Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)
1970-04-08 / 96. szám
2. oldal Punta Arnas chilei városban, ahol sok kivándorolt honfitársunk él, teret neveznek el Jugoszláviáról és azon emlékművet emelnek a Jugoszláv Kivándorlónak Szíria is tartja megoldott a kérdést Damaszkuszban azt állítják, hogy Irakban harc indult a haladó erők ellen Damaszkuszból jelenti a Tanjug. A szíriai Baath Párt vezetőségi köreiben fenntartással fogadták az iraki kormány és a kurdok megegyezésének hírét. A párt egyik képviselője annak a véleményének adott kifejezést, hogy tulajdonképpen az iraki arab és kurd reakció egyezett meg egymással. Szövetségük célja az iraki haladó erők letörése az arabok és a kurdok között egyaránt. Véleménye szerint az iraki kormány harcot kezd a progresszív erők ellen, elsősorban az Iraki EP és a Baath Párt iraki fiókszervezete ellen. Szíria az egyetlen ország, amely nem helyesli az iraki polgárháború végét jelentő arab—feurd megegyezést. Több arab államférfi, közöttük Nasszer, Numeiri, Kadhafi, valamint Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási szervezet elnöke is üdvözlő táviratot küldött El Bakr iraki államfőnek a megegyezés alkalmából. Véleményük szerint az iraki helyzet rendeződése hozzájárul az Izrael elleni arab front megerősödéséhez. A szíriai Baath Párt vezetői azon a véleményen vannak, hogy a kisebbség — Irak esetében a kurdok — helyzetét csak akkor lehet megoldani, ha jobb helyzetbe hozzák a többséget, az arab lakosságot is. Ezért puszta illúzió demokratikus jogokat ígérni a kisebbségnek és ugyanezeket a jogokat megtagadni a többségtől. A Baath Párt vezetősége szerint a kurd kérdés inkább osztály-, mint nemzeti jellegű. A Szíriai pártvezetők a Baath Párt pánarab elveiből kiindulva vitatják az iraki kormány jogát, hogy más arab országok közreműködése nélkül igyekezzen megoldani a kisebbség problémáit. Véleményük szerint az egész arab világnak kell megoldania a térségben élő kisebbségek problémáit. A szíriai Baath Párt nem hajlandó elismerni a kurdok jogát az államiságra. A kurdok, mint ismeretes, három országban élnek, Iránban, Törökországban és Irakban. Szíriában becslések szerint mintegy félmillió kurd él, de nemzeti jogaikat nem ismerik el. Az Aleut-szigetek lakossága tiltakozik a tervbe vett atomrobbantás ellen Juneau-ból jelenti az AP. Az amerikai atomerő bizottság közölte, hogy az Aleut-szigetek Amcritka szigetén 1971 őszén egy újabb hatalmas erejű kísérleti robbantást hajtanak végre. Legutóbb októberben robbantottak fel egy nagy erejű nukleáris szerkezetet a szigeten. A hivatalos jelentés szerint a bomba egy megatonnás volt, és állítólag felrobbantásával akarták megtudni, hogy a sziget kibírja-e az erősebb atomrobbanásokat. A jövő őszre tervezett robbantást a föld alatt, 1800 méteres mélységben hajtják végre. A tudósok véleménye szerint a légkört nem éri radioaktív szennyeződés. Carl Moses, Alaszka törvényhozó testületének tagja, kijelentette, hogy az Aleut szigetek lakossága ellenzi az amertkai kísérleti robbantásokat, és követeli, hogy hagyjanak fel az atomkísérletekkel. (16) Az első mondatok rendszerint általánosak, a hang tapogatódzó. Mintha a szónok még nem találta volna meg egyensúlyát, gesztusai a formájukat. Tekintete befelé fordul, az arca szinte barátságtalan, sőt, ingerült — a gondolat keresi kapcsolatát hallgatóságával. Ez a kezdeti szakasz hoszszabb vagy rövidebb ideig tart, mindig a hallgatóság, a téma, a szónok hangulata szerint. De aztán egyszerre belezökken a kerékvágásba! A téma kezd alakot ölteni. A szónok előredönti felsőtestét, két hüvelykujját bedugja mellénye karkivágásába. E kettős mozdulat által egyszerre hangsúlyt kap a fej és a kéz. A fej önmagában