 munkaszervezet jövőre veszélyben van A Tartományi Gazdasági Kamara támogatja a kisipari vállalatok törekvéseit Egy sürgöny: „Százötven munkaszervezet jövőjét veszélyezteti a belgrádi Zanat-Eksport vesztesége stop sürgősen kérjük a közbenjárást stop” A sürgönyt a Szerb Végrehajtó Tanács címére küldte el tegnap Újvidékről a Tartományi Gazdasági Kamarakisipari tanácsa. A belgrádi Zanat-Eksportban — amely 1968-ban ügyviteli szövetséget alapított — 27 milliós veszteséget mutattak ki, és az anyavállalat hitelezői most az ügyviteli szövetség tagjaitól akarják behajtani követeléseiket. A 150 tag közül 40 vajdasági kisipari vállalat. E vállalatok legtöbbje anyagi nehézségekkel küzd, s ezért bármilyen megterhelés kérdésessé tehetné további működésüket. Ezért a Tartományi Gazdasági Kamara kisipari tanácsa tegnap összehívta az érdekelt vajdasági vállalatok képviselőit, és jogászait, hogy megtárgyalják milyen álláspontot foglalnak majd el, ha a hitelezők bíróság útján követelik az adósság behajtását. Željko Vlatkovic, a kisipari tanács titkára bevezetőjében annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a belgrádi vállalat több esetben oly módon toborozta az ügyviteli szövetség tagjait, hogy nem hiteles szerződések alapján jegyeztetett be egyes vállalatokat az illetékes szerveknél. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Zanat-Eksport több tranzakciójáról nem értesítette a tagokat, tehát nem is felelhetnek a sikertelen vállalkozásokért. A válságot tulajdonképpen az robbantotta ki, hogy a szabadkai Bosa Miličević kötöttárugyárnak több mint két és fél millió dináros követelése van a Zanat-Eksporttól, s mivel ezt a vállalattól nem sikerült behajtania, az ügyviteli szövetség tagjaitól követeli bíróság útján. Az ülésen több vállalati jogász foglalkozott a kérdés jogi vonatkozásaival. A felszólalások után az a vélemény kristályosodott ki, hogy azok a kisipari vállalatok, amelyek 1965-ben nem újították fel szerződésüket a Zanat Eksporttal, azóta nem tagja az ügyviteli szövetségnek. 1965-ben ugyanis kibővül és megváltozott az ügyvitel szövetségekről szóló törvény s ezért a tagoknak meg kellett újítani szerződésüket, a Zanat-Eksport adósságait tehát csak azoktól a kisipar vállalatiiktóól lehozni, amelyek a szerződést felújították. Ezenkívül jogilag azt is meg kell határozni, hogy a Zanat-Eksport milyen adósságaiért kell az ügyviteli szövetség tagjainak kezességet vállalniuk. A Tartományi Gazdasági Kamara támogatni fogja a kisipari vállalatok törekvéseit, ezenkívül fölkéri a Szerb Gazdasági Kamarát, a Szerb Végrehajtó Tanácsot és több társadalmi-politikai szervezetet, segítsenek megoldani ezt a problémát, mert ettől függ 150 vállalat további működése. (és) Hogyan gondoskodhatnának a községek az idős földművesekről Aleksandar Becin, a Tartományi Társadalombiztosító Intézet igazgatója vetette fel a gondolatot tegnap a tartományi képviselőházban. Követhetnénk Szlovénia példáját, ott ugyanis a községek átveszik a munkából kiöregedett parasztok földjét, és ennek fejében szociális segélyt, nyugdíjfélét adnak ■nekik. Földműveseink biztosan örömmel fogadnák ezt, hisz maguk is ajánlották már sokszor: lemondanak vagyonukról, csak megélhetésük, ingyenes gyógykezelésük kérdését oldja meg valahogy a közösség. Persze, ez a javaslat nem váltható valóra máról holnapra, hiszen éppen erről volt szó tegmnap a képviselőház népjóléti bizottságának ülésén — szociális gondoskodásunk jóval lemarad a többi társadalmi