Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)

1970-04-08 / 96. szám

2. oldal Punta Arnas chilei városban, ahol sok kivándorolt honfitársunk él, teret neveznek el Jugoszláviáról és azon emlékművet emelnek a Jugoszláv Kivándorlónak Szíria is tartja megoldott a­­ kérdést Damaszkuszban azt állítják, hogy Irakban harc indult a haladó erők ellen Damaszkuszból jelenti a Tanjug. A szíriai Baath Párt vezetőségi köreiben fenntar­tással fogadták az iraki kormány és a kurdok meg­egyezésének hírét. A párt egyik képviselője annak a véleményének adott kifejezést, hogy tulajdonképpen az iraki arab és kurd reakció egyezett meg egymással. Szövetségük célja az iraki haladó erők letörése az ara­bok és a kurdok között egyaránt. Véleménye szerint az iraki kormány harcot kezd a progresszív erők ellen, elsősorban az Iraki EP és a Baath Párt iraki fiók­­szervezete ellen. Szíria az egyetlen ország, amely nem helyesli az iraki polgárháború végét jelentő arab—feurd megegyezést. Több­ arab államférfi, közöt­tük Nasszer, Numeiri, Kad­hafi, valamint Jasszer Ara­fat, a Palesztinai Felszabadí­­tási szervezet elnöke is üd­vözlő táviratot küldött El Bakr iraki államfőnek a megegyezés alkalmából. Vé­leményük szerint az iraki helyzet rendeződése hozzájá­rul az Izrael elleni arab front megerősödéséhez. A szíriai Baath Párt ve­zetői azon a véleményen van­nak, hogy a kisebbség — Irak esetében a kurdok — helyzetét csak akkor lehet megoldani, ha jobb helyzet­be hozzák a többséget, az arab lakosságot is. Ezért pusz­ta illúzió demokratikus jogo­kat ígérni a kisebbségnek és ugyanezeket a jogokat meg­tagadni a többségtől. A Baath Párt vezetősége szerint a kurd kérdés inkább osztály-, mint nemzeti jellegű. A Szíriai pártvezetők a Baath Párt pánarab elveiből kiindulva vitatják az iraki kormány jogát, hogy más arab országok közreműködé­se nélkül igyekezzen megol­dani a kisebbség problémáit. Véleményük szerint az egész arab világnak kell megolda­nia a térségben élő kisebbsé­gek problémáit. A szíriai Baath Párt nem hajlandó el­ismerni a kurdok jogát az államiságra. A kurdok, mint ismeretes, három országban élnek, Iránban, Törökország­ban és Irakban. Szíriában becslések szerint mintegy fél­millió kurd él, de nemzeti jogaikat nem ismerik el. Az Aleut-szigetek lakossága tiltakozik a tervbe vett atomrobbantás ellen Juneau-ból jelenti az AP. Az amerikai atomerő bi­zottság közölte, hogy az Aleut-szigetek Amcritka szi­getén 1971 őszén egy újabb hatalmas erejű kísérleti rob­bantást hajtanak végre. Legutóbb októberben rob­bantottak fel egy nagy erejű nukleáris szerkezetet a szige­ten. A hivatalos jelentés sze­rint a bomba egy megaton­nás volt, és állítólag felrob­bantásával akarták megtud­ni, hogy a sziget kibírj­a-e az erősebb atomrobbanásokat. A jövő őszre tervezett rob­bantást a föld alatt, 1800 mé­teres mélységben hajtják végre. A tudósok véleménye szerint a légkört nem éri radioaktív szennyeződés. Carl Moses, Alaszka tör­vényhozó testületének tagja, kijelentette, hogy az Aleut­­­ szigetek lakossága ellenzi az­­ amert­kai kísérleti robbantá­­­­sokat, és követeli, hogy hagy­janak fel az atomkísérletek­kel. (16) Az első mondatok rendszerint általáno­sak, a hang tapogatódzó. Mintha a szónok még nem találta volna meg egyensúlyát, gesztusai a formájukat. Tekintete befelé fordul, az arca szinte barátságtalan, sőt, ingerült — a gondolat keresi kapcsolatát hallgatóságával. Ez a kezdeti szakasz hosz­­szabb vagy rövidebb ideig tart, mindig a hallgatóság, a téma, a szónok hangulata szerint. De aztán egyszerre belezökken a kerékvágásba! A téma kezd alakot ölteni. A szónok előredönti felsőtestét, két hü­velykujját bedugja mellénye karkivágásá­ba. E kettős mozdulat által egyszerre hang­súlyt kap a fej és a kéz. A fej önmagában