nem látszik nagynak az alacsony, de erőteljes, zömök, ritmikusan mozgó testen. De hatalmasnak látszanak a fejen a homlok s a kopasz koponya markáns körvonalai. A kéz nagyon mozgékony, de nem kapkodó vagy ideges. A széles, rövid ujjú, „plebejus”, erős kézfej ugyanazt a megbízható és a férfias jóakaratot tanúsítja, ami az egész ember sajátja ... Az ellenfél elítélése, nevetségessé tétele vagy megbélyegzése — mindig az ellenfél s az alkalom szerint — megelőzi az érvelést. Ezzel előkészíti a hallgatóságot, milyen érveket várhat, s milyen hangnemre készüljön fel. Aztán megkezdődik a logikai offenzíva. A bal kéz eltűnik a mellénykivágásban, vagy, ami gyakoribb, a nadrágzsebben. A jobb a gondolatok logikáját követi, s aláhúzza ritmusukat. Amikor szükséges, a bal is a segítségére siet... Ez azt jelenti, hogy elérkezett a beszéd központi gondolatához, középpontjához. Ha a hallgatóság között ellenfelek is vannak, időnként bíráló vagy gyűlölködő megjegyzések hallatszanak. A szónok tíz esetből kilencszer nem felel rájuk. Azt mondja, amire szüksége van, azoknak, akikre szüksége van, és úgy, ahogy helyesnek tartja. Nem szeret a közbeszólások kedvéért eltérni a témájától. Minden figyelmét mondanivalójára összpontosítja, s nem sajátja a gyors és talpraesett reagálás. Csak hangja lesz keményebb az ellenséges közbeszólások után, a beszéde tömörebb és hangsúlyozottabb, a gondolata élesebb, a kézmozdulatai határozottabbak. Az ellenséges közbeszólásokra akkor reagál, ha azok beleillenek gondolatmenetébe, s meggyorsíthatják a szükséges végkövetkeztetést. Ilyenkor válasza teljesen meglepetésszerű, annyira találó és kézenfekvő ... Előfordul, hogy a szónok túl gyorsan kapaszkodik föl gondolatai létráján, egyszerre két-három fokot is átugrik. Olyankor történik ez, amikor a végkövetkeztetést annyira nyilvánvalónak és hasznosnak, annyira sürgetőnek érzi, hogy hallgatóságát minél hamarább el akarja juttatni a célhoz. Egyszerre azonban megérzi, hogy hallgatósága nem tudja már követni, hogy megszűnt közöttük a kapcsolat. Akkor öszszeszedi magát, lelép egy fokot a létrán, s újra kezdi a kapaszkodást, de már lassabban, mérsékeltebb iramban... A beszéd felépítése természetesen megszenvedi ezt a visszalépést. De vajon a beszéd a felépítés kedvéért van? Van-e más értelme a beszédnek, mint az, hogy cselekedni kényszerít? ... A beszéd most már a végéhez közeledik. A szónok eljutott a végeredményhez, s a végkövetkeztetéseket biztosan lehorgonyozta hallgatói tudatában. Úgy néz most ki, mint a munkás, aki agyondolgozta magát, de befejezte munkáját. Időnként letörli kezével az izzadságcseppeket kopasz koponyájáról ... Be lehet fejezni. De senki se várja a beszédet megkoronázó lendületes befejezést, mely nélkül — azt hihetné az ember — nem szabad elhagyni az emelvényt. Másoknak nem szabad. Leninnek szabad. Nála nincs szónokias Végkicsengés, befejezte a munkáját, s pontot tesz utána. „Ha ezt megértjük és megtesszük, győzelmünk biztos” — hangzik gyakran a befejező mondat. Vagy: „Erre kell törekednünk, nem szavakkal, hanem tettekkel.” S olykor még egyszerűbben: „Ez az, amit önöknek mondani akartam.” És ez a befejezés, mely tökéletesen megfelel a lenini szónoklat s Lenin természetének, egyáltalán nem hűti le a hallgatóságot. Ellenkezőleg, épp az ilyen hatásvadászattól mentes, „semmitmondó” befejezés után gondolja át a hallgatóság egyetlen pillanat alatt még egyszer mindazt, amit Lenin elmondott, s viharos, hálás, lelkes ünneplésben tör ki.” (Trockij.) Az üldözött július 4-én éjjel Lenin a Pravdában dolgozott. Fél órával az után, hogy elment, hadapródiskolások szállták meg a szerkesztőséget, a lapot elkobozták, a nyomdát lefoglalták. Lenin a sógorától, ahol addig