tevékenység mögött. A községek szociális központjai — habáraz utóbbi 5—6 évben sokat fejlődtek — nem győzik a munkát, s így tartományunk lakosságának csak fele számíthat a szociális intézmények segítségére. Nincs minden községben szociális központ, s éppen a szegényebb, elmaradottabb községekben érződik leginkább hiányuk. Ezért javasolták a tegnapi értekezleten, hogy szorgalmazni kellene a községek közötti együttműködést a szociális gondoskodás minden területén. Az aggok otthonai már néhány éve együttműködnek, mégpedig igen eredményesen. A szövetségi képviselőháznak most készülő határozata valószínűleg a nemzeti jövedelem növekedésétől teszi függővé a szociális ráfordítások összegét. Várható hát, hogy a jövőben több pénz jut majd népjóléti tevé-1kenységre, mint eddig. K. E. Ismerjék el munkakörba a termelőszövetkezetben töltött éveket A Harcos Szövetség tartományi bizottsága a nyugdíjrendszer módosítására beérkezett javaslatokról tárgyalt szer módosítására vonatkozó téziseket a Harcos Szövetség községi szervezeteiben Vajdaság-szerte megvitatták. A közvitára kiadott anyag igen keveset foglalkozik a volt harcosok nyugdíj kérdésével, csak a jelenlegi állapotot rögzíti. A szövetség vajdasági szervezeteiben viszont az a vélemény alakult ki, hogy a törvény rájuk vonatkozó részei nagyon is megértek a kiigazításra, mert a nyugdíjas-harcosok anyagi helyzete állandóan rosszabbodik. A családi nyugdíjakból pedig egyszerűen nem lehet megélni. Tartományunkban mintegy 23 000 volt harcos kap szerdélyi, illetve családi nyugdíjat, vagyis a Szerb Köztársaságban élők 37 százaléka él itt. Jugoszláviában 17 228 nyugdíjas tulajdonosa az 1941. évi emlékéremnek, s közülük 2779 Vajdaságban telepedett le. Noha ezek nyugdíjuk megállapításakor kedvezményben részesülnek, legnagyobb részüknek havi járandósága nem éri el az ezer dinárt. Az átlagos nyugdíj mindössze 613 dinár. A többi volt harcos ennél jóval alacsonyabb nyugdíjat kap. A másik igen érzékeny kérdés a nyugdíj előtt állók munkakorának elismerése, amely ez esetben különösen a koros asszonyokat érinti. A telepesek nagy része termelőszövetkezetet alakított, és míg ezek fennálltak, 8—10 évig ott dolgoztak. Ezt az időt azonban ma senki se ismeri el a nyugdíjkorba. A harcos szervezetek ezért leérik, hogy ismerjék el a szövetkezetben eltöltött évek 1 A nyugdíjas harcosok két. Ezenkívül tegyék újra anyagi helyzetén kétségtelelehetővé azoknak, akik résztül javítani kell — szögezgettek a háborúban vagy űzték le az ülés részvevői, — illegális mozgalomban, hogy és problémáikat nem szaert tanúkkal bizonyíthassák, had kirekeszteni a nyugdíjba eddig erre nem volt álbiztosítási törvény jelenlegi kalmük. Továbbá, a nyug vitájából. Megegyeztek adíjkedvezményt terjesszék ban, hogy a Harcos Szövetei mindazokra, akik mint még tartományi bizottságakiskorúak 1943. szeptembernak tagjai és a tartományi 9. után fegyverrel harcoltak társadalombiztosító intézet a partizánháborúban. Java szakemberei együttesen jósolják továbbá, hogy töröl- tülvizsgálják a nyugdíjasok a védelmi pótlékot és harcosok helyzetét, és a renhelyette állapítsák meg a kelkezésükre álló alapok legalacsonyabb nyugdíját. Aj keretében megoldást kereslegmagasabb nyugdíj pedig nek számukra, ne legyen több 3200 dinár- nál. (sz. g.) Alig várom a szembesítéseket! Seiko Hodžić meg van elégedve magával — Folytatják a „század bűnperét” Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Tuzla, március 25. Seika Hođžić úgy érzi, ma jó