nem látszik nagynak az alacsony, de erőteljes, zömök, ritmiku­san mozgó testen. De hatalmasnak látsza­nak a fejen a homlok s a kopasz koponya markáns körvonalai. A kéz nagyon mozgé­kony, de nem kapkodó vagy ideges. A szé­les, rövid ujjú, „plebejus”, erős kézfej ugyanazt a megbízható és a férfias jóaka­ratot tanúsítja, ami az egész ember saját­ja ... Az ellenfél elítélése, nevetségessé tétele vagy megbélyegzése — mindig az ellenfél s az alkalom szerint — megelőzi az érve­lést. Ezzel előkészíti a­ hallgatóságot, mi­lyen érveket várhat, s milyen hangnemre készüljön fel. Aztán megkezdődik a logikai offenzíva. A bal kéz eltűnik a mellényki­­vágásban, vagy, ami gyakoribb, a nadrág­zsebben. A jobb a gondolatok logikáját kö­veti, s aláhúzza ritmusukat. Amikor szük­séges, a bal is a segítségére siet... Ez azt jelenti, hogy elérkezett a beszéd központi gondolatához, középpontjához. Ha a hallgatóság között ellenfelek is van­nak, időnként bíráló vagy gyűlölködő meg­jegyzések hallatszanak. A szónok tíz eset­ből kilencszer nem felel rájuk. Azt mondja, amire szüksége van, azoknak, akikre szük­sége van, és úgy, ahogy helyesnek tartja. Nem szeret a közbeszólások kedvéért el­térni a témájától. Minden figyelmét mon­danivalójára összpontosítja, s nem sajátja a gyors és talpraesett reagálás. Csak hang­ja lesz keményebb az ellenséges közbeszó­lások után, a beszéde tömörebb és hang­­súlyozottabb, a gondolata élesebb, a kéz­mozdulatai határozottabbak. Az ellenséges közbeszólásokra akkor rea­gál, ha azok beleillenek gondolatmenetébe, s meggyorsíthatják a szükséges végkövet­keztetést. Ilyenkor válasza teljesen meg­lepetésszerű, annyira találó és kézenfek­vő ... Előfordul, hogy a szónok túl gyorsan ka­paszkodik föl gondolatai létráján, egyszer­re két-három fokot is átugrik. Olyankor történik ez, amikor a végkövetkeztetést annyira nyilvánvalónak és hasznosnak, annyira sürgetőnek érzi, hogy hallgatósá­gát minél hamarább el akarja juttatni a célhoz. Egyszerre azonban megérzi, hogy hallgatósága nem tudja már követni, hogy megszűnt közöttük a kapcsolat. Akkor ösz­­szeszedi magát, lelép egy fokot a létrán, s újra kezdi a kapaszkodást, de már lassab­ban, mérsékeltebb iramban... A beszéd felépítése természetesen megszenvedi ezt a visszalépést. De vajon a beszéd a felépítés kedvéért van? Van-e más értelme a be­szédnek, mint az, hogy cselekedni kény­szerít? ... A beszéd most már a végéhez közeledik. A szónok eljutott a végeredményhez, s a végkövetkeztetéseket biztosan lehorgonyoz­ta hallgatói tudatában. Úgy néz most ki, mint a munkás, aki agyondolgozta magát, de befejezte munkáját. Időnként letörli kezével az izzadságcseppeket kopasz kopo­nyájáról ... B­e lehet fejezni. De senki se várja a beszédet megkoronázó lendületes befejezést, mely nélkül — azt hihetné az ember — nem szabad elhagyni az emel­vényt. Másoknak nem szabad. Leninnek szabad. Nála nincs szónokias Végkicsengés, befejezte a munkáját, s pontot tesz utána. „Ha ezt megértjük és megtesszük, győzel­münk biztos” — hangzik gyakran a befeje­ző mondat. Vagy: „Erre kell törekednünk, nem szavakkal, hanem tettekkel.” S olykor még egyszerűbben: „Ez az, amit önöknek mondani akartam.” És ez a befejezés, mely tökéletesen megfelel a lenini szónoklat s Lenin természetének, egyáltalán nem hűti le a hallgatóságot. Ellenkezőleg, épp az ilyen hatásvadászattól mentes, „semmit­mondó” befejezés után gondolja át a hall­gatóság egyetlen pillanat alatt még egy­szer mindazt, amit Lenin elmondott, s vi­haros, hálás, lelkes ünneplésben tör ki.” (Trockij.) Az üldözött július 4-én éjjel Lenin a Pravdá­ban dolgozott. Fél órával az után, hogy elment, hadapródiskolások szállták meg a szerkesz­tőséget, a lapot elkobozták, a nyomdát le­foglalták. Lenin a sógorától, ahol addig