lakott, illegális lakásba költözött. Ugyanaznap éjjel a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságában elterjedt a hír: az újságok másnap reggel dokumentumokat tesznek közzé, annak bizonyítására, hogy Lenin német ügynök. Maga a Végrehajtó Bizottság elnöke, Csheidze is annyira fölháborodott ezen, hogy személyesen telefonált valamennyi szerkesztőségnek, ne közöljék ezt a koholmányt. Csupán a kadétok és Plehanov lapja nem tett ígéretet erre, de végül is azok sem közölték. Egy kis zuglap, a Zsivoje Szlovo, mégis nyilvánosságra hozta a hírt, mely futótűzként terjedt el a fővárosban. Hatodikán megérkezett a frontról Kerenszkij; éjjel 2-kor a kormány határozatot hozott: le kell tartóztatni a felkelés vezetőit. Még aznap házkutatást tartottak Lenin sógora, Jelizarov lakásán; Jelizarovot letartóztatták, majd szabadon engedték. Lenin ekkor már egy Allilujev nevű munkás lakásán rejtőzött; előző búvóhelyét el kellett hagynia, mert szállásadójának anarchista fia szabad idejében bombákat készített: a lakás nem volt a legmegfelelőbb illegális célokra. (Folytatjuk) М!МШ!1ННИ1ИШ1ШШШШNoПИ111ШЖммиН1И»и»тж»ишн1тш1шш||1т1»т1тт»иж»тжнш1Т1!ШИИИММНNo1НШШИ111ШШНИ?ПЖШЖШ11Ш11ШШ!Н| | A HALHATATLAN LENIN И1И111ИШШ111!111ШН1111111111жтти1111Н1111111111Ш1Шн1пш|111ШН11Н1Ш1Ш11Ш1шн11Ш1ШИ11111Ш11111111|||||1иш1П11Ш1ШН111шш1Н11Ш11Ш111Ш11Ш1Ш111 GYURKÓ LÁSZLÓ: LENIN,OKTÓBER ........................................................................ШШШ1ШШ1.....П1Ш11ШШ1Ш1Ш1...... MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. április 8. Clifford Irving: A képhamisítók királya (15) Fernand Legros bosszúból 1966. január 26-án telefonált a párizsi rendőrségnek , és értesítette, hogy Réal Lessard a Montalembert Szállodában egy csomagot hagyott, s javasolta a rendőrségnek, nézzék meg, mi van benne. A rendőrnyomozók meg is találták Réal Lessard poggyászát, amelyből négy Van Dongen, egy Marquet és egy Bonnard festmény került elő, sőt megtalálták a szakértők és a francia vámhivatal hamisított bélyegzőit is. A rendőrség még aznap este letartóztatta Réal Lessard-t. Bűnvádi eljárás indult ellene, azonban óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Legros elégedett volt, mert megbosszulta magát. Most már egymaga kívánta folytatni a képkereskedést. Széles mosollyal járult Elemér elé Ibizában, kezében egy kétezer dollárra szóló csekket lobogtatott, amelynek ellenében képeket kért a festőtől. Február végén Elemér a barcelonai repülőtéren átadta Legros-nak a megrendelt képeket, és ezúttal megkapta a csekket is. Néhány nap múlva a bank értesítette Elemért, hogy a csekknek nincs fedezete. Telefonált Legros-nak: — Tudom, hogy milliókat kerestél rajtam, kihasználtatok, mint egy vén marhát, és most itt hagytok a csávában egy megveszekedett fillér nélkül. Legros ezalatt kiállítást akart rendezni Pontoise-ban Elemér képeiből. A kiállítás egyik alkalmazottja piszkosnak talált egy festményt és nekilátott, hogy megtisztítsa. Amikor áttörölte a festményt, az 1906-ban készült Vlaminck-képről kék szín ragadt a fehér törlőrongyra. A képtár nyomban értesítette a rendőrséget. Legros Pontoise-ba sietett, hogy visszavegye a vásznakat, azonban a rendőrség már rájuk tette a kezét. Az ügynök nem várta be a szakértők véleményét, mert időközben egy képkereskedő is jelentette, hogy hamisítványt vásárolt Legros-tól: a Marquet-festményt a művész özvegye hamisítványnak nyilvánította. Legros sorsamegpecsételődött. Sohasem derült azonban teljes fény arra, hogy hány és milyen értékű hamisít- t ványt adott el. A Figaro című párizsi újság szerint 1961 és 1967 között háromszázmillió új frank értékben helyezett el hamisítványokat három földrészen. Legros menekül Legros elégette