napja volt. Miután kihallgatása dél tájban véget ért, mosolyogva fordult az újságírók padsorai felé, ahol több ismerőse is akad, s habár nem szólt egy szót sem, látszott rajta, hogy meg van elégedve. Továbbra is azt állította, hogy az ég világon semmi köze a terhes Alija Hasanović meggyilkolásához, a gyereket rokonai hozták neki, ő azt sem tudta, kié a gyerek. Néhány kérdésre adott válasza valóban ■ úgy hatott, mintha igaz volna. Máskor annyira belegabalyodott régebbi és mostani vallomásaiba, hogy végül csak a szerinte jól bevált módszerrel — „Nem tudom”, „Nem emlékszem” — tudta kihúzni magát. A vizsgálati fogságban például azt vallotta, hogy tavaly áprilisban kezdte mímelni a terhességet, a főtárgyaláson ezt szemrebbenés nélkül letagadta, és azt mondta, hogy csak júliusban kötötte a hasára a habgumit. — Rendben van — mondta Zečević bíró. — De tudja-e, hogy júliustól október elejéig alig három hónap teltel? Ennyi idő alatt nem szokott gyerek születni... — Én nem tudhattam, hogy mikor fogják hozni a gyereket — hangzott Sefka ügyetlen válasza. A vizsgálat során egy Beretta típusú revolveren bemutatta, hogyan kell a tölénytárat beletenni, csőre ölteni és elsütni. Most váltig tagadja, hogy ért a revolver kezeléséhez, s amikor a jegyzőkönyvet felolvassák neki, hirtelen nem emlékszik sem— Volt-e valaha is jelen szülésnél? — kérdezte a bíró. — Soha. — Vágott el valaha köldökzsinórt? — Nem. Vagyis egyszer, amikor a sógornőmnek fia született, és senki sem volt ott, hogy segítsen. De csak akkor egyszer! Senkit az ég világon nem kérdezett a császármetszés felől, és általában semmiféle műtét felől. — Minek érdeklődtem volna, ha egyszer nem érdekelt! Igen, Fatima Islamovicot ismeri, tudja, hogy van két gyereke, s az egyiket otthon szülte, a másikat kórházban. De hogy második gyerekét hogyan szülte, azt már nem tudja. Soha nem kérdezte Fatimát, hogyan végzik a császármetszést, és sohasem kérte meg, hogy mutassa meg a hasán levő vágást. — Tudják meg — kiáltott fel ekkor —, alig várom a szembesítést! Majd meglátják, hogy minden kiderül! Avdija Hodžić, a másodrendű vádlott, Sefka férjének az öccse, egy szóval sem terhelte sógorasszonyát. Ő a vád szerint azért bűnös, mert rejtegette a revolvert, amelylyel a gyilkosságot elkövették. ő ezt nem is tagadja. Vallomása egybehangzik Sefkáéval. A letartóztartás napján reggel átment Sefkához, az a kezébe nyomta a revolvert, hogy adja át a bátyjának, Nedžibnek. Avdija a revolvert hazavitte, az ágyéba dugta, s később — mivel nem találkozott mindjárt a bátyjával — megfeledkezett róla. Másnap szólt csak neki, de akkor bátyja, azt mondta: „Maradjon a revolver ott, ahol van!” Nem sokkal később a nyomozók eljöttek Avdijáért, és ő elő is adta a revolvert. Halvány sejtelme sem volt, hogy Aliját azzal gyilkolták meg. És meg volt győződve, hogy a gyerek Sefkáé, Nedžib el is siratta a csecsemőt, amikor a temetőben a nyomozók kibamtolták. Avdijának a bíró felmutatott egy levelet, amelyet állítólag a vizsgálati fogságból Sefkának küldött. A levélben többek között ez áll: „Kedves Hamunka, semmit se ismerj be, hallom, már mindent elmondtál...” Avdija tagadja, hogy a levelet ő írta volna. S ha már ezt tagadja, természetesen azt sem tudhatja, hogy mit jelentenek az idézett sorok. Pedig a grafológus megállapította, hogy valóban ő írta a levelet. Mire gondolt Avdija, amikor felszólította Sefkát, hogy semmit se ismerjen be? Ez is csak a továbbiakban fog kiderülni. Csütörtökön kezdődik a