la­kott, illegális lakásba költözött. Ugyanaznap éjjel a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságában elterjedt a hír: az újságok másnap reggel dokumentumo­kat tesznek közzé, annak bizonyítására, hogy Lenin német ügynök. Maga a Végre­hajtó Bizottság elnöke, Csheidze is annyira fölháborodott ezen, hogy személyesen tele­fonált valamennyi szerkesztőségnek, ne kö­zöljék ezt a koholmányt. Csupán a kadétok és Plehanov lapja nem tett ígéretet erre, de végül is azok sem közölték. Egy kis zuglap, a Zsivoje Szlovo, mégis nyilvános­ságra hozta a hírt, mely futótűzként ter­jedt el a fővárosban. Hatodikán megérke­zett a frontról Kerenszkij; éjjel 2-kor a kormány határozatot hozott: le kell tartóz­tatni a felkelés vezetőit. Még aznap házku­tatást tartottak Lenin sógora, Jelizarov lakásán; Jelizarovot letartóztatták, majd szabadon engedték. Lenin ekkor már egy Allilujev nevű munkás lakásán rejtőzött; előző búvóhelyét el kellett hagynia, mert szállásadójának anarchista fia szabad ide­jében bombákat készített: a lakás nem volt a legmegfelelőbb illegális célokra. (Folytatjuk) М!МШ!1ННИ1ИШ1ШШШШNoПИ111ШЖммиН1И»и»тж»ишн1тш1шш||1т1»т1тт»иж»тжнш1Т1!ШИИИММНNo1НШШИ111ШШНИ?ПЖШЖШ11Ш11ШШ!Н| | A HALHATATLAN LENIN И1И111ИШШ111!111ШН1111111111жтти1111Н1111111111Ш1Шн1пш|111ШН11Н1Ш1Ш11Ш1шн11Ш1ШИ11111Ш11111111|||||1иш1П11Ш1ШН111шш1Н11Ш11Ш111Ш11Ш1Ш111 GYURKÓ LÁSZLÓ: LENIN,OKTÓBER ........................................................................ШШШ1ШШ1.....П1Ш11ШШ1Ш1Ш1...... MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. április 8. Clifford Irving: A képhamisítók királya (15) Fernand Legros bosszúból 1966. január 26-án telefonált a párizsi rendőrségnek , és értesítette, hogy Réal Les­­sard a Montalembert Szállo­dában egy csomagot ha­gyott, s javasolta a rendőr­ségnek, nézzék meg, mi van benne. A rendőrnyomozók meg is találták Réal Lessard poggyászát, amelyből négy Van Dongen, egy Marquet és egy Bonnard festmény került elő, sőt megtalálták a szakértők és a francia vámhivatal hamisított bé­lyegzőit is. A rendőrség még aznap este letartóztatta Réal Lessard-t. Bűnvádi eljárás indult ellene, azonban óva­dék ellenében szabadlábra helyezték. Legros elégedett volt, mert megbosszulta magát. Most már egymaga kívánta folytatni a képkereskedést. Széles mosollyal járult Ele­mér elé Ibizában, kezében egy kétezer dollárra szóló csekket lobogtatott, amely­nek ellenében képeket kért a festőtől. Február végén Elemér a barcelonai repülő­téren átadta Legros-nak a megrendelt képeket, és ez­úttal megkapta a csekket is. Néhány nap múlva a bank értesítette Elemért, hogy a csekknek nincs fedezete. Te­lefonált Legros-nak: — Tu­dom, hogy milliókat kerestél rajtam, kihasználtatok, mint egy vén marhát, és most itt hagytok a csávában egy megveszekedett fillér nélkül. Legros ezalatt kiállítást akart rendezni Pontoise-ban Elemér képeiből. A kiállítás egyik alkalma­zottja piszkosnak talált egy festményt és nekilátott, hogy megtisztítsa. Amikor áttöröl­te a festményt, az 1906-ban készült Vlaminck-képről kék szín ragadt a fehér törlő­rongyra. A képtár nyomban értesí­tette a rendőrséget. Legros Pontoise-ba sietett, hogy visszavegye a vásznakat, azonban a rendőrség már rájuk tette a kezét. Az ügy­nök nem várta be a szak­értők véleményét, mert idő­közben egy képkereskedő is jelentette, hogy hamisítványt vásárolt Legros-tól: a Mar­­quet-festményt a művész öz­vegye hamisítványnak nyil­vánította. Legros sorsa­­megpecséte­lődött. Sohasem derült azonban­­ teljes fény arra, hogy hány­­ és milyen értékű hamisít- t ványt adott el. A Figaro cí­­­­mű párizsi újság szerint 1961 és 1967 között három­­százmillió új frank érték­ben helyezett el hamisítvá­nyokat három földrészen. Legros menekül Legros elégette levelezését, megtöltött