levelezését, megtöltött kilenc útitáskát, ruháit, ékszereit bőröndökbe rakta és piros autóján Spanyolországba menekült. Behurcolkodott az ibizai villába és párnája alatt revolverrel aludt, de emellett testőröket is fogadott. Elemér ki akarta lakoltatni, azonban a tulajdonjog Legros-é volt, és a bíróság nem adott helyt a keresetnek. Hóry Elemér könnyek között panaszolta a bíróságon: — Hatvanéves vagyok, hontalan, azt hittem, itt végre nyugalomra találok. — Legros-ra mutatva azt kiáltotta: — Ez az ember őrült! A francia rendőrség keresi, hogy kényszeríthetnek arra, hogy ilyen emberrel osszam meg a lakásomat. Háry Elemér elvesztette a csatát. Június elején elhagyta a szigetet. Legros szintén biztonságosabb helyre kívánt távozni, és Kairóba utazott, ahol egykori egyiptomi állampolgárságát akarta visszaszerezni. 1968 februárjában Réal Lessard Svájcba szökött. Legros tudomást szerzett róla, és fel akarta újítani kapcsolatát régi barátjával. 1968 áprilisában Fernand MacDonald névre kiállított hamis angol útlevéllel egy genfi szállodába érkezett. A szállodában gyanút keltett furcsa magatartása, mert naphosszat Párizzsal és New Yorkkal telefonált. Másnap telefonhoz kérték Legros urat , és Fernand MacDonald rövid tétovázás után felvette a kagylót. Abban a pillanatban megjelent a rendőrség és Legros már nem tudott megszökni. A tumultusban leesett sötét szem- süvege és fejéről a szőke paróka ... Bizonyíték híján Fernand Legros és Réal Lessard a genfi rendőrségi fogdába került, mert engedély nélkül, hamis útlevéllel lépték át a határt. A svájci hatóságok azonban elutasították a francia rendőrség megkérését, hogy szolgáltassák ki a két ügynököt. — Nem tudom, egyáltalán vádat lehet-e emelni ellenük — mondta Gerald Lórin rendőrkapitány. — Semmi kilátás sincs rá, hogy Hóry Elemért bíróság elé állítsuk. Tanúkra volna szükségünk, akik igazolnák, hogy saját kezűleg festette a hamisítványokat, hogy hamis kézjeggyel látta el a képeket, hogy átadta Legrosnak és Lessard-nak. Azt is igazolnunk kellene, hogy a hamisítványokat eladáscéljából adta át az említetteknek, és nem azért, hogy a lakásukat díszítsék vele. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a vádpontokat kellőképpen lehet bizonyítani. Elemér néhány hónapig Európában utazgatva rejtőzött. 1968 júniusában Madridban letartóztatták és eljárást indítottak ellene. Nem képhamisítás, hanem homoszexualitás miatt, valamint azért, mert „ismert alvilági személyekkel tartott fenn kapcsolatot és nincs megélhetési lehetősége”. Augusztus elején kéthónapi fogházra ítélték, majd kitoloncolták Spanyolországból. Portugáliába távozott. Ibizában maradt a könyvtára, a XX. század francia festészetéről összehordott albumai. Tudomások szerint Elemér abbahagyta a festést, a hamisítást — ha csak egy napon ismét... (Vége) Az USA-ban meghiúsítottak egy repülőgéprablást Fegyveres őrök a japán repülőgépeken Egy fegyveres férfi hétfőn éjjel megkísérelte eltéríteni útirányától az amerikai Transworld Airlines légiforgalmi vállalat utasszállító repülőgépét. A Boeing—707 típusú gépnek 59 utasa és 8 főnyi személyzete volt, San Franciscóból Pittsburg felé tartott. A revolveres támadó behatolt a pilótafülkébe, és követelte Beebe századostól, a pilótától, hogy változtassa meg a gép útirányát. A pilótának sikerült lefegyvereznie a támadót, s a gép sértetlenül földet ért a pittsburgi repülőtéren. Az UPI tokiói értesülései szerint Tomisaburo Hassimoto japán közlekedésügyi miniszter elrendelte, hogy a jövőben minden japán légiforgalmi társaság — függetlenül attól, hogy gépei belföldi vagy külföldi járatokon közlekednek — köteles valamennyi gépéhez fegyveres őrt alkalmazni, hogy elejét vegye a repülőgéprablásoknak.