tanúkihallgatás. A vallomásokból és a szembesítésekből bizonyára sok minden ki fog derülni. RHICZ-Szendor Sefka Ilođžić vallomást tesz a tuzlai kerületi bíróság ötös tanácsa előtt Tolvajt fogott a betörő A kulcsokat az újvidéki híd alatt tartotta — Mindig pénteken működött Február 21-én az újvidéki arko Zrenjánin utcai szám alól egy 10—12 év keli kislány szaladt, át a boltba irkát venni. A lakása ezt lezárta maga után, és ezér lágyon elcsodálkozott, amikor visszatértekor nyitva taálta. De azért bemerészkedett a lakásba. Éppen a kabátját vezette, amikor egdegent vett észre az ajtó mögött. Sivalkodni azonban er nem volt ideje, mert egérfimarok leszorította a száját. A rémülettől elájult. Mire a szomszédok rátaláltak, már egyedül volt a lakásban. Néhány nappal később egy újvidéki asszony kint foglalatoskodott háza udvarán. Gyanús neszt hallott a lakás felől, utánanézett hát, ki motoszkál odabent. — Hát maga mit csinál itt? — halt el az idegen férfi láttán. — Csak nem gondolja, hogy tolvaj vagyok? — vette elő degeszre tömött pénztárcáját a rajtakapott, és önérzetesen megmagyarázta, hogy X. Y.-t keresi. Azzal továbbállt. Ugyanez a rejtélyes idegen egy idős házaspár nyitva felejtett konyhájában egy cigányt rajtakapott azon, hogy pénzt gyömöszöl a nadrágja zsebébe. Revolvert fogott rá, az meg azt gondolván, hogy a házigazdával van dolga, rémülten nyújtott át neki 900 új dinárt. A rajtakapott tolvaj megszökött, az idegenről meg később kiderült, hogy betörő volt. Az utóbbi néhány hónapban 52 hasonló lopás és betörés történt Újvidéken, de Temerinben és Becsén is 6—6, Zrenjaninban pedig 15. Mindannyiszor földszintes családi házakból jelentették a kárt, ezen meg ezen a pénteken a reggeli órakban eltűnt lakásukból a pénzük, az ékszerük. A tettes a kifosztott lakást mindig bezárta maga után. Végül is Nikola Vučić, Gragiša matović és Ljubiša Bogićević rendőrségi nyomozók elfogták a rejtélyes idegent, Miroslav Janjin 31 éves csurogi lakost, aki éppen rádiót árult az újvidéki ócskapiacon. — Azért loptam mindig pénteken, mert feltételeztem, hogy a hét utolsó munkanapján már nem éberek a rendőrök — vallotta elfogása után. — Elzárható bőrtokban tartott kulcsokkal szoktam az ajtókat kinyitni. A bőrtokot használat után az újvidéki híd alatt rejtettem el. Legtöbbször egyedül dolgoztam, néha segítségül hívtam a falumbeli Mita Pavlovot. Volt, hogy Duško Petrovic csurogi fiatalember is velünk tartott, de tőle féltünk, mert könnyen vall a rendőrségen. A betörőbanda valamenynyi tagja ugyanis már többször volt büntetve. Érdekes, hogy a bandafőnök Janjin nem ivott, nem is dohányzott, minden pénzét nőkre költötte (eddig ötször-hatszor nősült). A zsákmányolt ékszereket egy kikindai aranyművesnek adta el. Mindhármukat vizsgálati fogságba helyezték. N. B. K. K. Miroslav Janjin újabb fordulat a temerini bűntényben? Mint már többször megírtuk, Kocsis János és Pósz József moravicai fiatalemberek tavaly nyáron kegyetlen módon meggyilkolták Ürmös Erzsébet temerini háziasszonyt, két unokáját pedig súlyosan megsebesítették. Bűnperük tárgyalását holnap délelőtt folytatja az újvidéki Kerületi Bíróság. Ennek kapcsán tegnap szerkesztőségünkben járt Milan Mikin ügyvéd, az elsőrendű vádlott védője, és közölte,hogy a pénteki tárgyaláson újabb szenttamási tanúk kihallgatását kérelmezi. Vallomásuk állítólag jelentős fordulatot hoz a hírhedt temerini bűnperben. Ezenkívül kérni fogja, hogy Kocsis Ilonka, a gyilkos édesanyja is tegyen tanúvallomást. NBK