kilenc útitáskát, ruháit, ékszereit bőröndökbe rakta és piros autóján Spa­nyolországba menekült. Behurcolkodott az ibizai villába és párnája alatt re­volverrel aludt, de emellett testőröket is fogadott. Ele­mér ki­­ akarta lakoltatni, azonban a tulajdonjog Leg­­ros-é volt, és a bíróság nem adott helyt a keresetnek. Hóry Elemér könnyek kö­zött panaszolta a bíróságon: — Hatvanéves vagyok, hon­talan, azt hittem, itt végre nyugalomra találok. — Leg­­ros-ra mutatva azt kiáltotta: — Ez az ember őrült! A francia rendőrség keresi, hogy kényszeríthetnek arra, hogy ilyen emberrel osszam meg a lakásomat. Háry Elemér elvesztette a csatát. Június elején elhagy­ta a szigetet. Legros szintén biztonságo­sabb helyre kívánt távozni, és Kairóba utazott, ahol egykori egyiptomi állampol­gárságát akarta visszaszerez­ni. 1968 februárjában Réal Lessard Svájcba szökött. Legros tudomást szerzett ró­la, és fel akarta újítani kap­csolatát régi barátjával. 1968 áprilisában Fernand Mac­Donald névre kiállított hamis angol útlevéllel egy genfi szállodába érkezett. A szállodában gyanút keltett furcsa magatartása, mert naphosszat Párizzsal és New Yorkkal telefonált. Másnap telefonhoz kérték Legros urat , és Fernand Mac­Do­nald rövid tétovázás után felvette a kagylót. Abban a pillanatban megjelent a rendőrség és Legros már nem tudott megszökni. A tumul­tusban leesett sötét szem- s­üvege és fejéről a szőke pa­róka ... Bizonyíték híján Fernand Legros és Réal Lessard a genfi rendőrségi fogdába került, mert enge­dély nélkül, hamis útlevél­lel lépték át a határt. A svájci hatóságok azonban elutasították a francia rend­őrség megkérését, hogy szol­gáltassák ki a két ügynököt. — Nem tudom, egyáltalán vádat lehet-e emelni ellenük — mondta Gerald Lórin rendőrkapitány. — Semmi kilátás sincs rá, hogy Hóry Elemért bíróság elé állítsuk. Tanúkra volna szükségünk, akik igazolnák, hogy saját­ kezűleg festette a hamisít­ványokat, hogy hamis kéz­jeggyel látta el a képe­ket, hogy átadta Legros­­nak és Lessard-nak. Azt is igazolnunk kellene, hogy a hamisítványokat eladás­­cél­jából adta át az említettek­nek, és nem­ azért, hogy a lakásukat díszítsék vele. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a vádpontokat kellő­képpen lehet bizonyítani. Elemér néhány hónapig Európában utazgatva rejtő­zött. 1968 júniusában Mad­ridban letartóztatták és el­járást indítottak ellene. Nem képhamisítás, hanem homo­szexualitás miatt, valamint azért, mert „ismert alvilági személyekkel tartott fenn kapcsolatot és nincs megél­hetési lehetősége”. Augusz­tus elején kéthónapi fogház­ra ítélték, majd kitoloncol­ták Spanyolországból. Portu­gáliába távozott. Ibizában maradt a könyvtára, a XX. század francia festészetéről összehordott albumai. Tudo­mások szerint Elemér abba­hagyta a festést, a hamisí­tást — ha csak egy napon ismét... (Vége) Az USA-ban meghiúsítottak egy repülőgéprablást Fegyveres őrök a japán repülőgépeken Egy fegyveres férfi hétfőn éjjel megkísérelte eltéríteni útirányától az amerikai Transworld Airlines légifor­galmi vállalat utasszállító re­pülőgépét. A Boeing—707 tí­pusú gépnek 59 utasa és 8 főnyi személyzete volt, San Franciscóból Pittsburg felé tartott. A revolveres támadó behatolt a pilótafülkébe, és követelte Beebe századostól, a pilótától, hogy változtassa meg a gép útirányát. A piló­tának sikerült lefegyvereznie a támadót, s a gép sértetlenül földet ért a pittsburgi repülő­téren. Az UPI tokiói értesülései szerint Tomisaburo Hassi­­moto japán közlekedésügyi miniszter elrendelte, hogy a jövőben minden japán légifor­galmi társaság — függetlenül attól, hogy gépei belföldi vagy külföldi járatokon köz­lekednek — köteles vala­mennyi gépéhez fegyveres őrt alkalmazni, hogy elejét vegye a repülőgéprablások­nak.

Next